Tanárnő-diák szerelem a kollégiumban

Zékányi tanárnő már betöltötte a 36 évet, ezért ügyes sminkkel próbálta fiatalítani magát és mindent elkövetett, hogy a ráakasztott vénlány jelzőt levakarja magáról. Nős szerelme, egy alacsony, kissé borzas, vörös hajú vállalati jogász három éven át feljárt hozzá a kollégium második emeleti szolgálati lakásába, hetente kétszer hétfőn és pénteken, hogy titokban boldoggá tegye; nyilvános helyen együtt sohasem mutatkoztak. Az ügyvéd úr gyors válást ígért neki, majd mégis visszatért feleségéhez. Kati későn döbbent rá, mennyire kihasználják; szakításuk után mély depresszióba esett.

Hétvégeken a magány nagyon megviselte az ürességtől kongó, háromemeletes kollégiumban; próbált kapaszkodókat keresni, aztán a társkereső rovatok böngészése után szerencsétlenül összejött randevúk még jobban kiborították. A kihalászott pasik vagy szeszkazánok voltak, vagy csak egyéjszakás párnacsatára vágytak, de legtöbben az anyagiakra, lakásra, kocsira hajtottak.

Kati nyaranta a Velencei-tó mellett egy gyermeküdülőbe szerződött gyermekfelügyelőnek, próbált adni még egy esélyt magának, hogy férjet szerezzen, de csak kalandra éhes pasikkal találkozott; hiába ajánlkoztak fel neki, flegma mosollyal lerázta őket. Megkeseredett nyári élményei után alig várta a szeptembert, hogy újra taníthasson A nyitóértekezleten nagy meglepetés érte; a 3. évfolyam húsipari szakmunkástanuló osztályát kapta elsősök helyett, mert kolleganője GYES-re ment. A dörzsölt végzős fiúk értesülve a tanárcseréről alig várták az első osztályfőnöki órát, hogy „leteszteljék” Kati nénit, hiszen „anyáskodó” stílusáról volt ismert a suliban. Mindenkit kifaggatott bújáról, bajáról és köztudott volt, mennyire védi az éppen aktuális osztályát a szigorúbban osztályozó tanár kollegáktól és mennyi érdekes programot szervez diákjainak; ilyenkor még a saját szabadidejét sem kímélte.

Zékányi tanárnő már az első hónapban felfigyelt a barna göndör hajú, élénk fekete szemű, izmos testalkatú fiatalemberre, aki az első padból poénos beszólásokkal próbálta az osztály figyelmét elterelni a törtekről A tanárnője helyreutasító megnyilvánulását egy vállrándítással reagálta le, ezért elégtelent kapott.  Szünetben Anti később az udvaron bocsánatot kért tőle és alázatosan könyörgött, törölje a rossz jegyét:

- A nevelőszüleim csökkenthetik a zsebpénzemet, ha lerontom a jegyeimet - próbálta meggyőzni osztályfőnökét.

Néhány perc alatt eljátszott egy „tragédia monológot”; élénk fantáziával megaláztatásairól mesélt, amit a nevelőszüleitől kell elszenvednie, majd este vacsora után bekopogott osztályfőnöke kollégiumi lakásába és folytatta panaszáradatát szüleiről. A mélyen együtt érző tanárnője azonnal gyámhatósági intézkedést ígért a lelketlen szülőkkel szemben. Anti kissé megijedt, érezte, mennyire túljátszotta a szerepét, ezért próbálta megnyugtatni. Jelezte, nem akar visszamenni a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetbe, már kibírja azt a 11 hónapot, ami nagykorúságáig még hátra van.

Később intézetis gyermekkoráról kezdett rémtörténeteket előadni: hányszor verekedett hetente, hogyan csicskáztatták a nagyok, mennyi nemiséggel kapcsolatos obszcén kifejezést kellett naponta hallgatnia, milyen gyakran lopott a boltban, ha éhes volt. Külön figyelte tanárnője arcát, amikor kissé zavartan elmotyogta, hogyan is szabadította meg őt 12 évesen egy kamasz cigánylány a szüzességétől.

Zékányi tanárnőben újra felszabadultak a pótmamai érzések; megfogadta, rendszeresen korrepetálni fogja matekból, Tóni is megígérte, a szakmunkásvizsgája után érettségizni fog, majd diplomát szerez az Élelmiszeripari Főiskolán.

Mire az első hó lehullt, már mindenki megszokta a kollégiumban, hogy hétfőn és csütörtökön Tóni este fél tízig matekozni jár osztályfőnökéhez a második emeletre.

