Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Az életminőség őrzése, javítása/rontása

Isteni édenkert/mindennapi földi pokol

A mesebeli táltos/egy ún. állatorvosi ló

Ön/ember és világismereti tükör ABC

Erdélyi József
A székelyekhez

Mintha szívemet küldeném
egész magam helyett,
úgy küldöm nektek ezt a verset,
véreim, székelyek!
Mintha szívemet küldeném
s mellé a nyelvemet,
nyelvem hegyén hozzátok szóló
szerető lelkemet…

Kárpáti erdőn ered a Tisza.
Mint Tiszában a hal,
terem a székely nép szívében
a mese és a dal.
Székely erdőből ered a Maros,
székely hegyek alól:
s úgy egyesül székely s magyar szív,
mint ez a két folyó…

Székely dal a magyar dal anyja.
A forrás ott fakad,
Erdélyországban, Székelyföldön,
soha ki nem apad.
Az örök magyar élet nedve
ott tör ki valahol,
mindenütt, ahol székely nép szól
és székely nép dalol.

Erdélyben lakik a mi tündér
világszép Ilonánk,
a mi nemzetté nevelő
isteni ősanyánk,
Erdélyben rengett a magyar
szabadság bölcseje,
ott lakik a mi szebb jövőnk,
szerelmünk elseje…

Elfelejtettük s elvesztettük
ezt a szent zálogot,
egünkről ezt a napot-holdat
és hajnalcsillagot:
elfelejtettük s elvesztettük
nagyságunk zálogát,
magyar dicsőség napját-holdját
és hajnalcsillagát…

Megtudtuk, mikor beborult
fejünk felett az ég:
mi a magyarság, a székelység,
mi a testvériség,
megtudtuk, hogy a székely nélkül
nem teljes a magyar,
s Magyarország nem Erdély nélkül,
hogy Isten mit akar.

Megtudtuk: Isten az akarja,
hogy vesszünk el mi is,
ha Erdély, a székely nép elvész,
részünk is rabbilincs:
részünk is rabság és gyalázat
a nemzetek között:
leszünk mi is, minden agyar,
lenézett, üldözött…

Aludt a magyar és a székely
a székely is aludt:
aludt lelkünk lelke, a tündér,
százados tetszhalott.
Folyt a Tisza, folyt a Maros,
folyt és találkozott:
csak a mi jobb lelkünk aludt,
mint egy elátkozott.

Hogy felébredt: Isten csodája.
S ki ébresztette fel?
A költő, az erdélyi költő,
varázsverseivel.
A költő, az erdélyi költő,
a dal, az ősi dal,
a székely szóé a dicsőség,
azé a diadal…

Azért üzenem: ha szerettek,
véreim, székelyek,
úgy szeressetek minden költőt,
mint éppen engemet:
költőiteket becsüljétek,
mint papjaitokat,
ördög-pokol, sárkánylegyőző
katonáitokat!...

…Mintha szívemet küldeném
egész magam helyett,
úgy küldöm nektek ezt a verset,
véreim, székelyek:
mintha szívemet küldeném
s mellé a nyelvemet,
nyelvem hegyén hozzátok szóló,
szerető lelkemet…

*

Ország-

vezetők/vesztők

"Négyféle vezetőember

lehet egy ország élén:

Prokrusztész, Napóleon,

Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész

egy elgondolás híve,

melybe nemzetét belekényszeríteni akarja,

ha törik, ha szakad.

Napóleon

szenvedélyes játékos és akár nyer,

akár veszít, mindenképpen tékozol.

Samu bácsi

úgy ül az uralkodói teremben,

mint egy fűszerboltban,

dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón

az isteni ihletre figyel,

minden tette az örök mértékből ered

és országa virul." 

(Weöres Sándor)

*

Álruhás király

Aki azért járja így országát,

Hogy közvetlenül megtapasztalja,

- akár a saját bőrén is, mint Mátyás király -

Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…

(ezt nem pótolja a besúgó, hangulatjelentő stb.)

*

Seggnyalás

Emeld fel fejed, büszke nép…

Magyar ember nem találja a helyét

(nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?

Ez csak egy magyar-gyűlölő ráolvasás – vagy:

Aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…

*

Middle life crisis

Aki életútjuk felén egy nagy sötét erdőbe jutott,

Mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,

És izgatottan és igazán már nem is keresi - vagy mégis?

Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,

Vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban

*

Szereptévesztő

A bűneidet, mik Istentől elválasztanak

Nemhogy leleményesen, lelkesen nyomoznád,

Hogy előtted se maradjanak tovább/örökre rejtve,

De te vagy az, aki rejtegeted, illetve „megvéded” őket,

Bagatellizálod, vagy épp az erény ruhájába erőszakolod!?

*

Felmentések

Felmentve tornából

Felmentés a katonai szolgálat alól

Felmentés a felnőttségből: mamahotel

Felmentés közéleti szerepvállalásból

Felmentés az élet alól: bolondokháza

Felmentés családalapításból, szülőségből,

Felmentés a teljesértékű boldog élet alól

Nekem nem ér a nevem, káposzta a fejem…

*

Alább adó

Elég nekem az, hogy

a nagy átlagnál jobb vagyok?

„Ahhoz képest jó vagyok...”

…például focikapusnak,

mondjuk a koromhoz képest.

De a szerelemben, illetve

a szakmámban, hivatásomban

már nem védekezhetek ezzel.

Ott a mindenséggel mérjem magam!.

*

Létminimum

Ép testben még épp hogy élek

Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb.

*

Alább adni

Ettél, ittál, aludtál, öleltél –

De sosem mérted magad a mindenséggel

Az első kudarc után igen alacsonyra tett léc,

Ami biztosítja a csekély, de biztos sikerértéket…

*

Önhitt

Taníthatatlan – nevelhetetlen

Magad mindenkinél különbnek gondolod

Így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

Hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

Okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb...

*

Lutri és önhittség

Egyfelől annyira hisz a szerencsében,

hogy képes vagyont a lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még él, van munkája, van háza/párja stb. -

elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,

hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet...

*

Személyválogató 

Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…

*

Kézfogás

Gentlemen’s agreement

Itt a kezem, nem disznóláb.

Alkudozásoknál mondja a magyar,

azon régi jó szokás szerint,

mikor a kéz oda nyújtása,

adó vevő felek közt,

szerződési erővel bírt.

*

Nyakunk felett

A fejünk, a hajunk, a fülünk, a fejfedőnk

Az arcunk: homlok, a szem, a száj, a fogsor, az orr

A fejtartásunk és az arcvonásaink (arcjáték, mimika)

És az alakíthatóság: frizura, smink, fejdísz, ékszer stb.

De mindenekelőtt a szemünk: a lélek tükre!

(Tekintet és tekintély – tekintetes uram)

*

Szabó Lőrinc

A homlokodtól fölfelé

A homlokodtól lefelé,

ha jött érzékiség, akármi,

egész testedben mindenütt

jó cinkosra tudott találni.

Milyen gyöngeség, hogy soha

nem volt olyan jó örömöd,

mint húsodat felejteni

más húsok ajkai között!

S nem nézed-e irtózva most,

hogy mily hiú és ostoba

a kedvek s nedvek részegen

üdvözölt paradicsoma,

a szép állat, amely nem is

szép tán, csak a te pokoli

kéjed önzése kényszerít,

hogy hízelegj s hazudj neki?

Minden ellenség, ami él,

és csak mint prédáját szeret;

mind csak győzelmének örűl,

annak soha, hogy segitett.

Sírsz, mert idegen láthatár

borúl rád? Csoda kellene?

Mindig megbüntet valami,

ha rászorúlsz valakire.

Harminc év van már benned; óh,

harminc év, mennyi gyötrelem!

Harminc év, mennyi bujdosás!

Harminc év, mennyi, mennyi szenny.

Bujj el magadba, nyomorult:

egy még szent s tiszta, az agyad,

melyben a test számára csak

undor és megvetés maradt.

Füled és orrod szimatol,

megcsal, megoszt, elad a szád,

a kéz kinyúl, szemed bolond,

sajgó velőd csurranni vágy?

Ébredj! A piszok csalogat!

Vigyázz! Maradj a magadé!

Férfi, légy tiszta legalább

a homlokodtól fölfelé!

*

Halálfóbia

A haláltól rettegsz,

Vagy a haldoklástól, a kínhaláltól,

Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:

Még nem éltél, más életét élted,

Életed egy folytonos haldoklás volt,

Vagy csak lelki tetszhalott állapot..

*

Lélektan

"...nincs ember a világon,

aki ne érezte volna

a visszautasítás gyötrelmét.

A mellőzés haragot szül

és a harag valami bűnt

a mellőzés megbosszulására,

a bűn pedig bűntudattal jár."

