Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Orczy Lőrinc
Szívbéli sóhajtás a bölcsesség után

A bölcsesség oly szép, hogy minden kívánja, 
De ennek csak kevés igaz tanítványa, 
Mire vetemedhet ember tudománya, 
Mivel hibás legjobb elme találmánya. 

Belső ösztönéből indul, iparkodik, 
Nap, hold, csillagokon, egen álmélkodik 
Föld színén tekereg, bé is kéredzkedik, 
Tengerbe bémegyen, poklon iszonyodik, 

Égi csattanásnak villámját csodálja, 
Természet erejét mindenben vizsgálja, 
Sokezer dolognak okát nem találja, 
Elméjének vagyon ezer akadálya. 

Világ állapotján s rendén vizsgálódik, 
Érteni, megfogni kívánván aggódik, 
Tűz, föld, levegő, ég, vízen akadozik, 
Rejtezett okokkal szűntelen birkózik. 

Magában tér, kisebb világ épületét, 
Az embert, és ennek csodálatos testét, 
Vizsgálja mind külső, mind belső tetemét, 
Percét, ízét, vérét, de leginkább lelkét. 

Melyen elmélkedik, meg nem esmérheti, 
Homályából senki ki nem vezetheti, 
Magától pediglen éppen nem értheti, 
Mint vak tapogatva járván bú emészti. 

Csúszó-mászó, járó, repdeső állatok, 
Ezek is előtte elzárott lakatok, 
Vagynak ilyen módon mindenütt csak gáncsok, 
De ember magának mégis legfőbb titok. 

Boldog! ki esméri tehetetlenségét, 
Határozni tudja büszkés eszességét, 
Látván elméjének ilyen kisdedségét, 
Nagyra nem terjeszti csonka mesterségét. 

Csalatkozott ember mely kevésre mehet, 
Bizony nem adhatunk világosabb jelet, 
Ím jelen dolgokról csak keveset érthet, 
A múltat nem tudja, ami lesz rejtetett. 

Hát mely homály vagyon a nagy tudományban, 
Istenhez, s lélekhez tartozó dolgokban! 
Mennyi különbözés vallás formáiban, 
És ahhoz tartozó külső szolgálatban! 

Indulj meg Pekingtől, menj szinte Rómáig, 
Nagy Bairtól eredj, juss egész Prágáig, 
Evezz tengereken Lisbontól Dantzkáig, 
Linztől a Dunán le Sándor oszlopáig. 

Akármely nemzetnek nézzük is vallását, 
Tapasztalni fogjuk gyakor változását, 
Szégyen, mire vitte sok nép gyalázatját, 
Ki csufosan tette lelki áldozatját. 

Volt olyan vaksága emberi elmének, 
A krokodilust is tartották Istennek, 
Mi több fokhagymának oltárt emeltenek, 
Ily gyengeségekkel ám dicsekedhetnek. 

Természet rendének setét homályában, 
Eredvén az ember mély vizsgálásában, 
Sokezer esztendőt tölte tanulásban, 
Nem sokat ment elöl mégis munkájában, 

Most is csak azt tudják, mit halandó tudhat, 
Hogy fő bölcsességre senki fel nem juthat, 
Kevés amit ember elméje megfoghat, 
Több az, amelyeknek végére nem járhat. 

Ha volt is, ki szárnyon feljebb emelkedett, 
Többi társainál több talentomot vett, 
Az is félve csak oda mehetett, 
Honnan a kétsége könnyebben térhetett. 

Határozott eszét némelyik csigázta, 
S az elrejtett dolgot addiglan vizsgálta, 
Míglen kevélységét Isten megbosszúlta, 
S vakmerőségének jutalmát megadta. 

Arisztotelésznek testét örvény lepte, 
Mikor dagadását tengernek szemlélte, 
Pliniust Etnának tüze emésztette, 
Mikor a kemence száját nézegette. 

Szerencsés Salamon, kit a főbb Okosság, 
Vezérlett vallani, hogy minden csak hívság, 
Boldog véle együtt, kit még a romlottság 
Nem bír, s nem emelget a kevély tanultság. 

