|
Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
KESERŰ POHÁR
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
Vörösmarty Mihály
1843. augusztus 26. előtt
*
Gondolsz
„merészet és nagyot”,
és mindened felteszed
egy „holtbiztos” tippes sötét lóra,
vagy egy megálmodott rulett számra...
*
Levágod
az aranytojást tojó tyúkot,
mintha csak egy nap lenne a világ...!
*
Nem
hagyod
abba a csúcson –
megszégyenülve kell elkullognod...
*
Kihozod
a vadállatot
még a kiscicából is,
ha a sarokba szorítod...
*
Annyira
szeretsz szellemeskedni
és középpontban lenni, szerepelni:
hogy egy poénért anyád is eladnád,
vagy még a barátságod is feláldozod...
*
Ha
egyszer
visszaéltek bizalmaddal,
beteges rosszhiszeműség,
egyetemes bizalmatlanság
lesz úrrá rajtad holtodig...
*
Nagyság-
rendtévesztő:
neki az ezermilliméteres kell,
nem a csak három méteres kolbász...
*
Vakon
megbízol
a vadidegen kereskedőben,
vagy a házasságközvetítőben -
csak otthon ér a kellemetlen
meglepetés: a zsákban macska van...
*
A
gazdag
király, ill.
diplomata
álruhájában
járod az országot
jövendőbelid keresve,
de előbb-utóbb úgyis lebuksz...
(Jó estét nyár, jó estét szerelem)
*
Annyira
kerülted a konfrontációt,
hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
már rég mindenes ingyen cseléddé váltál...
*
Kisajátítás:
egy embert/némbert
magántulajdonommá tenni,
amivel majdnem bármit megtehetek -
de a házamból ki nem engedem/viszem...
*
Te
még csak
féltékeny sem vagy rám?
Te akkor nem is szeretsz engem?
Annyira biztos vagy benne, hogy
az örök hűséggel örök szerelmet esküdtem?
*
A
zöldszemű
szörny éled lelkedben:
átkozott féltékenység gyötör éjjel-nappal,
amit te szerelmed hőfokmérőjének tartasz...
*
Mire
vigyázol
a legjobban?
A szemed fényére?
A szüzességedre, a becsületedre?
Ami végleg is elveszthető, illetve
csak nagyon nehezen visszaszerezhető?
Vagy arra, ami bármikor pótolható?
*
Abbamarad
az idétlenkedés,
ha nincs rá vevő,
nincs közönség –
de neked peched van,
így az osztály bohóca maradsz...
*
Telefon-
betyárkodással
indul a lavina,
ezt követik a hecchívások,
bombariadók, ami már nem
diákcsíny...
*
Csak
simogatni
szerette volna a nyuszit,
de ő nem igen akarta,
és el is menekült előle -
erre egyre dühösebb lett,
és már baltával üldözte,
hogy menten agyonüsse...
*
Nem
az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja az ütéseket...
Te mindenkinek odatartod az arcod?
Ha az egyiket megütötte, akkor a másikat...
*
Illetlenséget soha,
még a világ minden
kincséért se követne el -
még a bűncselekménye,
rablása közben is roppant udvarias...
*
„Békés
együttélés”-
egymás mellett élni,
egymás mellett enni,
egymás mellett táncolni,
és a páros önkielégítések...
*
Szertelenül
szerettél volna élni,
de ma altatószerek és
serkentők a napi betevők...
*
Szerelminek indul,
de érdekházasságban végződik -
kívül fehérre meszelt, belül rohad...
*
Csak
semmi
spontaneitás
vagy elragadtatás:
szolid és józan mulatás, „bulizás”...
*
Csak
semmi
három lépés távolság,
ő a gyerek/diák barátja:
egy modern szülő/tanár...!?
*
Csak
semmi
erősebb színdinamika,
soha semmi vadítóbb-pörgetős zene?
*
Csak
halálod óráján
esik le a tantusz:
buzgón élted valaki másnak az életét!
*
Csak
halálos ágyadon
közli szeretteivel:
sohasem szerette, sőt
utálta az édes fehér bort...
