|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
BOLDOG-BOLDOGTALAN:
Életminőség vizsgálódások II. –
A közvetlenül másnak ártó 2.
Arany János:
A POLOSKA
Rímes próza
Makámát írni
- mint Abu-Mohammed Kazim
Ben-Ali Ben-Mohammed Ben-Othman Hariri
- nem tréfa dolog;
- annyi, mint: repülni gyalog,
- s ki egyszer ebbe fog
- nagy veszedelem érheti:
- lábát izibe megütheti,
- orrát is betörheti.
Mindazonáltal én megkisértem,
- úttörőnek bukni is érdem;
- aztán meg nem szabad-e, kérdem
- prózát versben írni
- már így ni!
- mikor annyi verset írnak prózában
- a két nemes magyar hazában,
- de kivált mostanában!
No tehát a csimaz vagy poloska
- legyen lelkesedésem pocka,
- a tárgy legalább nem ócska;
- pedig ez is tesz valamit nálunk
- hol annyi az ütött-kopott
- nem mondom: lopott
- hogy csupa zsibvásárban járunk.
Aztán hisz tárgyam elég klasszikai:
- szúnyog, csimaz egymásnak vérrokonai,
- s ha Virgil az elsőt megénekelte,
Poloska, jövel te! Van egy, ki millió,
- az ő neve légió;
- eredetileg szőke faj,
- mint a vaj;
- de ha más ég alatt meghonosul,
- mások vérén megpotrohosul:
- barnára fajul akkoron
- mint a csöppentett... korom.
Világosság élő magzatja
- Kánt is megmondhatja [*]
- de szereti a sötétséget
- filantrop céljai végett.
Külsejét ami nézi,
- rajta ugyan kevés a vitézi,
- arca penészesen úriás,
- termete sem igen daliás,
- háta pedig kifelé görbe,
- karcsusága átmegyen a körbe,
- noha páncéllal is bír
- mint egy kürazir
- evvel azonban nem mellét fedezi,
- hátát védelmezi.
Van továbbá neki jó fegyvere,
- csípni, szúrni ugyan tud vele,
- hanem amivel ellenséget űz,
- nem annyira fegyver, mint a... bűz.
Egyik erénye a háziasság,
- nincs vériben a zajos vigasság,
- nem zavar egykönnyen rendet,
- nem tör csendet;
- természete birkai békes,
- türelemmel ékes,
- oly józan, oly éber,
- mint egy héber.
Éji magányban, rejtve működik
- tíztől circiter ötig,
- feláldozza szende nyugalmát
- nem is üt semmi lármát,
- virrasztja az emberiség álmát.
Nappal azonban visszavonul,
- (gondolom: ír, tanul,)
- önlelkibe mélyed,
- keresi a rejtve levő mélyet
- mint egy filozóf.
Ah - nincs kerevet, szófa,
- nincs ágynyiladék
- vagy falhasadék
- oly mélyen magasan
- hova ő be ne hasson,
- mit föl ne kutasson.
Különösen tetszik néki
- minden ami régi,
- vagyon ahhoz privát gusztusa,
- ő annak született antikvariusa.
Gyönyörködik a müvészetben,
- festett szobában, képkeretben
- nagy hajlamot érez rája,
- van saját műiskolája,
- s ha eljön az est
- ő maga is fest.
Hát még minő kedélyes!
- kivált mikor éhes,
- szárnyával arcod gyöngén legyezi
- mialatt véred veszi.
Sohasem ereszkedik nyílt csatába,
- ha kergeted, gyors neki a lába,
- eltűnik egy perc alatt
- mint villám s gondolat;
- de legott visszatér,
- noha engedelmet se kér,
- gallérodba ragad,
- s "eszi a nyakad"
- aztán megint ill'a -berek! - mint az ügyes guerilla,
- meglapul az egész kamarilla.
Túl szerénység neki nem kenyere,
- nem várja, hogy híják szépen: gyere!
- hova egyszer vendégül beférkezik,
- onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik.
Egyébiránt nagyvároson született,
- lenézi a nomád életet;
- paplan alatt jobb szeret hálni
- mint rusticálni.
Hazája művelt Európa,
- szerelmes a civilizációba;
- s míg honn marad a tábor törzse,
- mindig elébb nyomul előörse
- szárazon úgy, mint vízen át;
- neki találták fel a gőzmasinát:
- nyugat felől keletre vándorol,
- békésen hódít, még nem is porol.
Mint polgár: kozmopolita,
- ő nem mondja: "si est vita - non est ita ";
- hanem megindul apraja, véne
- hazát keresni ott "ubi bene".
