|
Remete Farkas László
Kárpát-medencei, régi-pogány
„pajzánkodó” szokások és hagyományok
„Magyarság hagyománya és története” könyvsorozat XI. kötet
Tudományos leírások, néprajzi gyűjtések, emlékezések felhasználásával.
Jeles- és köz-napi hagyományok, babonák, rítusok megismerésével.
Lexikonok és tanulmányok, népszokások és elmondások alapján.
Egykori értelmezésük és lényegük ismertetésére törekedve.
Hajdani kapcsolati, együttélési lehetőségek bemutatása.
Erkölcsi normák változékonyságának érzékeltetése.
Korabeli hagyományaink megismertetésével.
Értékrendi sokszínűség megjelenítésével.
Elődeink életvitelének megértéséért!
Magyarság értékeinek megőrzéséért!
Kézirat
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Budapest, 2020.
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS............................................................................................................................... 7
RENDSZABÁLYOK ÉS HAGYOMÁNYOK............................................................................ 8
Történelmi és vallási környezet................................................................................................. 8
Alaphelyzet........................................................................................................................ 8
Törzsi időszak.................................................................................................................... 8
István király előírásai........................................................................................................ 9
Endre és László király szigorításai.................................................................................. 10
Kálmán király enyhítései................................................................................................. 11
Keménykedő lazulás........................................................................................................ 11
Ellentmondásos szigorodások......................................................................................... 13
Szélsőséges állapotok...................................................................................................... 14
Enyhülés kora.................................................................................................................. 15
Engedékenység időszaka................................................................................................. 17
Társadalmi rétegződések........................................................................................................ 17
Rendi különbözőségek..................................................................................................... 18
Rétegződések................................................................................................................... 18
Nemzetiségi elkülönülések............................................................................................... 18
Vallási elkülönülések....................................................................................................... 19
Kor-osztályok.................................................................................................................. 19
Kor-csoportok................................................................................................................. 20
Nemzedékek.................................................................................................................... 21
Vér-rokonságok............................................................................................................... 22
Sógor-rokonságok........................................................................................................... 22
Mű-rokonságok..................................................................................................................... 23
Befogadásos rokonság..................................................................................................... 23
Váltott-rokonság............................................................................................................. 23
Vett-rokonság.................................................................................................................. 23
Mostoha-rokonság........................................................................................................... 24
Koma-rokonság............................................................................................................... 24
Mátka-rokonság.............................................................................................................. 24
Tej-testvérség.................................................................................................................. 25
Vér-testvérség................................................................................................................. 25
MEGÍTÉLÉSEK EGYSÉGE ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGE............................................................. 26
Egységes megítélésű cselekedetek.......................................................................................... 26
Vérfertőzés...................................................................................................................... 26
Megfertőzés..................................................................................................................... 26
Nemi erőszak................................................................................................................... 27
Természet-elleni fajtalanság............................................................................................ 27
Kettős házasság............................................................................................................... 27
Eltérő megítélésű cselekedetek............................................................................................... 28
Meztelenség..................................................................................................................... 28
Közös fürdőzés................................................................................................................. 29
Szó- és test-beszédek....................................................................................................... 29
Testi érintések.................................................................................................................. 30
Több jelentésű csókolózás............................................................................................... 31
Nemi aktus, tiltásokkal kikövezve.................................................................................. 32
Szüzesség, erény vagy hátrány........................................................................................ 32
Ártatlanság, ami gyakran nem előny.............................................................................. 33
Megcsalás, becsapás....................................................................................................... 33
Szerelem-vásárlás............................................................................................................ 34
Házasságon kívüli gyermek-áldás................................................................................... 35
Magtalanság, meddőség.................................................................................................. 35
Házasság-törés................................................................................................................ 36
Elhagyás, házasság megszakítása vagy válás................................................................. 37
Házassági kötelék létrejötte.................................................................................................... 38
Jegyesség......................................................................................................................... 38
Esküvő............................................................................................................................. 39
Lakodalom vagy estebéd................................................................................................. 39
Menyasszony-fektetés, vagyis a „házasság elhálása”.................................................... 40
Sajátos korabeli házasodás-típusok........................................................................................ 41
Általános helyzet-kép...................................................................................................... 41
Fiatalos típusú házasodás............................................................................................... 41
Megalapozó típusú házasodás......................................................................................... 41
Elkülönülő típusú házasodás........................................................................................... 42
Házasság-kötési típus-változatok............................................................................................ 43
Váltság-fizetéses házasság.............................................................................................. 43
Többes-házasság............................................................................................................. 44
Elrendelt házasság........................................................................................................... 44
ELFOGADOTT HÁZASSÁGI KAPCSOLATOK.................................................................... 45
Házassági formák................................................................................................................... 45
Egynejű házasság............................................................................................................ 45
Csoporton kívüli és a csoporton belüli házasság............................................................ 46
Tiszta-házasság................................................................................................................ 46
Vegyes-házasság.............................................................................................................. 46
Szabad-házasság............................................................................................................. 47
Vevő-házasság................................................................................................................. 48
Hozomány-házasság........................................................................................................ 48
Móring-házasság............................................................................................................. 48
Jegybér-házasság............................................................................................................ 48
Vásár-házasság............................................................................................................... 49
Koma- vagy mátka-házasság.......................................................................................... 49
Sógor-házasság............................................................................................................... 49
Táv-házasság................................................................................................................... 50
Gyermek-házasság.......................................................................................................... 50
Rokon-házasság............................................................................................................... 50
Kereszt- vagy csere-házasság.......................................................................................... 51
Név-házasság.................................................................................................................. 51
Tanús-házasság, kényszer-helyzetben.............................................................................. 51
Időszakos házasság, ami gondoz okozott........................................................................ 51
Kettős házasság, amit üldöztek....................................................................................... 52
Házasságok korabeli sajátosságai és szabályai........................................................................ 52
Régi házasság, mint ész-szerű vállalkozás....................................................................... 52
Középkori házasság, mint vérségi szövetség................................................................... 53
Újkori házasság, mint vallási szentség........................................................................... 54
Házassági állapot megváltoztatása........................................................................................... 54
Hűtlen elhagyás, vagyis a tisztességtelen külön-élés....................................................... 55
Külön-válás, vagyis a tisztességes külön-élés................................................................. 55
Érvénytelenítés, vagyis a házasság semmissé nyilvánítása............................................. 55
Elválás, vagyis a házasság felbontása............................................................................ 56
HÁZASSÁG-SZERŰ ÉLET-KÖZÖSSÉGEK........................................................................... 57
Házassághoz kapcsolódó együtt-élési formák......................................................................... 57
Két- vagy többnejű házasság.......................................................................................... 57
Ágyas-házasság............................................................................................................... 57
Komapáros-házasság...................................................................................................... 58
Keresztszülős-házasság.................................................................................................... 58
