Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Létrontás - magyarán szóló állatorvosi ló - VIII.

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.

Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki - majmot alkotott.

Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.

Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.

A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.

Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.

Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.

A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.

Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.

És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

Pogány vagyok. Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.

A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.

Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.

Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.

Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.

A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég...
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.

Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.

Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.

Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!

A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív!

*

1. Egy nap dolce vita, több év börtön

2. Inkább kussol, hátha hülyeséget mond

3. Kéziféktelen ember: nincs önkontroll

4. A kiköpött szavait rögtön visszaszívná

5. Ami eszébe jut, az rögtön a száján...

6. Drága ideje: hol zsugori, hol tékozló

7. Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan!

8. Sokára ért meg viccet/esik le tantusz

9. Minden mondat után kis hatásszünet

10. Ő mindig csak a pót/tartalék beugró

11. Elhiteti magával: ő a nélkülözhetetlen

12. Igyekszik mindenütt feleslegessé válni

13. A kezét is levágatná, ha a nagy Ő kéri

14. Fontos pontos adatokat ad: a hasára üt

15. Minden tárgyból elég a kegyelemkettes

16. Háború, gyász: nincs helye a humornak

17. Fizetett hirdetés: ömleng magáról/művéről

18. Abban verseng, kinek fáj a szíve jobban

19. Túl büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen

20. Pár nap: finom, pár hónap: durva pokróc

21. Ha rosszabb a sor(s)od, mint neki: csalsz

22. Egy unikum: a Teremtés egyetlen vesztese

23. Harag és elfogultság nélkül a maga bírája

24. Nem oszt ki/meg feladatot: öntúlterhelő

25. Az Evilágban otthonos, de az Égiben idegen

26. Úgy akar jó fej lenni, hogy nem követel

27. Reggel még a Napnak is parancsol: kelj fel!

28. Mást akar vezetni, de önfegyelme sincsen

29. Vezérjelölt, de gyereknek se tud parancsolni

30. Ha egyszer becsapták, többé már nem hisz...

31. Holtig hiszi: mindenki csakis a javát akarja

32. Ha oly szépen kéri, a cukros bácsi is jó

33. Szavát súlyozza: apám-anyám tűzben éghet

34. Ha ő megígér valamit: nem jelent semmit

35. Ha hülyeséget ígért, akkor is betartja azt

36. Legutolsóként - se - jön rá: felszarvazva

37. A ténymegállapításait ő az ujjából szopja

38. A gyereknevelésben ő az ökör-következetes

39. Hetenként más nevelési elvet követ/elvet

40. Unos-untig hallgatja, pedig könyökén jön ki

41. Otthon csak dicséri, idegenek előtt szidja

42. Anyafarkasként védi kölkét, ha rossz szó éri

43. Ellenség: igen, Gonosz: nem védi gyerekét

44. Semmi spontaneitás: koreografált mozdulatok

45. A legszebb efemer lég/jégvárat ő építi fel

46. Úgy kellett neki: a piacon pellengérre áll

47. Nem enged ki, mindig csúcsra járatja magát

48. Mintha mindig lábujjhegyen, spiccen állna

*

Komjáthy Jenő

FELEDNI!

Ah, meglepett egy méla érzés:
Ne fájna többé semmi sértés,
Seb, mit a sors vagy ember rajtam ejt!
Csalódott szívek menedéke
Álomvizedből inni, Léthe!
Ó, boldog az, ki mindent elfelejt!
S egy vágy lopódzik a szivembe:
Jó volna már a sírba lenni!
Ó, balzsamüdv sebhedt szivekre:
Feledni, mindent elfeledni!

Itt hagyni Szodomát s Gomorrhát,
Feledni föld baját, nyomorját
S mit még a vak Jövő méhébe rejt;
Jó volna már oszolni széjjel,
Atomjaimra törni kéjjel;
Fölszabadulna milliónyi sejt!
Fogadj be, ó, öröknyugalmu ágy,
Nem vágyom többé hatni, tenni;
A méla vágy magamra nem hágy:
Feledni, mindent elfeledni.

Feledni és feledve lenni vágyom!
Hogy ne maradna hír, csalóka lábnyom,
Üres, hamis zaj, mi kétségbe ejt.
Elmúlni vágyom mindenestül,
Kitépni létem gyökerestül,
Elfúni, mint egy olvatag pehelyt.
Ó, lelkem részi, szakadozzatok!
Nem vágyom többé soha lenni.
Ne tudjam azt, hogy voltam és vagyok!
Feledni, mindent feledni!

[Szenic, 1890. szeptember 6.]

