Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Kipling

Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

(Fordító: Kosztolányi Dezső)

*

Kipling

Ha

Ha fejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót.

Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,
Gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az igazságot, amit kimondtál,
Más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már,
S tört szerszámmal elölről kezded el.

Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél,
Ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér,
s ne legyen róla többé egy szavad;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,
ideged, izmod régesrég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned,
csak a tudat, hogy ki kell tartanod.

Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s ami még több, ember vagy, fiam.

Szabó Lőrinc fordításában

*

Kipling

Ha

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol – s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: “Tovább!”;
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is – és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!

Devecseri Gábor magyar fordítása

*

Tudat-

hasadásban:

önmagad vádolod és véded,

majd önmagad felett ítélkezel,

és az ítéletet is te hajtod végre...?

*

Száguldasz haza,

de csak unatkozni -

így tényleg lassabban telik az időd,

de visszatekintve: mintha kiesett volna...

*

Széllel

szemben

köpködsz és pisálsz,

szemre hánysz és okádsz,

majd meg még csodálkozol,

hogy te lettél ennyire mocskos...

*

Minden

végleges

lemondás

egy kis halál:

csoda, hogy még élsz,

vagy ez csak egy látszat...?

*

Az elvetettség

kényszerképzetében

az Isten háta mögött

érzed-véled magadat –

pedig Ő a tenyerén

hordozna, ha hagynád…

*

Te

pankrációra,

vagy edzésre készülsz,

de bokszmeccsbe csöppensz,

és ez így óhatatlan verekedéssé fajul...

*

Előtted

semmi nem

maradhat titok,

te, a vesztedre

az isten útjait is

ki akarod fürkészni?!

*

Neked

sikerült

„megállítani az időt”:

így egy élő anakronizmus,

holt muzeális tárgy lettél...

*

Élő beszéded

magnófelvételnek veszed:

vissza- és előrepörgetnéd,

szüneteltetnéd, törölgetnéd,

utólag vágnád, szerkesztgetnéd…

*

Nyelveddel

is érezhetted,

hogy pénzen vett

„szerelemnek” sok

és csak ecet az alja...

*

Nem

nyugszol bele

szerelmed elvesztésébe,

a kudarcodból okulás helyett

még szép emlékét is meggyalázod...

*

Szerelmi

bánatodban

főleg nassolással

vigasztalod meg magad,

de így csak elhízol, eldeformálódsz,

és nem kívánatosan ördögi körbe kerülsz...

*

A

kortárs

mérvadó csoportod

folyamatos nyomására

beszállsz abba a versenybe,

hogy ki veszíti el hamarabb

sarkalatos női erényét/szüzességét...

(ami életre szólóan nemi bajod lehet)

*

Azzal

büszkélkedsz,

hogy még szűz vagy,

pedig nem kellett védened,

nem is akarták tőled elvenni,

mert vagy nem kívánatossá, vagy

megközelíthetetlenné tetted magad...

*

Oroszlánként

úri kedvedben

agyoncsapsz egy egeret,

így nincs aki kihúzzon a szarból,

vagyis kirágjon a hálós csapdából...

*

Panaszkodsz,

hogy mindenütt

zárt ajtókra találsz,

noha még csak nem is kopogtál, zörgettél...

(vagy épp a nyitott kapukat döngeted vadul)

*

Megtört lelked

nem forrasztod egybe,

gerinced nem egyenesíted ki,

ezzel egyre táguló rést nyitsz

testi immunrendszered gátján...

*

Egy

ugrással akarsz

az emeleten lenni,

de visszagurulsz a lépcsőn

egyből, rögtön a hordágyra...

*

Még

két lábon

állni, lépni, járni

sem nagyon tudsz,

de máris virtuóz tánc-

figurákat akarsz előadni...

*

Megirigyled

a kövek maradandóságát,

ezért kihűtöd, megkeményíted

eredendően lágy, meleg szíved,

kőszívű kőemberré varázsolod magad...

*

Annyi

bölcsességed sincs,

- mert túlértékeled magad -,

hogy meghallgasd/megfogadd

egy valódi bölcs jó tanácsait...

*

Az

elkerülhetetlen

haláltól való rettegés

leblokkol, és gátol, akadályoz

a közvetlen életveszély elhárításában

*

Nagy erővel

és ravaszkodással,

nyakatekert okoskodással,

jobb ügyhöz méltó buzgalommal

próbálsz kibúvót, kifogást keresni

muszáj, terhes stb. feladatok alól,

amik pedig lelki épülésed szolgálnák...