Szobatársai néhány poén erejéig heccelni kezdték, de miután a közös osztályprogramokon nem tapasztalták, hogy „kedvenc vagy stréber” lenne, belátták, társuk csupán Kati újra feltörő pótmamai érzéseinek „áldozata” lett.

Anti jegyei lassan javulni kezdtek. A korrepetálások során először „titokban” letegeződtek, majd Kati bizalmasan elkezdte kibeszélni a tantestület belső ügyeit, végül addig jutottak, hogy a diák az egész tanári kar intim ügyeit megismerte, feltételezéseken alapuló pletykákkal fűszerezve. Néha a legszaftosabbnak tűnő iskolai hírmorzsákat tanár-diák szemszögből kielemezték, imádták kifigurázni a katedrára nem való pedagógusok módszereit Az ilyen kitárulkozások során Antal néha megérintette Kati karját, vállát, hátát, de semmi lerázó gesztust nem tapasztalt, amit titkos biztatásnak vélt…

Aztán elérkezett Katalin születésnapja, október 9. Azon a pénteken hazautazás volt a koliban, de a fiú almaszedésre hivatkozva (ami fontos KISZ társadalmi munka volt abban az időben) jelezte nevelőanyjának, Piri néninek; kötelező bennmaradás lesz a koleszban, ne várják haza. Hogy hihetőbbé tegye történetét, szenvedélyesen elkezdte szidni a társadalmi munkát meghirdető KISZ-t, s a nevelőszülő még meg is sajnálta.

A diákok kora délután kezdtek hazaszállingózni a kóterból, mialatt ő bezárkózott első emeleti szobájába, és úgy tett, mintha már hazautazott volna. Kora este aztán felsomfordált Zékányi tanárnő második emeleti szobájába, aki meglepődött a váratlan látogatóján, majd a térdét csapkodva kacagott Anti szemfüles, mindenkit átverő történetén. Szeme könnybe lábadt, mikor meglátta a hét szál vörös szegfűből összeállított csokrot, majd korholó megjegyzést tett, hiszen Tóni balkezében egy  üveg orosz vodka lapult.

- Nem kellett volna - morogta megbocsátó hangon. A köszönést követő puszi jobbra-balra megtörtént, majd Antal hirtelen szájon csókolta. A tanárnő egy pillanatra engedett, aztán hirtelen kijózanodva ellökte magától.

- Mit képzelsz magadról? Én a tanárod vagyok, pajtikám!

- Én nem a pajtikád vagyok, én férfi vagyok! - vágott vissza Anti. - Ha kell, be is bizonyítom! - emelte fel a hangját. - Különben is, mondtam már neked; nem vagyok szűz!

Aztán újra intézeti élményeit kezdte el mesélni a meg nem értett áldozat stílusában, a kicsapongásokat, a megaláztatásokat, hogy egy 17 éves meleg srác megpróbálta megerőszakolni harmadikos korában; szerencsére a takarítónő jött éppen és megmentette. A nagyanyjától örökölt ezüst láncát adta neki hálája jeléül. Két pohár vodka elfogyasztása után Anti nyelve még jobban megeredt:

- Soha sem voltam még szerelmes Kati, most vagyok először. Úgy érzem, te is szeretsz - folytatta.  - Csak nem mered bevallani. Félsz?

- Az anyád lehetnék, te kis hülye! - korholta mérgesen Kati. - Vedd már észre, az osztályfőnököd vagyok, ráadásul tizenkilenc évvel idősebb! Tudod, mi lenne, ha kiderülne, hogy a mi kapcsolatunk már idáig eljutott? Neked új iskolát kellene keresni, engem kipenderítenének innen a búsba, a lábaim sem érnék a földet! Szállj már le a földre és próbálj gondolkozni reálisan! Az anyád lehetnék, ha az első randim sikerül!

- Anyámat egy szóval se emlegesd - vágott vissza Anti. - Az a ribi ellökött magától, mint egy rühes kutyát. Úgy hívtuk a testvéreimmel, hogy Hanyatt Rozi - kiáltotta a fiú. - De te úgysem érted meg, mert más dimenzióban élsz - tette hozzá dacosan. Az ágyra vetette magát, majd zokogni kezdett. Kati a síró fiú mellé ült, simogatni, vigasztalni kezdte, aztán hagyta, hogy átöleljék. Majd hirtelen szenvedélyes csókok közepette leráncigálták egymásról a ruhát és Anti vadul magáévá tette tanárnőjét.

