|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - magyarán szóló állatorvosi ló - III.
ÉLETSOR
Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, -
De fönnen tudtam érzeni!
Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.
Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, -
Csak vissza még, ne oly hamar!
Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.
Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.
Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, -
S kezem most önszivembe nyúlt.
S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!
Komjáthy Jenő
*
1. Ha te nem éred el, az a szőlő savanyú még
2. Legalább képmutató: erénynek hódoló bűnös
3. Ő holtig tanul: nem dolgozó vén diák marad
4. Egy emberben csalódva megveti az emberiséget
5. Ő igazságos: minden ember egyformán szeret
6. Ha nem mindenki szereti, akkor senkit se szeret
7. A humán/reál egyoldalú, korlátolt szakbarbár
8. Délibábos: érzéki csalódásának áldozata lesz
9. Hűbele Balázs: előbb cselekszik, utána mérlegel
10. Jószívű: ha ingét kérik, odaadja nadrágját is
11. Erőszakmentes: ha ütik, odatartja másik arcát is
12. Tuti szerencse: minden lottószámot megjátszik
13. Előbb ablaktörő vandál, majd bekopogó üveges
14. Garantált siker! Ő maga tapsol produkciójának
15. Idő temérdek? A legolcsóbb után lejárja lábát
16. Az önsajnáltatásban újabb rekordokat döntene
17. Gyerekes csínnyé szépítget égbekiáltó bűnöket
18. Szer/a hipnózis: nullára redukált veszélyérzet
19. Nem ugrik, csak kicsiket lépeget: szakadék...
20. Összetöri igazmondó tükrét - hízelgőt vesz...
21. A csodát nem műveli, másét magyarázgatja
22. Teherbe esik, hogy elvegyék, s nagykorúsítsák
23. Szerelmet színlel: a családi tűzfészekből menekül
24. Nem élettársat, csak jól szituált pótapát keres
25. Szisztematikusan keresi a bajt, kísérti Istent
26. Öncsonkító: potenciális szövetségeseit elvadító
27. Szennylapokban teregeti ki családi szennyesét
28. Önismeretlen: fél lábbal Tarzannak jelentkező
29. Őt nem repíti, de vonszolja maga után a sors
30. Mindig késő, csak az események után kullogó
31. Ő mindenre csak áldoz, de nem szentel időt
32. Lángész feltaláló helyett rímfaragó fűzfapoéta
33. A süllyedő luxushajó tánczenekara még játszik
34. Amúgy mindene rendben, csak a torka véres...
35. Dühkitörése: pusztul minden(ki) az útjában
36. Már semmin nem lepődik meg/gurul dühbe
37. Csak nyeli a mérget, s az gyűlik - nem tisztul
38. Efemer divathullám hátán lovagló madárijesztő
39. Ha lenne is ellenvéleménye, megtartja magának
40. Soha nem pofákat, de mindenhez jó képet vág
41. Itt köztörvényes lenne, ott „politikai üldözött”
42. Az utánzó majomember, aki megeszi a kakit
43. Megnyeri az egész világot, lelkében kárt vall...
44. Fogyatékos: féleszű - nincs ki a négy kereke
45. Gyávaságát védendő a bátrakat levakmerőzi
46. Ő maga? Még a Jóisten se tud rajta kiigazodni...
47. Puritán, nem lát soha okot lakomás ünnepre
48. Sose tudja meg, Isten őt mire is teremtette
1. Napokig dínom-dánom, hónapokig szánom-bánom
2. Szégyelli baját, egészségesnek szimulálja magát
3. Bármely társadalmi tisztségnek legelső önjelöltje
4. Ha spiclit keresnek, ő az első önként jelentkező
5. Úgy viselkedik, mintha épp fotóznák/filmeznék
6. Ha nem mozogna be, szobornak szép lehetne
7. Csak ügyvéde jelenlétében beszél feleségével
8. Ha elrepül a papírja, oda minden tudománya
9. Pár próba után úgy hazudik, mint a vízfolyás
10. Szerelmes levele/bókja hazug: könyvből olvas
11. Szólása előtt fejben agyoncsiszolja mondatát
12. Olyannyira látni vágyó, hogy belenéz a Napba
13. Könyvet írt a humorról, de nem érti a tréfát
14. Táncában erotika: mintha nagymamival ropná
15. Unatkozna, ha a halálfóbiája nem izgatná fel
16. Nagy akarásnak még nagyobb nyögés a vége
17. Nem zavarja, ha nélküle hoznak róla döntést
18. A család nemtője, de hogy krumplit pucoljon?
19. A Mestert követi - ha Ő a kútba ugrik, ő is...
20. Mindenben szüleit utánozza - vagy semmiben...
21. Munkahelyi Főnöke vétójogos a magánéletében
22. Ő templomba-járó: így eleget is tesz Istennek
23. Hiszi: az állam a javát akarja (és el is veszi)
24. Ő még részegen is legjobban tudja a javát
25. Amit olvas: a kötelezők pároldalas kivonata
26. Ön- és közveszélyes munkakerülő, lebzselő
27. Előrelátó ifjú: már most nyugdíja aggasztja...
28. A zsugoriskodás a véré vált: magához fösvény
29. Kitelepítése megélése: ő egy társadalmi selejt
30. Nagy felhajtás és sok hűhó szinte semmiért...
31. Hegyek vajúdnak, de csak kis egérke születik
32. Boldog, ha este/hétvégén a háztájiban robotol
33. Fölösleges minden dísz, ékítés, csinosítgatás...
34. A csere/használati érték számít, a szépség nem
35. Nem nőtt be a feje lágya
36. Nem nyílt ki a csipája
37. Üldözött/üldözési mániás
38. Senkinek, magának se bocsát meg
39. Beszédének se füle, se farka
40. Szeszélyes hangulatember
41. Tornából örökre felmentve
42. Arca olyan, mint a pókerezőé
43. Nincs mentsvára, menedékhelye
44. A zsebe üres – a kutya is lepisili
45. Akit nem öleltek, ezért ölre megy: öl
46. A szarva közt keresi a tőgyit
47. Fitogtatja, hogy ő műszaki antitalentum
48. Szinte henceg vele: ő matek analfabéta
*
Szar/arany alkímia
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Akár én okoztam magamnak, akár más nekem.
A tükörben ismerjünk magunkra, és bölcs szellemben
merjünk itt és most bátran változtatni élet(minőség)ünkön...
A legtöbb esetben ez a más is végső soron én vagyok,
noha annyi minden(ki)t lehet/szoktunk bűnösnek kikiáltani,
akik inkább csak bűnbakok: sors/szerencse, betegség, család,
„Hatalom”, szegénység, ellenség/álbarát, rossz világkor stb. stb.
De még a sorscsapás szarból is lehet aranyat csinálni,
de legalább tudni, ha verembe estünk, ez nem az otthon...
S ne mulasszuk el a kezünkben lévő aranybányákat becsülni,
és naponta nemcsak őrizni, de gyarapítani, ne szarnak venni...
|