(Steinbeck: Édentől keletre)

*

Mindig

igazat mondani?

Akkor is, ha ezzel elárulsz, beköpsz valakit?

Akkor is, ha ezzel elrontasz egy meglepetés szervezést?

Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?

Akkor is, ha te nem is tudod mi a teljes igazság?

Akkor is, ha az ellenséged faggat, netán vallat?

Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?

*

Szakmai ártalom

Milyen lehet egy nyomozó

otthon vagy a baráti körben,

Amikor hozzá van szokva,

hogy neki mindenki hazudik,

(Hisz ha igaz a cinikus mondás:

amiért rád bizonyítva 4 év,

az beismerő vallomással 6…)

Ezért állandóan gyanakszik,

s nem veheti magától értetődőnek,

hogy alapesetben,

ha nem viccelnek,

nem pókereznek,

nem konspirálnak,

akkor a körön belüli emberek

egymással őszinték...

*

Az írástudók árulásaiból…

Talentumait elkótyavetyéli, aprópénzre váltja

A rablókat díjak elfogadásával szalonképessé teszi

Az urakkal egy tálból cseresznyézik

Gyereket beszél a hasadba, a feketét fehérnek mondja

Szerecseneket mosdat kis-, majd nagyüzemi keretben

Aki nem vele, az ellene – az tőle éhen is halhat

Már csak nem is képmutató – tüntet pl. paráznaságával

Olyan, mint aki idegenek előtt a családját becsmérli

Ha egy kis koncot kap, akkor meg van fizetve a hallgatása

Destruktívan rivalizál, hogy monopolhelyzetbe kerüljön

Idegen formákba erőszakolva bénítja a magyar szellemet

Nem áll a kenyérharc mellé, de cirkuszt szolgáltat

Saját levében fő, már álruhában sem jár a nép közé

Kerüli a megmérettetést, maga lesz bírája, esetleg a cimborái

Az igazságot csak szeretné, de hát barátait jobban kell szeretnie

Amiről hallgat, azzal követi el a legocsmányabb hazugságot

Nem a sportért stb. él, hanem már csak a sportból él

Leértékelteti az emberekkel a kultúrájukat, elvágja gyökereiket

Epigon, hamisító és plagizátor utánzó majom…

Öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is

„Szellemi alkimista”, aki a szart próbálja aranyként mutatni

Aki nem tud mást, mint eldalolni saját (világ)fájdalmát

Aki se a hazáját nem szereti, se az istent nem keresi

Aki csak a szakmai rutinból dolgozva öl ízlést, egészséget

Ál-pálfordulásai csak szervilis köpönyegforgatások

Csodagyerekekből szisztematikusan hülyegyereket nevel

Szellemi kábítószereket gyárt, terjeszt és árul

Hírözönvízzel árasztja el a lakosságot, hogy ne tájékozódhasson

Szellemileg kiskorúsítja, fogyatékosítja a jónépet

Kiforgatja az embereket magukból, s így mások majd mindenükből

Cserbenhagyja a globális pénzvilág terrorja áldozatait

Aki zsidóságával tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát

*

*

A fele - sem - tréfa?

- Mi a demokrácia? – kérdi a zsidó gyerek.

- Az a rendszer,

ahol a zsidók lenyúlhatják a többiek javait. – válaszolja apja.

- És mi az antiszemitizmus?

- Amikor ezt a szenvedő fél szóvá meri tenni…

*

Igény

- Bácsi,

a maga falujában

van antiszemitizmus?

- Nálunk? Nálunk az nincs.

De – megjegyzem – igény vóna rá…

*

"A zsidóság

nem vallás,

hanem a világcivilizáció testébe

szétszóródott faj:

ahol a zsidóság letelepedett,

ott mindenütt megtartotta

a maga különállását,

nem szívódott fel sehol sem.

A zsidó lelkiség állandó vonásai

valóságos világnézeti alapelvekké jegecesedtek.

A zsidó összehalmozza a vagyont,

kiélvezi az életet,

amellett dühös szabadgondolkodó

és szocialista,

minden forradalmi iránynak

nemcsak megértője,

hanem lelkes propagálója is.

Faji ellenszenvek

nem támadnak ok nélkül,

azok mindig

az életösztön mélységéből születnek,

a társadalmi tapasztalatok

adják meg bennük a vészjelet,

amikor a nemzeti lét veszedelemben van.

