Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Létrontás – álbarát és ellenség: hidegháborúzó - 1.

Alföldi Géza

János bátyámtól... 

János bátyámtól - feldereng a múltam - 
Nagyon sok szépet s igazat tanultam. 
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott, 
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott. 

Ültem a térdén, istállónkkal szembe, 
S mesefonalát meg-megeresztette. 
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról, 
A hollóról, aki feketében gyászol. 

Elmesélte az árva tücsök búját. - 
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. - 
Állatoké volt szíve, teste, lelke. 
Talán a bogarat legjobban szerette. 

Csupa egy melegség karcolós hangja, 
Ha térdére mászott egy bohó hangya. 
Letette szépen, hogy: Eredj békével! - 
Arrébb is pöckölte a botja végével. 

Csak a poloskáról szólt gyűlölettel: 
Lusta és gyáva, piszkos, büdös... nem kell! 
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod, 
A poloska lesz még egyszer a halálod! 

De hogyha nem bántott? - Kérdés a számon - 
Ha téged nem is, másokat se bántson! 
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor - 
S kemény vad akarat sugárzott markából. 

Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának, 
Becsapni - néha! - az is megpróbálgat, 
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet, 
Hej, de a poloska álmaidban lep meg! 

Arcodon alszik, melleden melegszik, 
Párnád csipkéi közé telepszik, 
Sötétben hősködik, a fényben gyáva, 
Az alattomosság a fő érdem nála. 

Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit, 
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!? 
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád, 
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!? 

Mikor olyan jó s úgy kell a házadban, 
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan! 
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség, 
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét! 

Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja, 
... Legyen rá gondod, ne maradjon magja! 
Mert, ha csak egy jut házadba belőle, 
Máris elköltözhetsz fáradtan előle! 

Ma még csak egyedül, holnapra száz van! 
Pusztítottam is, ahol csak találtam! 
Úgy felmagasult János, mint a vén fa: 
Még hogy az Isten... a sátán ivadéka! 

Emlékezz majd rá, mit meséltem néked, 
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted. 
... János bátyámtól, - feldereng a múltam - 
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam! 

Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.

*

v A süllyedő hajón hamis illúziókba ringat

v Aki az első követ dob(at)ja a házasságtörő asszonyra

v A hallgatásával zsarol -  ha ő egyszer kinyitja a száját

v Engem veszélyeztet,  az ő halálugrása védőháló feletti

v Magáról minden közterhet leráz, mint kutya a vizet

v Lankadatlanul rakosgat rám egyre nagyobb súlyokat

v Az ijedős jónép riogatására Mumust kreál, játszik elő

v Titokban kijátssza, megsérti a véd- és dacszövetségünket

v Magát fényezve a rovásodra hazudik a memoárjában

v Ő a kis sebéről panaszkodik neked, a vérben fekvőnek...

v A hangszóróba nem Tiborc, de az ő piti panaszát mondja

v Saját ügyét a te nevedben a te rovásodra viszi, szorgalmazza

v Az éjjeli menhelyen arról dalol nektek: itt van a Kánaán

v Aki fejlődésnek ábrázolja/tanítja a Nyugat/Kelet alkonyát

v Mindig közbevág, letorkoll, beléd fojtja a szót, elhallgattat

v A szállást kérő róka, aki csellel meglopná a házigazdát is

v Tekintélyével visszaélve rávesz aranyaid elkótyavetyélésére

v Megszagolja: szabad préda vagy, gúnnyal szabadon kilőhető

v Építő szellemi eledel helyett álkérdések gumicsontját löki oda

v Nem mutatva be a teljes választékot manipulálja választásodat

v Aki istenadta tehetséged csak polgárpukkasztásra kamatoztatja

v Csak annyira enged érvényesülni, hogy őt el ne homályosítsd

v Aki trambulinról ugratna fejest pöcegödörbe a pszeudo kincsért

v Hiúságodra apellálva kiénekli a sajtot/betevő falatod a szádból

v Menten az életekre áll, ha másként nem tudott legyőzni

v Aki nagy hűhóval veri a csalánt, de mindig a te farkaddal

v Aki dögkeselyűként lecsap, ha botlasz, eszméleted veszted

v A túlerővel a háta mögött rábeszélne a váratok feladására

v Sikertelen csábítási kísérletei után ócska kurva híred költi

v Ámokfutó árnyékbokszoló: csak a fejed üti, meg ne sántulj

v Még abban is elbizonytalanít, amiben a legbiztosabb voltam

v Menten átpártol az ellenfélhez/ellenséghez, ha vesztésre állok

v Önzőnek mond, ha nem áldozom rá összes szabadidőmet

v Magát kiválasztottnak tartja, akit nekem kellene kiszolgálni

v Lesajnál, ha nem tagadom meg apai-anyai szellemi örökségem

v Elkábít, hogy így a kedvére könnyebben átprogramozhasson

v Bosszús: a városnak jólétet ígérve tűz ki vérdíjat a fejemre

v Megtámadja a házam/hazám, majd háborús bűnösnek kiált ki

v Előbb engem utánoz, majd meg engem vádol plagizálással

v Aki elcsábít, majd eldob, hogy vergődésem láttán élvezkedjen

v Elfoglalja házam/hazám, majd kedvére átírja történetem

v Úgy győz le, hogy idegen óriást hív be magának segítségül

v Lehány a buszon, majd disznónak mond: te vagy lehányva

v Aki csak egy kis ördögi bogarat tesz a füledbe duruzsolni...

