Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

BARTÓK BÉLA

CANTATA PROFANA

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Testéből sarjadzott

Szép szál kilenc fia.

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Szántásra-vetésre,

Ménesterelésre,

Csordaterelésre;

Hanem csak nevelte

Hegyet-völgyet járni,

Szarvasra vadászni.

Az erdőket járta, hej-haj!

És vadra vadászott, hej!

Kilenc szép szál fiú.

A vadra vadásztak;

Annyit barangoltak,

És addig vadásztak,

Addig-addig, mígnem

Szép hídra találtak,

Csodaszarvas-nyomra.

Addig nyomozgattak,

Utat tévesztettek,

Erdő sűrűjében

Szarvasokká lettek;

Karcsú szarvasokká váltak

Erdő sűrűjében.

Hej, de az ő édes apjok

Várással nem győzte,

Fogta a puskáját,

Elindult keresni

Kilenc szép szál fiát.

Reátalált a szép hídra,

Hídnál csodaszarvas-nyomra;

Szarvasnyom után elindult,

El is jutott hűs forráshoz,

Hűs forrásnál szarvasokhoz,

Féltérdre ereszkedett,

Hej, egyre rá is célzott.

De a legnagyobbik szarvas

- Jaj, a legkedvesebb fiú -

Szóval imígy felfelele:

"Kedves édes apánk,

Ránk te sose célozz!

Mert téged mi tűzünk

A szarvunk hegyére,

És úgy hajigálunk

Téged rétről rétre,

Téged kőről kőre,

Téged hegyről-hegyre,

S téged hozzávágunk

Éles kősziklához:

Ízzé-porrá zúzódsz

Kedves édes apánk!

Az ő édes apjok

Hozzájuk így szólott,

És híva hívta,

És őket hívó szóval hívta:

"Édes szeretteim,

Kedves gyermekeim,

Gyertek, gyertek haza,

Gyertek vélem haza,

Jó anyátok vár már!

Jöjjetek ti vélem

A jó anyátokhoz,

A ti jó anyátok

Várva vár magához.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve,

Az asztalon serleg,

Anyátok kesereg; -

Serleg teli borral,

Jó anyátok gonddal.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve..."

A legnagyobb szarvas,

- Legkedvesebb fiú -

Szóval felfelelvén

Hozzá imígy szóla:

"Kedves édes apánk,

Te csak eredj haza

A mi édes jó anyánkhoz!

De mi nem megyünk!

De mi nem megyünk!

Mert a mi szarvunk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A mi karcsú testünk

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

Karcsú lábunk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak puha avarba;

A mi szájunk többé

Nem iszik pohárból,

Csak hűvös forrásból."

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Csak erdőket járni,

Csak vadat vadászni,

És addig-addig

Vadászgattak, addig:

Szarvassá változtak

Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A karcsú testük

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

A lábuk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak a puha avarba;

A szájuk többé

Nem iszik pohárból,

Csak tiszta forrásból.

*

Soha nem

járatod csúcsra magad,

mindig csak félgőzzel, takaréklángon,

*

Vagy

nem ismered

saját tested-lelked

maximális terhelhetőségét,

vagy épp ez lesz a minimum:

túlfeszíted a húrt, ami elpattan...

*

Mintha

úgy fordulna orvoshoz,

hogy nem vetkőzne akár meztelenre is

s harapófogóval kell kiszedni belőle "panaszát"...

*

Lenyűgöző

tudása csak nyűg lesz:

kérdés nélkül hiába rág át

akár egész könyvhegyeket is,

így csak beléjük temeti magát!

*

Amilyen

nagy a tehetséged,

éppoly kicsi a szorgalmad:

féllábú óriáskánt kidőlsz a sorból...

*

Ha egyből, kapásból

nem értesz meg valamit,

úgy kell/annál rosszabb neki,

nem fogsz szellemi erőfeszítést tenni...

*

Mindig csak

a neki elérhetetlen után

ácsingózik, sóvárog, áhítozik -

nem látva/becsülve a keze ügyébe esőt...