Vasárnap estig ki sem mozdultak fészkükből. Kati próbálta csitítani a szerelmes diák fogadkozásait és felajánlotta, vegyék ezt azt egészet egy hétvégi vad  kalandnak, amit el kellene felejteniük holnaptól. Két vita között újra szerelmeskedtek, majd ismét előjöttek a fogadkozások, taktikai tanácsok, így végül sikerült kidolgozniuk egy közös tervet, hogyan is maradhatna titokban kapcsolatuk.

Tóni ezen túl is menetrend szerint este hét órakor ment fel a második emeleti szobába korrepetálásra, ahonnan pontosan kilenc óra harminckor mindig lejött az első emeletre. Diáktársainak a sok-sok matekpéldára és a tanárnője szigorúságára panaszkodott és örült, ha néha a „nyalós” jelzővel kigúnyolták...

Az első hibát március elején követték el. Zékányi tanárnőt megbízták, kísérje el Mátraházára az Országos Diákjáró Kör tanulóit túrázni, mivel kollegája, a természetjáró szakosztály vezetője megbetegedett. A Kékes tövében a tanulók faházakban voltak elszállásolva, természetesen a tanárnő külön apartmant kapott. Tóni, aki szintén a csoporttal tartott, egész úton egy konzervipari tanulónak, Bezzegh Violának csapta a szelet, hogy eltereljen minden gyanút. A hegymászás közben olykor észrevette tanárnője villanó tekintetében a féltékenységet, különösen akkor, amikor Viola szenvedélyes öleléssel reagált közeledésére. A hegyi túra után a csoport nagy része kikönyörögte a tanárnőnél, hogy felmehessenek a Kékestetőre a diszkóba, amit éjfélig hirdettek.

Tóni a csapattal tartott, de fejfájásra hivatkozva hamar lelépett a zenés szórakozóhelyről, valójában néhány hirtelen felhörpintett pohár pálinka ártott meg neki.  Körülbelül fél tizenegykor érkezett vissza a kempingbe és bekopogott Zékányi tanárnő faházának ajtaján. Kissé kapatosan próbálta hűségét bizonygatni osztályfőnöke előtt; próbálkozott, de nem tudta ágyba vinni. Kati sajnálkozva széttárta kezeit, majd megállapodásukra hivatkozva finoman elküldte a fiút; de búcsúzóul azért kapott egy csókot, ami túl hosszúra sikerült. Sajnos ezt a csókjelenetet a szomszéd faház ablakából meglátta Edina, a legpletykásabb péklány a II/c-ből, s rögtön megosztotta a buliból visszatérő Viola barátnőjével.

Vasárnap este hazautazáskor a vonaton már az egész csoport Antal és Kati kapcsolatáról sustorgott, hétfőn az iskolában még tovább fűszerezték a pletykát.

A tanáriban Ormos kolléganő be is szólt Katinak, hogy mit híresztelnek róla, aki dühtől torzult mosollyal reagált a megjegyzésre, majd keményen kiosztotta, megemlítve titkos kapcsolatát egy nős informatikussal.

*

Kedden délelőtt Szalonczai igazgatónő hívatta be Katit az irodájába, aki higgadt válaszaival sikeresen elterelte a gyanúját; bizalmasan közölte a vezetővel, hogy egy nős pasival van kapcsolata már több, mint öt éve és valószínűleg el fog válni a férfi a feleségétől, akivel pokoli házasságban él. Tehát minden, amit kitaláltak róla, merő rosszindulatból eredő diákpletyka, amivel a naiv tanárokat is megetették.

Másnap este Kati és Tóni a Tölgyes vendéglőben próbálták megvitatni a fejleményeket; rövid egyeztetés után végül a korrepetálás szüneteltetése mellett döntöttek.

- Csütörtökön a sulidiszkóban tapadj rá Violára - javasolta Kati Antinak. - Így talán megszűnik ez az undorító kavarás körülöttünk, és talán lenyugszanak a kedélyek.

Közös tervük sikerült; a következő héttől kezdve Antal már kéz a kézben járt Violával, és úgy látszott, sikerült elterelniük a gyanút. Tóni vasárnap este mindig villanyoltás után huszonhárom óra körül érkezett vissza a kollégiumba, kivárta, amíg az ügyeletes tanár elalszik, aztán a másolt kulcsával kinyitotta a bejárati ajtót és felsurrant Kati lakásába. Hétfőn reggel ébresztő előtt leosont az I. emeletre, szobatársai előtt ügyesen eljátszotta, hogy otthonról érkezett vissza.