Bú nélkül hagyja el az ősi lakot,
- és mint madár ha elejt egy fűmagot
- dúsan tenyész föl a meddő kopár:
- csimazból is elég egy pár.
Kiválóan ügyes telepedő:
- ha egyszer ráülhet, övé a lepedő,
- lepedővel az egész nyoszolya,
- aztán a ház legkisebb zugolya;
- pár nap mulva hemzseg a gyarmatos,
- ha nem tetszik, pusztuljon a lakos!
Nincs korlátozva, bizonyos geogr. fokig,
- minden klimát azonnal megszokik,
- s ne félj, hogy elszökik!
- nem háborgatja ily könnyelműség,
- jelleme a ragaszkodó hűség.
Bármely idegen elembe'
- teszi magát otthonos kényelembe,
- ősi szokásit el nem hagyja,
- vérit soha meg nem tagadja,
- nem alkalmazza senkihez magát:
- aki vele van, tűrje a szagát!
Legörömestebb útfélen tanyáz
- hol fogadó van, vagy más efféle ház,
- és, mint jámbor apáink régen
- kapva kaptak az új vendégen:
- mindenki iránt megelőző,
- vele bételni se' győző.
Így terjeszti dicső faját,
- viszi a civilizáció zászlaját
- őrszemeit előre kitolva;
- hátrál előtte barbárság, bolha,
- ez kénytelen el-eblábóni:
- "veteres migrate coloni"
- s megújul a világ, ez az ócska,
- no tehát: for, ever, poloska!...
[*] Kant a poloskák szaporodását a világosság befolyásának tulajdonítá;
ezért hálószobája ablaktábláit nappal sohasem engedte fölnyitni.
(Heine) - A. J.
*
Gyenge
pontjaid,
kísérthetőséged
ismerve és kihasználva
vesztőhelyre csallak,
hátha megfertőz
a játékszenvedély-betegség
*
Aki
ellened hangolja
a neki kiszolgáltatott gyereketeket...
*
Aki
bizalmadba férkőzve
előbb kiismert téged,
majd támadásba lendül...
*
Aki
hencegésből
a kocsmában kifecsegi
a hálószoba titkaitokat is...
*
Aki
nevelés címén
csak be akar törni,
be akar idomítani...
*
Aki
„kiszínezi”
az egész életem:
elszürkít és befeketít...
*
Aki
barátságunkra hivatkozva
tisztességtelen dolgot kér tőlem...
*
Aki
azt kívánja,
hogy én falazzak neki
a sorozatos házasságtöréseihez...
*
Aki
nemcsak dicséri
a nőm szépségét,
de teszi is a szépet neki...
*
Aki
ál-műveltsége
furkósbotjával, dorongjával
sokszor jó alaposan helybenhagy...
*
Aki
egy lelki bérgyilkos,
lesből az életkedvemre tör...
*
Aki
még azt is
a bűnömül rója fel,
amiről végképp nem tehetek...
*
Aki
mindig
a rovásomra
hárítja el magáról a felelősségét...
*
Aki
cikiz,
nevetségessé tesz
a szemérmességem miatt...
*
Aki
csak veled kivételezik,
csak téged nem kínál/ölel meg...
*
Aki
egy elefánt
a szívem porcelánjai közt:
csak tör és zúz, amerre lép...
*
Aki
a nekem legszentebb
ügyet ócsárolja, profanizálja...
*
Aki
meg se kérdez/hallgat,
hisz ő a csalhatatlan vezetőm...
*
Aki
a szívességi
lakáshasználat után
romot, csatateret hagy...
*
Aki
csődbe viszi
közös vállalkozásunkat,
majd szó nélkül, angolosan lelép...
*
Akit
zavar a szegénységem,
- gyanússá teszi a gazdagságát -,
ezért jóbarát segítség helyett
még bűntudatossá is tesz...
*
Aki
egyre jobban
haragszik rám,
mert mindig én segítek rajta...
*
Aki
segít benne,
ha problémáid elől
az italozásba menekülsz...
*
Aki
elhallgatja/felnagyítja
a pályádon várható akadályokat...
*
Aki
nem testileg bánt/fenyít,
„csak”a méltóságodban aláz meg...
*
Aki
fölényeskedő iróniával
dicsérve szid, úgy aláz meg...
*
Aki
nem direkt,
nem egyenesbe szívat,
„csak” a bolondját járatja velem...
*
Akitől
soha nincs,
nem is lehet
egy perc nyugalmad...
*
Aki
„óvatlanul”
eldob egy szál
égő gyufát az erdőtökbe...