*
Csak
azért ócsárolod
oly dühösen hazádat,
hogy ne fájjon oly nagyon az elhagyása...
*
Fantáziadús:
csak egy-két ételt
tanultál meg sütni-főzni,
de azoknak minden nap más nevet adsz...
*
Csak
egy várakozás
fűti mozdonyát:
dicséret, jutalom,
kitüntetés, rang s cím...
*
Csak
azért Absztinens,
mert retteg, hogy
nem bír mértéket tartani...
*
Csak
az tartja
benne a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is...
*
Praktikus -
csak a berendezési tárgyak,
eszközök használati értéke számít,
a szépségükre, eredetükre stb. érzéketlen!
*
Csak
a rendőri
körözés esetén derül ki,
neki igazából nincs különös ismertetőjele...
*
Carpe diem:
éjszaka nem tudod befejezni,
reggel nem tudod elkezdeni a napot...
*
Bűntudatod van,
ha valamit nem szigorú
kötelességtudatból teszel meg,
de kedvvel és örömmel is teszed...
*
Botrány-
kőként nyom agyon
a bal lator kegyelmi példázata...!?
(Te miért voltál fogcsikorgatva mindig „jó”?)
*
Már
attól
bűntudatod van,
ha valamit bűntudat
nélkül, önfeledten élvezel?
(Azonmód gyanúsítottként
kezded vizsgálni magad...)
*
Beledöglik
a kis kudarcba,
mert nem a humor
magaslatáról néz le rá,
hanem békaperspektívából,
ahonnan óriásinak látja azt...
*
Belátva,
hogy ha nem
lehet tökéletesen jó,
akkor inkább teljesen rossz lesz!
(így lett Baudelaire „sátánista”?)
*
Bedől
a reklámoknak,
s tényleg el is hiszi:
ő is megérdemelné a luxusjachtot,
hisz ő sem alábbvalóbb másoknál...
(holtáig ezért gürcöl, vagy mindhiába,
vagy ha eléri a célt, egy napos csoda...)
*
Baráti
közösség
illúziójába
ringatja magát
kocsmában,
gyülekezetben,
sportkörben stb. –
mindaddig,
míg el nem jön
az igazság pillanata:
míg az élet hozta próbán
ki nem derül a társak értéke...
*
Azt
hiszi,
akkor repül
tényleg szabadon,
ha minden kötelessége
terhét ledobja magáról...
*
A
hal
fog halászt?
Azt hiszed, te hódítottál,
pedig a hölgy választott s nem ereszt!
(Te akarod a halat megtanítani úszni...)
*
Azt
hiszed,
hogy üdvözülésed
egyedül biztos útja,
ha te mindig rosszul,
sőt: a legrosszabbul jársz?
*
Azért
szülsz „neki” gyereket,
hogy ezzel végleg magadhoz bilincseld?!
Jó eséllyel megmarad a gyerek, elmegy az apa...
*
Az
igazságtalan
kormányzat tkp.
egy rablóbanda -
e kormány a javadat
akarja és azt el is veszi...
*
Bemenekülő -
az állandó döntés,
a felelősségvállalás
oly terhes neki, hogy:
diliházba, börtönbe, kolostorba,
uniformisba stb. stb. bújik el...!
*
Kis naiv -
az ő őszinte
beismerő vallomását
több börtönévvel „jutalmazzák”,
mintha meg sem szólalt volna...!?
*
„Viselkedj!”
Az ihletet bejegelnéd,
hisz csak nem fogsz
az utcán állva-ülve írni?
Pláne nem szavalni-énekelni,
nehogy részegnek nézzenek...
*
Az
idegenekhez
is annyira jó akar lenni,
vagy elsősorban hozzájuk,
hogy nekünk a maradék jut!
*
Pókerarcú -
az eszed túlkontrollál:
meggátolja érzelmi áradásaidat,
lefagyasztja mimikád, redukálja,
minimalizálja emberi gesztusaidat,
monotonná gépiesíti a beszéded...
*
Észkombájn -
az érzelmeket
ki sem fejező, fel sem fogó
ún. mesterséges intelligencia,
aki a sakkban ettől még jó lehet...