A szerelmes Viola érezte, valami nincs rendben. Próbálta megtartani a fiút ezért születésnapján a koli edzőtermét magukra zárták és odaadta magát Antinak. Ártatlansága elvesztése után egy kis idő múlva rájött, hogy nagyot hibázott, a fiú nyegle, lekezelő lett vele szemben. Elhatározta, vasárnap este váratlanul beállít Antikához, nyíltan rákérdez kapcsolatuk jövőjére, aztán egy szerelmeskedés után együtt visszamennek a kollégiumba. Ekkor derült ki, Tóni otthon sem töltötte a hétvégét, egy kitalált osztálykirándulással beetette nevelőszüleit; Viola így jött rá az igazságra!

*

A hétvégét Anti Katival töltötte, két aktus között ellágyulva, bűnbánó képpel vallotta be hűtlenségét… a tornaterem öltözőjében engedett a kísértésnek Violával. Zékányi tanárnő dührohamot kapott:

- Mit akarsz attól a kis pisistől?- rikácsolt a dühtől reszketve. - Azt mondtam, csak flörtölj vele, nem azt, hogy megkeféld! Így valóban nehéz lesz levakarnod, különösen akkor, ha te voltál neki az első. Remélem, nem fecsegtél rólunk?

- Nem, de…

- Mi az, hogy de! Ez a szó mindent megváltoztat a kettőnk kapcsolatában. Szeretném, ha visszaállna közöttünk a tanár-diák kapcsolat- kérte Kati fölényes hangot színlelve. - Még a pedagógus pályától is eltilthatnak, ha tovább folytatnánk, ezt azért nem akarhatod!

- Nem.

- Akkor hagyj békén, térj vissza Violához! Az előtted lévő szakmunkásvizsgára koncentrálj, próbálj engem kerülni, ezentúl sohasem láthatnak bennünket kettesben. Érted? Jó, ha tudod, jövőre már nem itt tanítok, beadtam a pályázatomat Debrecenbe.

Anti képtelen volt feldolgozni szakításukat, Violát hibáztatta mindenért; ha nem nyomozott volna utána… ha nem derítette volna ki titkos kapcsolatát… ha… ha.

Hétfőn reggel tanítás előtt az iskola előtti parkban futottak össze, a lány azonnal félrehívta a gesztenyefák mögötti padhoz és keményen nekitámadt:

- Nem akarok pótlék lenni, naiv pelyhes tollú kisliba egy ráncos nyakú vén tyúk mellett! - sziszegte.

- Undorítóak a hasonlataid - vágott vissza Tóni. - Szeretném, ha nem szólnál bele az életembe. Nem járok senkivel és nem is fogok, különösen te nem kellesz! - kiabált rá nyersen

- Látom, mennyire utána vagy a vénkisasszonynak. És én még hittem benned… - morogta maga elé keserűen Viola. - Tudod mit? Le van sajnálva a Katikád, az egész iskola, nincs is kedvem bemenni órára. Szia! - mondta Tóninak és faképnél hagyta.

Az iskola portásfülkéjénél összefutott Varró Ida osztálytársával, akit nem volt nehéz elcsalnia az első óráról:

- Van még három kitöltetlen orvosi igazolásom - nyugtatta meg a szőke, copfos hajú kislányt, aki azonnal a korán nyitó Jereván vendéglőt javasolta úti célnak.

Violának valójában egy lelki szemetesládára volt szüksége, néhány pohár konyak mellett részletesen feltárta Ida előtt szerelmi háromszögük titkát. Kíváncsi barátnője megértő pillantásai után még jobban kitárulkozott, a kísérőnek rendelt 4 pohár sör még erősebben fokozta benne a lelkében lapuló dühöt:

- Harcolni fogok Antiért – fogadkozott barátnőjének könnyes szemmel. - Ki fogom gyógyítani abból a „beteges pótmama” komplexusából!

Már elmúlt dél, amikor a két kamaszlány a szesztől kissé illuminált állapotban, Edda slágereket dúdolva visszaindult a kollégiumba.

Az ebédlő épülete előtti hosszú diáksorban az ügyeletes tanár azonnal kiszúrta, Viola milyen állapotban van, a spicces diákot az igazgatónő irodájába vitte, de csak a várószobáig jutottak el.

- Még nem fejeződött be a tanári szobában a megbeszélés a ballagás szervezésével kapcsolatban - mondta Violának és leültette a várószoba padjára. - Itt várj Judit nénire, mindjárt visszajövök én is!

