Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, 

Mert végtelen a vétkeinknek száma 

S talán nem az a legölőbb csapás, 

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 

S tán az se, mit suttogva, hátmögött 

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, 

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, 

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped 

Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, 

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid, 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

*

Úgy akarsz

jó üzletet kötni, hogy

te még véletlenül se veszíthess rajta?

*

Beszállsz

egy tömegverekedésbe,

és még te méltatlankodsz,

ha hátulról, övön alul ütnek...

*

A

pusztába

kiáltod a szavad,

majd pedig keseregsz

a visszhangtalanság miatt...

*

Felülsz

a léghajóra,

de a magasban

bemajrézol és ki akarsz szállni...

*

Először

„csak” állattal,

majd már másokkal,

gyengével/gyerekkel is,

végül már nem kivételezve:

önmagával is kegyetlenkedő...

*

Borral,

és csak azzal

akarod elűzni gondod:

ami az kijózanodás után

bumerángként csap le!

*

Életed

teszed rá,

hogy az oroszlánt

doromboló házi cicussá szelídítsd

(megtérítsd: asztali imával egyen meg...)

*

Úgy

adod az értelmiségit,

hogy szemüveget viselsz,

könyvek a hónod alatt,

és hosszasan éjszakázol,

s csak délben kelsz fel...

*

Annyira

büszke vagy

hajnali felkelésedre,

hogy estig nem telsz be vele:

mindenkinek dicsekszel,

ezzel telik az időd...

*

Te

sem engedsz

abban a bizonyos

„Haragszom rád!” játszmában:

inkább titkon te is szenvedsz –

a kapcsolatod meg kiszenved...

*

Mire

felépült

végre a házad,

leépültek a kapcsolataid:

kit is láthatnál itt vendégül?

*

Híres ember

„barátsága” után kajtatva

elveszítetted a tálcán kínálkozót...

*

Felszállsz

a Mars-expedíció járatra,

pedig nincs retour jegy a zsebedben...

*

A

tűz

varázslata:

egyre közelebb-közelebb

köröz fölötte, míg bele nem hull...

*

Neki

senki sem

parancsolhat,

még a Grammatika

se diktáljon, korlátozza...

*

Mindig

az árral úszol,

egyre biztosabban

sodródva a Niagara vízesés felé...

*

A

ritka,

olykor egyszeri

nagyon jó alkalmat

léhán, lazán elszórakozza:

mert neki csak játék az élet...

*

Sehogy

nem tud kitörni

a nagy hencegés

és nagy megszégyenülés

ördögien zártnak tűnő köréből

*

Nem

a bajok

találnak éppen rád,

hanem te keresed őket,

te mész, sőt rohansz elébük...

*

Ha

neadjisten

kölcsön is adsz,

addig nem alszol,

míg nem kapod vissza...

*

Gyorsan akar

sikerélményhez jutni

és hát ugye rombolni

könnyebb mint építeni…

*

Vagyonod

plasztikai sebészekre költöd,

hogy Madonnát faragjon belőled?

*

Megátkozták

népét a törökök:

kert-szomszédjaival

kiélezi konfliktusát,

hidegháborús frontokat nyit...

*

Az

átmeneti

egyedülléttől,

a kiközösítéstől félve

hagyod, hogy lehúzzon

magához a középszerűség...

*

Csak akkor

becsül valamit,

ha abból csak

igen keveseknek

volt, van vagy lehet?

*

Úgy

dicsekszik bűneivel

mintha valaki azzal kérkedne:

milyen nagyon súlyosan beteg ő...

*

Addig

söpröd a szőnyeg alá

kis, apró-cseprő problémáid,

míg nagyon felpúposodva

biztosan elbuktat...

*

Olyan

könnyelmű vagy

mintha a világon minden

megismételhető, jóvátehető lenne!

*

Legreményteljesebb

gazdasági vállalkozása:

a sivatagban homokot,

az eszkimóknak jeget árul...

*

Kikacagja

a sírókat, gyászolókat,

és meglepődik, felháborodik,

ha ők ezért alaposan elagyabugyálják...

*

Valahogy

nincs érzéke

a határidőkhöz:

„Ej, ráérünk arra még!”

(nincs, mert nem fejlesztgette...)

*

Ha

bármi is

romlik el, biztos,

hogy Mekk mesterhez

fordulsz első segítségért...

*

Ájult

rajongással

követed a Mestered –

még a kútba is utána ugrasz?

*

Hogy ne

kelljen kidobni,

mindig a rohadó

almát eszed, sose az épet...

*

Mint

önmagad

halálos ellensége:

a fogaiddal ásod ki

a saját sírgödrödet...!

*

Hogyan

lehetnék

itt és most boldog,

ha holnap/holnapután

akár a házam is leéghet?

*

Háborog

a te szép lelked,

ha az ebül szerzett

javaid ebül vésznek el...

