Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Arany János 
Semmi természet  

No, kertész úr, ma szép esőnk volt:
Éled fű és virág,
Büszkébben tolja égnek a fa
Megifjult sudarát;
A levegő tisztán borul ránk
Mint egy opál-paizs;
Egy-két nap ittasan hever majd
Az útak pora is. 

"Hja! lássa kérem, - az esőnek
Örvendjen a paraszt,
Nem öntöz, - vár buzát az égből
És kap helyette gazt;
Én bízom a kannába, csőbe,
Attól zöldül gyepem;
Eső!... mit ért az én szakomhoz?
Azt nem szivelhetem. 

Ha vártam, elmarad; ha sok volt,
Hétszámra meg nem áll,
S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,
Te Janó, te Mihál!
Tőből kimossa gyenge pástom,
Az út iszap, mocsár,
Virágim dúlva, - felkötözni
Egy héti munka vár. 

Ha meg viharral, jéggel indult,
(Mi nála rossz szokás)
S fát tördel és ágyat lepaskol:
Van itt káromkodás.
Ezért mondom: hogy az eső oly
,Túlhaladt pont' ma már,
Mint főzni a nyilt konyha, - melyen
Vesződjék a szamár!" 

Lám hova jutna a müvészet
Csak egy pár századig:
De közbe ront a vad természet
S belé kontárkodik. 

(1877. aug. 17)

*

És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

(A.J.: Bolond Istók – Második ének, 7.)

*

A

legnagyobb

jóindulattal eteted

újszülött csecsemőd –

mi mással, mint azzal,

amit te is szeretsz:

töltött káposztával...

*

Pontosan

és lelkiismeretesen

teljesíted a szerződésedet –

a szépséghiba „csak” az, hogy

ezt az ördöggel kötötted meg...!

*

Leánykérés,

vagy szellemi élet/

honvédelem helyett

idegen ügyekért vitézkedsz:

győztes így hogyan is lehetsz...?

*

Ha

betartja

a szabályokat

és mindent belead,

hogyhogy nem lő gólt

abba a széles/magas kapuba?

*

Úgy

szervezi

a vállalkozását,

hogy alkalmazottja lesz

a saját fizetett ellensége!

*

Pénzért

vásárol „szerelmet”,

és háborog a „szolgáltatás” minőségén,

mert az örömlány nem vallott neki szerelmet?

*

Fényes nappal

futkosol a lámpáddal,

hajkurászod a boldogságot,

de a vaksötét éjszaka meg

egyáltalán nem világítasz...

*

Az

összes

fölösleges

és káros tudományokból

nagydoktori fokozatod, sőt

akadémikusi címed van!

*

Előbb

önmagad

vádolod, majd véded,

és a végén még te is ítélkezel?

Majd az ítéletet végre is hajtod!

*

Unatkozva

tényleg lassabban telik időd,

visszatekintve viszont eltűnt a nagy semmibe!

*

Felfelé köpköd

és széllel szemben pisil:

csoda, hogy mocskos és undorkeltő lett?

*

Óriási

szerencsével

sikerült átúsznod a folyót –

te ismét újra próbálkozol,

mintha ez már rutinból menne

*

Arról is

azt hiszed, hogy tudod,

amiről halvány fogalmad sincs:

belebuksz ebbe a tudatlanságba...

*

Bele-

harap

a segítséget

nyújtó kézbe,

majd fennhangon

a társadalmi közönyről panaszkodik...

*

Annyira

bánt, hogy

senki nem figyel rád:

botrányhősködsz és/vagy

a köztéren gyújtod fel magad...

*

Meghátrál

napi létküzdelmei

nehézségei/izgalmai elől:

végleg a bolondok háza adta

infantilizáló védettségbe bújik...

*

Annyit

sepreget

más háza előtt:

nem marad idő

a sajátját takarítani!

*

Nyomorultul

érzi magát, hogy

milyen keveset ad,

pedig nem a feleslegből ad...

*

Elfogadod

a „köz” vélekedését:

te nem becsületes ember,

hanem élhetetlen hülye voltál...