*
Az
emberiség barátja -
a szomszéd apró-cseprő
üggyel ne - nagyon - zavarja!?
De a felesége vagy a gyereke
se túl sokat, se túl sokáig...
*
Önkínzó
nosztalgia -
fájdalmas elvágyódás
az örökre elvesztett paradicsom után,
ami már sosem lesz újra, csak rosszabb lesz...
(így is lenne, ha a világot az ördög teremtette)
*
.
A
merengésből
az elrévedésből
többé már nem
akarsz visszaevezni
az innenső partra?
*
*
Mindenkit
addig léptetnek elő,
amíg valamit jól csinál -
majd ha már ott nem jó,
akkor végleg ott ragad...!
*
Por-
szem vagy:
mindegy mit
gondolsz, teszel,
nem rajtad áll vagy
bukik a világ sorsa...!?
*
Az
életjátékban
csak arra ügyel:
jaj, csak ne hibázzon,
jaj, csak ne kapjon potyagólt...
*
Nem
tiszteli az édes szüleit,
nem fogadja meg tanácsaikat,
sőt direkt az ellenkezőjét teszi:
ez a biztos út, hogy rövid életű legyen...
*
Az
élethossz
megnyújtásáért
lelassítja életműködését:
hibernálódik, téli álmot alszik,
sőt akár le is fagyasztja magát!
*
Az
élete
csak kötelező
gyakorlatok sora,
nincs benne semmi,
amit szabadon választott...
*
Az
egy
ideig
használt,
majd végleg
kidobott kapcsolat
nem lelki öncsonkítás?
*
Az
árától félve
nem kóstolta
meg a szabadságot:
így azután úgy élt-halt,
hogy nem is tehetett csodát!
*
Az
angyalok
nyelvén beszél,
holtat feltámaszt –
csak szeretet nincs benne...!
*
Az
állatok
vészhelyzetben,
te viszont egész életedben:
mimikri, rejtőzködés, tetszhalál...
*
Az
a jószívű
kontár vagy,
aki minél lelkesebb,
annál több kárt okoz...
*
A
vad
ál-fenegyereknek
mára benőtt a feje lágya,
és ma már ügyész vagy bankár...
*
A
tér-idő
távolságból
megszépítgetnéd
kisszerű, nyárspolgári életedet...
*
Pót-otthonok:
nevelőotthonok –
árva vagy elhagyott gyereknek
szeretetotthonok –
a jégre ki nem tehető öregeknek
átmeneti otthonok –
férjük elöl menekülő családanyáknak
napközi otthonok –
tanítás után haza nem várt diákoknak...
*
Egy
lakásban
a volt feleségeddel,
aki hőn szeretett, „imádott” élettársból
gyűlölt, gyengéid jól ismerő ellenség lett -
a lakás közepe táján demarkációs vonal...
*
Lelki
és testi kínzócölöp -
aki csak arra jár: leköp,
levizel, sérteget, s bemocskol...
*
Ha
az asszony
nem élmunkás,
akkor ez már válóok,
de le is köpködheted...
*
Megszállottság -
ha egy országra értjük,
soha nem pozitív kifejezés,
akkor okkupációt, leuraltságot,
szuverenitásvesztést jelent..!
És ha egy emberről van szó?
Akkor lehet pozitív-negatív?
*
Ördögűzés
akibe belebújt az ördög,
azt onnan ki is lehet zavarni -
feltéve, hogy ő nem csinált neki
kényelmes védett búvóhely-szállást,
feltéve, hogy ő nem ragaszkodik hozzá:
mint egy munkaalkoholizmusára büszke,
mint egy a vegetáriánusságából bálványt emelő...
*
Baj van,
ha egy népnek
hősökre van szüksége,
de még nagyobb, ha ott
és akkor nem terem ilyen hős...
*
Embervadászat -
hogy és hol lehet
itt és most a legjobban elrejtőzni,
ha mindenki téged keres és még
vérdíjat is tűztek ki fejedre?
*
Mi az?