*

Hivatás-

és párkeresés,

otthonteremetés helyett

az egész világot megtérítené,

a háta mögött levő istent keresve

megkerülné akár az egész Földgolyót…

*

A legnehezebb

feladat annak segíteni,

aki nem is tudja, hogy

mennyire segítségre szorul -

sőt: ő aggódik érted: elkárhozol...

*

Végzetes hiba,

ha nem tudod, hogy

ki vagy/ki nem vagy:

amit szabad Jupiternek,

azt nem szabad a kisökörnek?

*

Röstellsz szólni,

hogy szükséged van rá,

vagy nem akarsz magadon segíteni,

vagy még bele is harapsz a segítő kézbe...

*

Te mindig

a legjobban tudod,

mi jó és mi rossz neked:

részegen, játékszenvedélyben stb.

se akarjon senki se atyáskodni veled...

*

Az ellenségeitől

valahogy még megvédi magát –

de a „jóakaróival” szemben védtelen:

Mekk mesterrel újítatta fel a lakását...

*

Nem fogtad fel,

hogy a kés kétélű eszköz:

kenyeret is szelhetünk vele,

de közben ujjunkat is lenyiszálhatja...

*

Ha

a szemüvegeden

egy piszok, egy folt van,

akkor azt hiheted: a világban van a hiba.

a sötét az üveged, mindent sötétnek látsz...

*

Pánikba esve

már temeted magad:

bárhova nyúlsz, mindened fáj -

pedig csak ujjadban van a szálka...

*

Mindig

és mindenhol

csak vacogsz, dideregsz,

hiába ülsz a kályha tetejére,

mert nem döbbensz rá, hogy

a hidegség, a jégszívűség benned van...

*

Nem mersz

tréfálkozni, viccelődni,

hátha épp most rosszul sül el,

hátha épp most nem nevetnek vicceden...

*

Kiengeded

a humor össznépi csodafegyverét kezedből,

mellyel nevetségessé tehetnéd diktátoraidat,

és már csak kormánypárti vicceket fogyasztasz

*

Elég

egy pillanatra

elszunyókálsz a volánnál,

és véged van/örökre nyomorék maradsz,

vagy örökre a lelkiismereted kínpadjára vonva...

*

A tűzzel játszol?

Elég egyetlen szál gyufa,

hogy felgyújtsad, porig romboljad

családod egyik életművét, a lakóházát…!

*

Mintha

sohasem fogtad volna fel,

hogy milyen könnyű kioltani

egy emberi élet gyertyalángját:

a magadét inkább, de sok másét is...

*

Könnyű

valakit megbántani,

de nehéz kiengesztelni -

könnyű valamit lerombolni,

de nehéz azt újra úgy felépíteni...

*

Mintha

nem tudnád,

hogy milyen könnyű

elveszíteni a szavahihetőséget,

és mily nehéz-keserves visszaszerezni?

*

Nem egyszer

hazugságon kaptak -

azóta gyanakodva hallgatnak,

és így neked kell bizonygatnia,

hogy most éppen igazat mondasz...

*

A mocskos

fürdővízzel együtt

a gyereket is kiöntöd:

egy pályatévesztett pap miatt,

hagyod végleg lenullázódni istenhitedet...

*

Vagy úgy élsz,

mintha csak egy nap lenne a világ,

vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának

s távoli (más)világba tolod boldogságod idejét...

*

A megszólástól félve

előbb csak az utcán, társaságban,

később már otthon sem bolondozol,

ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek...

*

Nem mersz

önfeledten játszani,

mert attól félsz, hogy

a játék hevében lehullnak álarcaid...

*

Felborítja

ingatag lelki egyensúlyod,

ha szívességed nem hálálják meg

vagy nem rögtön-azonnal viszonozzák...

*

Önellátó lettél -

ha senki se szól egy jó szót hozzád:

magadat dicséred, sőt még ki is tünteted...

*

Egész nap

szünetmentesen azon dolgozol,

hogy patikatisztaság legyen a lakásban,

amit azután már nincs szíved használni...

*

Ha

elsőre nem sikerül

a bringán egyensúlyoznod:

már soha többé nem kétkerekezel...

*

Nem él

a munkamegosztás előnyeivel -

mindenhez - is - érteni akar,

mindent s.k. ő akar csinálni...

