|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létromlás – ÉLET ÉS HALÁL KÉRDÉSEK 2.
Batsányi János
A bölcsnek állhatatossága
Justum e tenacem propositi virum.
HORATIUS
"Ha ki, mindenét elvesztvén,
Reménységet sem talál,
Már annak az élet szégyen,
S kötelesség a halál!"
Az ily bús eltökélésnek,
Ha van - ritkán van helye.
"Soha kétségbe nem esni,"
Nagyobb bátorság jele!
Az erkölcs hű bajnokának
Váltig kell küszködnie,
S a vak sors kemény csapásit
Békességgel tűrnie.
Cézár két nagy ellenségét
A világ csudálja bár:
Szokratest nagyobbá tészi
A halált-hozó pohár.
Őt sem gyáva rossz bírái,
Akik azzal büntetik,
Sem gonosz rágalmazói
Bűnbe nem keverhetik.
Ha megcsalta bal szerencséd
Minden szebb reményedet,
S visszarántván adományit,
Sérti, gyötri kebledet:
Vigyázz! hogy fel ne forgassa
Jóra-szánt szándékodat,
S le ne győzze, vagy alázza
Lelki méltóságodat!
Nem, fonalát életednek
Nem szabad elmetszened, -
Tudván, hogy sírodon túl is
Van bírád, van istened;
Akit, elméd s szíved ellen,
Itt talán ma még tagadsz,
De kinek majd napjaidról
S tetteidről számot adsz!
Hogy a végső áldozatra
Ki-ki mindég kész legyen,
És honjáért mindenétől,
Mihelyt kell, búcsút vegyen:
Méltó! s társaságban élő
Emberhez illő dolog!
De azért, hogy a szerencse
Nékünk már nem mosolyog,
Hogy vakot vet, hogy elfordul,
Agyarkodik, háborog,
S kerekével, mint egyébkor,
Kedvünk szerént nem forog,
Azt itélnünk, hogy lerázván
Pályánk nehéz terheit,
És megszegvén bölcs teremtőnk
S vallásunk törvényeit,
Szabad, s illik, sírba dőlnünk...
Gyávaság, s bal itélet!
Hazafinak s kereszténynek
Kötelesség az élet.
(1810-es évek)