Nehezebb bejutni, mint onnan kiesni
Könnyebb megszerezni, mint megtartani
(találós kérdés)
*
Akik
nem akarnak
semmit a véletlenre bízni,
minden elképzelhető betegség
ellen beoltatnák magukat...!?
*
Író, ne írj!
Akik ihlet nélkül
üzemszerűen ontják
magukból a fércműveket,
akik ahhoz is sugallatra várnak,
hogy kiürítsék szemétgyűjtőjüket...
*
A
társadalmi
elit klubja
nem exkluzív kaszt
és nem elsősorban
irigyelhető kiváltságokkal,
de extra feladatokkal,
plusz kötelezettséggel járna...
*
Amit
Isten adott,
azt csak ő veheti el
Nincs jogunk a magzat-
és az öngyilkossághoz?!
*
A
mennyországi
kapu előtt ácsorog,
de jólneveltsége tiltja
a zavarást, a kopogást stb.
*
Senkit
nem akarván
magadra haragítani
minden istent tisztelsz?
*
Ő
arra
büszke:
soha nem
került összeütközésbe
az akkori éppen érvényes
pozitív földi törvényekkel...
*
Amilyen
mértékben
távolodsz ideáljaidtól,
olyan mértékben alkoholizálsz...
*
Az
ún. létbiztonságodért
sorra mondasz le végleg
az ifjúkori legszebb álmaidról...
*
Olyan
biztonságos
bunker a házad,
hogy börtönnek se lenne utolsó...
*
Beleroppan
és komikussá válik
önüdvözítős jópont-gyűjtögetésével...
*
Te
olyan
jó szívű és
segítőkész kislány vagy:
még a cukros bácsi kérését is teljesíted...
*
Annyira
nem akar pótolhatatlan lenni,
hogy a végén teljesen felesleges marad...
*
Mintha
életfogytiglani
büntetésben lenne
s alig várja, hogy leteljen...
*
A
tökélyig
csiszolod hasonlóságod
a királyhoz: dublőrként,
hasonmásként stb. élsz-halsz...
*
Oly
tisztelettel
másolgatja a mester(művei)t:
hogy legjobb utánzata lesz!
A felismerhetetlenségig...
*
Azért
nem szeded le a szőlőt,
mert savanyú vagy mert nem éred el?
*
József Attila
(ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT...)
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát új gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszúállás
vágya s a lelkiismeret.
S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kínok ragyognak,
a költő hasztalan vonít...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szúrva -
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bízom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bízom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomul a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.
1937. január
*
EMBERI ÉLETMINŐSÉG:
ŐRZÉS, JAVÍTÁS VAGY RONTÁS
Az emberélet egésze-teljessége
és pozitív-negatív részei, végletei:
mi múlik rajtunk, elő-szeretteinken,
bárki máson, hivatásos segítőn/értelmiségin,
vezetőkön, rendszeren, időn-helyen, sorson...
Tényleg mindenki a Jóisten gyermeke,
akinek bárki mással egyenlő esélye van
az extenzíven-intenzíven teljes életre,
a boldogan megélt jó életminőségre?
Igen, ha őrzés-javítás helyett nem ront...
Mindenkinek lehet jó Istene/bölcsessége, egészsége,
édes otthona, lelki-családi békéje, gyermekáldása,
játékossága, jó humora, igaz barátja, nagy szerelme,
kertje és kutyája, jó közlő és megértési képessége,
jó munkája/hivatása, építő társasága, háza és hazája stb.
p.s.:
akik nekem árthatnak,
akiknek közvetlenül én árthatok,
ami azután közvetve visszacsapódik rám is,
és ami ártalmat bevonzok/nem védek ki jól...
(nem tetszőleges, de fontossági sorrendben!)
v Én, mint önmagam „ellensége”
v Ártó előszeretteim (szülő, barát, élettárs stb.)
v Rossz ellenfelek, ellenségek - álbarátok stb.
v Profi "segítők" (úgy jó, mint rossz szándékkal)
v Mulasztó/bűnös szellemi/gazdasági-politikai elit
v Átkos társadalmi rendszer/államhatalom
v Rossz sors, balszerencse/történelem...
|