*

Más

emberektől várod:

találják ki a feladatod, szereped,

másként feleslegesnek érzed magad...

*

Életeszméd lehet

az "Élj veszélyesen!" - vagy

még az utcára se mersz kimenni,

hátha épp a fejedre esik egy tégla?

*

Annyira

letompítod

a veszélyérzéked,

hogy istenkísértésben élsz:

mint aki keresi a veszélyt

*

Azon

az iskolai órán

éppen hiányoztál,

ahol elmagyarázták volna:

többet ésszel, mint erővel...

*

Nem

találod meg

életműfajodat:

csigaként nyúllal

állsz ki versenyfutásra...

*

Életed

abban a szilárd

fekete dobozban „éled”,

ahova gyerekként beskatulyáztak...

*

Élő

embert

soha nem

mondhatunk boldognak?

Bárkit bármikor tragédia érhet?

*

Nem

vagy smucig:

két kézzel szórod a kincseidet,

csak rossz helyre: a disznók elé...

*

Jó

embernek

tartod magad -

még nem törtél össze,

így még a latrok is megelőzhetnek...

*

Részegen, mámorban

kötöd hitelszerződésed -

viszont igen józanul mulatozol,

táncolsz, udvarolsz és szeretkezel...

*

Lendületesen,

jó tempóba haladsz,

csakhogy nem a jó irányban -

közelebb lennél a kitűzött célhoz,

ha még egyhelyben maradtál volna...

*

Beengeded

a „tótot” a lakásodba

és azon kapod magad, hogy kitúrt

(mint egy kakukktojásból lett fióka)

*

Ha jól dolgozol,

kiemelnek, kineveznek -

neked legyezi hiúságod, tömi zsebed,

de öli a lelked, rombolja kapcsolataidat...

*

Csak

illemszabály van,

ami alól nincs kivétel:

se ágyban, se dokinál nem vetkőzöl le...

*

Mosakodás,

bűnrendezés helyett

mást is bemocskolsz, befeketítesz,

hogy így viszonylag tisztábbnak látszódjál…

*

Örök

haragot tartva

más vétkeiért/bűneiért

folyamatosan önmagad bünteted...

*

Te

mindenáron

hős akarsz lenni:

veszélybe sodorsz, hogy megmenthess,

hogy ezzel is bizonyítsd a Szerelmedet...

*

Életét

meghosszabbítandó

az éjt is nappallá teszi,

és éppen ezzel rövidíti meg...

*

Amit

nem látsz

vagy amiről

nem beszélsz,

az akkor nincs is

És ugyanez megfordítva!?

*

Ha

a jó tündértől

hármat kívánhatsz,

még jó, ha nem végzed rosszabbul...

*

Nem

felmérve

az alkalom

egyszeriségét

és rendkívüliségét:

elmulasztod/elszórakozod azt...

*

Azért

panaszkodsz,

mert a szabad-strandon

lármáznak és lefröcskölnek...

*

Félsz és

visszariadsz/visszakozol

az élet spontaneitásától,

az improvizálástól, rögtönzéstől...

*

Legszívesebben

a karosszékben hátradőlve

életed előre felvett filmjét nézegetnéd...

*

Noha

nem halsz-

halnál éhen,

mégis levágod

az aranytojást tojó tyúkot?

*

Egyszerre

akarnál/szeretnél

akár százfélét is csinálni

és szimultán százfelé figyelni...

*

Többet

erővel, mint ésszel:

miért kalapáccsal vernél be szöget,

ha két ép és erős kezed/karod is van...

*

Fél lábbal

jelentkezel Tarzan szerepre –

és ha netalántán nem nyersz:

menten harakirit követsz el...

*

Túldagasztott

hiúságodnak hízelegve

kiéneklik a sajtot a szádból...

*

Lássuk Uramisten,

mire megyünk ketten:

ezért „segítesz be” a jégesőnek?

*

Miért

rohannál

vízért tüzet oltani?

Csak a szomszéd háza ég...

*

Kétféle

testi-lelki állapotod van:

részeg disznó vagy másnapos vagy...

*

Infantilisen 

a papírpénzből

kishajót és repülőt hajtogatsz,

majd útjára engeded és gyönyörködsz...

