Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

*

Reményik Sándor

Írjad poéta

Írjad poéta!

Ha csügged a lelked,

Nehezül a szárnyad,

Ha rajtad a kétely

Zsibbasztón elárad:

Írjad csakazértis!

Ne kérdezd; mi célból?

Ne kérdezd: mi végre?

Nem tudod te, hol vár,

Éppen terád hol vár,

Egy lélek ínsége.

Egy lélek éhsége,

Egy szív szomjúsága:

Megenyhül a lelked

Egy rebbenésére,

Egy színes szavára.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

Nem tudod te, mit tesz

A szavad hatalma,

Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,

Ismeretlen ajtók

Nyílanak meg néki,

Hova nem is szántad,

Oda fog betérni.

Nő a jelentése,

Mint a folyam, árad,

Távol szerelmeket

Himbál, hajókáztat,

Ismeretlen partok

Intenek feléje,

Szélvészként belekap

Vitorlák vásznába

Lobogók selymébe.

Szertezúg, szétárad

Világ minden táján,

Míg te nem is sejted

Magányod szomorú,

Szép Szent-Ilonáján.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

*

„Ha

Isten

közém és

a nekem rendelt tett közé

a bűnt állította, ki vagyok én,

hogy széplelkűen kimentsem magam?”

(ez „jó” mentség bármely gaztettedre...)

*

A

legrosszabb

szocializmus is jobb,

mint a legjobb kapitalizmus -

ebből a „meggyőződésedből” nem engedsz,

ez az önigazolásod a cinkos bűnpártolásra...

*

Mások által

papírodra írt szövegből

okosnak akarsz látszani,

de nagy bajban vagy: elfújja a szél...

*

A

tudományban,

és a művészetben is

a szabad verseny híve vagy,

de neked legyen monopolhelyzeted,

és legfeljebb destruktívan rivalizálsz,

az ellenfelet ellenségnek tekinted...

*

Nem

vonulsz vissza

kellő időben és

még méltósággal:

szégyenteljesen kell elpucolnod...

*

Mindig

spekulatív, fakó

teóriák koporsójába

akarod az élő világot

belepréselni/kényszeríteni...

*

Nincs humorod,

- max. gúnyolódásra -,

nem tudsz magadon nevetni,

így tényleg bármire képes vagy -

akár gyilkolni is egy karikatúra miatt...

*

Mindent

olyan pontosan

akarsz elmesélni, leírni,

hogy elveszel a részletekben –

hát még a hallgatód, az olvasód...

(vagy 12 órás dokumentfilmed néződ)

*

Sok

mindent

összeolvastál,

de nem tudod,

milyen kérdésre vártál választ...

*

Vészmadár:

minden tőled

telhetőt megteszel,

hogy végül is igazad legyen,

és a jóslatod be is váljon...!

*

Balhited is

hegyeket mozgat:

fölöslegesen, károsan

beavatkozol a természetbe,

mocsarakat, lápot csapolsz le,

folyókat „szabályozol” stb. stb.

*

Annyira

félsz a megszólástól,

a közvéleménytől, hogy

semmi „bolondságot”

sem mersz csinálni,

csak kispolgári giccset...

*

Miért ne mennél

a könnyebb ellenállás irányában,

hisz ha zsidó bűnösről, és nem

zsidó áldozatról szeretnél itt/most

közpénzből támogatott filmet forgatni,

akkor teljesen ellehetetlenítenének… 

*

Egy

túlélőcsomagod

- és tömött bakkártyád -

mindig kezed ügyében van,

- hirdeted a világsajtóban -

hogy bármikor menekülhess,

hisz a magyar gyűlöli a zsidót...

*

Már

mondatod felénél

az unalom holtpontján vagy:

hisz már ezerszer így mondtad,

kis híja, hogy el nem alszol,

és így - nem - keltesz

érdeklődést diákjaidban..

*

Állandó

fokozott harc-

készültségben vagy,

mindig mindenhonnan

valami (ellen)támadást vársz

(és a háborúban hallgatnak a múzsák)

*

Egyre

több ital

tudja csak feledtetni,

hogy egyre messzebb

távolodtál ideálodtól

(az értelmiség két útja:

az egyik az alkohol,

a másik nem járható...)