*

Nappali

koplalással bünteti,

majd esti nagy zabálással

meg megjutalmazza magát...

*

A

bohóc

tréfáján megsértődik –

mi több: párbajra hívja, feljelenti stb.

*

Előre iszik

a medve bőrére,

nagy elbizakodottsága

jócskán hozzáad/tesz

a medve sikeréhez...

*

Nincsenek

házi/kedvenc állataid,

vagy ha vannak is,

nem társnak és

tanítómesternek is

látod/használod őket!

*

Ha

képes

csúzlit gyártani,

akkor jogában is áll

lelőni a szelíd vadgalambot?

*

Már

előre

magáénak tart

minden várt sikert,

így a bekövetkező kudarc

is egyedül-kizárólag az övé…

*

Halmozódó,

titkolt, mert szégyellt bűneivel

egyre zsarolhatóbb is teszi magát...

*

Előbb kiélvez

minden tiltott gyümölcsöt,

legfeljebb, ha már megöregszik,

akkor majd szánja-bánja azokat?

*

Ha

ma este

nyer a csapata,

- ezt fogadja meg -,

akkor egy zsákbamacskát is

hajlandó lesz elvenni feleségül...

*

Nem

veheti el

nagy/hűséges szerelmét,

mert „a horoszkóp” ma

éppen egészen mást mond...

*

Munka után

édes a pihenés -

de ő dologtalan:

így meg is csömörlik

a sok „édes semmittevésben”

*

Ellenségének

mindent őszintén bevall,

a barátja előtt annál makacsabbul hallgat?

*

Hajnalban

álomfejtőjével konzultál,

addig bele se kezd aznapi teendőibe!

*

Magadnak

se adsz tiszta lapot:

újraolvasod folyton bővülő „rovásírásod”...

*

Nem

megemészthető számára,

hogy élete legnagyobb adományai

nem kiérdemelhető ingyen ajándékok!

*

Ingyen kapta

az emberi életét,

az emberi méltóság rangját –

negatív érdemekkel válik méltatlanná...

*

Csak

egy kis tüzet rak,

lábbal eltaposhatót,

de elővigyázatlanul:

a szelet nem kalkulálja be...

*

Egy kis

fuvallatot, szellőt vetsz

és szélvészt, pusztító vihart aratsz...

*

A

túl nagy

nevetésnek,

örömködésnek,

ha mégoly kicsi is,

de mégiscsak sírás

lesz a rossz vége...

*

„Jól”

belegondol:

hol és hogyan készül

ez az állati váladék, a tej,

és egy életre megundorodik...

*

Anyanyelve

is idegen marad:

összekeveri például

a felfüggesztést-felakasztást

(ami végzetes következménnyel jár)

*

Egyszerre

ezerfelé indulsz el,

de egyetlen egy helyre

sem érkezel meg...

*

Önfeljelentő,

aki magára terhelően vall,

bármit azonnal magára vállal,

ítélethirdetéskor súlyosbításért fellebbez...

*

*

Leértékeli,

leárazza és

vég-kiárusítja magát!

De még ezt sem akárhogyan:

licitálni lehet: ki ad kevesebbet?

*

Eltéveszted a házszámot

és a szomszéd házban, lakásban

kezdesz gőzerővel át-rendezkedni...

*

Ha nincs

világszép hangja,

akkor még egyedül-

kórusban sem énekel?

*

Míg

nem lebegett

feje és lelke felett

az amputáció réme,

addig nem csodálta meg lábát...

*

A

divat-

hullámlovagláshoz

nyáron meleg bundát,

télen meg hálóinget vesz fel...

*

Szívében haraggal,

ezért nyugtatóval fekszik –

majd meg nyűgösen, tompán,

ezért sok serkentővel ébredezik...

*

Nincs

hobbid, magánpassziód –

csak olyat csinálsz, amiért fizetnek?

*

Oly

egyoldalúan

„fejleszted” magad:

nagy fenéken, seggen

egy jó nagy vízfej leszel!

*

Vad-

idegenben

vakon megbízol,

barátodat teszteled,

nap mint nap le-leellenőrzöd?

*

Előrelátóan

gondoskodsz másállapotodról:

összkomfortosan rendezed be a sírkamrádat

(még ha ennek ára, hogy addig nyomorogsz...)

*

Összeköti

a „szépség kedvéért”

a kellemetlent a haszontalannal:

pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát

(ami ráadásul inkább még káros is,

Hisz nem véletlenül nőnek azok oda...)

*

Addig eszel,

amíg a szemed kívánja,

ámbár a gyomrod utána kihányja!

*

Örömet szerez

az drága jó szüleinek:

ők választhatnak párt és pályát neki...

*

Csak

azért

neveli fel

így a gyerekét,

hogy legyen,

aki idejekorán

őt a sírba vigye?

*

Egyre

több ital

„feledteti”:

egyre messzebb

távolodtál az ideálodtól!