v Aki egy „jó ügyvéddel” kiperel az örökségedből

v Aki csak adósságokat, gondterheket hagy rád örökül

v Aki bujtogat, felbiztat, majd váratlanul kihátrál mögüled

v Kéretlenül is osztogatja kalács helyett az ő „bölcs” tanácsait

v A védtelen csecsemőkorodban nem szoptat, dajkál, mesél

v Aki, ha éppen ő a sértett fél, a bolhából is elefántot csinál

v A válóperben nagy szerelmedből a legádázabb ellenség lesz

v A bírói gyakorlatot ismerve-kijátszva tartat távol gyerekedtől

v Aki ellened hangolja a neki kiszolgáltatott gyereketeket

v Bizalmadba férkőzve kiismert téged, majd támadásba lendül

v Hencegésből a kocsmában kifecsegi a hálószoba titkaitokat is

v Aki nevelés címén csak be akar törni, be akar idomítani

v Aki „kiszínezi” az egész életem: elszürkít és befeketít

v A barátságunkra hivatkozva tisztességtelen dolgot kér tőlem

v Azt kívánja, hogy én falazzak neki a házasságtöréseihez

v Nemcsak dicséri nőm szépségét, de teszi is a szépet neki

v Aki ál-műveltsége furkósbotjával hagy helyben

v Egy lelki bérgyilkos, lesből az életkedvemre tör

v Azt is bűnömül rója fel, amiről végképp nem tehetek

v Ő mindig a rovásomra hárítja el magáról a felelősségét

v Ő cikiz, nevetségessé tesz a szemérmességem miatt

v Csak veled kivételezik, csak téged nem kínál/ölel meg

v Egy elefánt a szívem porcelánjai közt: csak tör és zúz

v Épp a nekem legszentebb ügyet ócsárolja, profanizálja

v Meg sem kérdez/hallgat, hisz ő a csalhatatlan vezető

v A szívességi lakáshasználat után romot, csatateret hagy

v Akkor erősködik, ha mögötte áll a felhergelt csőcselék

v Csődbe viszi közös vállalkozásunkat, majd angolosan lelép

v Őt zavarja a szegénységem, ezért még bűntudatossá is tesz

v Egyre jobban haragszik rám, mert mindig én segítek rajta

v Segít benne, ha problémáid elől az italozásba menekülsz

v Elhallgatja/felnagyítja a pályádon várható akadályokat

v Nem testileg fenyít, „csak”a méltóságodban aláz meg

v Nem piszkolja be kétszer a kacsóját: velem mosatja pénzét

v Aki fölényeskedő iróniával dicsérve szid, úgy aláz meg

v Nem direkt, egyenesbe szívat, csak a bolondját járatja velem

v Akitől soha nincs, nem lehet egy perc nyugalmad

v Ő „óvatlanul” eldob egy szál égő gyufát az erdőtökbe

v Halálra rémít, hogy gyógyszerügynökként sikere legyen

v Nem tud, de nem is akar meggyógyítani: belőled él (jól)

v Megvárja, míg elalszol/kikötöznek, s akkor szívja a véred

v Csizmával tapos rá az éppen ki-kibújó zsenge gondolatcsíráidra

v Nem társakat, de parancsát vakon teljesítő „katonát” keresgél

v Már a játékban is mindig az úr szerepét játssza, a többi szolga

v Azért van melletted, hogy fényedben sütkérezhessen

v Tőled szinte bármit kérhet, de te tőle szinte semmit se

v A végsőkig kihasználja a kapcsolatotokban rejlő lehetőségeit

v Akivel egy csónakban eveztek: ő napozik, te meg gályázol

v Kínosan ügyel rá, hogy nehogy bármiben megelőzhessed

v A „szívére veszi” a gondod, de vállára venni már nem bolond

v Mindig lehúzna az ő szintjére/terepére, hogy ott bánjon el veled

v A ő kis baját felnagyítja, a te nagy gondod kicsinyítve láttatja...

v Csak az emberiség barátja, csip-csup kéréssel ne merd zavarni 

v Rosszul építi meg a házad, és utána még a pénzzel is meglép

v A hipnotizőri képességével erőszak nélkül is kifoszt, megaláz…

v Papírtalpú bakancsokat küld a Don kanyarba, így gazdagszik

v Addig keresi a kegyeidet, míg meg nem választod képviselőnek

v Csak addig jótékonykodik veled, amíg az ő gyülekezetébe jársz

v Csak addig keresi a társaságod, amíg te fizeted neki a söröket

v Aki megtagadja „barátságát”, ha nem falazol házasságtöréseihez

*

Álbarát és ellenség

Akik jó/rossz szándékkal,

de kárt okozhatnak nekem,

nem esetleges sorrendbe állítva: 

1.

Rosszul szerető anya, apa, testvér, rokon,

barát, élettárs, jó ismerős, munkatárs stb.,

akik sokat használhatnának/többet ártanak,

akik jószándékkal kövezik utam a pokolba...

2.

Álbarát, lelki hadviselő, (belső) ellenség

akik kihasználják, nem ismerem ki őket...

3.

Rossz tanító, vezető, segítő, orvos, pap stb.

akikről - túl - sokáig/mindvégig azt hiszem:

amit - jó esetben!? - ők is saját magukról:

csak a javamat akarják - és el is veszik..

vagy elzárnak tőle, vagy el/megrontják,

vagy elhitetik velem, hogy a jót kaptam...

4.

Akik rosszul élnek/szándékosan visszaélnek

politikai, gazdasági, pozíciós stb. hatalmukkal