*
Aki
halálra rémít,
hogy gyógyszer-
ügynökként sikere legyen...
*
Aki
nem tud,
de nem is akar
teljesen meggyógyítani:
hiszen belőled él (jól)...
*
Aki
megvárja,
míg elalszol/kikötöznek,
és akkor szívja a véred...
*
Aki
csizmával tapos rá
az éppen ki-kibújó
zsenge gondolatcsíráidra...
*
Aki
nem társakat,
de parancsát vakon
teljesítő „katonát” keresgél...
*
Aki
már a játékban is
mindig az úr szerepét játssza,
te, mint a többiek csak szolga lehetsz...
*
Aki
azért van
mindig melletted,
hogy fényedben sütkérezhessen...
*
Aki
tőled
szinte bármit kérhet,
de te tőle szinte semmit se...
*
Aki
a végsőkig,
és azon túl is kihasználná
a kapcsolatotokban rejlő lehetőségeit...
*
Akivel
egy csónakban eveztek:
ő napozik, te meg gályázol...
*
Aki
kínosan ügyel rá,
hogy nehogy bármiben megelőzhessed...
*
Aki
a „szívére veszi” a gondod,
de a vállára venni már nem bolond...
*
Aki
mindig lehúzna
az ő szintjére, terepére,
hogy ott bánjon el veled...
*
Aki
az ő kis
karcolásait mutogatja,
míg te vérbe fagyva fekszel…
*
Aki
csak az emberiség barátja,
csip-csup kéréssel ne merd zavarni...
*
Aki
a hipnotizőri képességével
erőszak nélkül is kifoszt, megaláz...
*
Aki
addig keresi a kegyeidet,
míg meg nem választod képviselőnek...
*
Aki
csak addig
jótékonykodik veled,
amíg az ő gyülekezetébe jársz...
*
Aki
csak addig
keresi a társaságod,
amíg te fizeted neki a söröket...
*
Aki
megtagadja „barátságát”,
ha nem falazol a disznóságaihoz...
*
A hallgatásával zsarol -
ha ő egyszer kinyitja a száját...
*
Ő
engem
veszélyeztet,
az ő halálugrása
már védőháló feletti...
*
Ő
magáról
- a mi rovásunkra -
minden közterhet leráz,
mint ahogy a kutya a vizet...
*
Aki
„tesztel”:
lankadatlanul
csak rakosgatja rám
az egyre nagyobb súlyokat...
*
Aki
titokban kijátssza,
megsérti véd- és dacszövetségünket...
*
Aki
magát fényezve
a rovásodra hazudik
a publikált memoárjában...
*
Aki
kis sebéről
panaszkodik neked,
aki vérben fekszel mellette...
*
Aki
saját ügyét
a te nevedben
a te rovásodra
viszi, szorgalmazza...
*
Aki
az éjjeli menhelyen
arról dalol tinektek,
hogy itt van a Kánaán...
*
Aki
mindig
közbevág,
és letorkoll,
beléd fojtja a szót,
vagy másként elhallgattat...
*
A
szállást
kérő róka,
aki csellel meglopná
még a házigazdát is...
*
Aki
megszagolja:
szabad préda vagy,
gúnnyal szabadon kilőhető
*
Aki
nem mutatva be
a teljes választékot
manipulálja választásodat...
*
Aki
istenadta tehetséged
csak polgárpukkasztásra,
vagy családi zsúrokban kamatoztatja...
*
Aki
csak annyira
enged érvényesülni,
hogy őt el ne homályosítsd...
*
Aki
a pszeudo kincsért
trambulinról ugratna
veled fejest a pöcegödörbe...
(amit vicces ugratásnak szán)
*
Aki
hiúságodra apellálva
kiénekli a sajtot/betevő falatod a szádból...
*
Aki
menten
az életekre áll,
ha másként nem tudott legyőzni...
*
Aki
nagy hűhóval
üti-veri a csalánt,
de mindig a te farkaddal...
*
Aki
dögkeselyűként lecsap,
ha botlasz és eszméleted veszted...
*
Aki
csak azért
látogat meg téged,
hogy amíg te haldoklasz,
addig átírassa a végrendeleted...
*
Aki
sikertelen
csábítási kísérletei után
ócska kurva híred költi
(vagy erőszakkal vádol...)
*
*
Aki
ámokfutó
árnyékbokszoló:
csak a fejed üti,
hogy meg ne sántulj...
*
Aki
még abban is
elbizonytalanít,
amiben eddig
- teljes joggal -
a legbiztosabb voltam...
