|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - magyarán szóló állatorvosi ló - VI.
ÉLETSOR
Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, -
De fönnen tudtam érzeni!
Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.
Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, -
Csak vissza még, ne oly hamar!
Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.
Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.
Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, -
S kezem most önszivembe nyúlt.
S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!
Komjáthy Jenő
*
1. Barátja nincs, ellensége igaza juszt se érinti
2. Minden fát ki akar vágni, nem tud lazítani
3. Nem tetszik az arca, plasztikai sebészhez jár
4. A szükséges kevés helyett fölös nagyot tesz
5. Nemhogy más, da a maga kárán sem okul
6. Nagy ígéret volt s maradt, míg meg nem halt
7. Ha agyonütik se érti: le kell válnia anyjáról
8. Egy életfogytig zsaroló álbeteg buzgó balekja
9. Azt érti jóságon: ő bárkinek bármiben enged
10. Tengerfenékről felhozott gyöngy a disznók elé
11. Csak szimulálja a versenyt: monopolhelyzetű
12. Ha gyereke plezúros lett, már mentőt is hív
13. Sokszor szorong/nyúl a kéznél levő üveghez...
14. Oly „udvarias”: órákig rabolható drága ideje
15. A szerepe rabja/eszköze, inkább ő játszik vele
16. Unalmas/rontott ünnepeit hétköznap heveri ki
17. Embernek született, de úgy él, mint a disznó
18. Életét leredukálja növényi vegetációs szintre
19. Egydimenziós ember: más termel, ő fogyaszt
20. Mintha rendben lenne, de élet só-bors nélkül?
21. Sok kis részigazsága van, de az egész hiányzik
22. Nem ülteti, őrizgeti magvait azok rohadásáig
23. A tuti győzelem a cél: kisgyerekkel birkózik
24. Neki minden helyzet vész: meghúzza magát
25. Kiaszott a teste-lelke: elpárolgott a humora
26. Zengi a humor dicséretét, de nem műveli azt
27. Ha erkölcsileg feddhetetlen, ő már boldog is
28. Ha nincs új dicséret, nem marad szobatiszta
29. Élet helyett a közeli világvégre lázas készülő
30. Madárles? Madár láttán egyből követ, csúzlit fog
31. Nem élte át: nem volt egy kutyusnak gazdija
32. Sündisznó állásban él: bárhol érintik, megszúr
33. Veszett kóbor eb: szelídnek látszik, de harap
34. Kunsztok: jutalomfalatért produkálja magát
35. Autarkia: önellátó: maga főz, magát elégíti ki
36. Udvarlását gyorsan letudva tér-tör a „lényegre”
37. Ön- és közveszélyes száguldozó: extrém sport
38. Az Útnak nincs önértéke, mindig száguldozna
39. A büdös marad, de a helyes orrlégzés elmarad
40. A mihaszna szerény/öndicsérettől bűzlő Valaki
41. Folyamatosan megfeszül, hogy őt jónak lássák
42. Semmi sem fix: nyílt vízen építené át hajóját
43. Semmit sem vés kőbe, max. homokba firkál
44. Bedől: napi papi demagógia: siralomvölgy-lakó
45. Ócska gépre száll: ez sem fog fennmaradni...
46. Nem talált rá a tanulás örömére: bizit vesz
47. Isten hasonmása: nő is és férfi is: hímnős...
48. Orvul levadászott rókáról sok bőrt nyúzna...
*
*
1. Minden ember felebarátja, mindenkit gyászol
2. Nem tudja, mi a lényeg, miből ne engedjen
3. Az övön aluli humort érti, az iróniát nem
4. Nem gyakorolt írás/olvasáskészsége elsorvad
5. El/felolvasni tud, de nem érti az apróbetűst
6. Nem tud kézzel szép szerelmes levelet írni
7. Hiába az ingyen-koncert, süket rá a füle
8. Jószívű bugyuta: mindent szó szerint vesz
9. Az eszére büszke „szívtelen” gazember
10. Mindenki hozzá alkalmazkodjon, a világ is!
11. Nem hívja, így Isten se segíthet már rajta
12. Varázstalanítja világát: Isten oly messze van...
13. Mióta templomba jár, nem hisz tündérekben
14. Neki ezt dobta a gép: III. o. fapados élet
15. Lépcsőház: elmenet jut csak eszébe, hogy...
16. Nem felvilágosítható: sötét és korlátolt
17. A diák jóindulatának elnyerése: bratyizó
18. Ismerőssel atyáskodó, gyerekével barátkozó
19. Más szemében rögtön észleli a szálkát
20. A saját szemében nem látja a gerendát
21. A műtét fájna: a golyó kijön magától...
22. Az igazság fájna és ő nem bánt senkit...
23. Vitakerülő: szomszédja elszemtelenkedik
24. Nem oszt meg munkát, túlvállalja magát
25. Felcsigázza az érdeklődést - üres a lufi
26. Nagy dolgot sejtet: köznevetség tárgya lesz
27. Arcjáték repertoárja: fintor, grimasz stb.
28. Arcánál még halotti maszkja is élénkebb
29. Sötét bábukkal játszó - ő csak reagál
30. Ócska gúnya-cipő: indul napi munkába
31. Tengerfenék gyöngyeit disznó elé szórja
32. Szerelemvak: rossz nőt angyalként imád
33. Józanon is részeg: mindenkit átölelgetne
34. Pár fillérért a késdobáló tanonc elé áll
35. Mi másba, épp a segítő kézbe harap bele
36. Ki mást, épp kenyéradó gazdáját lopja meg
37. Naiv felszarvazott, akit fűvel-fával csalnak
38. Kecskére káposztát, pedofilra gyereket bíz
39. Természetfilm-néző, mezítláb nem járt füvön
40. Másodállásban rabló a zárkészítő lakatosa
41. Nincs vészhelyzet, ő mégis igavonó barom
42. Hol kezes bárány, hol meg kerge birka
43. Egy életen át gürizik síremlékmű palotán
44. Akár vízbe is lök, hogy életmentő lehessen
45. Az állatvédő, kinek „otthona” állatmenhely
46. Spóroló egygyerekes csúfolja a nyúlcsaládot
47. Eszi, amit főzött: a szeme fénye parancsol
48. Az éjt nappallá téve rövidíti meg az életét
*
A rossz korszellem
testet öltött állatorvosi lova
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Akár én okoztam magamnak, akár más nekem.
A tükörben ismerjünk magunkra, és bölcs szellemben
merjünk itt és most bátran változtatni élet(minőség)ünkön...
A legtöbb esetben ez a más is végső soron én vagyok,
noha annyi minden(ki)t lehet/szoktunk bűnösnek kikiáltani,
akik inkább csak bűnbakok: sors/szerencse, betegség, család,
„Hatalom”, szegénység, ellenség/álbarát, rossz világkor stb. stb.
De még a sorscsapás szarból is lehet aranyat csinálni,
de legalább tudni, ha verembe estünk, ez nem az otthon...
S ne mulasszuk el a kezünkben lévő aranybányákat becsülni,
és naponta nemcsak őrizni, de gyarapítani, ne szarnak venni...
|