Viola néhány perc után elunta a várakozást, elindult megkeresni az igazgatónőt. Csapzott hajjal, kissé dülöngélve rontott be a tanári szobába, ahol a magyar szakos tanárnő éppen az ünnepi műsor részleteit taglalta. A levegő megfagyott; Viola célirányosan Zékányi tanárnő felé vette az irányt, majd mindenki megrökönyödésére rácsapott az asztalán mértani pontossággal elhelyezett függvénytáblázatok tetejére. Kati kihívóan rámeresztette a szemét, mint aki mindenre felkészült, megmerevítette vállizmát, várta a támadást. Mindenki ordítozásra számított, ám Viola csupán dadogni kezdett:

- Tudom, ho.. ho.. hogy szereted, de meg kell értened, ő… ő… az enyém…

Felháborodott moraj futott át a tanárin, de ezt nem zavarta meg a lányt:

- Nem veheted el tőlem, Kati… én a szüzességemet adtam neki… és neked mi van? Csak a ráncaidat tudja csókolgatni. Anti 10 év múlva érik igazán férfivá, te akkor már rég öreganyám leszel!

- Ne haragudj, de ezt a zagyva részeg szöveget nem hallgatom tovább - vágott közbe Kati, majd oldalra fordult az igazgatónő egyetértő pillantását keresve.

- Rúgjanak ki, de én akkor is szeretem Tónit! - emelte fel a hangját Viola.

- Nem rúg ki senki senkit - mordult rá a kislányra Karacsi tanár úr, a robosztus alkatú testnevelő és a karjánál fogva egy erős mozdulattal kivezette a diákot a tanáriból.

A kínos jelenetet hatalmas felzúdulás kísérte, az erősen felkavart indulatokat a helyettes próbálta sikertelenül csillapítani:

- Kollegák! Egy piától fűtött kamasz hisztijének csak egy naiv pedagógus tud bedőlni. Remélem, nem vettétek készpénznek Vicuska képzelgéseit. Ha jól tudom, Katinkánál bukásra áll, ezért akart rajta ilyen primitív módon bosszút állni. Ezt a jól megkonstruált jelenetet pedig felejtsétek el! .Mindenki diszkréciójára számít az iskolavezetés, hiszen bármilyen botrány komolyan befolyásolhatja a jövő évi beiskolázásunkat; ha nem jelentkezik hozzánk elég diák a következő években, leépítések lesznek. Gondoljatok a családotokra, azért ha lehet, tegyen mindenki a szájára lakatot, jól felfogott érdeketek legyen ez, máskülönben lehúzhatjuk a rolót!

A kínos jelenet után Katit raportra rendelték az igazgatói irodába, ahol próbálta menteni a menthetőt; egy reménytelenül szerelmes kamasz áldozatának állította be magát, Viola képzelt szerelmi féltékenységből szándékosan megpróbálta tanári tekintélyét lejáratni a közösség előtt. A szeme sarkából figyelte főnöke reagálását, s hamar rájött, hogy a diáklány érzelmi kitörése túl meggyőző volt. Kénytelenül elővette az utolsó, végső esetre tartogatott kártyalapját:

- Az unokahúgom a szomszéd megyében tanít, hozzá pályázom augusztusban - próbálta megnyugtatni főnökét. - Távozásommal a pletykák is megszűnnek, és azt hiszem, ez mindenki számára megnyugtató lesz.

- Ha elmész, a legjobb minősítést fogom adni rólad, bármit kérdezne a következő vezetőd, édesem - ígérte szelíd hangon az igazgatónő. - Addig is csak társaságban mutatkozz a fiúval és messze kerüld el hősszerelmes kisasszonyt! Ezt vedd szigorú utasításnak!

Bezzegh Viola italozás miatti fegyelmi tárgyalására nem került sor, betegszabadságra ment, majd két hét után a szülei egy befolyásos politikus rokon segítségével egy másik középiskolába íratták át. Ez a tény sok tanár fejébe szöget ütött; Katit emiatt számos gúnyos, kétértelmű megjegyzés érte a tanári szobában.

Az igazgatónőnek tett ígéretét kénytelen volt megszegni, szombat délután titkos randit beszélt meg Tónival a külvárosi Gyártelep gazzal benőtt parkolójában, ahol kis Polski kocsijában várta.

A találkozásuk után a forró ölelés perceken át tartott, mintha egy romantikus film zárójelenetének főszereplői lettek volna, az örök összefonódást próbálták esetlenül eljátszani.

- Szóval mégis szeretsz?- nézett rá esdeklően Antal.

-  Kurvára nem, ha ilyen hősszerelmes pofát vágsz!

- Ha Viola miatt parázol és most úgy gondolnád…

- Nem érdekel Viola! Más miatt dühöngök Tónikám; nem tudsz felnőni azokhoz a dolgokhoz, amik előttünk állnak, ezért jobb, ha elválunk, ha a pletykákat el akarjuk fojtani. Remélem, egyetértesz?