1. Mi értelme bármit komolyan venni, úgyis meghalsz
2. Sose hal meg: tét nélküli frivol játszadozás az élete
3. Főnix madárnak képzeli magát: krematóriumba megy
4. Több időt tölt férje sírjánál, mint az unokái között
5. Imád másokat rémhírrel, diagnózissal halálra ijeszteni
6. Hite: ha kevés a jópontja, holta után örök a kárhozat
7. Akinek a földi élet csak egy próba, egy felvételi vizsga...
8. Élet-halál ura,aki visszaél hatalmával: rovarirtó, fanyűvő
9. Ha nem lesz híres ember, senki sem fog rá emlékezni
10. Ajándékba kapta életét, de használati utasítás nincsen
11. Semmi volt, minden lehet, majd ismét megsemmisül?
12. Magatehetetlen „szenilis” stb. biomasszaként vegetáló
13. Nem kapsz kegyelemdöfést, nem jön a megváltó halál
14. A magyar anyósviccek kegyetlen kínhalált vizionálnak
15. Úgy akar örökéltű isten lenni, hogy kisistent játszik
16. Mindenki az életére tör – az üldözési mániás ember
17. Elhitetik vele: a közjó érdeke: ölje meg a „zsarnokot”
18. Az ő keze tiszta, hisz ő csak heccelt a lincselésre
19. Az állam megmondja, ki a megölendő ellenség
20. Önmagát túlélő: oda a becsület – erkölcsi hulla
21. Azt tartod legeslegboldogabbnak, ki legtovább él...
22. Irigykedsz a kövekre, mert ők is tovább „élnek”
23. A halál egy elkerülhetetlen rossz, bibliai átok...!?
24. A végelgyengült nagyszülőt is kórházba deportálja
25. Nem fogja a vén haldokló kezét, csodaszert kutat
26. Agyára megy a jólét: a fejét egy ifjúra átültetné
27. 120 év a cél: minden szervét/végtagját lecserélteti
28. Irigyli a mamutfenyő élethosszát: vegetálni kezd
29. Csak halálos ágyán vallja be: nem volt vele boldog
30. Csak ne ágyban: keresi a hősi/hősködő halált...
31. Kómában figyeli, mit döntenek az ő sorsa felöl
32. Halálhíred költöd, hogy még lássad a reakciókat
33. Csak halálos ágyán döbben rá: sokat mulasztott
34. Meghalsz még mielőtt felnőnének gyerekeid stb.
35. Tragédia: félbetört pálya, félbehagyott életmű stb.
36. Ha Isten adta az életet, akkor nem veheti vissza
37. Ha Jó Isten teremtett, akkor nincs hirtelen halál?
38. Nem tisztelte őseit, rövid életű lett ezen a Földön
39. Carpe diem: úgy habzsol, mintha világvége jönne
40. A halottas ruhára zsebet varrat és kitömi csekkel
41. A halhatatlanságot keresi, nyom nélkül múlik ki
42. A város szegényeit a jeltelen tömegsírba dobják
43. Egész életében a díszpompás kriptájára gyűjtesz
44. A temetetlen hulládból a dögevők lakmároznak
45. Tudni, hogy egy profi bérgyilkos vadászik rád
46. Ha nem beszélünk róla, akkor nincs is halál!?
47. Halál-szépítések: elment/jobb létre szenderült
48. Pazarolod/rabolni hagyod véges-értékes életidőd
*
A katonák
Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.
Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, mikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.
Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.
Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj együtt: a halál.
Reményik Sándor
*
1. Ha megátkoz valaki, hogy mihamarabb dögölj meg
2. Tragikus baleset szem- és fültanújának lenni
3. Végleg kihalt növény, állat és népcsoport
4. Hányszor sújthat le a hóhér: Hunyadi László
5. A családok viszály: Rómeó és Júlia tragédiája
6. A biztos, értelmetlen halálba küldött ifjak
7. A kisgyereknek morbid vicceket mesélnek
8. A gyerekeket már nem viszik ki a temetésre
9. Sorozatgyilkos tartja rettegésben környéked
10. Sportból, szadizmusból vadászgató gyilkos
11. Csecsemőgyilkos anya – anyagyilkos gyerek
12. Orvos/tábornok: dönteni, ki ne haljon meg
13. Semmelweis és a gyermekágyi láz
14. A műtét sikerült, a beteg meghalt
15. Az orvosi műhibák halálos áldozatai
16. Rafinált kegyetlen halálra kínzás
17. Társas közönyben éhenhalni
18. Kegyetlen játék: mintha kivégeznék
19. Gazdasági bűntettért is akasztanak
20. A haramia/maffiavezér élet-halál ura
21. Az önkényúrnak pallosjoga van
22. A temetetlen holt szemét holló vájja
23. Folyamatos lemondásai: sok kis halál
24. Kháron csak meztelenül visz át...
25. A halotti ruhán keresi a zsebeket
26. A demagóg pap a túlvilággal hiteget/zsarol
27. Megrendezett „öngyilkosság” – idegen kéz
28. Gyávaságból túléli becsületvesztését
29. Gyávaságból öngyilkosságba menekülő
30. Nem a szerettei körében hunyja le a szemét
31. Orvos által bekábítózva hal meg a kórházban
32. Aranylövés: ifjúkori tragédiák
33. Közvetlen-közvetett népirtás: örmény/indián
34. Vérengzés, tömegmészárlás: Délvidék, 1944.
35. Nincs eutanázia: gép tart „életben”
36. Nincs kegyelemdöfés: kínhalál
37. Elrettentés: a hulla közszemlén
38. Még a kivégzés módja is megalázó
39. Justizmord: ártatlan végeznek ki
40. Kukkoló a nyilvános kivégzésen
41. Balesetnek álcázott gyilkosságok
42. Háború van: ha nem ölsz, ölnek
43. Büntetésből élve temetnek el
44. Az eltemetett tetszhalott ébredése
45. Nincs apelláta: mindenkit boncolnak
46. Az önáltatás csúcsa: sose halunk meg
47. Visszaélsz hatalmaddal: eltaposod a hangyát
48. Megjósolva katalizálod „beteged” idő előtti halálát
*
Garay János
KONT.
Harmincz nemes Budára tart,
Szabad halálra kész;
Harmincz nemes bajtárs előtt
Kont, a kemény vitéz.
Mind hősek ők, mind férfiak,
Mind hű és hazafi, -
Mint pártütőket hitlenül
Eladta Vajdafi.