Atyás-házasság................................................................................................................ 59
Macukás-házasság.......................................................................................................... 59
Támos- vagy jussos-házasság......................................................................................... 59
Befogadós-házasság........................................................................................................ 60
Nemzős-házasság............................................................................................................ 60
Házasság-szerű kapcsolatok korabeli jogi megítélése.............................................................. 60
Középkori számonkérések............................................................................................... 61
Kora újkori szigorú büntetések....................................................................................... 61
Modern kori enyhülés...................................................................................................... 61
HÁZASSÁG NÉLKÜLI EGYÜTT-ÉLÉSEK............................................................................ 62
Vad-házasság, összeállás................................................................................................. 62
Próba-házasság............................................................................................................... 62
Ágyasság, kitartás........................................................................................................... 62
Szerető-tartás.................................................................................................................. 63
Összejárás....................................................................................................................... 63
Próba-éjszaka................................................................................................................. 63
Vendég-éjszaka................................................................................................................ 64
Túl-gyámolítás................................................................................................................. 64
Leány-szöktetés............................................................................................................... 64
Leány-rablás.................................................................................................................... 64
Házasság-nélküli kapcsolatok korabeli jogi megítélése............................................................ 65
Középkori megítélés........................................................................................................ 65
Kora újkori szélsőséges megítélések............................................................................... 65
Modern kori engedékenység............................................................................................ 66
NEMISÉGHEZ KAPCSOLÓDÓ SZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK..................................... 67
Kor-osztályok szabadsága és lehetőségei............................................................................... 67
Gyermek-kori hatások.................................................................................................... 67
Serdülő-kori tapasztalat-szerzés...................................................................................... 67
Avatás, a felnőtté nyilvánítás.......................................................................................... 68
Legény-avatás................................................................................................................. 68
Leány-avatás................................................................................................................... 69
Ifjú-kori udvarlások........................................................................................................ 69
Ifjú-kori kicsapongások.................................................................................................. 71
Ifjú-kori tapasztalat-szerzés............................................................................................ 71
Felnőtt-korúak jogai és lehetőségei................................................................................ 72
Özvegyek viselkedése...................................................................................................... 73
Párkapcsolati mozzanatok és szokások.................................................................................. 73
Ismerkedés....................................................................................................................... 74
Udvarlás és kelletés........................................................................................................ 74
Legényjárás és együtt járás............................................................................................ 75
Jegyesség és feljogosítások............................................................................................. 75
Házasság elhálása, némi furcsaságokkal........................................................................ 76
Házastársi hűség sajátos értelmezése............................................................................. 77
Meztelenkedő népszokások................................................................................................... 79
Féregűzés......................................................................................................................... 79
Terület védelme............................................................................................................... 80
Vetési babonák, rítusok................................................................................................... 81
Termés és szaporulat védelme......................................................................................... 81
Termékenység-szertartások............................................................................................. 82
Esőcsinálás...................................................................................................................... 82
Szerelmi jóslások............................................................................................................. 83
Gyógyítások.................................................................................................................... 83
Rontás-elhárítás.............................................................................................................. 84
Baj-elhárítás.................................................................................................................... 84
Szépség-mágia................................................................................................................. 85
Nap- és Hold-köszöntők.................................................................................................. 85
Játékos pajzánkodások vagy pajzánkodó játékok................................................................... 86
Párosító játékok.............................................................................................................. 86
Kérdés-felelet játékok..................................................................................................... 86
Szerep-játékok................................................................................................................. 86
Zálogos játékok............................................................................................................... 87
Vetkőztetős játékok......................................................................................................... 87
Párcserés játékok............................................................................................................ 87
Érintős játékok................................................................................................................ 87
Felismerős játékok.......................................................................................................... 87
Pajzán maskarázó népszokások............................................................................................. 88
Fonóbéli riogatás............................................................................................................ 88
Farsangi riogatás............................................................................................................ 88
Busó-járás....................................................................................................................... 88
Asszony-farsang.............................................................................................................. 88
Vénlány-hajtás................................................................................................................ 89
Szép-asszonyok vonulása................................................................................................ 89
Borbála-mulatság............................................................................................................ 89
Szellem-fogás................................................................................................................... 89
Luca-vonulás................................................................................................................... 89
Szerelmeskedő szokások és ünneplések................................................................................. 90
Farsangi legény-avatás................................................................................................... 90
Gabona-növesztés........................................................................................................... 90
Legény-behajtás.............................................................................................................. 90
Húsvéti locsolkodás......................................................................................................... 91
Elragadás........................................................................................................................ 91
Nyár-esti fürdő................................................................................................................ 92
Boglya-nyomatás............................................................................................................. 92
Iván-napi elvonulás......................................................................................................... 92
Arató-ebéd utáni pihenő.................................................................................................. 93
Tündér- vagy szép-asszony befogás................................................................................ 93
Gabona-ágyazás.............................................................................................................. 93
Szállási nagymosás.......................................................................................................... 93
Őszi gabona-vetés estéje................................................................................................. 94
Szőlő-böngészés............................................................................................................... 94
Lucás-avatás................................................................................................................... 94
Pajzánkodó természet-feletti lények........................................................................................ 95
Déli baba......................................................................................................................... 95
Szép-asszony.................................................................................................................... 95
Kis-asszony...................................................................................................................... 95
Bűbáj-asszony.................................................................................................................. 95
Boszorkány...................................................................................................................... 96
Tündér............................................................................................................................. 96
Vízi-leány, éleány............................................................................................................. 96
Vad-leány és víg-leány..................................................................................................... 96
Vízi-ember....................................................................................................................... 96
Vad-öreg.......................................................................................................................... 97
Lidérc............................................................................................................................... 97
Földi-ördög...................................................................................................................... 97
BEFEJEZÉS.............................................................................................................................. 98
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a múltban történteket „mai fejjel” magyarázzuk, és azokról a „mostani erkölcsi magasságainkból” ítélkezzünk. Holott, az egykori nemi hagyományok és szokások a maiaktól eltérő körülmények között formálódtak. Sőt, egyes szavak-fogalmak gyakran mást is jelentettek. Ezért, következtetéseink sokszor azért pontatlanok vagy hibásak, mert nem sikerült kellően feltárni az akkori társadalmi és kulturális hátteret. Azt, hogy a régi elvárások és tiltások milyen egyéni-közösségi érdek-viszonyok mentén formálódtak.