- Igen… de jogunk van egy búcsúéjszakához! A nevelőszüleim elmentek a rokonsághoz tíz napra Erdélybe, gyere haza velem, Kati! Otthon nyugodt körülmények között átgondolhatnánk mindent. Vágyom rád, értsd meg!

- Ha egy kicsit is szerettél valamikor, próbálj meg lelépni tőlem észrevétlenül, lelkizés nélkül - kérlelte Kati. - Nincs szükség búcsúéjszakára. Vedd már észre, Tónikám, itt nem az van, amit mi akarunk. Romba döntötted a tanári presztízsem és a korkülönbség amúgy is az elvárások futószalagjára dob minket, nincs más kiút… Vége!

Antalt teljesen letaglózták Kati mondatai, dühösen kipattant a kis Polskiból, rávágta az ajtót:

- Jusson eszedbe egyszer majd! Egyszer hiányozni fogok neked, ha éjszaka álmaidban megjelenek! Mit számít az, ki mit gondol rólunk, egyszerűen nem tudom felfogni, miért löksz el magadtól!

Kati válaszra sem méltatta, beindította a motort és elindult a városközpont felé.

*

Antalt otthon az üres ház várta; letelepedett a társalgó közepén elterülő szürke kanapéra, behunyta a szemeit és próbálta maga elé képzelni az elmúlt napok eseményeit. Egyszerre villant fel előtte Viola bájos, kislányos alakja és a tanárnő érett asszonyi teste, de ha kezével az egyiket megérintette, a másik eltűnt. Hirtelen fájdalom nyilallt a tarkójába, ezért felkelt, a bárszekrényhez ment és nevelőapja vodkájával próbálta enyhíteni erős fejfájását… A második pohár után a Pink Floyd Animals albumát indította el a lemezjátszón… a szólógitár csontig hatoló ritmusán próbálta képzeletét ringatni… de a reménytelenség zsibbasztó érzése mindent eltompított lelkében.  A harmadik szám után a fürdőszobába ment és a szekrényből előkotorta anyja gyógyszeres dobozát. Az összes altatópirulát a vodkáspoharába öntötte, majd rátöltött egy deci töményt. Megvárta, amíg a lemez „A” oldala lejár, addig keverte az oldatot, csak a „B” oldal elindítása után hörpintette fel a keveréket. Az utolsó korty után a halálra gondolt, Katit látta maga előtt fekete fejkendőben, nagy hassal, meztelenül egy márvány sírkő előtt. A feliratot nem tudta elolvasni, a sírkő beomlott, majd elhomályosodott előtte minden.

Amikor újra felébredt, látta a széttört altatópirulák megmaradt részecskéit vodkás poharában fehér foltokként lebegni. Próbálta lehunyni a szemét, de egy fergeteges dobszóló felrázta. Hirtelen az élniakarás vágya erősödött fel az agyában, felugrott és a dohányzóasztal alatti polcon heverő telefonkönyvben a lelki segélyszolgálat telefonszámát kezdte keresgélni. Megtalálta és tárcsázta:

- Halló, van ott valaki a vonalban?

- Igen. Bármilyen lelki problémája van, ha megosztja velünk, segítünk! - hallatszott egy búgó női hang a túloldalról.

- Titokban is tartja, amit elmondok Önnek? - kérdezte Antal bizalmatlanul.

- Természetesen - hangzott odaátról a biztatás.

- OK! Akkor vegye az adást. Reménytelenül szerelmes vagyok a tanárnőmbe. A szex rendszeres és fenomenális közöttünk, de régimódi csaj; egyszerűen nem mer felvállalni; még titokban sem! Eltaszított magától, mintha egy hülye kölyök volnék! Ma jöttem rá, mennyire értelmetlen nélküle az életem. Bevettem egy csomó gyógyszert. Mielőtt végleg elmegyek a pokolba vagy a mennyekbe, tudna nekem mondani valami jót?… Valamit, ami meggyőz, hogy nem lesz értelmetlen a halálom…

- Ezt komolyan gondolja? - kérdezte a lelki segélyszolgálat munkatársa.

-  Miért viccelnék? - kérdezett vissza a fiú.

- Akkor adom az illetékest - intette a telefonkagylóhoz az ügyletes pszichológust a nő.

A profi szakember aztán elterelő és erős megértést sugalmazó megjegyzéseivel, kérdéseivel egyre sikeresebben húzta az időt, a rendőrségnek sikerült bemérni a hívó számot. A rendőrkocsi és mentő szinte egyszerre érkezett a helyszínre és még időben, gyomormosással sikerült Antal életét megmenteni.

