Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
"Koldusbot és függetlenség!"
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Petőfi Sándor

Pest, 1847. január

*

Mintha

letakarnád a szemed,

vagy fekete szemüveget vennél fel,

vagy túl közel állnál a festményhez, archoz,

vagy mindig csúfságokon legeltetnéd szemed:

megfosztod magad a szemünk szép világától...

*

Nem

érzed már

az ízek sokféleségét,

mert vagy mindent íztelenül készítesz,

vagy mert mindent elédesítesz, elsózol,

vagy másképpen, de túl/elfűszerezel:

úgy az ételed, amin az életed is...

*

Fogyatékosítod,

leszázalékoltatod

memóriád, emlékezőerőd:

csakis a rosszra emlékszel,

de arra nagyon, annál inkább -

úgy, olyan élénken fel tudod idézni,

hogy szinte ismét átéled, átszenveded...

*

Mert nincs

gyönyörű hangod,

botfülűként eleve leírod magad -

még a fürdőszobában sem énekelsz,

nemhogy társaságban, kocsmában, templomban,

lemondva örömöd-bánatod ilyen kifejezésétől,

megsokszorozásáról, illetve öngyógyításodról...

*

Tilos elválnod,

tiltja a vallásod -

a legvégsőkig,

sőt azon túl is

ki kell tartanod

az egyszer rosszul

beválasztott élettárs mellett,

ha naponként háromszor bele is döglesz -

odaát ezért majd nagy jutalomban lesz részed...

*

Ha

elmúlt már

az újdonság varázsa,

cseréld le, de rögtön

a használati eszközeidet,

eszméidet és az élettársad...

*

Teregesd ki

a családi szennyest,

ne legyenek neked szégyellt titkaid,

hisz egyszer úgyis minden napvilágra kerül...

*

Csináld végig,

ne állj meg félúton:

a – kiprovokált - vitából

egy jó kiadós veszekedést,

abból meg verekedést hozhatsz ki...

*

Sírj

a nevetőkön,

nevess a sírókon

(ha még nem vertek meg...)

*

Seperd

a szőnyeg alá

a koszt és a problémákat:

amit nem látsz, az tkp. nincs is

(amíg nyakad nem töröd felbukva rajta)

*

Mindig konfrontálj,

bátran ütközz és élezz,

ne keress kompromisszumot,

minden rugalmasság megalkuvás:

hisz te a merev elvek embere vagy...

*

Kerüld

a konfliktusokat -

ne legyenek szilárd elveid,

csak alkudj meg és tovább élsz!

*

Tedd

a kulcsot

a lábtörlő alá –

ne légy bizalmatlan...

*

Még

a feleségedben

se bízz meg teljesen,

előle is dugjál el minden levelet, értéket...

*

Kísértsd,

tedd próbára az istent -

élj minél veszélyesebben,

az őrangyalod majd vigyáz rád,

így legalább ő sem fog unatkozni....

*

Élj veszélyesen -

játsszál hazárdjátékot,

tedd fel mindened egy sötét lóra:

hátha egyszer bejön a nagy nyeremény

(ha nem, akkor majd a következő életedben...)

*

Légy vakmerő,

vagy szeleburdi:

ne akarj előrelátni,

ne latolgasd a következményeket,

ne mérlegeld az eshetőségeket:

ahogy esik, úgy puffan...

*

Mindent

hajszálpontosan

tervezzél meg el előre,

minden eshetőségre számolva

- mint egy tökéletes bűncselekményt -

még sétád, szeretkezésed, nyaralásod is...

*

Nyújtózkodj tovább,

mint ameddig takaród ér,

majd csak lesz valahogy -

hiszen úgy még sosem volt,

hogy valahogy ne lett volna...

*

Ne adj

és ne kérj kölcsön,

hisz vagy nem kapod vissza

vagy még ezért majd rád neheztelnek,

mert rólad mindig adósságuk jut eszükbe...

*

Ne

legyen kutyád,

hisz sok a gond vele, meg is köt,

és mennyire fájna, ha elveszítenéd...

*

Kerülj

minden kockázatot,

életed vezetése legyen defenzív –

ne kezdeményez, maximum reagálj...

*

Árnyékbokszoló:

csapkodj mindenfelé,

majd csak eltalálsz valakit

(csak köztük lesz a célszemély is)

*

Legyél

és maradj beteg,

akkor majd törődnek veled,

akkor majd teljesítik kívánságaidat,

akkor elhalasztják dolgaid számonkérését...

*

Írd fel,

hogy mikor, kinek, mit hazudtál,

s akkor nem kerülsz ellentmondásokba,

és így nem leszel könnyen zavarba hozható...

*

Rúgj be

és sose légy másnapos:

igyál rá még egyet-kettőt...

(vagy épp így leszel örök másnapos)

*

Legyél

oly szerény,

mint az ibolya,

hasonulj azokhoz,

akik épp körülvesznek...

*

Formáld képedre

a világot és az embereket:

Isten képmása, hasonmása:

vagyis kisisten vagy te is...!