*
Aki
menten átpártol
az ellenfélhez/ellenséghez,
ha én éppen vesztésre állok...
*
Aki
önzőnek mond,
ha nem áldozom rá
az összes szabadidőmet
(és zsebpénzemet...)
*
Aki
önmagát
kiválasztottnak tartja,
akit nekem kellene kiszolgálni...
*
Aki
lesajnál,
ha nem tagadom meg
apai-anyai szellemi örökségem...
*
Aki
elkábít,
hogy így a kedvére
könnyebben átprogramozhasson...
*
Aki
magán-
bosszúból
a városnak jólétet ígérve
tűz ki nagy vérdíjat a fejemre...
(Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)
*
Aki
előbb engem utánoz,
majd meg engem vádol plagizálással...
*
Aki
elcsábít,
majd eldob,
hogy vergődésem
láttán élvezkedhessen...
*
Aki
úgy győz le,
hogy idegen óriást
hív be magának segítségül...
*
Aki
lehány a buszon,
majd disznónak mond:
- Hát ki van lehányva!?
*
Aki
csak egy kis
ördögi bogarat
tesz a füledbe duruzsolni...
*
Aki
egy „jó ügyvéddel”
kiperel az örökségedből,
vagy válóperben kirakat házadból...
*
Aki
csak
adósságokat,
és gondterheket
hagy rád örökül...
*
Aki
bujtogat, felbiztat,
majd váratlanul kihátrál mögüled...
*
Aki
kéretlenül is
osztogatja kalács helyett
az ő „bölcs” kibic tanácsait
(a te bőrödre megy a vásár...)
*
Aki
védtelen
csecsemőkorodban
nem szoptat, dajkál, mesél...
*
Aki,
ha éppen
ő a sértett fél,
a bolhából is elefántot csinál...
*
Aki
a válóperben
nagy szerelmedből
a legádázabb ellenség lesz...
*
Aki
a bírói gyakorlatot ismerve-
kijátszva tartat távol gyerekedtől...
*
Velem
csak akkor
foglalkozol, törődsz,
ha már minden más
dolgod teljesen befejezted?
*
„Ha ló nincs,
szamár is jó” alapon
fordulsz csak hozzám,
csinálsz velem programot!
*
Én
komolyan
veszem adott szavad,
te meg bezzeg szeretsz
könnyelműen ígérgetni...
*
Nehezen
fordulok hozzád
nagy szorultságomban,
mert eléggé bizonyos,
hogy kalács helyett
inkább tanácsot adsz...
*
Ha
támadás,
inzultus ér,
nem állsz ki mellettem,
inkább gyorsan elspurizol...
*
Ha
téged
ér támadás,
a hátam mögé bújsz,
hogy én fogjam fel az első csapást...
*
A
hátamon
kapaszkodtál fel,
de csak ugródeszkának
használtál, s rögtön eldobtál...
*
Sajnálod
tőlem a jó szót,
az elismerést, a dicséretet -
legfeljebb mélyen hallgatsz,
ha épp elégedett vagy velem...
*
Állítólag
szeretsz engem,
de ezt olyannyira
nem tudod kifejezni,
hogy ez sose derült ki -
inkább csak az ellenkezője...
*
Rám hagyod
a nehéz, hálátlan munkát –
és még türelmetlenül sürgetsz is,
sőt: még olykor bele is zavarsz...
*
Ha
adsz is
valamit
fölöslegedből,
elvárod, hogy én
hálaadó imába foglaljam neved...
*
A
legkisebb
gondod is
nagyobb annál,
hogy figyelmeztess
a közeledő veszélyre...
*
Kétszer ad,
aki gyorsan ad!?
Te olyan lassan adsz,
hogy így még a felét sem éri…
*
Támogatásodnak
nem kis feltételei vannak:
át kell térnem a te hitedre –
vagy hűségesküt kell tennem...
*
Olyan vagy
mint egy kakukkfióka,
aki betolakszik a fészekbe,
majd kilök(i) onnan (fiókáimat)...
*
Gondatlanságból
vagy előre megfontolt szándékkal:
folyamatosan rabolod drága időm –
és még én érezzem megtisztelve magam,
hogy te ennyi időt szentelsz/áldozol rám...
*
Csak
azért van
rám szükséged,
hogy előadhassad
valakinek végtelen történeteid...
*
Ha
akár egyszer is
megbuktam a „vizsgádon”,
nem adsz új esélyt javításra…
(te amúgy naponta vizsgáztatsz,
mesterséges próbák elé állítasz)
*
Vagy
ok nélkül
durván végleg
eltaszítasz magadtól
vagy lelki függőségben,
szinte leláncolva tartasz!