*

Orvost, papot,

sőt barátot stb. is

kizársz magánszentélyedből,

de a tévét/netet magadra nyitod...

Titkos naplódat a Hálózatba kötött

számítógépedre pötyögöd lehúzott

redőnyök mögött, éji homályában...

*

Megistenülni

mentél egy szektába,

de ott fanatizálódva,

profin átprogramozva stb.

csak egy ragadozó vadállattá,

vagy egy préda nyájbirkává süllyedtél...

*

Irigykedsz

beteg testvéredre,

hogy most kényeztetik,

hogy most kívánságait lesik,

és a legszívesebben rögtön

helyet is cserélnél vele...

*

Olimpiai

bajnok akarsz lenni,

vonz a dics/életjáradék,

csak ne kelljen hajnalban

kelni és hideg vízben úszkálni...

*

Még

csak rossz

belátásod sincs,

hogyan is lehetne

téged így jobb belátásra bírni?

*

Önkínzással

deltás fickóvá,

„izompacsirtává”

gyúrod/kokszolod magad,

hisz te azt hallottad, hogy

mindig az erősebb kutya izél...

*

Nincs hited,

türelmed várni,

pedig rángatózásoddal

csak szorul nyakadon a hurok...

*

Neked

a papod szava

magának az Istennek a szava,

mindig s legutolsó prédikációját követed,

bár nincs rajta a Szentlélek hiteles pecsétje...

*

Milyen igaz

ez a prédikáció!

S rögtön rá is ismersz

a kifigurázott típusra..

Persze sosem magadban,

mindig a szomszédodban…

*

Ha

választhatsz,

akár végleg is elhagyod

szeretett szülő-anyafölded

a csak csodált távoli tájért...

*

Autód

elsötétített üvegén,

foncsorozott ablakvédőn,

hogy is hatolhatnának át

stimuláló emberi impulzusok...

*

Az

állatokban

társat vagy „tanítót” nem,

csak potenciális ennivalót,

legyőzendő-kiirtandó ellenséget látsz...

*

Még

magadtól nem

hasaltál le a fűbe,

így neked térkép marad

ez a „mikro-kozmikus” táj...

*

Ha

valaki csak

ránéz a kedvesedre,

azt te személyes sértésnek,

szemtelen provokációnak veszed,

és - jó esetben - háromesélyes

kimenetellel meg is verekszel...

*

Kóstolgatnak

és te minden

sértést, alázást lenyelsz -

a végén a csikket arcodon nyomják el,

és akkor szégyenedben fejbe lövöd magad,

vagy annyira betelik a jó nagy poharad,

hogy akár még embert is ölsz, gyilkolsz...

*

Mindig,

minden nap

vadonatúj darabban

és új szereplőkkel játszol,

így biztos a blama, a felsülés,

mert még súgni se lehet neked...

*

Nem

isten adta

a hivatalod,

protektoraid

észt már nem

adhattak hozzá...

*

Olyan

magasra

emelted fel

az ingerküszöböd,

hogy neked hiába

ciripel a tücsök,

dalol a madár...

*

Ha

a papír-

forma szerint

nincs legalább egyenlő esélyed,

akkor már nem is nevezel be,

már el sem indulsz a versenyen...

*

Ha

megteheted,

olyan ellenfelet választasz,

hogy borítékolható győzelmednek

nincs, nem lesz semmilyen sportértéke...

*

Örökös

„ideiglenes

pénzzavarod”

keseríti meg,

zilálja szanaszét

hétköz- és ünnepnapjaidat...

*

Lakásod

a legeslegalacsonyabb

komfortfokozatúra rendezed be,

fél kézzel még a tetőt is tartod,

lábaddal a villanygenerátort hajtod,

nehogy végleg-végzetesen elpuhulj...

*

Legőszintébb

megnyilatkozásod az,

amit mély álmodban

vagy segg-részegen,

vagy freudi elszólással

magadról kibeszéltél?!

*

Bárhova mész,

rögtön, egyből

a menekülési út-

vonalat keresed,

az a minimum, hogy

felöltözve a kijárat mellé állsz...

*

Könyvégető:

tüzelő helyett is

kis könyveket veszel,

és fagyhalál-veszélyben

velük gyújtasz be

*

Autóddal

már olyan

sebességgel száguldasz,

hogy nem uralod járműved:

bármi zavaró körülmény, ill.

a legkisebb hiba is végzetes lenne...

*

Neked

a rekord-

döntés a lényeg –

azt se nagyon bánod,

ha felemészti szűk szabadidődet...