*

Várd el/meg,

amíg a világ alkalmazkodik hozzád –

oly sokféle szokású ember van a Földön,

hát csak nem te fogsz hozzájuk igazodni!

*

Építs házat,

ha nagy és szép lesz,

lesz elég házastársnak jelentkező,

csak győzzed idővel a szerepválogatást -

az otthon meg magától is megteremtődik...

*

First thing first:

előbb gazdagodj meg,

majd utána magától jön a többi:

barátság, szerelem, család, otthon, hivatás...

*

Bőven elegendő,

- sőt ez a maximális cél -,

ha mások előtt jónak látszol -

aki becsületes, az élhetetlen, hülye,

a ragadozók-szélhámosok könnyű prédája...

*

Igyekezz

mindent megúszni, túlélni –

óvatos duhajként lavírozgass,

helyezkedj mások háta mögé...

*

Orvos

előtt is

titkold el

a nagy bajokat is,

de még az éppen itt és most

jó barátaidnak se add ki magad,

hátha valamikor az ellenséged lesz...

*

Amivel

építhetnéd magad,

épp azzal az erővel-eszközzel

rombolod hiteled, jó hírneved,

jellemed és életműved...

*

Energiáid forrása

szerinted kiapadhatatlan  –

ne sajnáld hát erőidet az önigazolásra

vagy panaszkodásra, önsajnáltatásra fordítani...

*

Igyekezz

észrevétlen maradni,

teljesen beleszürkülni -

beolvadni a környezetedbe:

mimikrizz, mint a prédaállatok...

*

Különbözz

mindenáron:

kerül, amibe kerül -

különcködj, légy csodabogár,

másként azonosíthatatlan maradsz!

*

Ne kérj,

pláne ne fogadj el,

ne szívlelj meg tanácsot -

legfeljebb az álbarátaidról,

vagy nyílt rosszakaróidtól...

*

Tanulj

az állatoktól:

legyél olyan makacs, mint a szamár,

legyél olyan következetes, mint az ökör,

legyél olyan színváltós, mint a kaméleon,

legyél olyan parazita, mint a kakukk...

*

*

Szaporítsd

és növeszd az ellenségeidet,

így még értékesebb lesz a győzelmed,

vagy menthetőbb a vereséged, kudarcod...

*

Távolítsd el

magadtól szövetségeseid,

- álruhás ellenségek lehetnek -,

más emberben  egyáltalán ne bízz -

tudd, hogy csak magadra számíthatsz...

*

Ha

most még

nem ment a 2 méter,

rakd magasabbra a lécet,

vagy tedd olyan alacsonyra,

amit bármikor könnyedén átléphetsz...

*

Keresd

mindig magadban

a hibát, a vétket/bűnt,

mégpedig irgalmatlanul -

másét is vállald magadra,

s magadnak ne kegyelmezz:

esélyt se adj bűnbocsánatra,

pláne ne esetleges jóvátételre...

*

Keresd

mindig másban,

másokban a hibát -

ha netán nem találod,

akkor fogd rá, kend rá -

vitesd el másokkal a balhét...

*

Soha

semmivel

ne légy elégedett –

egyfolytában lázadj és lázíts,

hisz az egész világrend ellenséged!

*

*

Ne légy

mástól függő,

legyél önellátó:

dicsérd és jutalmazd,

vagy akár büntesd te magad!

*

Az élét

annyira komoly,

hogy csak komoran lehet végigcsinálni...

Ha netán mégis megkísért a nevethetnék,

gondolj tragédiára, temetésre, templomra...

*

Mindig

viccesen beszélj,

akár vért izzadva is,

de menj mindig biztosra:

te magad nevess rajta a legjobban!

*

A humor

annyira emberi

és az élet-sava borsa:

ironizálj, gúnyolódj, poénkodj stb. -

hátha sikerül minden barátod elüldöznöd!

*

Életed végéig

maradj jó gyerek:

fogadj szót a szüleidnek,

ők csak jobban tudják,

hogy mi a jó neked...

*

Amit ma

megtorolhatsz,

megbosszulhatsz,

azt ne halaszd holnapra:

ne maradj senkinek adósa –

sőt: duplán fizesd azt vissza!

*

Ne hallgass

soha senkire,

mindig menj a saját fejed után,

hiszen te olyan jó fej vagy - vagy nem?

*

Mindig

annak adj igazat,

akivel éppen beszélsz,

pláne, ha ő a véleményvezéred...

(kerüld a vitát – jobb a békesség)

*

Mindig

a többségnek van igaza,

nálad ez a kollektív bölcsesség -

így sodródsz a balgák szennyárjával...

*

Sírással

annyi mindent elérhetsz,

ha nincs más, mindig ezt vesd be -

megszánnak, megsajnálnak, megunnak...

*

Rejtsd el

a könnyeidet,

fojtsd italba bánatodat -

egy férfinak szégyen a sírás,

így csak nők könnyebbülnek meg...

