Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

A MERENGŐHÖZ
Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerűlhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843.

*

Hiszel

annak a jósnak,

aki a honorárium arányában

egyre inkább pont azt jövendöli,

amiről te fantasztán ábrándozol...

*

Dodonai

jóshoz fordulsz?

Értsd, ahogy akarod!

Ez a „jóslat” nem köt gúzsba...

*

Itt és most

nincs tisztában

a szavak jelentésével:

a sértését ő bóknak szánta,

szándékával ellentéte hatást ér el...

*

Te

csak

egy cseppet

töltöttél a pohárba,

csakhogy ez már az utolsó volt...

*

Holtomiglan-holtodiglan:

csak a mézeshetekre készülsz,

a napi együttélés próbáira nem -

„próbaidő” után hamar kettéváltok,

majd váltakozó személyekkel folytatod.....

*

Önismeretlenül

„választasz” élettársat,

vagy anyukád teszi meg helyetted,

netán másoknak akarsz vele imponálni...

*

Tilos elválnod,

tiltja a vallásod -

a legvégsőkig,

sőt azon túl is

ki kell tartanod

az egyszer rosszul

beválasztott élettárs mellett,

ha naponként háromszor bele is döglesz -

odaát ezért majd nagy jutalomban lesz részed...

*

Ha

elmúlt már

az újdonság varázsa,

cseréld le használati

eszközeidet és élettársad,

de házad és hazád is, ha lehet...

*

Teregesd ki

te magad a családi szennyest,

ne legyenek neked szégyellt titkaid,

hisz egyszer úgyis minden napvilágra kerül...

*

Csináld végig,

ne állj meg félúton::

a kiprovokált vitából

egy kiadós veszekedést,

abból verekedést hozhatsz ki...

*

Legyél

és maradj

minél többet

és minél tovább beteg,

és egyre súlyosabb beteg -

akkor majd talán törődnek veled...

*

Józanul

mulass és élj "házaséletet" -

csak semmi önfeledtség, mámor...!

De szerződést csak részegen, bódultan köss!

*

Formáld

képedre a világot

és az embereket:

Isten képmása/hason-

mása: kisisten vagy te is!

*

Szaporítsd

és növeszd az ellenségeidet,

így értékesebb lesz a győzelmed

vagy menthetőbb a vereséged, kudarcod...

*

Távolítsd el

magadtól szövetségeseid,

álruhás ellenségek lehetnek,

más emberben egyáltalán ne bízz -

tudd, hogy csak magadra számíthatsz...

*

Keresd

mindig magadban

a hibát, a vétket/bűnt,

mégpedig irgalmatlanul -

másét is vállald magadra,

s magadnak ne kegyelmezz:

esélyt se adj bűnbocsánatra,

pláne ne esetleges jóvátételre...

*

Keresd

mindig másban,

másokban a hibát -

ha netán nem találod,

akkor fogd rá, kend rá -

vitesd el másokkal a balhét...

*

Hogyan légy

jó eséllyel látszatboldog,

amúgy valódi, hamisítatlan

- netán tüntetően - boldogtalan?!

*

Szabad

versenynek

veszed azt is,

hogy az egyikőtök

egy vödörből halászik,

a másik meg egy peca-

bottal a viharos tengeren...

*

Apró-

pénzre váltod

a matek tehetséged:

cirkuszi fejszámoló-

művészként keresed kenyered,

vagy a kockázatos szobrász-

művész pályafutás helyett

órabérben széklábakat faragsz...

*

Nem akar

tévedni és hibázni,

ezért nem állít semmit,

és nem munkálkodik semmin,

mert csak az nem hibázik,

aki nem dolgozik, hisz

még a ló is megbotlik,

pedig négy lába van...

*

Kényszer-

zubbonyban szerelmeskednél,

gúzsbakötve vagy egy lábon,

vagy fejen állva táncolnál?

Cirkuszi mutatványnak jó,

de még mi másnak?

(esetleg kínzásnak)

*

Nála van

az igazság,

a bölcsek köve –

mindenkit hévvel

térítget és kioktat stb.,

miközben szinte ordít róla:

saját magát sem győzte még meg...

*

Mint

egy színpadon

élnél a reflektorfényben,

ahol éjsötét a nézőtér -

a viszony aszimmetrikus:

csak te vagy testileg-lelkileg

teljesen meztelen...

*

Nem vagy ura,

csak szolgája az izmusoknak,

kényszerzubbonyos szellemiségeknek:.

először beengedted lelkedbe a megszállókat,

majd kollaboráltál velük, a végén már

se aktív, se passzív rezisztenciád...