*

Bolhából

elefántot csinálsz:

kis botlásod halálos bűnné nagyítod,

majd teátrálisan meakulpázol, vezekelsz...

*

Négymilliárd nőt

egyenként szemügyre véve

keresnéd meg azt az egy Igazit...

(embarras du richesse/bőségzavar)

*

Képtelen

beletörődni bajusztalanságába:

lét- és presztízskérdéssé teszi azt,

és így szélhámosok martaléka lesz...

*

Nem számol

a belátható következménnyel:

jószándékkal kövezi útját a pokolba...

*

Másnak

bőven termő bamba diófává

növöd és növeszted ki magad...

*

Ha egyszer

végre szerencséd lett,

azt hiszed: bérleted is van hozzá...

*

Ipari zene:

a kalapáccsal muzsikálsz,

a dobgitároddal meg szeget versz be...

*

Felmegy,

felgördül a függöny

és egy másik protekciós

álzenésszel „muzsikáltok”...

*

Olyan

hiszékeny vagy, hogy

még a Lánchidat is eladják neked

(igaz, az alacsony ár kicsit gyanús...)

*

Csak

annak hisz,

amit itt és most lát -

azt meg látni kell és nem hinni...

*

Nyavalyog,

istent káromol

tragikusnak érzett

a halandósága miatt,

de délután már szörnyen

és nevetségesen unatkozik...

*

Egész nap

a pénzed számolod, elásod-kiásod,

mert félsz, sőt rettegsz a tolvajtól, rablótól...

*

Csak

más kárának örül,

de azon meg bánkódik,

ha ezért elagyabugyálják...

*

Amíg élsz,

nem bocsátod meg magadnak,

hogy te nem királynak születtél...

*

Tart

a rögtönzéstől,

ezért minden helyzetre

bemagolt szöveget darál...

*

Az autósztrádán

140 km/h sebességgel száguldozva

új vezetési/kormányzási módszerekkel kísérletező...

*

Az emberekben

te már végleg csalódtál,

ezért a kecskére bízod a káposztát...

*

Noha

teknőcnek születtél,

mégis a versenyfutásban indulsz rajthoz...

*

Összetéveszted

a rajtad élősködőket,

a szesztestvéreket stb. a barátaiddal...

*

Keresed a bajt:

felébreszted s ingerled

a szunyókáló vérszomjas házőrző cerberust...

*

Arra áldozod

drága időd nagy részét,

hogy gumicsontokon rágódj...

*

Időrablóknak

nyitsz tágra ajtót és

szinte végtelen türelemmel vagy hozzájuk...

*

Egy mély

verembe estél ugyan,

de még barátaidtól sem kérsz segítséget -

inkább igyekszel otthonosan berendezkedni...

*

Arany-

kalitkába zártak,

de te ebből csak

az aranyat látod, a zárat nem...

*

A mesékben

halott-olvasott dolgokat

szó szerint, egy az egyben

és nem jól, nem jelképesem érti...

*

Nem

érted

a metaforákat:

te tényleg kiszúrod

a szemét a kéregetőnek...

*

Az utolsó pillanatban

sem mered hangosan bevallani,

hogy tényleg nem tudsz ejtőernyőzni...

*

Kiengeded

a palackból a rossz szellemet,

hiába próbálnád visszatuszkolni...

*

Úgy akarsz

jóval többet élni, hogy

két ember helyett eszel-iszol, dolgozol...

*

Addig-addig

totojázol, válogatsz,

mígnem két szék között a pad alá esel...

*

Részegen

megfagysz a jégen:

gőgösen az hihetted:

te tudod, mi a jó neked...

*

Ha

nem szólt volna szád,

most nem fájna úgy a fejed:

előbb szólsz, azután gondolkodsz?

*

Te mindenre

- és így semmire sem – jó

„csodagyógyszert” veszel egy vagyonért

*

Akkor

tartod magad

jó kereszténynek,

ha mindig szétosztod mindened...

*

Ha

eleged van

a hízelgőkből,

fizetsz azért, hogy

pocskondiázzanak...

*

Nem

annak örülsz, amiben első vagy,

de azon szomorkodsz, amiben nem

*

BOLDOG-TALANOK

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...