*

Abból élsz,

hogy istennél számomra

fogadóórát kérsz, jársz ki,

de ott maradsz fizetett tolmácsnak,

hisz Ő nem érti a nem világnyelv magyart...

*

Még

büszkélkedsz is vele,

mert korszerűnek véled,

hogy te vagy a gyereked

legjobb barátja/barátnője...

*

Negatív licit:

leárazod, leértékeled

és vég-kiárusítod magad:

éhenkórász zsurnalisztaként

ki ad érted még valamit,

akár a legkevesebbet is?

*

Mesterséges

világnyelvre váltasz,

- pl. eszperantóra -,

ezen már „cammogni”

vagy „megiramodni”

vagy „lófrálni” sem lehet,

csak egyetlenegy dolgot:

„jönni” vagy „menni”...

*

Neked

idegen maradt

édes/mostoha anyanyelved,

jobban tudsz „világnyelveken”:

összekevered a felfüggesztést a felakasztással...

*

Te

mindent

tudni akarsz:

kíváncsiságból

kicsit kiengeded

a palackból a gonosz szellemet,

de már nem tudod visszagyömöszölni...

*

Szellemi gyújtogató -

csak egy kis tüzet raksz,

szájjal még elfújhatót,

lábbal még eltaposhatót,

de a feltámadó szelet

már nem kalkulálod be...

*

Mindenből

kiszorítósdit csinálsz,

ahol mindig eggyel kevesebb hely van -

minden pályatársra irigy és féltékeny vagy

(„sok az eszkimó, kevés a fóka” alapon...)

*

Annyira

eredeti akarsz lenni,

hogy mindig másokhoz igazodsz,

hogy azután attól eltérhess –

anno, vagyis a kisinas korodban

viszont egyáltalán nem másoltad

a nagy mesterek remekműveit...

*

Pofozással,

tiltással stb. próbálod

gyereked a te hitedre téríteni,

de így csak max. képmutató lesz...

*

Nem

teszed jóvá

disznóságod,

inkább szégyenedben

bujkálsz kis családod és

az átvert honfitársaid elől...

*

Nyíltan

szolidáris

a leszbikusokkal,

titkon meg veri feleségét,

ha esetleg ilyesmi kiderül róla...

*

A

világ-

végére fogadtál,

ezzel riogattál minket,

így szerinted ördögi szem-

fényvesztés minden ellenkező jel...

*

A

világ-

békéről szónokolsz,

de otthonod látványa:

egy tájkép csata után,

mert dúl a családi háború...

*

Meghátrálsz

a napi létküzdelmek,

a sajtószabadságharc elől

a diliflepni és a diliház védettségébe...

*

Annyira bánt,

hogy senki nem figyel rád,

nem olvassák „remekműved”,

hogy a köztéren mutogatod,

vagy egy kicsit felgyújtod magad...

*

A

birtokolt tárgyaid

átveszik az uralmat

minden „szabad” idődben

is már csak nekik szolgálsz:

pl. non stop könyvtárrendezés...

*

Átutazó

turista vagy

a saját hazádban,

aki annyit tud az emberi sorsokról,

ami általad olvashatóan az arcokra van írva...

*

Az

összes

fölösleges tudományból

doktori fokozatot szereztél,

de nem kérded magadtól: mivégre?

*

Egy

olyan lámpás vagy,

aki a vakító napfényben ragyog,

de pont a sötétben semmit nem világít...

*

Úgy

szervezed

kisvállalkozásodat,

hogy alkalmazottaid

fizetett ellenségek lesznek...

*

Közvetlenül

akarod mihamarabb elérni

a gazdagságot, hatalmat, hírnevet,

ami vagy csak eszköz, vagy ajándék...

*

Szerelmi vallomás

és drámaírás, vagy más

nemzetjobbító tett helyett

A. L. Hűbele Balázsaként

idegen ügyekért vitézkedsz:

vereséget szenvedsz minden fronton...

*

Pontosan,

lelkiismeretesen stb.

teljesíted szerződésedet –

kár, hogy az ördöggel kötötted,

nem okultál Faust történetéből...