*

Nem

te vagy

az a kóbor angyal,

aki mindig maga ellen fogad?

*

Ma

még

jutalom jár

plusz teljesítményedért,

de holnap már ez a norma,

ez lesz a minimális elvárás...

*

Annyira

eredeti akar lenni,

hogy mindig másokhoz igazodva tér el...

*

Úgy él,

mintha mindig

eggyel kevesebb hely lenne

mint ahány ember elszántan ülőhelyet keres...

*

Általa

nem befolyásolható

apró kellemetlenség is

annyira felmérgesíti, hogy

utána nehezen detoxikálódik...

*

Kedved ellenére

semmit se csinálsz –

rossz hangulatban

még fel sem kelsz,

úgyse javul meg…

*

Anyanyelve helyett

az iskolában használt

mesterséges nyelven szól?

*

Életében

végrehajtja végrendeletét:

önkisemmizve mindent eloszt,

majd átkozza hálátlan utódait...

*

Minden nap

egy egészen új életet kezd,

de tényleg egy egészen újat –

a tuti kudarc meg hátrább löki...

*

Vagy

betömi fülét

a szirénhangokra,

vagy életfogytig rabjuk marad?

*

Elég csak

elég erősen

akarnom valamit,

és a többi ezután már

csak lényegtelen részletkérdés?

*

*

Elviselhetetlen

számára a nyár vége –

kihozza sodrodból minden,

egy hulló rozsdás levél stb.

*

Vagy

nagy ívben

kerüli az embereket,

vagy okvetetlen agyukra megy?

*

Féltéglával

veri mellét származása miatt,

vagy a világ végére bujdokol szégyenében...

*

Bekötött

szemmel akarnál tájékozódni,

és így óhatatlanul darázsfészekbe nyúlsz!

*

Az

általad fabrikált,

igen leleményes fegyver,

a tréfa visszafelé sül el

és pont téged talál el...

*

Már

eleve

romosan

építteti meg házát-várát,

mert ez így „romantikus”,

és ma ez a – parvenü - sikk…

*

Irreverzibilisen

megcsonkítod magad

a biztos kegyelemkenyér,

a koldulás, a nyugdíj miatt!

*

Téged

a pénz nem boldogít –

úgy szórod, mintha égetné a markod!

*

Ha

nem tudja

megtenni, amit kellene,

azt se teszi meg, amit lehetne!

*

Mester vagy,

de csak abban,

hogyan főzz adott alapanyagból

a lehető pocsék, szinte ehetetlen ételt...

*

Meg-

csalnak

a látszatok:

nem látod meg

a gebében a táltos-paripát!

*

A

satnya

kis alma

a bio gyümölcs,

de ő a nagy piros

mérgezettet eszi, habzzolja!

*

Mások

fényében

sütkérezik,

de azt hiszi,

hogy ő maga világít…

*

Olyannyira

vágyik minél jobban látni,

hogy egyenesen a Napba néz,

és ezután semmit sem lát: megvakul...

*

Életmottója:

ha megnősülsz, megbánod –

ha nem nősülsz meg, hát azt is…

*

Felesége

neki csak játékszer,

kirakatbábú, próbababa -

jaj neki, ha nem marad ott, ahova rakta...

*

Levagdossa-

kiveteti magából a felesleget,

így kiderülhet végre számára is:

mik is a létfontos szervei/végtagjai...

*

Fele-

barátainak

se szeri, se száma –

kár: egy egész se rakható össze…

*

Korpa

közé keveredve

még te csodálkozol,

hogy felfalnak a disznók?

*

Élethossziglan

méltatlanra pazarolod

véges lelki-fizikai energiáid javát..

*

Minden általad

elkövetni vélt rosszat

folyamatosan lajstromozol:

szeretnéd egyenként/teljesen jóvátenni!

*

Nagyon lassan

hozol meg egy-egy döntést,

de aztán szinte rögtön megbánod

és amilyen hamar lehet: visszacsinálod!

