|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - magyarán szóló állatorvosi ló - X.
Reviczky Gyula
Agglegény karácsonya
Ha elközelg a szent karácsony
(Örömnek éje, áldalak!)
S angyalka jár kis csöngetyűvel,
Hol gyermekek zsivajganak:
A házhoz tartozók szemében
Mosolygó békefény derül.
Mindenki vígad a családban,
Az agglegény busúl csak egyedül.
Vannak talán jó ismerősi,
A kik meghívják szívesen?
Mit ér! az agglegény e körben
Karácsony-este idegen.
Az egygyé tartozó családdal
Érzése, kedve nem vegyül.
Csak elmereng, busul magában.
Mily szomorú sors lenni egyedül.
És mennél hangosabb a kis kör,
Annál inkább elmélyed ő.
Az ifjuság elszállt fölötte.
S ki még hozzá megy, lesz-e nő?...
Óh, mert olyan sivár az élet
Feleség és család nélkül.
Köznapnál szomorúbb az ünnep,
Nem izlik a falat sem egyedül.
Leverten tér rideg lakába,
S vádolja némán önmagát:
Elvesztegetted ifjuságod',
S ujat az ég többé nem ád.
Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
Nyüg nélkül élsz, függetlenül...
Ah, annál nehezebb leszen majd
Utód nélkül halnod meg egyedül!
*
1. Mire bármire elkészül, oda az egész
2. Amit magának se vall be: restanciák
3. Csak az orvosi rangfokozatra figyelő
4. Az „ünnepe” csak letudandó formaság
5. Tükörszoba-lakó: hízelgőkkel körülvéve
6. Ha tükörbe néz, szembe is köpi magát
7. Nem mer tükörbe nézni, vak borotváló
8. Otthona szépített idill: giccses interieur
9. Csalódott filantróp volt, mizantróp lett
10. Aktuális papja napi intelme a szentírása
11. Őszinte részvéte hamis, üres csengő szó
12. Külön hangsúlyozza, ha most igazat szól
13. Még el se temetve, máris végleg elfelejtve
14. Ideje tömérdek, hisz „sose halunk meg!”
15. Max. célzásos, áttételes „szerelemvallás”
16. Minden patetikus szava idézőjelben van
17. Beképzelt alak: kisistennek tartja magát
18. Sosem jön rá: miért született e világra
19. Nem hisz Gondviselőben: ő csak porszem
20. Isten neki csak egy korrumpálható Nagyúr
21. Úgy tesz, mintha imádkozna, bár zsarol...
22. Megsértődik, ha épp őt parodizálják ki
23. Ne add ki másnak magad: szerepjáték?
24. Ő nem alakoskodik, még álarcosbálon se
25. Jóhiszeműsége miatt jó csalétek bekapó
26. Újra és újra megtéveszti a csomagolás
27. Nem él mentelmi jogával: anyjára vall
28. Rejti nagyothallását: nem ért semmit
29. Belehal, hogy titkolja: ő gyengénlátó
30. Mindenki az ő vendége - arról koldul
31. Letagadja, miről nem tehet: származás
32. „Fenn az ernyő, nincsen kas” jellemzi
33. Drága, nemszeretem úri sportokat űző
34. Arra büszke, hogy „úri betegsége” van
35. Röstelli a szegénységét: tüntetve pazarol
36. Mindent újrahasznosít: saját kakiját eszi
37. Jószívű: terített asztal várja patkányait
38. Még a szerelmet, köhögést is eltitkolna
39. Szégyelli, és ezért eltitkolja: kirabolták
40. Szeplőtelen, a szó szoros értelmében
41. Büszke rá: ő nagybetegen is melózik
42. Magas lóra ül és így neki áll feljebb
43. Egy mondatot tud dadogás nélkül is
44. Saját eladó lovát feldicsérő/leócsárló
45. Előnyt felnagyító, hátrányt lekicsinyítő
46. Neki minden nap ünnep: munkaszünet
47. Műfenyő a karácsonyfája: nyáron is áll
48. Bűntudatos, ha élvezi dolga végzését
*
Reviczky Gyula
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Ahasvér, az örök bolyongó
Sóhajt minden gettó előtt:
Hát meddig lesz még rajtam átok!
Mikor lelek már pihenőt. -
És titkos szózat zúg a légben:
Mindaddig nem fogsz megpihenni,
Míg egy gettónak lesz lakója... -
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Más istenünk van, más világunk!
Mi meg nem értjük Jehovát.
A régi istenek kivesztek;
Mit kísértsen csak ő tovább!