*

A

legnagyobb jóakarattal

eteted egyhónapos csecsemődet

a te kedvenceddel: töltött káposztával,

és a kisóvodás kora előtt már

mindenről teljesen felvilágosítod...

*

Amennyivel

kevesebbet gondolkodsz,

- hiszen ez csak gondot okoz -,

legalább annyival többet tévedsz, tévelyegsz...

*

Beugrottál

az őrmesternek:

fitogtatod zongoristaságod,

hogy mentesülj katonadolgoktól,

pedig csak vécépucolókat kerestek

(amúgy lelkigyakorlatként jót tehet)

*

Addig-

addig taktikázol

a csata, az ütközet elkerülésével,

hogy elveszíted közben a háborút...

*

Tudatlanokkal

veszed magad körül,

vagy fizetett sameszokkal,

hogy avítt „tudományod”

nap mint nap megcsodáltasd...

*

Addig tart

fogadkozó elszánásod,

- holnap megírod az igazat! -

amíg kitart pálinkád, borod:

egyszerre fogynak el...

*

Nem tudsz róla,

nem fogtad fel, hogy

mily kis lépés választja el

a fenségest a nevetségestől,

a tragikust a komikustól:

tüntetően mártírkodsz...

*

Nem

hagysz

sok munkát

a cenzoroknak,

te már jó előre

kiheréled alkotásod, műved...

*

Nem

keresed meg,

nem gyakorlod

felemelő hivatásod –

talentumod belédrohad,

így egyre lejjebb süppedsz

a mocsárba - erkölcsi fertőbe..

*

Megistenülni

mentél egy szektába,

- és vitted családod -,

de ott fanatizálódva,

profin átprogramozva stb.

csak egy ragadozó vadállattá,

vagy egy préda nyájbirkává süllyedtél...

*

Nem

isten adta

a hivatalod,

protektoraid

észt már nem

adhattak hozzá...

*

Az

Édenkertet

varázsolod a kisdedek elé,

az ő hibájuk, és neveltetésüké,

ha megbotránkoznak egy exhibicionista,

önmutogató-pucérkodó utcai igyencirkusz láttán...

*

Úgy

gyóntat,

hogy felhatalmazott

a titkaid inkvizíciós,

kínzós kicsikarásaira

(majd jelent a hatóságnak...)

*

A

toborzó,

aki a zsoldos-katonaélet

minden szépségét színesen lefesti,

még le is itat, hogy ne sokat kérdezz...

*

Veszély esetén

rendkívüli állapotokat

rendelsz el a családban,

és/de a vészkorszak után

se változtatsz, végleg így hagyod...

*

Szakmai

tekintélyeddel visszaélve

- egy riválist kiiktatandó -

önkényesen leminősíted művemet...

*

Olyan,

túl magas

követelményeket támasztasz,

hogy csak kudarcélményeim halmozom...

*

Csak

nagyon

keveset vársz el tőlem,

katalizálva önértékelésem

béka segge alá süllyedését...

*

Hamis

illúziókba ringatsz:

csak hadd higgyem el,

hogy én tényleg, valóban

az énekes pályára termettem...

*

Elkísérlek

minden fellépésedre:

pfujolok minden ballépésednél,

kárörvendek kikényszerített hibádnál...

*

Vallási,

iskolai, katonai

köntösben-rangban

teljesen betörsz, hogy

a te kezes bárányod legyek...

*

Aki

a süllyedő hajón

hamis illúziókba ringat

(majd elsőként hagyja el)

*

Aki

a hangszóróba

nem Tiborc, de

az ő piti panaszát mondja...

*

Aki

fejlődésnek

ábrázolja/tanítja

a Nyugat/Kelet alkonyát...

*

Aki

az éjjeli menhelyen

arról dalol nektek,

hogy itt van a Kánaán...

*

Aki

tekintélyével visszaélve

rávesz aranyaid/talentumaid

elkótyavetyélésére...

*

Aki

építő

szellemi eledel

helyett álkérdések gumi-

csontját löki oda elétek...

*

Aki

istenadta tehetségét

csak polgárpukkasztásra,

vagy családi zsúrokban kamatoztatja...

*

Aki

csak annyira

enged érvényesülni,

hogy őt el ne homályosítsd...