Az iskola igazgatónője másnap értesült a diák öngyilkossági kísérletéről, s azonnal irodájába hívatta Zékányi tanárnőt. Röviden ismertette a rendőrségi jelentést, majd elé tett egy előre elkészített megállapodást, mely szerint közös megegyezéssel, végkielégítés nélkül azonnal távozik az iskolából. Nagyon meglepődött azon, hogy beosztottja el sem olvasta a dokumentumot, szó nélkül aláírta, majd rávágta az iroda ajtaját.

Kati egyenesen a kórház intenzív osztályára ment. A váróteremben nem sokáig maradt egyedül, Anti nevelőszülei a legdurvább szidalmakkal árasztották el:

- Ha nem takarodik el innen, feljelentjük kiskorú megrontásáért! - kiabálta felé a  nevelőapa.

- Szegény gyerek maga miatt jutott ide! - förmedt rá Pirike néni, a fiú nevelőanyja.

- Joga van élni! - tromfolt vissza Kati! - Azért vagyok itt, hogy életerőt pumpáljak bele - tette hozzá szenvedélyesen. - A gyermekünket itt hordom a szívem alatt, most akarom elmondani neki, rá kell döbbennie, van miért élnie!

Amikor belépett a betegszobába, egy kacsintással reagált Antal megdöbbent arckifejezésére:

- Valamit nagyon elszúrtunk, nagyfiú, de azt hiszem a te érettséged és az én józanságom helyrehozhatja - mosolygott rá magabiztosan. - Elég erősnek érzed magad hozzá?

- Na ne nevettess! - válaszolt Antal. - Az élet annyi dologgal megvert… már felnőtté váltam 14 éves koromban. Hiszen te is tudod…

- Itt most másról van szó! A szívem alatt hordom a kölykünket, a kis Renátát vagy éppen Kornélt? Még nem látja a nőgyógyászom, fiú lesz vagy kislány?

- Atya világ! Terhes vagy? Szóval sikerült!

- Nem értem…

- Akartam a terhességedet! Szeretkezéseink előtt mindig kilyukasztottam az óvszert, szerencsére nem vetted észre és megfogantál…

- Előttünk egy gyermek felnevelése áll, mindent át kellene beszélnünk…

*

A botrány elkerülése végett a ballagás előtt álló hentes osztály új osztályfőnököt kapott Kucskó tanárnő személyében, Kati fotóját hamar levették az osztálytablóról. Később ennek a cserének komoly jelentősége lett, ugyanis a diák öngyilkossági kísérleténél közbelépő rendőrök közül valaki eladta a sztorit ötezer forintért a Kurír bulvárlapnak.  Kati fotója az országos napilap címoldalára került „Aki elcsábította 16 éves diákját” címmel. (A fotót a tablókészítő magánfotóstól szerezték be egy másik ötezresért.) A rendkívül zaftosan megírt cikkben a szerző a tanárnőt tette felelőssé a kiskamasz lelki válságáért, hiszen „pedagógiai és pszichológiai tudásával visszaélve marionettbábut, szexpartnert csinált tanítványából.” Elcsábításának részleteit névtelen kollegái hiteles beszámolóival próbálta alátámasztani. A cikk végén a szerző találgatásba kezdett, hogy erőszaknak számít-e egy fiatalkorú fiúval létesített szexuális kapcsolat, ha azt egy 19 évvel idősebb nő követi el, hiszen a felügyeletére bízták! Vagy enyhítő körülményként vehető figyelembe, ha az elkövető nőnemű?

Az iskola hírnevét jócskán beárnyékolta a botrány; az igazgatónő támadások kereszttüzébe került. Az önkormányzat részletes vizsgálatot indított, a minisztérium pedig elvárta a teljes vezetőség számonkérését. A suli bejáratánál több kamera árnyékában újabb fejleményre éhesen strázsáltak a kereskedelmi TV-adók hiéna-riporterei, hátha meg tudnak szólaltatni valakit az ügyben.

Az igazgatónő egy rövid írásos nyilatkozattal próbálta megnyugtatni a közvéleményt:

„A cikkben megemlített tanárnő már nem dolgozik intézményünkben, a diák pedig már egy másik iskola magántanulója lett.”

*

Aztán hamar elsimultak a hullámok. A nevelőszülők a botrány szagától megundorodva egy percig sem gondolkodtak többé Zékányi tanárnő feljelentésén, miután nevelt gyermekükben újra feltört az élniakarás vágya.

Antal büszke apa lett, első munkahelyén boldogan dicsekedett el Renáta lányáról készült ultrahangos felvétellel. Nevelőszülei nagyvonalúan felajánlották az új családnak házuk hátsó szobáját, de Kati szülei megelőzték őket, anyagilag is hozzájárultak, hogy lányuk a zöldövezetben vehessen egy 52 négyzetméteres lakást.

