Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Ady Endre: A mindegy átka 

Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.

1913.

*

Gyermeke

elvesztése/lerokkanása miatt

a megmaradtat hanyagolja vagy kényezteti...

*

Amit

Pató Pál

megtehet mai is,

azt bizonnyal megteheti holnap is...?!

*

Sorra falod

az újabb boldogságpirulát:

még jó, ha csak a detoxikálnak...

*

Nem

tudod abbahagyni,

amikor a legjobban esik

az alvás, az evés és más élvezet...

*

Beéred

az olcsó vigasszal:

savanyúnak mondod a szőlőt,

amit itt és most te nem érsz el...

*

Örül,

ha a gomba

friss, szép, sok:

hogy bolond/mérges,

az már nem is érdekes...

*

Dafke

mindent fordítva csinálok:

félrevonulva eszek, nyilvánosan vécézek

(így botránkoztatom meg a nyárspolgárt...)

*

Külföldiekkel

lassan, szótagolva

és egyre hangosabban szólva

értetnéd meg magad magyarul...

*

Mindent

tudni akarsz,

ha mégoly felesleges

vagy káros is az rád nézve…

*

Naphosszat

gyötröd az agyad,

hogy egészen pontosan

visszaemlékezz az álmaidra...

*

Mindent

csak gyűjtesz és halmozol,

nem selejtezel: nincs szíves kidobni,

kiszorulsz a raktárrá lett lakásodból...

*

Vademberi

„természetes viselkedésed”

- köpködsz, szellentesz stb. - izolál téged!

*

Úgy jársz,

mint Midász király,

akinek tényleg minden kívánsága teljesült

(majd arról koldult, mielőbb visszacsinálta volna)

*

Az életet

egy nagy játéknak venné,

és amikor elmegy a kedve,

akkor kiszáll: neki nem ér a neve!

*

Hogy győzzél

egy vagy két csatában,

ezért lemondasz a háború megnyeréséről?

*

Sokkal

inkább vagy

a királyok kutyája,

mint a kutyák királya?

*

Lelki

nemesedésedet

elsősorban tested

rafinált gyötrésétől,

sanyargatásától várod:

ez az ún. lelki gyakorlatod...

*

Betegségtől

bepánikolva

tíz orvoshoz is rohan:

csoda, hogy nem gyógyul?

*

*

A kis, legkisebb

fájdalomtól is irtózva

még gyereket se szül,

hogy majd ez - se – fájjon...

*

Egy arany-

köpésen élsz-halsz:

„csak a kísértésnek

nem tudok ellenállni...”

*

Hirtelen

akarsz meggazdagodni,

ezért minden vagyonodért lottózol…

*

Vaktában

össze-vissza lövöldözöl,

és mire szembekerülsz az ellenséggel,

már üres a tár, felteheted a kezeidet...

*

Állig páncélban

teszi sebezhetetlenné magát,

de így már simogatni se lehet…

*

Ha

már elvonult

a vihar és égszakadás,

három esőkabátot is felveszel...

*

Csak

a lépcsőházban jut eszébe,

amit még bent mondani kellett volna...

*

Itt és most

nincs tisztában

szavai jelentésével:

sértését bóknak szánta...

*

Minden

járt utat elhagy,

annyira erőlteti, hogy

„egyéni” úton „haladjon”

*

Vasár-

és ünnepnapokat

szürke hétköznappá téve

termel veszteséget, hiányt...

*

Dühös vagy

az irgalmas szamaritánusra,

amiért „késett” a segítséggel?

*

Házasság-

kötési ügyben

frissen elválttól

vagy riválisodtól kérsz tanácsot

*

Ha

másoktól

nem kap - elég - „szeretetet”,

pótolja: agyonkényezteti magát...

*

Nem

érsz rá

oltani a házad,

mert akkor lemaradnál a VB döntőről

*

Annyira

szórakozott professzor vagy,

hogy elfelejtesz enni és éhenhalsz...

*

Mások

szokásait kinevetve

magáról állít ki gyenge,

magyarázandó bizonyítványt...

*

Ha

két legyet

ütöttél egy csapásra,

már nagy vadásznak képzeled magad...

*

Úgy

szidod,

ócsárolod portékád,

mintha a nemtelen versenytárs lennél!

*

Egy

eszményi

nőt szeretnél,

de mire „összerakosgatod”:

egy szörnyeteg homunculus lesz...

*

Évekig vársz

a nagy alkalomra,

hogy valami ereklyét szerezz

közben már sárba döntött bálványodtól...

*

Csak akkor

értékeled, amid van,

amikor már csak volt,

és már végleg elveszett...

*

Mindent

pénzben akarsz értékelni,

hogy azután könnyen összehasonlíthassad őket...

*

Neked kínos

nemet mondani,

így nagyon sokan

élnek vissza a „jóságoddal”...

*

Annyira

tiszteli az életet,

hogy nem mer sétálni

a kertjében, a mezőn,

hátha épp eltapos egyet...