*

Azt

érted

igazmondáson,

hogy mindenkinek mindent

szemtől szembe meg kell mondani,

a szemébe kell vágni: ha bandzsa, ha csúnya stb.

*

Azért

csúfolnak

amiről azután tényleg

a legkevésbé te magad tehetsz:

testi/beszédhibáért, szüleid szegénységéért,

és te ezért bújsz a föld alá szégyenedben…!?

*

A

vendégségbe

hívott ismerőssel/

ismeretlennel úgy bánsz,

mintha ingyen-konyhára jött volna,

s még ahhoz is feltételt szabsz, hogy

odalökjék neki egy falás kegyelemkenyeret...

*

Visszaélsz

a vendégjoggal -

részegen randalírozol,

nőket zaklatsz, obszcén

dolgot művelsz, megbotránkoztatsz,

és azután még te csodálkozol, hogy

többé már ide sem/nem hívnak...!?

*

Persona

non grata -

visszaélsz a Földön

a vendégjogoddal:

rossz sáfárként, rabló-

gazdálkodóként, vandál

randalírozóként stb. stb.

nem kívánatos személy leszel...

*

Olyan

a munkát

vállalsz el önként,

ami testcsonkító és

lélekölő, szellemirtó,

és ha elhasználódsz,

akkor eldobnak, mint

egy kicsavart citromot...

*

Pénzzel

- sajnos -

tényleg túl sok

mindent el lehet érni -

de Te mindent azzal akarsz megvásárolni:

minden olyat, ami csak ajándékként kapható...

*

Úgy akarsz

teljes szólás-

szabadsághoz jutni,

hogy magadra veszed

a bolond bélyegét, stigmáját -

az árára nem gondol: ezentúl

már nem vesznek komolyan!

*

Minden perccel,

minden fillérrel

elszámoltatod élettársad,

már a házassági szerződésetek is száz oldal –

mintha nem együttélésre, de a válásra készülnél...

*

A

kedvenc

zenéd és ételed,

mást se hallgatsz,

és mást se kapsz:

így ebből a jóból

tényleg megárt a sok...

*

Te

nem

fogadsz el

ajándékot!

Még akkor se,

ha nem könyöradomány...

Mindent ki akarsz érdemelni/fizetni!

*

Akit

legjobb

barátodnak hittél,

akit minden titkos

tervedbe is beavattál,

arról csak te nem tudod,

hogy ő - volt -  a te spiclid...!?

*

Evezz,

evezz az Élet tengerén,

e soha ki ne köss a szirének szigetén,

de hallgasd meg őket, a füledet sem tömd be...

*

Lenyűgöző

tudása csak nyűg lesz:

kérdés nélkül hiába rág át

akár egész könyvhegyeket is,

így csak beléjük temeti magát!

*

A

legnehezebb

éppen annak segíteni,

aki nem is tudja, hogy

mennyire segítségre szorul,

sőt: ő aggódik érted, hogy

mindjárt elkárhozol...

*

Röstellsz szólni,

hogy szükséged van rám,

vagy nem akarsz magadon segíteni,

vagy még bele is harapsz a segítő kézbe...

*

Mit

mentesz

egy süllyedő hajóról?

Mit és kit mentesz előbb az égő házból?

Csecsebecséket igen, a csecsemődet nem?

*

Ha

a király

úri kedvében

messzi országot hódítana,

tisztes családapák miszlikre aprítják egymást...

(Ady Endre: Mesebeli János)

*

Gyereket

a bolond

is tud csinálni,

de fel is nevelni,

és minimum 18 éven át

bölcsen napi gondját viselni?

*

Nem

lett vagy

maradt valaki,

aki lebeszélné

vagy megakadályozná,

hogy mindened eladva

egész vagyonod elkártyázzad...

*

Olykor

kevesebbet

árthat egy rosszakaród,

mint egy túlbuzgó segítőkész,

de kétbalkezes kontár:

nem tudva nemet mondani

vagy közben leállítani

egy Mekk mestert

szabadítasz magadra...

*

*

Nem

fogtad fel, hogy

a kés kétélű eszköz:

kenyeret is szelünk vele,

de embert is sebezhetünk...

(persze magunkat is beleértve)

*

Nem

mersz tréfálkozni,

ami pedig segítene

érzésteleníteni a fájó igazságot,

(mert az, ha rosszul sül el,

lehet lelket mélyen sebző

gyilkos gúny is?)

*

Repül

a nehéz kő,

ki tudja, hol áll meg,

s kit hogyan talál meg!

Előbb mondja, és csak

később-későn bánja meg:

visszaszívhatatlan szavak...