*

Te

mindenkinek

igen könnyen bocsátasz meg,

magadnak meg nehezen/egyáltalán nem...

*

Nincs

türelme várni,

pedig rángatózással

csak szorul a hurok a nyakán...

*

Szülei

emlékét tisztelve

minden öröklött idejétmúlt,

vagy rossz szokásukat is megtartja...

*

Önkínzással

izompacsirtává gyúrja magát:

több - felesleges - ereje lett, mint esze!

*

Nem

akar bajlódni

alkalmi fogamzásgátlókkal!

Inkább egyszer s mindenkorra

sterilizáltatja magát...

*

A

sorshúzás

után kitölti

a nyertes szelvényt:

majd jó alaposan beolvas főnökének...

*

Olimpikon,

az szívesen lennél,

csak ne kelljen hajnalban kelve

hideg vízben kilométereket úszni?

*

Irigykedsz

beteg kistestvéredre,

akinek most a kívánságait lesik...

*

Megistenülni

ment egy szektába,

ott fanatizálódva vadállattá,

vagy bamba birkává süllyed...

*

*

Ha

a papír-

forma szerint

nincs reális nyerési esélye,

akkor már el se indul

az élet versenyein...

*

Titkos naplód

titkos búvóhelyeden

az éjszaka sötétjében

a Nagy Hálózatba kötött

kis számítógépre pötyögöd...

*

Mindenkit kizársz

magánszentélyedből –

a televízió egyfejű szörnyetegét

meg önként magadra szabadítod...

*

Elhiszed:

a nászutasnak

teljesen ingyenes a hotel -

még  a videokamera se gyanús?

*

Más által

papírodra írt

szövegből lennél okos,

de azt meg elfújja a szél...

*

Magára veszi

a mögötte állónak

címzett dicséretet:

észre sem veszi, hogy

őt itt már levegőnek nézik!

*

Az

elkerülhetetlen

haláltól való rettegés

meggátol a közvetlen

életveszély elhárításban...

*

A hét bő

esztendőben

nem tartalékol,

a szűkekben pedig

veri a fejét a falba..

*

Egy

rossz szavad sincs,

a világ rendjének tartod,

amikor azt látod, hogy

a nyúl viszi a puskát?

*

Kígyót

melengetsz

a kebleden -

gyermekeidnek meg

csak a rideg tartás jut...

*

Következetes

és állhatatos munkával

gyerekedből zsarnokodat neveled ki!

(mert próbáltál maximálisan behódolni

az ún. gyerekjogvédők véleményterrorjának)

*

Panaszkodsz:

mindenütt zárt ajtókra találsz,

noha még csak nem is kopogtál,

nem is zörgettél be azokon...!

*

Oroszlán-

úri passzióból

agyoncsapod az egeret:

De ki rág ki majd a hálóból,

amit nyers erővel te nem tudsz?

*

Amit

nem lát,

vagy ami kicsi,

attól egyáltalán nem fél:

és a vírusok, a bacilusok?

*

Nem mersz

levegőt venni és vizet inni,

hisz ki tudja, hogy mi minden

láthatatlan káros dolog van benne?

*

*

Inkább

éhen halsz,

de nem eszel

abból a kenyérből,

amit előtted valaki

idegen a kezébe vett

és még fel is szeletelt…

*

Oly

steril

tisztaságban

tartod kisgyereked,

hogy így edzetlenül

immunrendszere védtelen

marad az ún. allergiákra...!?

*

Juszt is

egyre többször

és egyre tovább pihen –

aminek egyre kevesebb

és kevesebb a haszna is,

de még az élvezeti értéke is...

*

Nem

tudsz róla, hogy

mily kicsi lépés választja el

a fenségest a nevetségestől?

*

Csak

addig vagy

bátor és okos és elszánt,

amíg még kitart a pálinkád,

a söröd vagy a borocskád?

*

Zongora-

tudásod fitogtatnád,

s lógásban kamatoztatnád -

de beugrasz az őrmesternek

neki vécépucolóra van szüksége!