Több kutatás igazolta, hogy a Kárpát-medencei lakosság körében a házasság és a szerelem „többnyire nem keveredett”. Erdei Ferenc szavaival élve: „A régi faluban a szerelmi élet a házasság előtt és a házasságon kívül zajlott le. A népdalok, szerelmi babonák és varázslatok mind a házasság-előtti időben születtek és ahhoz maradtak kötve, mert a házasság már olyan szigorúan kötött és fegyelmezett élet, amelyben az ilyennek már nem jut hely.”
A parasztság körében közel sem a „templomokban tanított” önmegtartóztatás volt a jellemző. Ahogy, a házasságra érett legények és leányok között sem volt általános az „érintetlenség”. Sőt többfelé a fiatalok „kipróbálták egymást”, mielőtt házasságok kötöttek. Az sem volt ritka, hogy a komák vagy távolabbi rokonok alkalmanként „közel” kerültek egymáshoz. De az sem volt meglepő, ha gazda a cselédlánnyal, vagy gazdáné a lovász-legénnyel „töltötte szabad-idejét”. Mint ahogy az özvegyek és idősek is számíthattak némi kedvességre, főleg azok, akik szívesen vállalkoztak „fiatalok felvilágosítására”, szomorúak megvigasztalására.
A serdülő fiú „nemi felkészítését” elősegíthette a családhoz tartozó valamely koma- vagy özvegy-asszony, távoli unokanővér vagy nagynéni, esetleg egy „tettre-kész szomszéd-asszony” vagy cselédlány. Mint ahogy az ifjú leányok sem a nász-éjszakájukon találkoztak először „férfi-érintéssel”. A fiatal fiúknak és lányoknak volt alkalmuk (udvarláskor, legény-járó napokon, fonóban, bálok idején, húsvétkor, pünkösdkor, koma-választáskor, farsangkor) ismereteiket „egymás között kicserélni”, a tanultakat egymáson kipróbálni. Ilyen „közös tanulások, szórakozások” során elfordulhatott, hogy valamely leány „áldott állapotba került”. De az ilyen botlást többnyire a családok egymás között, akár gyors házassággal lerendezték.
Úgy tűnik, hogy az egyházak által bűnnek tartott bujaság, paráználkodás és házasság-törés nem volt ritka az egyszerű nép körében, és mintha nem tartottak volna az „Ég büntetésétől”. De mielőtt elkezdenénk a „múlton élcelődni”, nem árt visszagondolni a nem túl távoli időkre. Hiszen, a mai „öröm-szülőket” sem az érdekli többnyire, hogy az ifjú pár mennyire szereti egymást. Sokkal inkább az, hogy milyen a „múltjuk”, melyikük „honnan származik”, ki mit hoz a házasságba, miből és hol fognak élni, biztos-e a jövőjük, mennyi unokára számíthatnak. Valamint, hogy az ifjú pár „együtt éljen” és esetleges félrelépéseik ki ne derülhessenek. Vagyis, hogy kifelé a boldog és erkölcsös házasság-képet sugározzák. Annak ellenére, hogy az öröm-szülők sem „tankönyvből tanulták” egykor a szerelmeskedést, és talán nekik is lenne mit bevallani a gyónáskor vagy a gyülekezetük előtt, esetleg önmagukba nézve.
*****
Kárpát-medence népességeinek egykori „szerelmeskedési szokásait” könnyebb megérteni, ha előbb megismerkedünk a korabeli élet-körülményekkel és alkalmazkodási kényszerekkel, a társadalmi és kulturális hatásokkal, hatalmi elvárásokkal. Valamint a vágyakkal, érdekekkel és elvárásokkal, ide értve az érvényesülési és szabály-kijátszási lehetőségeket is.
Kárpát-medence népességének nemi kapcsolatait jellemző szokásokat és hagyományokat nem lehet röviden és általánosan meghatározni. Ugyanis azok koronként némileg módosultak, az időn során folyamatosan formálódtak. Igazodtak a gyakran ellentmondásos világi és egyházi elvárásokhoz, a belső és külső, helyi vagy térségi hatalmi törekvésekhez. Hiszen a megélhetés vagy túlélés érdekében ez többnyire elengedhetetlen volt. Ugyanakkor, igyekeztek életben tartani azokat a hagyományokat és szokásokat, amelyek szükségesek voltak élet-érzetükhöz.
Köztudomású, hogy a X. századi Kárpát-medence népessége egykor több népcsoportból formálódott. Ezek többségét az akkoriban már itt élő, valamint a Kárpátok-Urál-Kaukázus háromszögből ide vándorló népességek alkották. Azok, akiket a régi leírások így említettek: szkíták, szarmaták, hunok és avarok, fehér és fekete magyarok, türkök és kazárok, kunok. De nem feledkezhetünk el a Kárpát-medence környékén élő és ide betelepült szlávokról, vagy a régebbi (kelta, illír, római, gót, germán, dák, bolgár stb.) szórvány-maradványokról. Ezért feltűnő, hogy bár a Kárpát-medencében igencsak kevert népesség „lakozott”, a fellelhető régi leírások szerint nem voltak kiélezett bel-villongások. Sokkal inkább úgy tűnhetne, mintha az itt élő népcsoportok egyfajta íratlan megállapodás szerint „hagyták egymást békében élni”.
A X. századi Kárpát-medence nem volt sűrűn lakott. Az itt élő népcsoportok leginkább a folyók és tavak mentén éltek, egy-nemzetségű településeken. Rendszerint nagy-családos, szállás-szerű környezetben, szoros kapcsolatban a közeli más nagy-családokkal. Amelyeket megállapodások, közös ünneplések, vegyes házasságok és rokoni kapcsolatok erősítettek. Bár törzseiket gyepű-sávok választották el egymástól, élt közöttük egyfajta véd- és dac-szövetség.
Természetesen, az egymás közelében élő népességek között is előfordulhattak villongások, kisebb-nagyobb összecsapások. Az ekkor elfogott „idegeneket” szolgaként tartották, azokkal többnyire kiváltva sajátjaikat a hasonló fogságokból. Előfordulhatott, hogy az arra érdemes felszabadulhatott és a nagycsaládba házasodhatott, sőt gyermekét a nemzetség is befogadta. Az arra járó békés idegeneket többnyire csak vendégként vagy kereskedőként fogadták. Távolságot tartva, nem avatva be őket a nagy-család vagy nemzetiség dolgaiba, titkaiba.