*

Aki

menten

az életekre áll,

ha másként nem tudott legyőzni...

*

Aki

túlerővel

a háta mögött

rábeszélne a hazaárulásra,

a kapitulációra: váratok feladására...

*

Aki

megtámadja

a házam/hazám,

majd háborús bűnösnek kiált ki...

*

Aki

elfoglalja házam/hazám,

majd kedvére átírja történetem...

*

Aki

előbb engem utánoz,

majd meg engem vádol plagizálással

*

Aki

úgy győz le,

hogy idegen óriást

hív be magának segítségül...

*

Egy 

„jó ügyvéd”

aki kiperel jussodból,

a jogos örökségedből...

*

Aki

védtelen

csecsemőkorodban

nem szoptat, dajkál, mesél...

*

Aki

nevelés címén

csak be akar törni,

mintegy be akar idomítani...

*

Aki

akkor erősködik,  

ha épp mögötte áll

a felhergelt csőcselék...

*

Aki

elhallgatja,

vagy épp felnagyítja

a pályádon várható akadályokat...

*

Aki

halálra rémít,

hogy gyógyszer-

ügynökként sikere legyen...

*

Aki

nem tud,

de nem is akar

teljesen meggyógyítani:

hiszen belőled él (jól)...

*

Aki

nem társakat,

szellemi partnert,

de parancsát vakon

teljesítő „katonát” keresgél...

*

Aki

mindig lehúzna

az ő szintjére, terepére,

hogy ott bánjon el veled...

*

Aki

a „szívére veszi” a gondod,

de a vállára venni már nem bolond...

*

Aki

rosszul építi

meg a házad,

és utána még

a pénzzel is megléphet...

(mert baráti megállapodás volt)

*

Aki

a hipnotizőri

parafenomén képességével

erőszak nélkül is kifoszt, megaláz...

*

Aki

papírtalpú

bakancsokat küld

a Don kanyarba is,

így gazdagszik meg...

*

Aki

rabló-

gazdálkodást folytat

a környezet, a természet ellen,

és ezt ő még nagydobra is veri...

*

Aki

neofita

kompenzálásként

pápább akar lenni a pápánál...

*

Aki

nem rögtön

szól a bűz miatt,

majd már maga is megszokja...

*

Aki

nem „csak” szereti,

hanem imádja gyerekét:

alaposan tönkre is teszi őt...

*

Aki

a pártjáért

akár ölre is megy,

de becsületén átgázolhatsz,

ezt a békát simán lenyeli...

*

A

munkaidőben

állathecc-mester,

utána elszánt állatvédő

(így próbál kompenzálni)

*

„Aki

nem tudja,

az tanítja” –

elvetélt íróból

lett kritikus, ill.

aki angol órákat

ad is, vesz is...

*

Akinek

hatalomvágy-kielégülése

szörnyeteggé torzítja lelkét...

(a hivatalt nem istentől kapta)

*

Aki

egy szélkakas,

köpönyegforgató –

mindig a győztes mellé álló...

*

Aki

torna alól önfelmentett,

honvédelmet elsunnyogó,

magát öncsonkítva is kimentő...

*

Aki

holtáig alkot

a család rovására

„titkos remekművet”...

*

Az

a rendőr,

ügyész és bíró,

akit utasítani lehet,

hogy melyik üggyel és

miként - ne - foglalkozzon…

*

Aki

otthon is

rendőrködő,

gyanakvó és nyomozó...

(ami foglalkozási ártalom)

*

Aki

a kegyetlenségre

amúgy hajlamos gyerekből

képez ki háborús katonákat...

*

Aki

a húsevőt

simán legyilkosozza –

a gyerekeinek ízlésdiktátora...

*

Aki

leuraló:

a gyerekei közé

vet viszály-magvat...

*

Aki

a fotelből

küld másokat

kínos-kellemetlen,

életveszélyes feladatra...

*

Aki

a hatalmát

és az előnyeit tartaná,

de a felelősséget osztaná...

*

Aki

a jó és

a rossz harcában

az örök semleges maradna...

*

Aki

a kecskére

bízza a káposztát,

egy pedofilra a gyerekét...