Ez az ősi igazság,

nem pedig az,

mintha az antiszemitizmus

jogosulatlan érzelem volna,

valami irigységféle

a zsidók teljesítményeinek láttára.

Ravasz László püspök

*

Pénz

Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít,

a lelkeket mikéntha megcserélné,

jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja,

hogy legyen minden lépés

istentől elrugaszkodott.

(Antigoné)

*

Judeokrisztián

Idegen isten imádtatni!?

Ha én zsidó vezető lennék,

én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

Szemet szemért, fogat fogért.

Én pedig azt mondom nektek:

Ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

tartsd oda neki a bal arcodat.

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.

És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

menj vele kétannyira.

Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

el ne fordulj tőle."

Mt 5,38-42

*

Gyorstermelők

Te veszed, bérled a földet

Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

Te műveled, veted, ápolod, locsolod

Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

*

A fa és a gyümölcse

Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

A csemete nem akar gyökeret verni

Megnő a fa, de nem hoz elég termést

Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

Csak nagy sokára és kétévenként terem

Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

Stb. stb.

*

Álkeresztény

A sünik áznak-fáznak,

De ott terem egy jótündér,

S az első kettőt hazarepíti…

A legkisebb sündisznó,

Aki jót akar a tesóknak,

S azt kéri a tündértől,

Hogy testvéreivel lehessen

(itt ázzanak-fázzanak vele)

*

Boldogtalan

“Mert vannak,

akik azért nem

tudnak boldogok lenni soha,

mert nem mernek boldogokká lenni.

Talán csak akkor boldogok,

ha boldogtalanok lehetnek.”

(Gyökössy Endre)

*

Szenvedő alak

“Ha nem kapod meg,

amit akarsz, szenvedsz;

ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz;

sőt ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz,

akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.”

(Dan Millman)

*

Keljfeljancsi

Voltál egyszer réges-régen,

De egyszer padlóra kerültél,

Kiütöttek, két vállra fektettek,

És te úgy maradtál, s most

Üveges szemekkel bámulsz

*

Diszkrepancia

Nem egyezés, eltérés

Egyre tágul a távolság –

és szakadékká mélyül:

Most mi vagy, és

mi szeretnél lenni,

hogy becsüld magad.

És így annál sűrűbben nyúlsz

az egyre nagyobb pohár után…

(K.D.: Miért a kokain?

Megvannak okaim…)

*

Magas mérce

„Tégy oly célt fel,

Amelyre soha senki nem ért.

Mert szép dolog a középszerű

Tudós emberekkel elérkezni,

De szebb még a legtudósbakkal

Egyarányú messze hagyíttani,

A legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,

És a nagy hegynek oly részében állani,

Ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,

S talán soha nem is hág.”

Apáczai Csere János

*

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan. Minden éjbe hal.
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog, hurcolván azt a fényt,
Amit hő napja hullájára hint.
Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,
A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant
Mindaz, mi egykor alkotó elem,
Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:
Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,
Vágy és öröm... édes megindulás,
Szent érzések túláradtán a könny,
Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,
Csak változatlan, fásult, bús közöny,
Unott, rideg kopárság, rémes űr!...
És mégis él, mégis szünetlenűl
Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,
Rád néz s nem csap meg a halál szele.
A pezsgő létben – meg van fagyva bár –
Mint önmagának temetője jár.
Kivűl ragyog... belől örök setét.
Hurcolja folyvást meghalt életét!

*

Nagy Életminőség Jenciklopédia

Szellemi-anyanyelvi segítségnyújtás

mindazoknak a rászorulóknak, - és ki nem az? -,

akik még a haláluk előtt szeretnének élni/boldogulni,

akik a mindenséggel mérnék magukat, és van bátorságuk,

hogy a tanító-nevelő mesében, példabeszédben, közmondásban

önmagukra ismerve bölcsen változtassanak életükön/világukon...!

Mindenek előtt és végső soron rajtunk múlik a boldogságunk,

hogy mennyei muzsikát játszó hangszer leszünk-e Isten kezében,

vagy szobadísz, netán szeget verő „kalapács”, vagy pokoli zajforrás?

Hogy lesz-e jó eszünk és szívünk, érzékelésünk, ízlésünk, egészségünk,

játékunk, sportunk, humorunk, evésünk-ivásunk, kommunikációnk,

barátunk, szerelmünk, családunk, otthonunk, hivatásunk, hazánk...