Az akkori törzsi szerveződések alapjai a nagy-családok (klánok), amelyek többnyire férfiági vér-rokonsági alapú nemzetségeket alkottak. A különböző nemzetségeket pedig a házassági és fogadott rokonságok formáltak egy törzzsé. Az ilyen szerveződés kialakulását segítette az a hagyomány, hogy nem volt szokásban a nagy-családon belüli és a törzsön kívüli házasodás. A házasságot már akkor sem nem érzelmi alapon kötötték. Ugyanis, az így újonnan létrejövő családot egy idővel kiformálódó nagy-család a nemzetiség „csírájának” tekintették. Ezért házasodásnál, a férj és feleség alkalmasságán túl fontos szempont volt az egymással rokoni kapcsolatba kerülő családok (létszám-, erő- vagy vagyoni) rangsora is. Különösen azért, mert a nemzetség- és törzs-fők, valamint a tisztség-viselők választásakor számított a rangsor.
A korabeli törzsi társadalmakon belül két fő társadalmi réteg volt élesen megkülönböztethető, úgymint: a szövetséges „nembeliek” és az alárendeltségben élő „idegenek”. Hagyomány szerint, a nagy-családon belül a családfőé volt a teljhatalom. Ő határozta meg a jogokat és kötelezettségeket, kedvezményeket és lehetőségeket. Így, az is előfordulhatott, hogy valamely ügyesebb szolga kedvezőbb vagy megbecsültebb helyzetbe került, mint némely családtag.
A hagyomány szerint, a törzsön belüli a szabadok közel egyforma jogokkal rendelkeztek. Sőt, a nők és férfiak közötti megkülönböztetés is lényegesen kisebb volt, mint a későbbi korokban. Szabadok esetében halál-büntetés helyett a száműzetést alkalmazták. A szolgákat kiváltható vagy hasznot termelő értéknek tekintették, ezért azokat is „óvatosan büntették”. Nincs arról érdemi adat, hogy a X. századi Kárpát-medencében szokásban lett volna az ember-áldozat.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a helyi közösségek a szexuális kapcsolatok közül:
- normálisnak tartották: a házasságot, az egy- vagy többnejűséget, ágyasságot;
- elfogadták: a próba-házasságot, házasság előtti nemi életet, szolgával hálást, prostitúciót;
- elítélték: vér-rokonnal vagy idegen törzsből származóval való nemi kapcsolatot vagy házasságot, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot.
A XI. század közepére a Kárpát-medencei társadalom megváltozott. A törzsi és nemzetségi szerveződést fokozatosan felváltotta a feudális rend. Amelyben, szintén két fő társadalmi réteg különült el egymástól, úgymint: a „szabadok” és a kiszolgáltatott „szolgák”. A hatalom csúcsán a hatalmát öröklő király állt. Ő, az általa rangra emeltek (hűbéresek) útján irányította a szabadok rendjeit (papi-, főemberi, nemesi, vitézi és köz-rendűeket). Akik hasonló jogokkal rendelkeztek, de eltérő kötelezettségekkel és hatáskörökkel, felelősséggel.
Az akkor törvényi rendelkezésekben a „keresztény hatások” még csak korlátozott mértékben érvényesültek. A szolgákat továbbra is jog nélküli „tulajdonként” kezelték, akik a király vagy valamely szabad ember személyes fennhatósága alatt éltek, dolgoztak. Ha a szolga bűnt követett el, akkor azért az ura felelt, ő térítette meg a kárt, fizette a kiszabott bírságot.
A törzsi normákhoz képest viszont jelentős változásnak tekinthető, hogy a papi-rend tagját világi ember nem vádolhatta. Világi ügyekben pedig a király által kinevezett bírók ítélkeztek, akik előtt csak családos, becsületesnek tartott és kizárólag keresztény vallású tanúskodhatott, vádolhatott. Szolga nem tanúskodhatott ura vagy asszonya ellen, őket nem is vádolhatta.
Igyekeztek elkerülni a szabadok és szolgák „keveredését”. Ezért büntették, ha szabad ember vagy szolga más gazda szolgáló-lányával paráználkodott. Ilyen cselekedetekért szabad embert akár szolga-sorba is taszíthattak (ha idegen gazda szolgáló-lányát házastársának választotta).
Ekkor még nem büntették a házasság előtti vagy azon kívüli nemi kapcsolat létesítését. A leány-szöktetés során elkövetett erőszakért is csak kártérítést kellett fizetni. Viszont, a feleség megölésekor (egy szabad férfiéhez képest) kevesebb kártérítés illette meg annak rokonságát. Tiltották az özvegyek új házasságba kényszerítését, erősítették az árvák vagyon-biztonságát.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű házasságot, ágyasságot;
- elfogadták: a többnejűséget, házasság előtti nemi kapcsolatot, leány-szöktetést, próba-házasságot, prostitúciót, saját szolgával való hálást;
- elítélték: a nők házasság-törését, hűtlen elhagyást, közeli rokonnal, szolgával vagy idegennel kötött házasságot, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot.
A XI. század végére, a pogány lázadásokat leverve és a trónviszályok elültével a „keresztény szellemiség” nevében újabb szigorítások következtek. Főleg, az egyház tekintélyének és hatalmának erősítéséért, a hitgyakorlás kötelezővé tételére. Valamint, a személy és vagyon elleni bűncselekmények üldözése érdekében. Ekkortól (halálbüntetés és vagyon-vesztés terhe mellett) elrendelték „scythiai ősi pogány szokások” elhagyását. Ezzel, mintegy tiltva és büntetve az egyháznak nem tetsző szexuális töltetű hagyományokat, ünnepléseket. Bár, csak két generációval később kezdték büntetni a pogány módon történő áldozásokat is. Néhány rendelkezéssel a „keresztény erkölcs” is szigorodott. Ezután már az asszonyokon és hajadon-lányokon elkövetett erőszakot is szigorúan büntették, ha az a települések közötti szabad területen (utakon) történt. Az ilyen cselekedetet úgy ítélték meg, mint az emberölést.
Ha a feleséget házasság-törésen kapták (szabaddal, szolgával), akkor a bíróság még a házasságot is felbonthatta, de örökre megtiltva a felek újraházasodását. Ha a férj netán megölte házasság-törő feleségét, akkor tette büntetlen maradhatott (bűnbánat gyakorlásával). Feltéve, ha a feleség rokonai késérére lefolytatott vizsgálatok igazolták a tett jogosságát. Mert alaptalan vád vagy indok esetén az ügyet gyilkosságnak minősült, és a férjet úgy is büntették.
Megjegyzendő, hogy az akkori szigorítások nem vonatkoztak a férjek „félre-lépéseire”. Talán azért, mert a korabeli vélekedés szerint, a házasság-törést csak feleség követhetett el. Ugyanis az ő „ilyen cselekedete” veszélyeztethette a házassággal megalapozott, vér szerinti öröklés vagy utódlás rendjét. Tény, hogy az akkori törvénykezés nem büntette a férjek házasságon kívüli félre-lépéseit. Beleértve a mások feleségével, özveggyel vagy hajadonokkal, netán a saját szolgálóival vagy idegen nővel létesített szexuális kapcsolatot sem. Kivéve, ha más szolgálójával (tulajdonával) létesített ilyeneket, mert az továbbra is tiltott volt.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű házasságot, ágyasságot;
- elfogadták: a házasság előtti nemi kapcsolatot, leány-szöktetést, próba-házasságot, elhálást, saját szolgával létesített nemi kapcsolatot, prostitúciót;
- elítélték: a nők házasság-törését, többnejűséget, közeli vérrokonnal vagy más szolgájával kötött házasságot vagy nemi kapcsolatot, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot.