*

Úgy

mész gyónni,

hogy a papot

felhatalmazod

titkaid inkvizíciós

kínzós kicsikarásaira...

*

Nemhogy

nem óvakodsz,

nem tartózkodóan viselkedsz

a kijelzetten harapós kutyával,

de egyenesen felhúzod, ingerled,

ha éppen alszik, akkor ébreszted...

*

Csak

azért vagy

olyan nyugodt,

mert fel se fogtad,

milyen nagy bajban vagy...

*

Struccpolitika:

a veszély esetén

a homokba dugod a fejed,

és ha netalán így is túlélted,

akkor később kihúzod onnan...

*

Nem legyőzöd,

de megkerülöd az ellenséget,

így az könnyen hátba támadhat -

nem megoldod, de kikerülöd,

zárójelbe teszed a problémád...

*

*

Nem

tudsz túllépni

azon a korszakodon,

- ez rögzült, fixálódott -,

amikor még kisdiákként

hógolyózva vallottál szerelmet...

*

Lakásod

értékbecslését

a legszegényebb

vevőjelölttel végezteted el...

*

Önkéntes

véradó vagy:

jogosan se ön-védekezel

a bolhák, szúnyogok, kullancsok

és a társadalmi Para Ziták ellen...

*

Te

nem

ismersz

lehetetlent,

csak tehetetlent:

el akarod kapni a szelet...

*

Hiszel annak,

aki örök életet ígér neked,

pedig sosem lehet számon kérni őt...

*

Te

annyira

anglomán vagy,

hogy itthon is

a „Balra hajts!”

szerint közlekedsz...

*

Nem

készíted

fel magad

a lelki műtétekre

és nem kérsz érzéstelenítést...

*

Hogy

egész legyél:

fél életed férfiként,

felét transzvesztita nőként töltöd...

*

Az

arany

középút

megmutatását,

szellemi orientálást

éppen a középszerű

gondolkodóktól várod...!?

*

Csak

kortárs

bölcsekre figyelsz,

hisz ők nyilván többet tudnak

és aktuálisabbak is pl. Platónnál...

*

Ha

nem eszed

meg a szappant,

akkor már olyan

rendes, jó fiú vagy,

aki jutalmat is várhat?

*

Ha

nem lősz gólt,

akkor maximum

csak hátba veregetett

„fair play” díjas lehetsz...

*

Betartod

a szokás, az illem,

az erkölcs és jog szabályait,

és mégsem vagy ettől boldog?!

*

Piócákat

rakatsz testedre,

akik elszívják véred,

míg ők nagyra híznak...

*

Oly-

annyira

cidrizel,

hátha valami

hülyeséget mondasz,

hogy inkább „megkukulsz”...

*

Pusztán

azért mész bele

homoerotikus kalandokba,

mert vonz a „földalattisága”,

az üldözöttség kalandossága...!?

*

Nem

akarsz

félmunkát végezni:

egész nap takarítasz,

mosol és mosogatsz stb. stb.

*

Úgy

őrzöd

cerberusként

a kis lakásunk

rendjét és tisztaságát,

hogy meg se merünk

benne moccanni...

*

Gyötör

és lassan

megöl a gond,

hogy visszakapod-e

a kölcsönadott könyveket...

*

Testvér-

féltékenységed rögzül:

életed fontos döntéseit

mindenek, még a saját

jól felfogott érdeked előtt is

az ő újra legyőzése motiválja...

*

Koholt vágy -

az alkohol felkoholja a vágyad,

s még gátlásod oldva bátrabbá is tesz,

de mivel csökkenti a képességeidet,

nagy pofonba szaladhatsz bele...

*

Álima -    

amit te most

imának gondolsz,

az isten zsarolása,

vagy egy piaci alku,

és nem az Ő akaratának a tudakolása,

nem a Szentlélekkel betöltekezés vágya...

*

A

szobában

vetített képek, film

előtt vadul bicajozva látsz világot?

*

A

szólás-

szabadság

harcosának adja ki magát –

otthon viszont meg se mukkan...

*

A

szükség-

helyzetben

megtanult spórolás

szokásoddá, véreddé vált?

*

A

te

kaland

(pótlék)od

egy garantált biztonságú

vidámparkbeli szellemvasutazás…

*

A

te korodban

már nem való

színesen öltözni,

táncolni, udvarolni?

*

A

kisegítő

osztályban

ő a legjobb,

így ebből nem

váltana jövőre se…

*

A kutyának

csak az egyik arcát ismeri –

az idegent megugatót, a rávicsorogót...