*

1. Azért oly rab, mert hiszi, hogy most szabad

2. Mintha hipnózisban lenne: egy akaratátviteles

3. Azt hiszi: lát, pedig csak épp elkápráztatták

4. Hallucinációja mi más, mint az Isten szava

5. Az első fikázásra összetöröd műalkotásod

6. A félt megalázást megelőzve ő aláz meg

7. A bevásárláskor Valaki: őérte van a bolt

8. A vendéglőben érzi úrnak magát: ő fizet

9. A susztertól kérdi, hogyan fessen jó képet

10. Ne fájjon semmi: végérvényes érzéstelenítés

11. Langyos vallásosból szektás szirénsziget-lakó

12. Mindent csak elkezd, de abba/félbehagy

13. Elvi engedménye józan kompromisszum...

14. Bűnhalmozó/tetéző - teátrálisan megtérő

15. Bent ragad magányosan megélt bajaiban

16. A fürdővízzel együtt a kisbabát is kiönti

17. Nem mer bókolni, nehogy szex zaklatás...

18. Öregsége betegség: plasztikai sebész segíti

19. A művi fiatalítással folyton öregíti magát

20. Nem meghazudtolná, de tagadná a korát

21. Balsiker: mintha csak rémálom lett volna

22. Megelégszik, ha álmában sikerült valami

23. Első a kötelesség, de a sokadik is ily ízű

24. Imitátor: csak úgy tesz, mintha csókolna

25. Nagyon jót főzne: minden fűszert beledob

26. Olyan jellegtelen, hogy ki sem figurázható

27. Mintha nem is ő, de saját paródiája lenne

28. Mosakodás helyett mindenki mást mocskol

29. Vád nélkül mentegetőzve magát gyanúsítja

30. Egész élete egy felvételi vizsga a másvilágra

31. A parancs az parancs: még anyjára is lő

32. Amnesztia helyett amnéziát kér, és kap is

33. Részigazságokat üvölt, de egészet elhallgat

34. Nem kért életajándékot: ócsárol, visszaad

35. Ő a halandóság törvényét erősítő kivétel!?

36. Istent kárhoztató: nincs négy lába, szárnya

37. Aki nem dolgozik, az nem is hibázhat...!?

38. Nullára redukált esély: ha merne, nyerne

39. Nagy felhajtás, sok hűhó szint semmiért

40. Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik

41. Ha valamit nem élvez, nem csinálja tovább

42. Bűntudata van, ha kis élvezeten kapja magát

43. Erőszakmentes: fia se képzett honvédelemre

44. A családját terrorizáló „szelíd” vegetáriánus

45. Gyermeki kiszolgáltatottság/pedofil visszaélő

46. Gyereket kényeztető/elrontó vasárnapi apuka

47. Fiának panaszkodó, apai tekintélyt romboló

48. Áldozatos: a házimunkától megkímélt gyerek

*

Komjáthy Jenő

ÁRNY

Egy gondolattól nincsen pihenésed,
Zord réme kísér mindenüvé téged,
Nyugodni sír ölén se hagy:
Akármi lennél, bármi voltál,
Elméd erős, a szíved oltár:
Tennenmagadnak árnya vagy.

Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,
Erőid égi pompáját kifejtnéd,
Elégsz a vágytól, hogy haladj;
Hiába futsz hatvány-erővel,
Belátod sírva majd idővel,
Hogy tenmagadnak árnya vagy.

Érezned kell a roppant űrt magadban,
Betölthetetlen és áthághatatlan,
Hiába forr a szív s az agy;
Nem nyughatol meg semmi célon,
Kacagva kísér, hajt a démon:
Tennenmagadnak árnya vagy!

Teremtés szégyenét itt látva ebben,
Ez, ami rád vadász mindenha lesben,
Légy bármi jó, légy bármi nagy;
Elégsz a vágytól, megragadnád,
Sötét szeméből gúnyt lövell rád:
Csak tenmagadnak árnya vagy!

Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;
Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,
Az istenálmok roncsa vagy;
Örvény a lelked, színre csilló,
Örök a lényed, élted illó,
Magadnak létlen árnya vagy!

Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?
Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,
Vágyakbul újra vágy fakad,
Szomjad növekszik egyre jobban,
Nem oltható lángokra lobban:
Magad magadnak árnya vagy!

A gondolat haláli szárnya rebben,
S meghűl a vér a kékellő erekben,
Ifjú szivedhez odafagy;
Szépítenéd és eltagadnád,
Ám démonod ujjal mutat rád:
Árnyék! Magadnak árnya vagy!

[Szenic, 1890. szeptember 8.]

*

A rossz korszellem

testet öltött állatorvosi lova

A baj felismerése a gyógyulás kezdete

Akár én okoztam magamnak, akár más nekem.

A tükörben ismerjünk magunkra, és bölcs szellemben

merjünk itt és most bátran változtatni élet(minőség)ünkön...

A legtöbb esetben ez a más is végső soron én vagyok,

noha annyi minden(ki)t lehet/szoktunk bűnösnek kikiáltani,

akik inkább csak bűnbakok: sors/szerencse, betegség, család,

„Hatalom”, szegénység, ellenség/álbarát, rossz világkor stb. stb.

De még a sorscsapás szarból is lehet aranyat csinálni,

de legalább tudni, ha verembe estünk, ez nem az otthon...

S ne mulasszuk el a kezünkben lévő aranybányákat becsülni,

és naponta nemcsak őrizni, de gyarapítani, ne szarnak venni...