Boldog hétszer, mondom, ki tud elégedni 
Menny ajándékával, s nem megy temjénezni 
Felpuffadt eszének, vagy tud kéteskedni, 
S elrejtett dolgokra nem mer ereszkedni. 

Kevély a tudomány, az embert ragadja, 
Ki poharából itt, azt megtántorítja, 
Mi tanulásunknak légyen tehát módja, 
Kinek-kinek illik, légyen arra gondja. 

Csak annyit hörpentsünk édes poharából, 
Kitől jobbak leszünk, s éltünk nem rosszabbúl. 
Nem áll az okosság disputációból, 
Mást kell megtanulni filozófiából. 

Isten úgy akarta, hogy ember dolgozna, 
Cselekedne inkább, mintsem gondolkozna, 
Mennyei dolgokat se igen vizsgálna, 
Földi lévén földi tudományt tanulna. 

Nem tudományt adta célul az embernek, 
Ada más jobb véget kötelességének, 
Mint határa vagyon romlandó éltének, 
Úgy bizonyos célja vagyon elméjének. 

Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni, 
Ha a jó erkölcsben tudunk elöl menni, 
Hibás vétkeinket meg tudjuk esmérni, 
Másoknak is vétkét meg tudjuk feddeni. 

Arra halandónak szükség iparkodni, 
Miképp rossz vágyódást lehessen fojtani, 
Harag irígységet hogy kell hárítani, 
A szép egyességet mint kell megtartani. 

Jöjj el fő Bölcsesség! esmértesd magadat, 
Taníts, hogy esmérjem én mennen magamat, 
Tenéked áldozni innen-túl munkámat, 
Vesd le fátyolodat, vond le homályomat, 

Epikur, Seneca, Plátó tudománya, 
Wolff, Argens, Malebranche, Newton találmánya 
Nem segít, mert hibás ezek takarmánya, 
Te légy, fő Bölcsesség! én elmém kormánya.

*

Hozzád

be se kell törni:

mintha tálcán kínálnád

legféltettebb javaidat a rablóknak

*

Hogy

ne kelljen

a kulcslyukon leselkedni,

előzékenységből leakasztod a hálószobaajtót

*

Drága,

véges idődet

önismétlődően, rendszeresen

ízléskérdéseken vitatkozva fecsérled el…

*

Olyan

kiuzsorázó

rablógazdálkodást folytatsz,

mintha jövőre nem ezen a földön vetnél...

*

Felkínálják neked

„az osztály bohóca” szerepet,

s te nemcsak hogy elfogadod,

de még alaposan rá is játszol...

*

Nekirontasz

az ellenséges tömegnek,

de nem nézel hátra meglátni,

hogy mennyire magadra hagytak...

*

Sok-sok

keresgélés után

ki mást, mint egy

frissen megbukott

diákot fogadsz fel

magad/fiad korrepetálására...

*

Rablókkal

cimborálsz, szövetkezel,

akik téged is kifosztanak,

majd koncul vetnek oda,

rád verik/veled vitetik el

a balhét...

*

Több

pénzért

olyan munkát vállalsz,

hogy annak örülsz, ha

betegállományban lehetsz...

*

Olyan

munkahelyre mész,

ahol a főnök közeledtekor

úgy kell tenni, mintha melóznál:

lélekölő lógás/lázas semmittevés...

*

Bekötött szemmel

hagyod bevinni magad

a sűrű, sötét és hideg erdőbe,

ahol még az a jobbik eset,

ha csak magadra hagynak...

*

Nagy

titokban

és illegálisan

az ellenség kezére

játszod nőd, házad, állásod...

*

Nem

tudtok

közösen fellépni,

élőláncot, védőpajzsot alkotni,

és a „farkas” egyenként elbánik veletek...

*

Egy

székrekedés után

(idegen környezetben)

csak hashajtóval vécézel:

növekvő szám, csökkenő hatásfok

(nem szobatiszta, inkontinens leszel...!?)

*

Minden

egyes falatot

úgy ízlelgetsz és nyelsz le,

mintha halálos mérget rejthetne...

*

Úgy

élsz,

mintha

karanténba lennél zárva

hatóságilag igen szigorúan

elrendelt látogatási tilalommal...

*

Nem

a trambulinról,

csak stikában, rejtve

hugyozol a medencébe –

de azután te magad is

abban fürdesz, abból iszol...