Budán a bősz király előtt
Megállnak zordonan;
Szemökben a nemes harag,
S a kar hatalma van.
De trónusán áll a király,
S szól ajkiról a gőg:
«Földig boruljon térdetek,
Ti vétkes pártütők!»
Szólott haraggal s bosszusan, -
A harmincz összenéz, -
Harmincz nemes bajtársival
Kont, a kemény vitéz.
«Nem úgy, király!» kiált a hős;
S megrázza ősz fejét;
Vélnéd, egy erdő rengeti
Hatalmas üstökét.
«Nem úgy király! az égre nem!
A pártütő te vagy!
Te tetted azt, hogy a hazán
Az átok súlya nagy.
Vért s éltet áldozott neked
E nemzet székedért,
S te rút gyülölséggel fizetsz,
Az isten tudja mért!
Vagy visszavíjja ős hazánk
Szabadságát karunk, -
Vagy érte küzdve, hű felek,
Egyért s együtt halunk.
De térdet, zsarnok úr, hogy így
Dúlsz minket és e hont,
Nem hajt neked, sem e sereg,
Sem Hédervári Kont!»
Szólott haraggal s vakmerőn,
Inkább meghalni kész,
Sem hogy térdét meghajtaná
Kont, a kemény vitéz.
És bőszszel a király viszonz,
- S király haragja nagy -
«Halál reád, oly rút halál,
Mint felségsértő vagy!
Halál reád, nyakas vezér,
Te itt is lázitó!»
S zordan mögötte feltünik
Az óriás bakó.
Elsápad a nép, áll a hős,
S áll a harmincz nemes:
Rajtok Zsigmond pillantata
Végiglen tévedez:
«Kezemben élet és halál,
Halljátok, pártütők!
Ki térdel, annak élet int!»
De nem mozdulnak ők!
Mind hősek ők, mind férfiak,
Mind hű és hazafi;
Vérét a hős, ha halni kell,
Nem retteg ontani.
«Hát veszszetek mindannyian,
Haláltok a bitó!
- Mond a király s így veszszen e1,
Ha kell, egy millió!»
És mégyen a harmincz nemes
A gyászpiaczra föl;
Vérpallosával a bakó
Kifárad, s újra öl.
S a néma légbe nem vegyül
Csak legkisebbke jaj;
Csak a tömegnek ajkain
Egy elnyomott sohaj.
Ki az, ki végsőnek maradt
A harminczból, ki ő?
Hogy mindegyikkel társhalált
Halhasson, a dicső?
Igy áll az őserdők disze,
Az óriási cser,
A fejszés hozzá sujtani
Csak kételkedve mer.
A cser bevárja a csapást;
A bajnok visszanéz,
S szemben fogadja a bakót
Kont, a kemény vitéz.
«Mint bajnokot, mint férfiút,
Igy illet a halál,
Nem gaz, nem órv, egy honfi az,
Ki most e törzsön áll.
Az megtagadja istenét
Egy szolga életért;
A hősnek egy rablét helyett
Halála nyújt babért.
Halálom, és a társaké
Egy véres áldozat,
Melyből a honnak üdv fakad,
Zsigmondnak kárhozat!»
Szólott a hős, sújt a bakó,
A nap homályba vész -
Igy halt el a harmincz nemes,
S Kont, a kemény vitéz.
S a néma légbe nem vegyűl
Csak legkisebbke jaj;
De a tömegnek ajkain
Kel lázadó moraj.
«Zsigmond király, zsarnok király!
- S a zsarnok vére fagy -
Itéleted törvénytelen,
Az ország foglya vagy!»
*
Élet-halál
Aki élni nem tud, nem mer
Az halni sem tud, sem mer
Halálfóbiában félemberként vegetál,
Élethazugságainak a tetszhalottja –
Tabu téma az ő halandósága,
Úgy tesz, mintha örökké élne,
Mégsem az örökkévalóságból néz,
Miközben médiás halálpornót kukkol,
És folyton a - hirtelen - haláltól retteg,
Amire protokoll „orvosai” is ráerősítenek,
És ezért csak a mának/pillanatnak „él” –
Materialista hedonizmusa szánalmas álorca,
Saját halotti torán dőzsöl, de hullaszagú,
Haláltáncát járja a süllyedő Titanicon...
|