*

A

szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél:

fél-cédulád, diliflepnid lett...

*

A self made man:

önerőből ért el mindent,

így kinek is tartozna hálával...!?

(„persze” kudarca, netán bukása

esetén is csak magát kárhoztathatja)

*

A

sok kéregető

facsargatja a szíved:

védekezésül lekoldusmaffiázod őket...

*

A

sok-sok

kudarc nem tört meg,

de a váratlan siker meg romlásba dönt?

*

A

magán-életed

háborítatlansága miatt

teljesen feladod a közéletet?

*

A

Menny-

országi kapu

előtt élethosszig ácsorog,

de jólneveltsége tiltja a zavarást...

*

A

nomád

vándorlást dicsőíti,

pedig de szívesen verne már gyökeret...

*

A

legnagyobb

élethazugság éppen az,

ha a bűnnel, mint erénnyel tüntetsz!

*

A

komolytalan

játékot kerülendő

úgy focizol, mintha

az vérre menne?

*

A

hazugság

glóriája a munka,

ha azt rabszolgalélekkel végzed...

*

A

kenyérkereset

neki a túlélésért folyó

létharc: militarizálja életét!

*

A

kérés

nagy szégyen:

kérés nélkül is kapjon,

különben panaszt tesz?

*

A

bölcsőtől

a koporsóig

az osztályon aluli

fapados életre fizetsz be?

*

A

bűvész tudja,

hogy ő „csal”

és a közönsége is:

de téged ki figyel(meztet)?

*

Megkísérli

a lehetetlent:

legénnyel is hálni

és szűznek is maradni?

*

Mindegy mit,

csak beszéljenek rólad?

Neked mindegy, hogy

híres vagy hírhedt vagy?

*

A

tudás

hatalom –

a nem tudás

hatalomnélküliség:

könnyű uralkodni rajtad,

ha nem is tudod, mi az érdeked...

*

Kis

kockázattal

nagy, óriási haszon?

Igen, ha például

lottószelvényt vásárolsz:

párszáz forintot veszthetsz,

de milliárdot nyerhetsz...

Mégpedig a többiekkel

matematikailag egyenlő eséllyel!

(Az igaz, hogy ez az esély amúgy

- sajnos - felfoghatatlanul kicsi)

*

Igaz

és hamis illúziók

meg nem különböztetője:

hamis illúziókba ringatod magad,

majd nagyot koppansz

és elhallgatsz, elnémulsz

vagy torkod szakadtából üvöltesz...

*

Csak akkor

végzed jól a dolgod,

ha a szüleid, tanáraid,

a főnököd a hátad mögött állnak?

Élj úgy, mintha Isten,

vagy egy derék ember

mindig nézne?

*

Nem

tudod, hogy:

Imádkozhatsz

értem, de nem helyettem

Adhatsz tanácsot,

de helyettem nem dönthetsz

Drukkolhatsz nekem,

de helyettem nem vizsgázhatsz le...

*

Korbács

és mézesmadzag -

akit csak jutalommal

és büntetéssel lehet motiválni...

*

Akik

sportot űznek

a válogatás nélküli,

skalpgyűjtő szexből,

és akikkel ezután

a nemi úton terjedő

betegségek játszadoznak

(Isten nem ver bottal...)

*

Akiknek

nem adatik meg,

hogy hősök lehessenek,

de ez minden vágyuk,

- ezért pótcselekvésekben,

pl. botrányhősködésben

élik ki magukat...

*

Akik

úgy élnek,

mint az állatok,

vagy, mint a fogyatékos emberek:

nem nevetnek, legfeljebb vigyorognak –

de inkább vicsorognak,

vagy, ami még rosszabb

vigyori módon mindenen „nevetnek”

*

Nevettető

Nem azon nevetnek, amit mond,

Hanem rajta nevetnek, oly rosszul viccel

(lásd pl. Pap Jancsi viccmondását…)

*

Milyen átok,

ha nem képes

valaki felejteni,

és mekkora csapás,

ha csak a rosszra emlékezünk...

*

A vak

magyarul

úgy is mondható: világtalan -

és aki csak néz ki a fejéből,

de nem látja meg a szépet?

*

Az

elhallgatás is

lehet olykor/sokszor

a legkegyetlenebb hazugság...

*

Úgy nézel ki,

mint aki öreg, csúnya,

beteg nőnek álcázza magát,

nehogy a felszabadító/megszálló

orosz katonák őt is megerőszakolják...

*

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...