*

Lábujjhegyre állva

próbálsz ideig-óráig

a nem hozzád teremtett

lelki-szellemi társadhoz felnőni,

de egy kis idő után óhatatlanul

lefáradsz, elzsibbadsz, kifulladsz...

*

Tested illata

örökre rejtve marad,

mert mosdatlanságodat

dezodorral kompenzálod

(és a bőrödre permetezett

mérgek még be is szívódnak...)

*

Ellógtad

a szexuális

felvilágosító órákat,

huszonévesen meg már

röstellsz bármit is kérdezni...

*

Lassan

egyik fő

életprogramoddá vált,

hogyan cselezd ki, csapd be

a BKV-ellenőrt, a vonatkalauzt,

így hogyan is szemlélődhetnél,

tűnődnél, olvasgathatnál útközben...

*

Az

öregedés jeleit

egy ismeretlen kór

baljós tüneteinek tartva

szakorvosokhoz rohangálsz...

*

Hangya-

szorgalommal

cipekedsz, gürcölsz:

az egyik szarkupacot/hegyet,

átrakod/vonszolod egy távoli másikba...

*

Az ihletet

és a tehetséget

hangyaszorgalommal

akarod pótolni, helyettesíteni

és vica versa, vagyis megfordítva is...

*

A

szerencsét

királyi útnak,

s nem keréknek képzeled,

mely hol felemel, hol levisz...

*

Ha

nem

csapkodnál

bepánikolva,

a most lehúzó örvény

magától kidobna a víz fölé...

*

Áldozattan:

provokálod

a balsorsodat -

éjszaka egyedül

lakatlan, rossz hírű

helyen csámborogva...

*

Nem

ugrasz le

a szakadékba,

te csak „véletlenül”

épp a legszélére álltál...

*

Szellemi

fogyatékosító

kúrát ill. tanfolyamot

kitüntetéssel végzett el...

*

Te

hallucinálva

hallod éneklésed,

más meg nem szól,

hogy hamisan kornyikálsz...

*

Gazdálkodásod

egy (gólya)lábon

egyensúlyozod –

egyetlen egy,

és nem is túl erős

lökés már a padlóra küld...

*

Túlzott

konformitásból

és gátlásosságból

annyi vágyat, ösztönt

fojtasz el, hogy azok,

időzített bombaként

felrobbantanak...

*

Nyomasztó

a le nem rótt tartozás:

örökre adós maradtál sok-

sok öntisztító, lélekkönnyítő

őszinte beismerő vallomással...

*

Mire

megteremted

életed kiagyalt feltételeid,

már régóta nem is tudod, hogy

valaha tulajdonképpen mit is akartál...

*

Se

örömöt

nem szerez,

se kapcsolatot

nem erősít az intim együttlét,

ami csak gyereknemzési eszköz neked...

*

Te

nem jársz

szórakozni,

társaságba,

programokra –

semmit magadnak,

mindent a gyerekeknek!

*

Minden

esti számvetésed

csak kudarcélményt hozhat,

soha nem lehetsz elégedett,

mert túl sokat, feszítve tervezel...

*

A

könnyebb

ellenállás felé mész:

nem házasságodon belül,

de azon kívül „újítasz”...

(elcsábít az újdonság varázsa,

ami pedig csak három napig tart,

maj meg két szék közt a pad alá...)

*

Gyermekeiddel

bástyázod körül magad,

hátha így nem látszik,

hogy robotgépre redukálódtál...

*

Addig

vagy Nő,

míg el nem vettek

ill. amíg nem szültél,

azután: csak anyafarkas...

*

Iránytű

és világító-

torony nélkül

eszménytelenül hánykolódsz

a viharos és sötét világtengeren...

*

*

Előbb

lemondasz

szabadságjogaidról,

így utóbb a szociálisakat

már könnyen elvehetik,

nem tudsz ellene szót emelni,

tiltakozni, hatékonyan ellenállni...

*

Ezer

életed lehetne,

ingyen időutazás várna,

ha jó regényeket olvasva

azonosulnál szereplőik sorsával...

*

Férfiatlannak

ítéled/tartod

a sírást/lelked kiöntését:

inkább a sok halmozódó

feszültségtől infarktust kapsz...