A XII. század elején a túl szigorúnak ítélt törvények némileg enyhültek, illetve módosultak. Fontos változásnak bizonyult, hogy ezután a világi emberek is indíthattak eljárást egyházi személyek ellen. A halálbüntetést ritkábban alkalmazhatták és eltörölték a kényszervallatást. Bár nemlétezőnek nyilvánították az „átváltozó boszorkányságot” (sztriga-ságot), továbbra is világi bűntettnek tekintették a bűbájosságot és a rontást.
Papoknak ekkortól tiltották az „ágyas-tartást”, korlátozták házasodásukat. A kapcsolatokat érintő egyes területeken is a papság hatalmát erősítették. Elrendelték, hogy a házasságokat „egyház színe előtt” és pap jelenlétében kell megkötni, a házasulandók közös megegyezésével, eljegyzéssel és tanúk előtt. Egyúttal kinyilvánítva, hogy a házasságon kívüli nemi kapcsolat paráznaságnak minősül, de az ágyastartást világiaknak ekkor még elnézték.
Elrendelték, hogy a házasság-törést bíróság előtt kell bizonyítani, amely akkor még váló-okként szolgálhatott. A férjét elhagyó feleséget visszatérésre kellett kényszeríteni. Az asszony-rablás (nem a leány-rablás), bűbájosság és paráználkodás megítélését az egyház hatáskörébe rendelték. Jelentősen szigorították a hamis tanúk büntetését.
Ezzel a nemi kapcsolatok megítélése, többnyire az egyház hatáskörébe került. Ami talán azzal is magyarázható, hogy Kálmán király a megkoronázása előtt, még az egyház keretében ténykedett, egészen a püspöki méltóságig elemkedve. A házasságon kívüli nemi kapcsolatok szigorúbb megítéléséhez közrejátszhatott az is, hogy a második feleségét (Eufémiát, kijevi nagyfejedelem lányát) kénytelen volt hazájába visszaküldeni és a tőle született gyermeket kitagadni. Mivel, bizonyítást nyert házasság-törése és szolgákkal való paráználkodása.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű házasságot;
- elfogadták: az ágyasságot, házasság előtti nemi kapcsolatot, leány-szöktetést, próba-házasságot, elhálást, saját szolgával létesített nemi kapcsolatot, prostitúciót;
- elítélték: a nők házasság-törését, többnejűséget, a közeli rokonokkal vagy más szolgájával kötött házasságot vagy nemi kapcsolatot, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot.
A XIII-XV. században, a hivatalos-elvárt keresztény eszmeisége és gyakorlata között már egyre nagyobb szakadás volt érzékelhető. Ami annak tudható, hogy a római pápa „meg-kérdőjelezhetetlennek tartott kinyilatkoztatásai” (még a papság körében is) csak időkéséssel és korlátozottan érvényesültek. Jó példa erre, hogy bár kinyilvánításra került a megegyezés általi és együtt-hálással megpecsételt házasság felbonthatatlansága, hűtlenség esetén a válás lehetséges volt. Ugyanakkor, a vagyonosok számára többféle lehetőség is kínálkozott a „felbonthatatlan házasság” érvénytelenségét kimondó engedélyének „megvásárlására”. Valamint, a papság körében sem volt általános a paráználkodás tilalmának betartása.
A IV. lateráni zsinaton (1215-ben) elrendelték a házasság előzetes, templomi kihirdetését és a házassági áldás-kérést. Ennek ellenére ezekre gyakran nem került sor. Néhol, a pap ment a házhoz összeadni az új párt. Előfordulhatott, hogy házasság-kötéskor az egyik fél meg sem jelent, hanem képviselője vett részt a szertartáson, jelképesen „ő hálta el a házasságot” is. Ez a fajta távházasság leginkább a tehetősebb szabadok körében fordult elő. Bár az előírások szerint a házasulandóknak már nemileg érettnek kellett lennie, vagyoni érdekből gyermekek összeházasítására is sor kerülhetett. Ahogy, akár közeli rokonházasságok is történhettek. Olyan is előfordult, hogy a házasságot nem az ifjú pár kötötte meg pap előtt, hanem a jogi képviselőik tanúkkal. Az ifjú pár pedig csak egy későbbi lakodalmi vacsorán találkozott egymással. Arról is keringtek történetek, hogy ha az „elhálás” elmaradását „tanúk igazolták”, a házasság érvénytelennek is számíthatott. Ami után az elválasztott felek új házasságot köthettek. Vagyis, pénzért-vagyonért már akkor is sok mindent el lehetett intézni.
Az egyház ekkortól kezdett túlzóan beleavatkozni a magánéletbe. Meghatározta, hogy „kivel és mely napokon” szabad nemi életet élni. Még a nemi aktus „egyházilag helyes” pozícióját is előírta. Üldözte a régi, szexuális töltetű nép-hagyományokat és szokásokat. Az addig még a szegénységet, természetességet és aszkézist szimbolizáló meztelenkedést is paráznaságra csábító illetlenségnek minősítette. Mindezek megszegőit fenyegethette megszégyenítéssel, bűnbánat-gyakorlással vagy böjtöléssel, pénzbírsággal, testi fenyítéssel vagy kivégzéssel. Miközben a papság körében az álszenteskedések és a nemi kilengések közszájon forogtak.
Ez volt az az időszak, amikor a kivételes jogokat szerző keresztény egyház és képviselőinek tekintélye megroppant. Ami hozzájárult nemcsak a pápaság tekintélyének megrendüléséhez, de a reformátorok erősödéséhez is. Leginkább az borzolta a „köznép hangulatát”, hogy a templomokban „bort ittak és vizet prédikáltak”. Sőt olyan tiltott dolgokat is megengedtek maguknak, amiért az egyszerű világi embereket szigorúan elítéltek, visszaélve hatalmukkal és jogi védelmükkel. Azzal is, hogy paráználkodás és házasság-törés ügyek elbírálásában ők voltak az illetékesek. „A holló pedig nem vájja ki holló-társa szemét”.