*
Annyira
„szeretsz”, hogy
mindent megengedsz,
mindent rám hagysz,
és nem nyesegeted le
vadhajtásaimat...
*
Bármi
rosszat elhiszel,
amit rólam hallasz,
és már nem is vagy
kíváncsi énrám…
*
Mintha
az ördög
bújt volna beléd,
tudod, hogy mikor
zavarsz a legeslegjobban...
*
Gátlásossá teszel:
alig mondanék valamit,
te már rögtön letorkollsz,
vagy bántóan kifigurázol!
*
Unalmad elűzésül
velem szórakozol, passziózol
vagy a bolondját járatod velem!
*
Most
az egyszer
még adsz ugyan kölcsön,
de érzékelteted: ez az utolsó eset volt!
(és közben „persze” közben
még megalázóan ki is oktatsz)
*
A
mély-
vízbe dobsz,
hogy úszni tanuljak,
de a bajban, ha fuldoklok,
nem dobod utánam a mentőövet...!
*
Visszaélsz
a tekintélyeddel:
minden szavamba belekötsz,
minden döntésem kritizálod:
teljesen elveszed önbizalmam...
*
Ha
üldözőim elől
hozzád menekülnék,
nem adsz menedéket,
ennyit már nem kockáztatsz...
*
Nagyon
humoros, vicces,
szellemes ember vagy -
de mindig az én rovásomra tréfálkozol!
*
Ha
hitel-
felvételemhez
sürgősen kezest keresek,
akkor vagy bujkálsz előlem,
vagy simán, nyíltan „elhajtasz”...
*
Biztosra
ígérsz munkát, kenyeret,
s én nem is keresek tovább,
majd végül pofára ejtesz: sehol semmi…
*
Alföldi Géza
János bátyámtól...
János bátyámtól - feldereng a múltam -
Nagyon sok szépet s igazat tanultam.
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott,
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott.
Ültem a térdén, istállónkkal szembe,
S mesefonalát meg-megeresztette.
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról,
A hollóról, aki feketében gyászol.
Elmesélte az árva tücsök búját. -
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. -
Állatoké volt szíve, teste, lelke.
Talán a bogarat legjobban szerette.
Csupa egy melegség karcolós hangja,
Ha térdére mászott egy bohó hangya.
Letette szépen, hogy: Eredj békével! -
Arrébb is pöckölte a botja végével.
Csak a poloskáról szólt gyűlölettel:
Lusta és gyáva, piszkos, büdös... nem kell!
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod,
A poloska lesz még egyszer a halálod!
De hogyha nem bántott? - Kérdés a számon -
Ha téged nem is, másokat se bántson!
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor -
S kemény vad akarat sugárzott markából.
Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának,
Becsapni - néha! - az is megpróbálgat,
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet,
Hej, de a poloska álmaidban lep meg!
Arcodon alszik, melleden melegszik,
Párnád csipkéi közé telepszik,
Sötétben hősködik, a fényben gyáva,
Az alattomosság a fő érdem nála.
Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit,
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!?
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád,
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!?
Mikor olyan jó s úgy kell a házadban,
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan!
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség,
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét!
Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja,
... Legyen rá gondod, ne maradjon magja!
Mert, ha csak egy jut házadba belőle,
Máris elköltözhetsz fáradtan előle!
Ma még csak egyedül, holnapra száz van!
Pusztítottam is, ahol csak találtam!
Úgy felmagasult János, mint a vén fa:
Még hogy az Isten... a sátán ivadéka!
Emlékezz majd rá, mit meséltem néked,
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted.
... János bátyámtól, - feldereng a múltam -
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam!
Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.
*
Álbarát, lelki hadviselő, rosszul segítő
Az ellenségemmel elbánok,
de a barátaimtól védjen meg az Isten...
Amit másoknak árthatunk
amit mások árthatnak nekünk -
legfőképpen az elő-szeretteink körében,
akik amúgy a legtöbbet használhatnának
akiknek amúgy a legtöbbet használhatnánk...
Hisz éppen a legjobb szándékkal lehet
legtöbbet ártani, pokolba vezető utat kövezni
Aki rosszul akar jót nekünk, az veszélyesebb,
mint aki csak úgy tesz, mintha javunkat akarná -
pláne, ha nyílt ellenség: akkor legalább védekezünk...
Itt most főképp a szabadon választható
és így is felmondható kapcsolatokról lesz szó,
a szülő-gyerek viszonyról, a hivatásos segítőkről,
a szellemi-politikai elitről egy külön fejezet szól...
|