*

Csak

a kisujját

nyújtotta az ördögnek,

mégis berántották a fogaskerekei

(lebecsülte ellensége ravaszságát...)

*

Elvágod

a gyökereidet –

átültetve próbálod

magad mesterségesen éltetni...

*

Régen

súlyos büntetés

volt a száműzetés,

te meg önként kivándorolsz...?!

*

Ha

eltakarod,

vagy behunyod a szemed,

akkor a dühöngő bika se lát téged

*

Kis lakásba

kis kölyökkutyát

hozva kellemetlenül meglep,

hogy felnőve kitúr lakásodból!

*

Mindent

meg akarsz tapasztalni -

a tűzbe is belerakod a kezed...

*

Semmiben

nem ismersz tréfát,

mindent halál komolyan veszel?

*

Mérget

veszel rá, hogy

neked semmi sem fog sikerülni

(és lám… önbeteljesítő jóslat -

tényleg bejön, ha magad ellen fogadsz...)

*

Tablettás

„bort” iszol –

az itt megspórolt pénz

majd jó lesz az orvosságra...

*

*

Ha

megharap

egy - veszett - kutya,

odatartod neki a másik lábadat is?

*

Minden

bolonddal

leállsz hosszan vitatkozni –

és azután persze veszekedni is...

*

Nagyon

büszke legény –

maga akarja magát

a hajánál fogva a mocsárból kihúzni...

*

Előbb

fejest ugrasz,

majd úgyis megtapasztalod,

- először és talán utoljára -,

hogy milyen mély itt a víz…

*

Egyik dolga

fontosabb mint a másik:

maradék időben keresi boldogságát,

pl. valami hobbiban kiélné tehetségét...

*

Nagy

ügyeket

szolgálhatnál,

de te inkább vagy

„úr” a szemétdombon...

*

Fájdalomfóbiás –

az aneszteziológus segítségével

akár végleg is érzéstelenítetnéd magad:

inkább kellemest, gyönyört, kéjt se érezz!

*

Ifjan

még „csak”

szemlélődő bölcselkedő –

öregen meg már felforgatná a világot...

*

Ép elméd

szándékosan megbontod:

berúgástól kijózanodásig „őrült” vagy!

*

Kíváncsi vagy –

teszteled a lelki teherbírásod:

az ellenségedhez költözöl be lakni...

*

Mintha

bedugnád

mindkét füled –

egyfolytában csak

önmagadat hallgatod...

*

Összetöröd

az igazmondó tükröd,

ha az neked nem tetszőt mond...

*

A barátaidtól

csakis hízelgést vársz –

a mesékben nem magadra,

mindig csak másra ismersz rá...

*

Nem látod

a fáktól az erdőt:

elveszel a részletekben -

nem az egészből látod a részt,

és így fel sem foghatod, mi is az...

*

Olyan

zsugori, fukar,

mintha örökké élne –

úgy tékozol, mintha ma meghalna...

*

Ha

éppen most

jó, szép idő van,

akkor azért sopánkodsz,

hogy mi lesz majd holnap(után)…

*

A

Napnak

megparancsolod, hogy felkeljen –

a gyerekednek viszont rimánkodsz

*

Egyre

önteltebb

és felfuvalkodottabb lesz,

míg lufiként ki nem pukkan...

*

Semmit

sincs szíved

kidobni a süllyedő léghajóból –

így hát együtt zuhantok a mélybe,

életedet is elvesztve tengerbe veszel...

*

Pokolba

a sok szociális

szabállyal és az elfojtásokkal:

ahol rájön, ott szerelmeskedik/kakil...

*

Éhen halsz,

mert görcsösen

markoltad a magot:

nem merted elvetni!

*

Pletykaéhező:

egyfolytában furdalja oldalát

a túl hamar öregítő kíváncsiság...

*

Te nem

vagy pletykás –

mindenről csak a tévéből,

és nem a szomszédoktól tájékozódsz...

*

Megijedsz

a saját árnyékodtól,

és akárhogy is próbálod,

soha nem tudod „őt” átlépni/lerázni...

*

Folyton

hátrafelé nézegetsz,

s így bevered a fejed,

vagy rosszabb: karambolozol...

*

*

Annyira szkeptikus,

hogy még abban se biztos,

hogy most itt ő kételkedik-e...

*

Minden

kétely nélkül

hallgatod állami papod, tanítód,

és a párt-tv híreket/kommentárokat...

*

Ész nélkül

rohan kósza hírek után!

majd a helyszínen kiderül:

osztogatnak vagy fosztogatnak?

*

Kedveli

a bonyolultabb megoldást:

jobb kézzel hátulról vakar bal fület,

és nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót...

*

Amikor

ég a házad,

akkor jól időzítve

jó sok olajat öntesz a tűzre!

*

Megspórolná

a felkapaszkodását

a szellemi magaslatra,

anélkül szeretne magára látni,

tárgyilagos, objektív önismeretre jutni…

*

Náluk

az egész év

csak egy fordított nap:

az asszonyon van a nadrág/kalap...