Világi körökben az is felháborodást okozott, hogy a tiszta erkölcsről „papolók” többfelé, még a nyilvánosházak működéséből is hasznot húztak. Vagy, nőtlenséget és megtartóztatást hirdetve ágyasokat tartottak, befolyásukkal élve paráználkodtak. Ezzel, nemcsak megtépázták a katolicizmus tekintélyét, de önkéntelenül is hathatósan segítették a reformáció terjedését.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű, egyház előtt kötött házasságot;
- elfogadták: az ágyasságot (nem mindenhol), a beleegyezéses leány-szöktetést, próba-házasságot, elhálást, saját szolgával létesített nemi kapcsolatot, prostitúciót;
- elítélték: a nők és férfiak házasság-törését, többnejűséget, házasság előtti nemi kapcsolatot, a közeli rokonokkal vagy más szolgájával kötött házasságot vagy nemi kapcsolatot, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot, leány- és asszony-rablást.
A XVI. század első felében terjesztett „Hármaskönyv” több rendelkezése szigorította a „nemi kilengéseket”. Ezek közül talán a legjelentősebb, hogy az erőszakos paráznaságon tetten ért nemes (szabad rendű) elvesztette nemesi címét, kapott tisztségeit és szabadságát. Ami egyet jelentett a hűbéri birtokainak elvesztésével és jobbággyá (szolga-rendűvé) leminősítésével. Megszégyenítést csak fokozta, hogy az erőszakos paráznaságon tetten érve, nála alacsonyabb rendűek (jobbágyok, cselédek, szolgák stb.) is lefoghatták. Ilyenkor, a tettenérés helyén „még a bírósági kiváltságokkal” sem rendelkező településeknek joga volt ítélkezni.
E század első felétől, az ágyas-tartás is általánosan tiltottá vált. Néhol a meglévő „ilyent” még elnézték. Máshol viszont ragaszkodtak annak felszámolására vagy házassággá alakítására. Ezt követően az ágyasságot büntetni rendelték, (ha azt hiteles tanúkkal tudták bizonyítani).
Ekkortól vált hivatalossá „negyedig ágig” a házasság-kötés és a nemi kapcsolat tiltása. Ahogy a mostohanyanyán elkövetett erőszak is. A „házasság-törésen kapott” feleség továbbra is akár halállal bűnhődhetett. Házasság-törés ügyben csak a férjek volt joga eljárást kezdeményezni. De a férjek félre-lépésére (ha nem volt erőszak), nem hoztak rendelkezést. A férjek és „nem házasok” paráznasági ügyeiben továbbra is az egyház ítélkezett.
Mindezen szabályok rögzítése azért válhatott szükségessé, mert a különböző településeken igencsak eltérően ítélhették meg az ilyen cselekedeteket. Budán például, a házasságtörő férfit a feleség kérésére akár le is fejezhették. Ha a paráználkodó férfi és nő egyaránt házasság-törést követett el, akkor mindkettőjüket egy helyre és élve temették el, ahol aztán karóval átszúrták őket. Ugyanakkor, a paráználkodó hajadont első esetben csak megdorgálták, hogy tanuljon és megjavuljon, második esetben szalmakoszorúval a fején kitették a városból.
Ellenpéldaként felhozható a Fogaras vidéki ítélkezés, ahol a házasságtörőket csak 12 forint pénzbüntetésre ítélték. Volt, ahol a házasságtörőket pellengérre állították, vagy a templom számára gyertyák, mécsesek beszolgáltatására kötelezték. Előfordult, hogy a házas-társakat a papok összebékítették. Mert ha a sértett fél megbocsájtott, többet nem fordulhatott bírósághoz egy újabb megcsalatáskor. Néhol engedélyezték a válást, de tiltva az újabb házasság-kötést. Máshol, a házasság-törőket pénzbüntetésre, bűnbánatra és böjtölésre ítélték.
Az akkori keresztény felfogás szexualitás-ellenességét jól érzékelteti, hogy VIII. Kelemen és V. Pál pápa azt hangoztatta, hogy inkvizíció elé kell állítani azokat a teológusokat, akik tanításukban az ölelést és a csókot sem tartják halálos bűnnek. Az ítélkezéseket az is bonyolította, hogy különböző vallások másként vélekedtek a házasság-törésről. A római kereszténység szerint a házas férfiak ezt minden „félrelépésükkel” elkövetik. Míg a bizánci keresztények szerint a házas férfi csak akkor házasságtörő, ha férjes asszonnyal együtt követi el. Sokfelé a paráználkodást „lerendezték” pénzbüntetéssel (bika-pénz lefizetésével). Ha pedig a „pajzánkodást” házasság követte (született gyermekkel), akkor egy papi intéssel és néhány imával is elrendezhették a dolgot. Vagyis, szó sem volt egységes bíráskodásról.
A régi leírások alapján úgy tűnhet, hogy az ilyen tettek büntető-jogi megítélése elsősorban a „szabadok” körében lehetett fontos. Erre utalhat, hogy a „házasság-törési, paráználkodási ítéletek” döntő hányada nemesi, vitézi vagy polgári rendű személyt érintett. Szolga-rendű személy (jobbágy, szolga, inas) még tanúként is ritka. Ezért, elgondolkodtató az a vélekedés, hogy a társadalom többségét kitevő szolga-rendű „egymás közt rendezhette” az ilyen ügyeket.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű házasságot;
- elfogadták: beleegyezéses leány-szöktetést, az engedélyezett és felügyelt prostitúciót;
- elítélték: a nők és férfiak házasság-törését, próba-házasságot, többnejűséget, ágyasságot, házasság előtti nemi kapcsolatot, közeli rokonokkal vagy más szolgájával kötött házasságot vagy nemi kapcsolatot, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot, leány- és asszony-rablást, kerítést és a prostitúcióra-kényszerítést, többes-házasságot.
A nemi kapcsolatok megítélése a XVII-XVIII. században még inkább összekuszálódott, egyre zavarosabbá vált. Az ország három részre szakadásával a területek közötti (addig megszokott) igazgatási és hitéleti összhang felbomlott. A háborús cselekmények az élet-körülményeket megnehezítették, sőt gyakran kiszámíthatatlanná tették. A menekülők vándorlása az addig kialakult etnikai és vallási határokat is összekuszálta. Egyes feldúlt vidékeken, a felkészült bírák és papok helyett laikusok voltak kénytelenek ügyeket kivizsgálni, ítélkezni vagy házasulandó feleket összeadni. Mint ahogy a nyilvántartások hiánya miatt, gyakran azt sem lehetett ledönteni, hogy melyik együttélés számít házasságnak, és melyik parázna együtt-élésnek. Ahogy, a menekült esetében sem lehetett tudni, hogy köthet-e egyáltalán házasságot.