*

Úgy

és annyira

óvod szépséged

a „futó kalandoktól”,

hogy idő előtt elvirágzol

és elhervadsz, elfonnyadsz...

*

Kielégíted

mások jogos igényeit,

de szeszélyeit, hóbortos kívánságait stb. is,

elhanyagolva magaddal szembeni kötelességeidet...

*

Nem

egy kis-

testvérkét

kérsz és kapsz

a szülinapodra,

hanem új mobil telefont...

*

Nem

kockáztatsz

„idegen” gyerek

örökbefogadásával,

kutyával „pótolod”

a saját család hiányát...

*

Neked

a vasárnap se szent:

büszkén „cselezed ki”

profán restanciák ledolgozásával...

(Te nem tartod meg Őt,

de Ő sem tart meg téged)

*

Neked

az a „nyaralás”,

ha egyre barnábban

és egyre bambábban

„döglesz” a Napon...

*

Önjegelő:

keveset élsz,

soká vagy halott?  

Hibernálásoddal „fogsz ki”

ezen a „kérészéletűségeden”...

*

Gyorsan

megöregszel,

mert nem találsz

kapcsolatot és hangot

a gyerekekkel, az ifjúsággal...

*

A

cerberus

portást nézed

az illetékes főnöknek,

és vele kezdesz tárgyalni...

*

Nagy

nevetésnek

sokszor sírás a vége,

vagy esetleg végül csak

kínodban nevetgélhetsz...

*

Tömeg-

pszichózisban

és csodavárásban

vadidegeneknek adod

megforgatni összvagyonkád...

*

A

mai

lakoma emléke

holnapra megkeseredik,

ha dideregve üres kenyeret eszel...

*

Nem

teszteled

és így nem is

buktathatod le

a hozzád csak

nyereségvágyból közeledőt...

*

Nem

teszed ki

próbáknak

a mindent gyógyító

szert áruló vándorvigécet...

*

Ha

egyszer

már felvitte

az isten a dolgod,

akkor ettől fogva,

szinte életfogytiglan

erre fixen számítasz...

*

Napi

munkád

rendes elvégzése,

családfői dolgaid helyett

folyton „országos ügyekben” fontoskodsz...

*

Nagyjából

emlékszel a jelszóra,

de pontosan kellett volna,

hogy feltáruljon a kincses barlang

(még rosszabb, ha csak kifelé nem,

mert a mohóság elvette józan eszed...)

*

A

bénán

hangosan,

gúnyosan nevetve

mintegy figyelmeztetsz

saját, eddig rejtett sántikálásodra...

*

Csak

egyszer

ülsz részegen

a volánhoz, a kormányhoz,

de akkor gerincet és lelket is törsz...

*

Jegyet véve

magadtól szállsz fel

a szellemvasútra,

hogy a te költségeden

a frászt hozzák rád...

*

Kizárva

a szabad,

friss levegőt,

saját levegődet így

te magad rontod el...

*

A

„szégyen-

foltot” nevedről

hősködéssel próbálod

lemosni, mint Nemecsek...

*

A

nyugodt

víztükörnek hiszel,

vaklármának tartod

a legerősebb fokú viharjelzést...

*

Annyira

kíméled

és óvod magad,

annyira edzetlen

az immunrendszered,

hogy lever egy nátha,

és szaporodnak allergiáid...

*

Új-

szülöttnek

képzeled magad

és ugyanazon a viccen,

akár minden nap egyszer,

térdedet csapkodva nevetsz...

(pláne, ha ezt a Főnök mondja)

*

Nem

merülsz

el semmiben,

ami erőfeszítést igényel,

ami önkritika-kockázatos -

a több tucat tévécsatorna

szennyvize felszínén szörfözgetsz,

ott azért csak le-lebuksz az aljára...

*

Részegen

megtervezett házad

józanon csak megépítteted

(nem is csoda, ha beköltözve

ismét csak innod kell, nem keveset)

*

Nincs

monotónia-tűrésed:

pl. mindig a tv-távirányító

hangerő-szabályozójával babrálsz...

*

Mindenhez

érteni akarsz,

ezért hogy mindig

éppen azt csinálod,

ami még nem megy...