A házasságkötő teremben az orgona muzsikáját az öt hónapos Renáta gőgicsélése kísérte, amikor Tóni és Kati egybekeltek; a fiú abban a hónapban töltötte be a 18. életévét. Három év múlva világra jött Kornél, de az újabb kistestvér születése már nem tudta enyhíteni a köztük lévő feszültséget; harmonikus életüket kikezdte a korkülönbség miatt jelentkező féltékenység. Kati szellemi fölényével egyre nehezebben tudta fékezni, visszatartani Antal lázadozásait. 

Baráti társaságuk nem volt, ezért a férj gyakran ivócimboráinak panaszolta el, a diplomás asszony mennyire kibírhatatlan, milyen nehéz elviselni idomító okoskodásait.

A hat éves GYED lejárta után Kati Nyírremetére, egy kedves kis faluba került tanítani, férje nem tartott vele, egy kiadós veszekedés után Németországba ment dolgozni. Anti házasságuk évfordulójára már haza sem jött Münchenből, rövid levélkében közölte, együtt él 4 évvel fiatalabb szerelmével, Helgával és sima válást kért megértéssel.

Kati indulatok nélkül közölte a hírt szüleivel:

- Már az esküvőnk napján tudtam, hogy ez lesz, mégis mellette döntöttem, az idővel nem harcolhat senki; bele kell nyugodnom… Anya vagyok, van két gyermekem és ez még mindig jobb, mintha besavanyodott vénlányként kellett volna leélnem a szaros kis életem egy kollégium második emeletén. Anti jó ember, nem kértem tőle gyermektartást sem, de kétszer annyi összeggel támogat bennünket, mint ami járna.

Válásuk után néhány évvel Kati szorgalmazni kezdte, hogy Renáta és Kornél utazzanak ki egész nyárra apjukhoz, elvégre egy középfokú német nyelvvizsga előtti gyakorlás fontos lenne nekik, így a gyerekek kiszabadultak anyuci féltő szárnyai alól.  Különös családba cseppentek Németországban. Antit alig látták, éjszaki műszakba járt csontozni, mostohaanyjuk, Helga rendőrségi nyomozóként valójában láthatatlan pótmama volt, a bűn üldözése kötötte le minden percét. Napközben a két kamasz valójában Krisztinára, Helga előző házasságából származó lányára volt bízva, aki kiválóan elsajátította a magyar nyelvet nevelőapjától.

Hamar megtanulták a német éjszakai diszkók szokásait, anyjuk heti aggodalmaskodó telefonálásait előre kitalált szövegekkel csitították. Az apai puszilgatáson és ajándékokon kívül csak sablonos kifogásokat és lerázó elutasítást kaptak; a javasolt közös programokat apjuk mindig lemondta. Krisztina az anyjától hallott információk alapján viszont a lehető legdurvább módon világosította fel őket apjuk és anyjuk botrányos történetéről.

A jó szándékú kisdiák és egy ravasz vénkisasszony tanárnő kapcsolatát elemző történetet a nevelőapja fehérneműs fiókjából megszerzett újságcikkekkel támasztotta alá.

A bulvárlap erősen cinikus tényfeltáró cikksorozata nagyon felkavarta Renátát, másnap reggel korán kelt, apját megvárta az éjszakai műszak után és kérdőre vonta:

- Mondj valamit! Ez az agyrém történet nem lehet igaz! - ripakodott rá.

- Címlap lettünk… - tárta szét a karját Antal. A ruhásszekrényhez ment és a fiókos szekrény aljából kiemelt egy papírt… a Kurír cikkének halvány fénymásolatát.

Ezzel szerette volna elérni, hogy a hiteles anya eszményképe végleg összetörjön Renáta számára. Tudta, mennyire képes befolyásolni Kornélt; bízott abban, hogy a gyerekei nem térnek vissza Magyarországra. Tévedett… de csak félig. Renáta az Orvosi Egyetem elvégzése után Angliába ment dolgozni, mint sebész, Kornél fagylaltosként Milánóban szerzett munkát.

Zékányi Kati megüresedett lakását egy főiskolás albérlő lánnyal osztotta meg, akinek naponta beszámol távol élő gyermekei sikereiről. Amikor legutóbb a színházban találkoztunk, az előadás szünetében mutatta be hosszú, göndör hajú, bájos lakótársát.

- Ez itt Réka, tudod, a pótmamája vagyok - dicsekedett kissé félénk hangon -, de csak addig, amíg a gyermekeim hazatérnek…

R. Kovács László