Idegen népességek betelepülésével és a hozott hagyományok hatására, a helyi értékrendek is némileg módosultak. A reformáció megjelenésével az addig egységesnek tűnő keresztény értékítélet is osztódott. Így, akár az is előfordulhatott, hogy két szomszédos település bírái hasonló ügyekben „homlokegyenest ellenkezően” döntöttek. Például: volt, ahol a házasság-törést halállal vagy börtön-büntetéssel sújtották, míg máshol csak pénzbüntetéssel vagy hosszabb idejű bűnbánattal és böjtöléssel. Volt, ahol a házasságot felbonthatatlannak tartották, míg máshol engedélyezték a válást. Sokfelé az ágyas-tartást tiltották, máshol pedig elnézték.
Olyan is előfordulhatott, hogy amit az egyik helyen súlyosnak ítéltek a másikon csak enyhén, vagy sehogy sem. Például: egyes vidékeken a házasság előtti nemi életet keményen büntették, míg máshol a „próba-házasságot” kifejezetten kívánatosnak tartották. Volt, ahol a szolgálóval létesített nemi kapcsolatot is elítélték. De volt, ahol bocsánatosnak tartották az ilyeneket (ha nem történt erőszak). Egyes vidékeken lenézték és elítélték a leány-anyát, míg máshol értékesebbnek tartották a „szűznél”, mert már bebizonyította termékenységét.
A XVI-XVIII. században, helyenként a paráznaságot és a házasság-törést, az eretnekséggel vagy a boszorkánysággal is próbálták összemosni. Erre utalhatnak azok a per-iratok, amelyek a más hitűvel való paráználkodást szigorúbban ítélték. Vagy, amikor boszorkányság vádjával ítélték el a helyi közösség számára nem kívánatos, paráználkodó „romlott életűeket”.
A sorozatos csatározások miatt egyes területek szinte elnéptelenedtek. Az ilyen vidékeken, a születés-szám növelése érdekében inkább mellőzték a paráznaság üldözését. Hogy az egyházi birtokok működésében se legyen fennakadás, a papság sokfelé szemet hunyt a szolganép paráználkodása felett. Talán azért is, mert ekkoriban egyre több volt az olyan település, ahogy több vallás is képviseltette magát, esetenként eltérő erkölcsi elvárásokkal. Ha pedig az efféle területekre idegeneket is betelepítettek, még „ megértőbben” kellett eljárniuk. Ezért, az ilyen vidékeken inkább hagyták, hogy az „szoknya-ügyek” az érintet családokon belül vagy között rendeződjenek. Kiházasítással, kártérítéssel, eltartással, gyermek elismerésével, örök-résszel.
A szolganép „nemi kilengéseinek” elnézőbb kezeléséhez az is hozzájárulhatott, hogy csak azt kötelezhették eljárási díj vagy büntetés kifizetésére, aki adót is fizetett. Márpedig a más tulajdonán dolgozó zsellérek, idény-munkások és szolgálók, a paráználkodáson ért fiatalok többnyire nem fizettek adót. Az ő perköltségüket és büntetésük egy részét a gazdájuknak kellett volna kifizetni. De jobbágy, szegény polgár vagy bocskoros-nemes számára is nagy kiadást jelentett volna egy pereskedés. Hiszen, a bírósági eljárások igen költségesek, munka- és időigényesek voltak, a börtönökben tartás is sokba került. Ezért, egyre inkább elterjedt a jóval olcsóbb és gyorsabb peren kívüli megegyezés. E téren, a hatóságoknak és papságnak, a lakosságnak és a birtokosoknak közös volt az érdeke. Az, hogy nyugalom legyen és termelés.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű házasságot;
- elfogadták: beleegyezéses leány-szöktetést, néhol a próba-házasságot;
- elítélték: minden házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Valamint súlyosbítva a nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot, leány- és asszony-rablást, kerítést, prostitúcióra-kényszerítést, többes- vagy közeli rokon-házasságot.
A XVIII. század közepétől, a házasság-törés és a paráználkodás miatt kiszabott büntetéseknél jelentős enyhülések érzékelhetőek. Talán azért is, mert ekkoriban már többnyire a helyi-világi bíróságok ítélkeztek (egyházi bírók bevonásával). Az ügyek száma jelentősen csökkent, mivel a hivatalok nem szívesen avatkoztak az emberek magánéletébe, ha azok egymás között is rendezhették az efféle konfliktusokat. Ha mégis bíróság elé került az ügy, akkor az ítélet sem volt már annyira kegyetlen. A kivégzések, csonkítások és kínzások helyett az elzárást, pénzbírságot vagy megveretést, esetleg katonai szolgálatot tartalmazott az ítélet. Gyakori volt a felmentő ítélet is. Főleg, ha a bíróság elé tárt ítéletek nem voltak meggyőzőek, vagy az ügy feltárása okozott nehézséget. Főleg, ha a paráználkodás „közös megegyezéssel” történt, erőszak nélkül. A megesett leányok esetében a vétkes legényt többnyire gyermek-tartásra kötelezték. Ha pedig a két „megtévedt” fiatal összeházasodott, az ügyet le is zárhatták.
Az enyhüléshez hozzájárulhatott, hogy a házasság-kötések (ahogy az anya-könyvezések) részben kikerültek a különböző értékítéletű egyházak hatásköréből. A világi hatóságok pedig egységes szemlélet szerint kezdték kezelni az ügyeket. A világi bíráskodások és az egységes nyilvántartások bevezetését az is indokolta, hogy a XVIII. század végén lehetővé tették a jobbágyok szabad költözködését Ezért, ha a házastársak máshová szétköltöztek, az ottani világi hatóságok könnyebben ellenőrizhették a jövevények adatait. Ugyanakkor, a polgári házasság mellett megmaradt a „jelképes egyházi házasság-kötés” is, de annak érvényessége sokfelé már csak az egyházon belül élt. A polgári házasság-kötés bevezetését az is indokolta, hogy a különböző hitűek házasodását az „egyházak ellenezték és többnyire nehezítették”.
Az ekkortájt bevezetésre került jogi rendelkezések a polgári szemlélet meghonosítását is segítették. Az akkori alapelv, hogy a házasság-törési és paráználkodási ügyeknél: „a’ Polgári Törvényszék soha ne avassa magát hivatalja képpen a’ dologba, ha nem tsak akkor, ha a’ meg-bántott rész a’ Férjfiú vagy az Asszony bírói vizsgálást nyilvánvalóképpen kér és büntetést”. Ha pedig bírósági eljárásra került sor, enyhébben büntették azt a férfit vagy nőt, aki nem házasként követte el a cselekedetet. Jelentős változás az is, hogy ekkortól már a nemesi származás nem mentesített a büntetés alól, sőt a szolga is tanúskodhatott az ura ellen. Többfelé szokásban volt, hogy ha a megcsalt férj az ítélethozatalt követően a feleségének megbocsájtott, akkor a feleségére kirótt ítéletet nem kellett végrehajtani.