Villámszóró Zeusz sem él már;
Alláht is látom útra kelni
Európábul Ázsiába...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
A haragos Jehova meghalt;
Most szerető, jó Isten él.
Lehet-e Isten bosszuálló?
Kívánhat-é szemet-szemér'?
Tilthatja-é a nem zsidóval
Jót tenni, vele lakni, enni?...
Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Ezernyolcszáz és nyolcvan éve
Hogy Ahasvér, szegény bolond,
Elátkozottan, kitaszítva
Ezen a földtekén bolyong.
Szánjátok őt meg; mert ha többé
Jehovát egy zsidó se zengi:
Ahasvér akkor fog pihenni...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
*
1. Ha elmegy a kedve, nem készül ebéd
2. Ha épp nem élvezi, bármit félbehagy
3. Vészhelyzet-sorozat az élete: beolvad
4. Kicselezi az évszakokat: örökzöld műfű
5. Takarék: íztelenre felhígított leves/lötty
6. Se kutyája, se macskája: nincs gondja
7. Ingyen kegyelem idea: kitéríti hitéből
8. Ha szívességet kapott: rögtön túlfizet
9. Nem fogad el ajándékot: lekötelezné
10. Minden talált tárgyat visszaad: éltét is
11. Mindig másra vár: tiltakozzon helyette
12. A pofont megköszöni, bele is rúgnak
13. Ha ingét kérik, utolsó gatyáját is adja
14. Jótékony/jótét lélek: tessék őt pumpolni
15. Ha fáj az élet, iszik: nova, tablettás stb.
16. Fájdalomfóbia: életfogytig érzéstelenítve
17. Fő tápláléka: fekete leves/keserű pirula
18. Torkosság okán élelmiszere betegít/öl
19. Csak mértéktévesztő: gyógyszer-méreg
20. Drága placebót zabál: baj nem lehet
21. Nem álmait éli, csak álmodja életét
22. Mindenki büdös: virtuális „nemi élet”
23. Mindent készen kap/lop: tudás, szépség
24. Naponta elbukik az eredetiség vizsgán
25. Nincs saját tükre, „hazugságvizsgálója”
26. Disznóvár-építő hangyaszorgalmú Tróger
27. Amit/akit ő nem ismer: nem is érdemes
28. Ha nem tud valamit, oda a tekintélye!?
29. Az önkímélő, aki végleg elveszti magát
30. Ha tényleg mindent magának köszönhet...
31. Az érdemelvű, ha épp szerencsétlenség éri
32. Önfelépítő: ő itt mindenért megdolgozott...
33. Szarul, de büszkén: agglegény karácsony
34. A kényelmes/kényelmetlen agglegényélet
35. Első nagy kudarca után örök nőgyűlölő
36. Tanulmányit be nem fejező vén diák
37. 60 év nejével: kutya-macska barátság
38. 50 évet húzott le utált munkahelyén
39. Minimális kockázat/maximális haszon?
40. Az álmodozás kora lejárt: csak álmos
41. Viktimológiai alapeset: ideális áldozat
42. Sötét bábú: sosem kezd, ő csak reagál
43. Csak ő nem látja már: dróton rángatják
44. A „jó” édesanyának feltétlen engedelmes
45. Minden ékszert felaggat: a kevesebb több
46. Az ő szép szavait már a pokolba kívánják
47. Emberben nem bízik - mindent maga csinál
48. Szerinte a csúcsokra csak egy út visz fel/le
*
Reviczky Gyula:
Ifjú pesszimistának
Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány!
Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik!
Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik.
Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.
És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat.
Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut.
Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet.
Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik.
Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!
Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár.
Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.
(1886.)
*
A rossz korszellem
testet öltött állatorvosi lova
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Akár én okoztam magamnak, akár más nekem.
A tükörben ismerjünk magunkra, és bölcs szellemben
merjünk itt és most bátran változtatni élet(minőség)ünkön...
A legtöbb esetben ez a más is végső soron én vagyok,
noha annyi minden(ki)t lehet/szoktunk bűnösnek kikiáltani,
akik inkább csak bűnbakok: sors/szerencse, betegség, család,
„Hatalom”, szegénység, ellenség/álbarát, rossz világkor stb. stb.
De még a sorscsapás szarból is lehet aranyat csinálni,
de legalább tudni, ha verembe estünk, ez nem az otthon...
S ne mulasszuk el a kezünkben lévő aranybányákat becsülni,
és naponta nemcsak őrizni, de gyarapítani, ne szarnak venni...
|