*

Áldod

a Teremtőd

a gyönyörűszép rózsáért –

de átkozod, ha megszúr a tövis?

*

Az

egyetlen,

ismételhetetlen alkalommal

ő a rosszabbik részt választja:

magát Jézus Krisztust hallhatná,

de ő pont akkor mosogatni megy!

*

Aki

nem dolgozik,

az nem is hibázhat?

A semmittevő mindent elront!

*

Egy ugrással

akarsz az emeleten lenni –

de visszagurulsz a hordágyra...

*

A

„palotából”

választ asszonyt,

aki addig fütyül,

míg ő halálba táncol...

*

Még

ahhoz is lusta,

hogy hangképző szerveivel

egy hangos S.O.S.-t artikuláljon!

*

A

csillogó-

villogó edényt választod,

pedig nem abban volt a drágakő...

*

Tolvajt

fogad be otthonába –

így szunyókálás közben is

ébren/résen kellene lennie...!

*

Mindent bevesz:

ezt anyu, a tanító néni,

azt a cukros bácsi kedvéért!

*

Úgy

beszél

kedvesével

a saját hibáiról,

mint aki ócsárolja

az éppen kínált portékát...

*

Mindennek

csak a rossz oldalát látod,

de azt viszont jól felnagyítva...

*

Senkiről

sincs jó véleménye,

de a legrosszabb az magáról van...

*

Regressus

ad infinitum?

Miért kelsz fel, miért eszel,

miért dolgozol... miért élsz…?

*

A

házi-

orvostól

várná a napi eligazítást

mi lenne élete ideális tartalma/formája...

*

Minden

hagyományt

tisztelsz és ápolsz:

a vak megszokásokat is?

*

A

divat

kedvéért

végleg eldeformálod

lábad, tartásod, látásod stb.?

*

Képtelenség

jobb belátásra bírni,

mert zárt elméjű fanatikus vagy...!

*

Leeszi

maga körül és fölül

„mézeskalács házikóját” -

koldusbotos földönfutó lesz...

*

Csökkent

értékű áruvá

minősíted magad

és kiállítod magad

a városszéli emberpiacon?

*

A

legegyenlőtlenebbül

eloszló javakra, holmikra

vágysz a legesleginkább:

hírnév, hatalom, pénz?

*

Se látó,

se halló

„szerelmes”:

ámokfutóként

rohan a vesztébe –

isten se téríthetné el...

*

Nem

vágod el

a lelki köldökzsinórt,

s anyukád mellett öregszel meg...

*

Már

vége van

a színi előadásnak,

de még mindig Napóleont játszod?

*

Eladhatatlan házat

vesz a siralomvölgyben,

s a környezethez hasonul

*

Aki még

büszke is rá, hogy ő

a megtestesült élhetetlenség:

hisz ő még sivatagban sem tud

egy pohár vizet eladni szomjazónak...

*

Az

emberekben

végleg csalódtál –

ezentúl a kutyáddal

laksz, eszel és alszol!

*

Bunyin

EGYEDÜL

Eső szemereg, fut a szél,

borzong a ködös tavi sík.

Az élet a télbe alél,

nem ébred a kert tavaszig.

Zord villa. Társtalan élet.

Festek. Sír a szél, besötétlett.

Itt jártál tegnap, igen.

Láttam: szemeden unalom.

De társnak hitt a szívem

a csapzott alkonyaton.

Eh, menj hát! Istenem áldjon!

Majd tűröm téli magányom.

Még tegnapi köd gomolyog,

ma is csupa sár a mező.

Tornácom előtt a nyomod

elmosta az őszi eső.

Csak nézek a ködbe. Hiányzol

e puszta, e szürke világból.

Lehetne kiáltani még:

"Jőj vissza, nehéz egyedül!"

De a múlt neki már nem elég,

elhágy, ha a szíve kihül.

Iszom. Tüze húny a parázsnak...

Egy hű kutya kellene társnak.

(Rab Zsuzsa ford.)

*

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...