Az egyházi bíróság többnyire akkor kapcsolódott az ilyen ügyekbe, ha valamelyik peres fél válást kért, „vallási okokra” hivatkozva. Ugyanis, a válások engedélyezése egyházanként különbözött. Viszont, tilos lett a paráznaság miatti megszégyenítő büntetés, csak az önkéntes bűnbánatot engedélyezték. Az egyházi hatáskörök tisztázása érdekében jogszabályilag azt is meghatározták, hogy vegyes hitű házasságban melyik családtag melyik egyházhoz tartozna.
Tény, hogy az ellentmondásos válás-ügyekben szükség volt a „hatósági bíróságra”. Például, ha a házas-felek vallása eltért. Mert ha az egyik katolikus volt (neki tiltott volt a válás), míg a másik protestáns (neki lehetséges a válás) egyházi bíróságok már nem dönthettek egyformán. Vagy, hogy újra-házasodáskor a bigámiát elkerülhessék. Esetleg ha eltűnt vagy „hűtlenül elhagyó” és nem jelentkező féltől kellett valakit elválasztani, az eltüntet halottá nyilvánítani. Mert előfordulhatott, hogy a háborús vidékekről emberek elmenekültek vagy fogságba estek, nyomuk veszett, családok szétszakadtak vagy helyükre idegenek települtek.
A XVIII. század vége felé a Kárpát-medencei boszorkány-üldözések is többnyire lecsengtek. Ehhez hozzájárulhatott a helyi bíróságok szemlélet-változása, mivel egyre nyilvánvalóbbá vált a boszorkány-vádak háttere. Az, hogy nem „természetfeletti vagy ördöggel cimboráló” cselekedetekről volt szó, hanem inkább a tudatlanságról és érdekekről. Hiszen, a vádak többnyire valamilyen gyógyítási vagy szülési „hibához”, vagy termés-kárhoz kapcsolódtak. Amelyeket motiválhatott bűnös-keresés, babona vagy rosszindulat, ellenérdek. Esetleg valamely parázna vagy házasságtörő próbált mentségül ilyenre (bűvölés, bájitalra, nyomás) hivatkozni. Mint ahogy arra is volt példa, hogy boszorkány-váddal próbáltak megszabadulni a laza erkölcsű vagy csábító, netán kötekedő vagy kárt okozó, nemkívánatos szomszédságtól.
Először is megtiltották, hogy a vallatáskor kegyetlen próbákat alkalmazzanak. Majd, hogy boszorkányság vádjában halálos ítéletet hozzanak. Ezt követően, felhagytak a „hivatalból történő” üldözéssel. Csak akkor lehetett ilyen ügyben eljárást indítani, ha a sérelmező ezt maga kezdeményezte. De akkor köteles volt a vádat is bizonyítani. Hamis vád vagy tanúság esetén pedig a büntetőjogi felelősséget vállalni. Nem csoda, hogy ezt követően, boszorkány-esetek már csak igen ritkán kerültek bíróság elé. Amelyek rendszerint csalásnak, babonának mérgezésnek, félrevezetésnek vagy gyógyítási műhibának bizonyultak. Ezáltal gyakorlatilag megszűnt az a lehetőség is, hogy boszorkányság címen leplezzék vagy büntessék a házasság-törést, a paráznaságot, az üzletszerű kéjelgést vagy megrontást stb. Ugyanis, az egykori boszorkányperek tapasztalatai szerint, addig igen gyakran került bíróság elé „eltávolítandó” szépasszony, kikapós menyecske vagy koloncot jelentő családtag, vagyonához ragaszkodó özvegy-asszony, megunt feleség, útban lévő öregecske vagy beteg férj, kellemetlen sógornő vagy szomszéd, érdeket sértő örökös.
E korszakra leginkább az jellemző, hogy a szexuális kapcsolatok közül hivatalosan:
- normálisnak tartották: az egynejű házasságot;
- elfogadták: néhol a próba-házasságot és a szerető-tartást, megállapodásos ágyasságot, a kölcsönös beleegyezésű házasság előtti nemi kapcsolatot, engedélyezett prostitúciót;
- elítélték: nők és férfiak házasság-törését, a közeli rokonokkal kötött házasságot vagy nemi kapcsolatot többnejűséget, nemi erőszakot, megrontást, fajtalanságot, leány- és asszony-rablást, kerítést és prostitúcióra-kényszerítést, többes-házasságot.
Ez az időszak a XIX. század közepétől közel napjainkig tart. A változások leginkább a szexuális cselekedetek megítélésében érzékelhetőek. Ezen időszak egyik fontos „határköve”, amikortól már csak néhány köztörvényes cselekedetet üldöztek hivatalból. Mint például, a bigámiát (többnejűséget), megrontást, nemi erőszakot, leány- és asszony-rablást. A többi nemi kihágáskor csak akkor intézkedett a hatóság, ha a sértett fél eljárást kezdeményezett.
Ekkortól, a büntetési tételek is jelentős mértékben enyhültek. A XVI-XVIII. században még többnyire halállal (néha előtte kínzással, égetéssel, felkoncolással is) büntették a házasság-törést, bigámiát, megrontást, nemi erőszakot, fajtalanságot, vérfertőzést. Mint ahogy enyhébb ügyekben is szokás volt a megszégyenítés, esetleg a csonkítás vagy megbélyegzés. Viszont, a XIX. században az efféle bűnökre már csak börtön-büntetést, botozást vagy korbácsolást, katonai szolgálatot, esetleg pénzbüntetést szabtak ki. Sőt, ha a megerőszakolt hajlandó volt házasságra lépni az elkövetővel, akkor akár a büntetéstől is eltekinthettek.
A XIX. század előtt üldözött „egyetértő paráználkodásért” ezután már nem volt felelősségre-vonás. Mint ahogy az egykori nyilvános megszégyenítések (kaloda, szalmakoszorú, kiseprűzés, testi fenyítés, meztelenül kergetés stb.) is megszűntek. Sőt, még az egyházaknál is csak a templomon belül engedélyezték az „önvádoló bűnbánatokat”.
Ezen enyhítések hatására, az ősi és még nem lefeledett szexuális töltetű népi hagyományok fokozatosan újraéledhettek. Mivel a boszorkányságot sem üldözték, az addig rejtett-titkolt hiedelmek és szokások is felelevenedhettek. Mindez annak is következménye, hogy az egyházak ekkortól már egyre inkább elveszették tekintélyüket, befolyásukat.
***
|