*

Sokat

akar a szarka,

de nem bírja a farka:

ha az iciri-piciri önismeret

oly nagy mohósággal párosul,

akkor csak csúfos kudarc születhet...

*

A nap

egyik felében

mindent be- és elzársz,

míg a másikban kutatsz/nyitogatsz...

*

Ha

passzívan

áll ellen,

akkor a ráktól,

ha aktívan,

akkor az infarktustól fél...

*

Mivel

sokaknak

adtál jó tanácsot,

saját ügyedben is

magadhoz fordulsz…

*

Lenyuszizzák,

s alacsony önértékelése miatt

könnyen bedőlve a provokálásnak

vakmerő, végzetes tettre szánja el magát...

*

Nem mer

kimenni az utcára,

mert hátha pont ott/most

az ő fejére esik egy tégla...

*

A koszos

fürdővízzel együtt

az immár tiszta kisgyermeket is

kiöntöd a hideg hátsó udvarban?

*

A buta

és agresszív

tanárok ellen

minden tanulás

szabotálásával tiltakozik...

*

Remegő

gyomorral eszel,

mert olyat rendeltél,

ami neked itt/most túl drága...

*

A

tengeren

átkelve elbíztad magad,

és otthon belefulladsz egy bányatóba...

*

Miután

a városligeti tavon,

sekély vízben csónakáztál,

tengerátevező kalandba vágsz

(vagy ilyen „élményről” mesélsz...)

*

Úgy

fogod fel az evést/ivást,

mint a tablettás/szirupos orvosságot:

gyorsan lenyelni és mihamarabb túllenni rajta...

*

Ünnepnapok

nélküli életed olyan,

mint egy igen hosszú út

vendégfogadók, oázis nélkül...

*

Édes

otthonát

átvarázsol(tat)ja

keserves dologházzá:

Isten hozta, őrnagy úr!

*

A

sarokba

szorítod a kutyust,

és meglepődsz, hogy

farkasként ugrik rád...

*

Balhited

is hegyeket mozgat –

kisistenként avatkozol bele a természetbe...

*

*

Arányosság van:

egyre többet dolgozol

egyre kevesebb reálbérért –

de te a havi bérlistádon csak

az abszolút számokat látod...

*

Csak

fejni, tejeltetni

akarod a juhaidat,

de még a legelőre se

hajtod ki őket reggelente?

*

Az

orrodnál

és a farkadnál fogva

téged a világ végére is

könnyen el lehet csalni?

*

Mindenfélét

össze-vissza olvastál,

de nem tudva, hogy

milyen kérdésre vártál választ...

*

Büntethetőség

alóli mentességednek örülsz,

de azt csak mellékesnek veszed:

gondnokság alá vétel is lesz az ára!

*

Mindent

olyan pontosan

akarnál nekünk elmesélni,

hogy elveszünk a részletekben,

és pocsékba megy a produkciód...

*

Fegyvert,

pl. mérgezett tőrt ragad,

de a csetepatéban elveszik tőle

és így ő maga is általa vész el...

*

A besurranó tolvaj

már a zajkeltésre is elillant volna,

de te hősködve el is akartad fogni,

amiből dulakodás, súlyos sebesülés lett...

*

Nem sikerült

eltalálnod az önvédelmed arányát,

a birtokháborítót rokkanttá tetted –

börtönbe mész és fizeted a kártérítést...

*

Az elején

nem tisztázott félreértés

meddő vitává, veszekedéssé,

sőt a legvégén verekedéssé fajul...

*

Nem érti,

vagy nem figyeli

teste jelbeszédeit,

csak ha már végzetes,

szinte irreverzibilis a baj...

*

Olyan vagy.

mint az áprilisi időjárás:

szeszélyes és azt várod,

hogy hozzád igazodjanak...

*

„Jó-

cselekedetek”,

sőt: kis hőstettek

lankadatlan halmozásával

próbálod kiérdemelni

a nagy Ő szerelmét...

*

Neked kevés,

hogy kutyád eltűri a macskád:

puszipajtásokká is tennéd őket...

*

Hogy

másvalaki

egyáltalán ne

gyönyörködhessen kedvesedben,

mindenkitől és végleg elzárnád Őt...

*

A

megkedvelt

ételt vagy dalt

egészen a rosszullétig,

a megutálásig fogyasztod?

*

Nem

hiszed el, hogy

neked már megbocsátották

és addig-addig zaklatod tovább

az egykor sértett/sérteni vélt felet,

míg ő komolyan dühbe nem gurul...

*

Ha

egy légy

„szemtelenkedett”,

életprogramként akar

vérbosszút állni rajta...

*

Olyan

„pozitív” a szemlélete,

hogy a vereségét, kudarcot

egyenesen győzelemnek, sikernek látja...

*

A

„született”

pesszimista:

aki nem félig tele, hanem

a félig üres poharat látja...

*

Tudod,

tudnod kellene,

hogy peches ember vagy,

mégis az olvadó, vékony jégre mész?

*

ADY ENDRE:

AZ ÉLET

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!

*

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...