*

Te vagy

a feltalált örökmozgó,

csak nem veszed észre,

hogy saját tengelyed körül,

körbe-körbe jársz...

*

Edzel

a jégkorszakra:

kihűtöd lakásod,

ételed, fürdővized, ágyad...?

*

Állandóan

fokozott harckészültségben:

mintha mindig valami támadást várna...

*

Senki sem

vádol téged,

és te mégis mentegetőzöl,

s ezzel tulajdonképpen

önmagadat vádolod...

*

Nála járt

lánykérőben

az álruhás királyfi,

de ő rossz előítéletesen

csak egy csavargót látott benne...

*

Tétmeccseid

mindig idegen pályán ,

ellendrukkerek gyűrűjében játszod le?

*

A megszólástól,

vagy a félreértéstől rettegve

semmi bolondosat, mókásat se mersz csinálni!

*

Koplalsz

és koldulsz,

csakhogy gyereked

aranyifjúként tékozolhasson...

*

Címekért-

rangokért brusztol,

és mindig van egy olyan,

ami még nincs, pedig kellene...

*

Részegen

teherbe ejtesz

egy csúf banyát,

és ő a porontyával együtt

ő is holtodig a nyakadon marad…

*

Döntött:

ő Boldogtalan lesz,

mert szerinte rosszkor

és rossz helyre született,

ebből az Istennek se enged...

*

Nem

megy biztosra,

inkább hazardíroz:

egy sötét lóra felteszi mindenét,

még az utolsó ingét és gatyáját is...

*

Hogy

csak rövid

álörömöd volt,

bizonyság rá tartós

és hamisítatlan ürömöd...

*

Hiper-érzékeny,

sértődős mimózaként

focibírónak, politikusnak,

mi másnak ön-jelölteted magad...

*

Csak

a karját

kéne kinyújtania

szíve választottjáért,

de ő ehelyett istenre vár,

legalábbis a papja közbenjárására...

*

Annyi

bölcsességed sincs,

hogy legalább megfogadd

egy valódi bölcs tanácsait...

*

Hagyja:

telhetetlen felesége

egyre többet és többet követel,

míg a magasból vissza nem zuhannak

a kiindulásinál is még mélyebb pontra...

*

Becsapottnak,

átvertnek érzi magát,

amikor csak fákat lát,

de sehol egy egész erdőt!

*

Nem

ül bele

a felé kerülő

mentőcsónakba,

mert nem személyesen

az Atyaúristen jött érte...?

*

Árnyékbokszolva

üt-vág, akit csak ér:

így talán az ellensége is

kap majd egyet-kettőt...!

*

Már

úgy szeretne

„megboldogulni”,

ezért akár még öngyilkos is lenne!

*

Olyan

tökéletes

a memóriája,

hogy nyugodt szívvel

megkockáztathatja a hazudozást!

*

Egyik nap

tehetetlen porszem,

a másikon mindenható isten vagy?

*

Individualista

gőgös önfejűséggel,

nyegle hányavetiséggel lemond

a kollektív bölcsesség előnyeiről…

*

Annyira

unikum akarsz lenni,

hogy nem nagyon örülsz

a hozzád kicsit is hasonlóknak?

*

A

rossz-

indulat

bumerángja:

másnak ásott vermedbe

éppen te magad esel bele!

*

Vagy

minden

rend ellen lázad,

vagy vakon engedelmeskedik

a szekta-, párt-, államvezérének...

*

Ha

koldus vagy,

királyfi akarsz lenni,

ha királyfi, akkor meg koldus?

*

Hatalmas

pofonokat oszt,

de az első arcul legyintésre

már rá is számolnak: knock out!

*

Addig-addig

evez az Élet tengerén,

amíg csak ki nem köt,

hajótörést nem szenved

a Bánat szigetén...

*

Már

hogyisne vedelnél,

hisz nagy bánatod van,

persze, hogy bánatos vagy,

hisz oly sokat-sokszor vedelsz...

*

A

nyomda

ördöge által

megbolondított

szakácskönyvből főz magának...

*

Előbb

egészsége

elveszítése árán

nagyon gazdag lesz,

majd meg orvosokra és

orvosságra költi vagyonát...

*

Nem

keresve,

nem találva

bűnbocsánatot,

a lelkiismereted

kínpadjára vonod magad...

*

Azt hitted,

elég a házad felépíteni,

az otthon magától megteremtődik!

*

Addig-

addig mondogatod,

míg a végén te is elhiszed:

nálad nincs a nagyvilágon szerencsétlenebb...

*

Mintha

egy pótolható,

eldobható eszköz lennél,

annyira - a legvégsőkig -

kizsákmányolod magadat!

*

Reményik Sándor

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek, 

Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, 

Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik 

Beleborzadna, mikor öldököl, 

Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek, 

Itt-ott csillan a lángjuk tétován, 

Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek, 

Fáradt ívük magasból mélybe száll, 

Együtt, jaj együtt: a halál.

*

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...