*

Az

élet

rendjének találod,

hogy felfelé nyalsz,

lefelé taposol, de

rád is taposnak...

*

Tudod,

hogy mérni

és vágni is kell,

"csak" éppen a

sorrendet téveszted el...

*

Önismeretért

egyszer sem állt sorba:

el-elbukik az életvizsgákon,

tartósítva-növelve a frusztráltságát...

*

Vagy

sótlan,

vagy elsózott

az ételed/életed –

nem ismered a helyes mértéket...

*

Nem

mered

elengedni

anyukád kezét,

s nem nősz fel,

hanem infantilizálódsz...

*

Veled

nem lehet barátkozni,

szövetségeseket nem keresel,

de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd...

*

Átkozódsz,

ami visszahull rád,

mint amikor felfelé köpsz,

vagy mint a bumerángod...

*

Azzal

a tévképzettel

vigasztalod magad,

hogy az emberek többsége

rossz helyre/időben születik:

életfogytig vesztesnek...

*

Minden

pontosan akarsz tudni,

minden pontosan mesélnél el –

pazarolva a saját drága időd és

visszaélve embertársaid türelmével...

*

Örömből üröm:

elszúrt ajándékozás,

rosszat és rosszul adni,

vagy amit kiprovokáltak,

vagy amit leócsárolnak,

vagy amit el/tovább adnak,

vagy amiért nincs köszönet...

*

Nem

lehet titkod

minden rögtön

kiíródik az arcodra,

ha akarod, ha nem...

*

Fél ébren,

félálomban

kellene aludnod,

különben sem a holmid,

sem a ruhád, tulajdonod,

sem életed nincs biztonságban...

*

Nőuralom,

papucsférj a házi-

sárkányok terrorja alatt...

*

A

közös

csónakban

csak egy ember evez,

de hét kormányoz,

és azok is hétfelé...

*

Mindenki

mindenki ellen?

A közlegelők csapdája avagy

az együtt nem működés ára...

*

Nincs

sportértéke

a győzelmednek –

Dávid és Góliát, felnőtt kisgyerek ellen…

*

Aki mer, az nyer!

Gyáva népnek nincs hazája?

Gyávának nem is lehet szerencséje?

*

Kakaóeffektus -

minden túlzásba viszel,

mintha ma ihatnál utoljára,

és akkor annyit, ami belefér:

pedig jóból is megárt a sok

(nemcsak a rossz közérzet,

de még a megutálás is velejár)

*

Úgy

akarsz nyüzsögni

mintha százkarú isten lennél -

így egyik dolgod se fejezed be,

amivel több kárt okoz, mint hasznot...

*

Lépcsőházi gondolat –

Késő bánat, eb gondolat

*

Te

ugrottál volna

egy jó szóra nyomban,

de a legjobb eset az volt,

amikor nem szidtak/vertek össze,

és épp nem gúnyneveden szólítottak...

*

Előbb

magasra felemelnek,

kicsit belekóstolsz a jóba,

majd onnan, se szó,

se beszéd, elejtenek,

és mélyebbre zuhansz,

mint az eredeti helyzeted...

*

Tanult

tehetetlenségüket

rosszul értelmezett

büszkeségükkel párosítva

igencsak megnehezítik, hogy

valaha kikerüljenek a halmozódó

hátrányos helyzetek ördögi köréből...

*

Úgy spórolnak,

hogy mindig éppen

azt az almát eszik,

ami már elkezdett rohadni,

így a végén az épből  soha nem esznek...

*

Semmit

nem bíznak

a merő véletlenre –

a vajas kenyeret is direkt

úgy ejtik le, hogy az biztosan

pofával lefelé essen le a szutyokba…

(ez „bizonyítja”: ők ennyire pechesek)

*

A

biztosabb

három lábon állás végett

itt mindig mankóval járnak –

szó szerint és átvitt értelemben is...

*

Ha egy bajod van,

a biztonság kedvéért

tíz-húsz orvoshoz is fordulsz,

s valamennyi tanácsát követed?

*

Állatbarát,

aki akkor is

megsimogatja a nyuszit,

ha az a baltás hajszába bele is döglik?

*

Gyermek.

lelkűség fitogtató:

maga előtt is takargatja infantilizmusát!

*

Meghirdetett

és mellére kitűzött alázatossága

nem pusztán az önfeladó nyájbirkaság apoteózisa?

*

Félsz

mindenféle

mámortól, részegségtől, önkívülettől,

ezért sem játszol, mulatsz, ölelkezel stb.,

nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts...

*

A

kiskutyádat

élettárssá emeled, s

reá öntöd szíved minden melegét!

*

Készpénznek

veszed azt a sok leendő jót,

amit a jósnő neked jó pénzért megígért?!