*

Aki

megszégyenítve,

kinevetve, nevetségessé téve

öli ki a gyermeki kíváncsiságot...

*

Aki

megideologizálja,

miért rak mindig másra

egyre elviselhetetlenebb terhet...

*

Aki

meghirdette 

az elvi harcot,

majd luxusautón elviharzott...

*

Aki

még akkor is

janicsár marad,

ha időközben rájön:

ő saját népe ellensége...

*

Aki

ha már látott

egy csaló koldust,

azóta úton-útfélen hirdeti:

senkinek egy fillért se adjunk...

*

Aki

lélekvesztő-

életrontó háborúskodásban

érzi Nagy Valakinek magát...

*

Aki

megszorultságában,

hogy magát megmentse,

látatlanban már odaígéri

az ördögnek azt, amiről nem tud:

a megfogant/megszületett gyermekét...

*

Aki

jó közönség,

különben kölke

sokszor hisztizve

nem produkálná magát...

*

Aki

majomszeretettel

kényeztetve rontja el gyerekét...

*

Aki

kollaborál

a megszálló-

berendezkedő ellenséggel

*

Aki

kiszolgáltatott gyerekeit

erőszakmentességre terrorizálja...

*

Aki

kitagadja gyermekét,

ha nem pont az lesz,

ami ő lett/lehetett volna...

*

Aki

kiélvezi, hogy

a teremtésben

ő élet-halál ura:

pusztít hangyát, lepkét...

*

Aki

képes lenne

belökni a Dunába:

így életmentő hős lesz...

*

Aki

addig tudta,

hogyan kell

gyereket neveli,

míg neki nem volt...

*

Aki

jobb ügyhöz

méltó buzgalommal

tol bűnbanda szekeret...

*

Aki

jó színészi képességű,

jó emberismeretű szélhámos...

*

Aki

illemtudóan

és elegánsan viselkedve

töri ki a nyakamat/ketté a pályám...

*

Aki

inkább elkövet,

semmint elszenved

bármilyen igazságtalanságot?

*

Vass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,

messzi út porából köpönyeget veszünk…

Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.

Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.

Véreim! Véreim! Országútak népe!

Sokszázéves Nagypénteknek

soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,

másik napon Júdás vagyunk,

kakasszónál Péter vagyunk.

Átokverte, szerencsétlen

nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára

hurcoljuk a keresztfákat.

Mindég kettőt, soh’se hármat.

Egyet felállítunk jobbról,

egyet felállítunk balról,

s amiként a világ halad:

egyszer jobbról, egyszer balról

fölhúzzuk rá a latrokat.

Kurucokat, labancokat,

közülünk a legjobbakat,

mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,

mint ki dolgát jól végezte:

Nagypéntektől Nagypéntekig

térdelünk a kereszt alatt

húsvéti csodára lesve.

Egyszer a jobbszélső alatt,

másszor a balszélső alatt,

éppen csak hogy a középső,

az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,

nem térdel ott senki, senki.

A mi magyar Nagypéntekünk

évszázadok sora óta,

évszázadok sora óta

ezért nem tud Húsvét lenni.

Így lettünk országút népe,

idegen föld csavargója,

pásztortalan jószág-féle.

Tamással hitetlenkedő,

kakasszóra péterkedő,

júdáscsókkal kereskedő.

Soha-soha békességgel

Krisztus-Úrban szövetkező.

Te kerülsz föl? Bujdosom én.

Én vagyok fönt? Bujdosol Te.

Egynek közülünk az útja

mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,

hogy elmegyünk, el-elmegyünk,

messzi nagy útakra megyünk.

Messzi nagy útak porából

bizony, köpönyeget veszünk.

S ebben a nagy köpönyegben,

sok-sok súlyos köpönyegben

bizony pajtás, mondom Néked:

rendre, rendre mind elveszünk.

1947

*

Nem segítő/használó,

de tétlen, sőt ártó elit

A fejétől bűzlik a hal!

A legszentebb hivatások,

avagy a leghitványabb mesterségek...

Elmulasztani a jót, sőt tenni a rosszat?!

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

p.s.:

A versek, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztként a hivatásuk magaslatán állókról,

s a pályával járó áldozatukról: pokoljáró dudás sorsukról...