*

Nyugodtan

éld a világod,

éld/tombold ki magad,

majd aztán életed vége felé

te is megtérsz, mint az a lator...

*

*

Gyűjtögesd

buzgó kiscserkészként

a templomi jópontokat,

az ún. napi jócselekedeteket,

életed végén majd beválthatod a Paradicsomba...

*

Egyél-igyál,

ami beledé fér, pukkanásig -

csak az a tied, amit megeszel,

ami ízlik, az csak jó lehet, nem árthat:

az élet célja semmi más mint jó evés és jó ivás...

*

Táplálkozz mindig

a legutolsó „tudományos eredmények”,

legalábbis kiemelt részeik útmutatása alapján -

így hosszú életű leszel: még magad is túlélheted...

*

Elszakítod

magad az anyaföldtől,

már mezítláb sem érinted azt –

idegenbe szakadva távol a szülőföld,

és annak óvó-védő helyi szellemereje...

*

A

világodat

s.k. varázstalanítod:

nincs már ott tündér, manó,

se démon, se ördög, se angyal...

*

Csak írásban

érintkezel embertársaiddal –

lemondasz az élőszó varázsáról:

egyéni hangszín, erő, hangsúly, dallam stb.

*

Lent vagy,

nagyon mélyen,

mert rá is játszol erre -

s mindenkitől elvárod: dobjon fel...

*

Akit

Isten szeret,

az fiatalon halhat meg -

a csúcson kell abbahagyni,

innen már csak egyre lejjebb van...!?

*

A

legjobb

egyáltalán

meg sem születni,

de ha ez már mégis megtörtént,

akkor a legjobb mielőbb meghalni...

*

Mint

aki a vízben lefelé tapos,

hogy felszínen maradjon, levegőt kapjon,

te úgy „éled a világod” a szilárd talajon...

*

Ami

nem megy

a legeslegelsőre,

azt ne is erőltessed,

arról nyugodtan mondjál le

végleg: egyszer s mindenkorra

*

Bemész

oroszlánbarlangba

és az (állat) király bajuszát ráncigálod

*

Neked

a jónál is jobb helyzet kell,

és így azután elpuskázod a nagyvadat

*

Addig

sajnálod

levágatni a kisujjadat,

amíg végül amputálni kell a karodat...

*

Ha

nem sikerül

elsőre felemelni

a világrekord súlyt,

többet nem próbálod,

vagy csak papírmasét emelgetsz...

*

Minden

szükséges szót kimondasz,

a hallgatódra bízod: rakja sorrendbe...

*

Azt követeled,

ami ki nem érdemelhető dolog,

amilyen az ajándék, a hála, a szimpátia stb.

*

Semmit

nem hagynál

ott a kincses barlangban -

rád zárul és odaveszel te is mindörökre...

*

A biztonság

kedvéért autózol lassan,

nem veszed fel a ritmust,

és ezért kerülsz nagy veszélybe...

*

Mindig

tovább nyújtózkodik,

mint ameddig a takarója ér:

örökös pillanatnyi pénzzavarban van,

és a legeslegvégén házát is dobra verik...

*

Úgy akarja

szerelmét örökre

maga mellett tudni,

hogy magához láncolná

vagy lakat alatt őriztetné...

*

Végkimerülésig

futsz egy olyan szekér után,

amelyik soha nem akart felvenni

(és közben elmulasztasz más szekeret...)

*

A szabadságot akarja,

de felelősség, áldozat stb. nélkül

ezt az árát sokallja, és nem fizeti...

*

Olyannyira

őriznéd gyermekségedet,

és vele eltartott helyzeted is,

hogy a végén így infantilis leszel...

*

Siettetnéd

a felnőtté válásod,

és így gnóm koravén,

liliputi törpe lesz belőled...

*

Olyan vagy,

mint az a néma gyerek,

akinek az anyja se érti a szavát…

*

Annyira

„szerény” mafla,

hogy az élet-színjátékában

csak mellékszereplő/csak statisztálgat...

*

Naponta

gyakorlatozva az önsajnáltatásban

mesterien kiszelektál emlékeiből minden szépet...

*

Ami

ingyen van,

azt nem értékeli:

a természeti-szellemi közkincseket...

*

Csak akkor

kezd rácsodálkozni testi épségére,

ha belátható közelségben a csonkulás,

amikor a feje fölött orvosi konzílium van...

*

Sík Sándor

Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, 
A meddőségtől, lanyhaságtól, 
A naptalan és esőtelen égtől: 
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja, 
Fehér öregek aranyos borúja, 
Virága van tavasznak, télnek: 
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja, 
Hogy ne nézzek se előre, se hátra. 
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad, 
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem, 
Sem eszmében, sem kényelemben. 
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, 
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra, 
Hogy megzökkenne vágyam mutatója, 
Kezem kezedben ha kezdene hülni, 
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén, 
A minden mozgást érezni ha szűnném, 
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső: 
Szabadíts meg a szürkeségtől!

*

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...