*

Annyira

szerény, hogy

még azt is titkolja,

ha csak ő tudja a választ!

*

Egy

férfi nem

félhet a farkastól,

hisz nem is bánt ő, csak megkóstol!

*

Anélkül

magasztalja a szegénységet,

hogy valaha is gazdag lett volna...

*

Csak

azért oly

tüntetően Absztinens,

mert attól retteg, hogy

nem bír mértéket tartani...

*

Úgy

teszel mintha

a férjed még élne:

lakásodból múzeum, kripta lesz...

*

Külföldi

diplomatát játszva

bolondítod magadba a hiszékeny nőket...

(efemer álsikerért csak időt vesztegetve, ill.

a börtönbe kerülve a hozzád valót kerülve)

*

Amit

szégyellned

kellene és gyógyítani,

azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!

*

VÖRÖSMARTY MIHÁLY:

PETIKE

Bús mogorván ül Petike,

Ha ha ha!

Péter és bú! a mennykőbe,

Mi baja?

Anyja kémli hű szemekkel –

Jó öreg!

Azt gondolja, fiacskája

Tán beteg.

„Kell galuska, Peti fiam,

Eszel-e?”

„„Dehogy eszem, dehogy eszem,

Ki vele.””

„Kell bor, édes szép fiacskám,

Iszol-e?”

„„Dehogy iszom, dehogy iszom,

El vele.””

„Kell-e sarkantyú csizmádra,

Petikém!

Kalpagodra toll s mentédre

Rókaprém?”

„„Mit nekem toll, mit nekem prém,

Sarkantyú!

Ha szivemben, mint a róka,

Rág a bú!””

„Kell-e könyv, a szomszéd könyve,

Biblia?”

„„Mit nekem könyv, a beszéd mind

Szó fia.

Egy barátom van nekem csak,

A halál;

Az, tudom, hogy innen-onnan

Lekaszál.””

„Az egekre! Peti fiam,

Meg ne halj:

Annyi benned a sohajtás,

Mint a raj.

Átidézzem tán Juliskát?

Láthatnád?”

Szól mogorván Péter úrfi:

„„Hol van hát?””

Ármány-adta Péterkéje!

Még mi nem volt a bibéje!

Sem kalapja, sem mentéje,

Sem a sarkantyú zenéje,

Nem kell neki róka málja,

Sem a szomszéd bibliája;

Nem kell neki bor, galuska,

De bezzeg kell a Juliska,

Bár negédes és hamiska,

De vidor, szép és piroska.

Sem ehetnék, sem ihatnék,

Csak Julcsával nyájaskodnék.

„Ej Petikém, szép fiam, hát

Ez a baj!

Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj

S meg ne halj.

Most takarodj iskolába,

Rosz fiú!

Meg ne lássam, hogy pityergesz.

Félre bú!

Iskolában a Juliskát

Elfeledd:

Isten éltet, tíz év mulva

Elvehet'd.”

1841. január 19. előtt

*

EMBERI ÉLETMINŐSÉG:

ŐRZÉS, JAVÍTÁS VAGY RONTÁS

Az emberélet egésze-teljessége

és pozitív-negatív részei, végletei:

mi múlik rajtunk, elő-szeretteinken,

bárki máson, hivatásos segítőn/értelmiségin,

vezetőkön, rendszeren, időn-helyen, sorson...

Tényleg mindenki a Jóisten gyermeke,

akinek bárki mással egyenlő esélye van

az extenzíven-intenzíven teljes életre,

a boldogan megélt jó életminőségre?

Igen, ha őrzés-javítás helyett nem ront...

Mindenkinek lehet jó Istene/bölcsessége, egészsége,

édes otthona, lelki-családi békéje, gyermekáldása,

játékossága, jó humora, igaz barátja, nagy szerelme,

kertje és kutyája, jó közlő és megértési képessége,

jó munkája/hivatása, építő társasága, háza és hazája stb.

p.s.:

akik nekem árthatnak,

akiknek közvetlenül én árthatok,

ami azután közvetve visszacsapódik rám is,

és ami ártalmat bevonzok/nem védek ki jól...

(nem tetszőleges, de fontossági sorrendben!)

v Én, mint önmagam „ellensége”

v Ártó előszeretteim (szülő, barát, élettárs stb.)

v Rossz ellenfelek, ellenségek - álbarátok stb.

v Profi "segítők" (úgy jó, mint rossz szándékkal)

v Mulasztó/bűnös szellemi/gazdasági-politikai elit

v Átkos társadalmi rendszer/államhatalom

v Rossz sors, balszerencse/történelem...