*

Olyan

unalmassá

teszed polgári életed,

hogy önként mész a frontra,

a háborúba izgalmakért, élményért...

*

Egyéjszakás

kalandodból

nemi betegséggel

és gyerektartási perrel

a nyakadon jössz/keveredsz ki...

*

Mindig

az a gondolat

kínoz és gyötör,

hogy most éppen

milyen eseményről

maradsz-maradtál le...

*

Ha

nem tudsz

mindent kijavítani,

akkor inkább mindent,

de mindent tönkreteszel...

*

Arány-

érzéked

elromlik és

nem javítod ki:

megdobnak kenyérrel,

te meg visszadobsz kővel...

*

Nem

bízod

a véletlenre,

hogy kapsz-e ajándékot:

Inkább hébe-hóba ezzel-

azzal „meg-megleped” magadat...

*

Képtelen vagy

beletörődni abba, hogy

neked kell alkalmazkodni

a busz menetrendjéhez is...

*

Nem

akarod,

hogy zavarjanak:

magadra zárod ajtód

és a Dunába dobod kulcsát...

*

Soha

nem észleled

az előjeleket:

minden úgy ér,

mint derült égből

a villámcsapás...

*

Helyet

és pénzt lekötve

úgy vásárolsz be,

mintha holnap kitörne

a 30 vagy 100 éves háború...

*

Ugyan

jó magasra

felugrottál, de

nem kapaszkodsz meg

és így jó nagyot is esel...

*

Az

itallal

akarod magad

kirángatni a gödörből,

de még őt is magaddal rántod,

és együtt még mélyebbre süllyedtek...

*

Tudván

mennyire

ehetetlen

az elsózott étel,

inkább ízetlenül-sótlanul

és nyögvenyelősen eszed...

*

Úgy

akarod

minimalizálni

elbukásod esélyét,

hogy ezzel a valódi sikertől

is bizton megfosztód magad!

(a végleg alacsonyra tett léc...)

*

Beállsz

az ellen-

drukkereid táborába

és nagy tétben fogadsz

ki más, mint magad ellen...

*

Batsányi János 
A bölcsnek állhatatossága

Justum e tenacem propositi virum.
HORATIUS

"Ha ki, mindenét elvesztvén,
Reménységet sem talál,
Már annak az élet szégyen,
S kötelesség a halál!"

Az ily bús eltökélésnek,
Ha van - ritkán van helye.
"Soha kétségbe nem esni,"
Nagyobb bátorság jele!

Az erkölcs hű bajnokának
Váltig kell küszködnie,
S a vak sors kemény csapásit
Békességgel tűrnie.

Cézár két nagy ellenségét
A világ csudálja bár:
Szokratest nagyobbá tészi
A halált-hozó pohár.

Őt sem gyáva rossz bírái,
Akik azzal büntetik,
Sem gonosz rágalmazói
Bűnbe nem keverhetik.

Ha megcsalta bal szerencséd
Minden szebb reményedet,
S visszarántván adományit,
Sérti, gyötri kebledet:

Vigyázz! hogy fel ne forgassa
Jóra-szánt szándékodat,
S le ne győzze, vagy alázza
Lelki méltóságodat!

Nem, fonalát életednek
Nem szabad elmetszened, -
Tudván, hogy sírodon túl is
Van bírád, van istened;

Akit, elméd s szíved ellen,
Itt talán ma még tagadsz,
De kinek majd napjaidról
S tetteidről számot adsz!

Hogy a végső áldozatra
Ki-ki mindég kész legyen,
És honjáért mindenétől,
Mihelyt kell, búcsút vegyen:

Méltó! s társaságban élő
Emberhez illő dolog!
De azért, hogy a szerencse
Nékünk már nem mosolyog,

Hogy vakot vet, hogy elfordul,
Agyarkodik, háborog,
S kerekével, mint egyébkor,
Kedvünk szerént nem forog,

Azt itélnünk, hogy lerázván
Pályánk nehéz terheit,
És megszegvén bölcs teremtőnk
S vallásunk törvényeit,

Szabad, s illik, sírba dőlnünk...
Gyávaság, s bal itélet!
Hazafinak s kereszténynek
Kötelesség az élet.

(1810-es évek)

*

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...