Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lények

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi/égi pokol

A szellemi, testi-lelki és társas emberélet

Életminőség/mennyiség teszt: példamondat-tár – II.

Csokonai Vitéz Mihály

A békétlenkedő

I

Tavasz

Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!

*

1. Pénzért áldozta egészségét, vagyonért sem vehető vissza

2. A többség igaza: ha majd mindenki lincsel, én miért ne?!

3. Ha csoportos a nemi erőszak, akkor ő sem maradhat ki

4. A kollektív balgaság ugyanilyen szent bölcsesség neki

5. Nem él a „több szem többet lát” lehetséges előnyével

6. Nincs kivel megosztani traumád, bele is betegszel

7. Nem az egész embert látja, csak a mellét és fenekét

8. Fitogtató: két ágyban alvó, kettő helyett faló és ivó...

9. Bűvész-trükkel tudja ártó szándékát jobbítóként mutatni

10. Egy kalapács ragadt a kezéhez: így mindent szögnek lát

11. Átlátszó önáltató: ő akkor kezd Élni, ha nyugdíjas lesz

12. Ő semleges, nem háborúzik, csak fegyvereket gyárt/ad

13. Az édes szüleidet kárhoztatod, miért hoztak erre a világra..

14. Nagy csatákra készültél, fénytelen harcokban kopsz el…

15. Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik

16. Nem veszed fel kereszted, nem nő a pálma

17. A végleg beskatulyázó tanár – a beletörődő diák

18. Azért ölelsz, hogy kipuhatold a gyenge pontjaim

19. Látni vágyva a Napba nézel

20. Fenn az ernyő, nincsen kas 

21. A nyílt vízen építené át a hajóját

22. Csak olyanban vesz részt, ahol más rovására nyerhet

23. Militarizált játszmák sora az élete: ki kit győz le

24. Humorérzéked gyilkos gúnyolódásban éled ki

25. Még sosem nevettél, csak röhögtél, vihogtál

26. A tegnapi sikeredből akarsz ma is élni

27. A kutyák királya helyett a királyok kutyája

28. Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy

29. Az urakkal egy tálból cseresznyéző

30. Noha sasnak születtél, mégis legyek után kapkodsz

31. A pedigréd és származásod miatt vársz elismerést

32. A múlton kesergés miatt nem előzi meg a nagy bajt

33. Nosztalgiázó és fantaszta – csak jelen nem levő

34. Kazuisztika – minden eshetőségre egy fix szabály

35. Mint a gyerek: ha ő nem lát, akkor őt se látják

36. Aki menekül a szabadság felelőssége elől

37. Néma gyereknek anyja se érti a szavát

38. Korpa közé keveredsz és felfalnak a disznók

39. Soha nem nő fel, az anyja mellett infantilizálódik

40. Aki azt hiszi, hogy mindig ő tudja, mi a legjobb neki

41. Részegen is tiltakozol a paternalista erőszak ellen

42. Ha szép lányt veszek, őrizni kell, ha csúnyát, hát nézni…

43. Ha megnősülsz, azt bánod, ha nem, hát azt

44. Akinek a fejébe száll a „dicsőség”, s elbízza magát

45. Aránytévesztő: aki nagyágyúval lő a kis verébre

46. Nem meri megcsókolni, fél, hátha nem adja vissza

47. Szerelmi vallomás palackba zárva a tengerben

48. S.O.S. kiáltást hallat, de rébuszokban beszél

*

II

Nyár

Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.

III

Ősz

A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.

*

1. Mindig igazat mond – irgalmatlan és tapintatlan

2. Semmit nem kockáztat, még egy tréfát sem süt el

3. Akkor mutatja ki szeretetét, amikor a másik halott

4. Tovább nyújtózkodik, mint amíg a takarója ér

5. Akinek díszlet a lakása, jelmez a ruhája, ál az arca

6. Aki kiesik a rosszul játszott életszerepéből

7. Mindenkinek megfelelni, tetszeni akaró

8. Aki tisztességtelen dolgot kér a barátjától

9. Aki betegesen titkolja még a betegségét is

10. Exhibicionista – cukros bácsi – és aki bedől neki

11. Nem tudsz az Achilles sarkadról, s nem vigyázol

12. Ahol nincs, ott keresel vagy tűt a szénakazalban 

13. A mártírkodás pózában tetszelgő nevetséges alak

14. Akinek nem lehet tanácsot adni, akin nem lehet segíteni

15. Az ajándék lónak kukucskálod a fogát

16. Ami öregen is őrzöl: fakszni, hepp, rigolya

17. Nem akarás, túl nagy akarás: nyögés a vége

18. Sűrű ködben élsz, nem látsz tovább az orrodnál

19. Fittyet hánysz a jóérzésűek megbotránkozására

20. Csak pofákat vágsz, fintorogsz, grimaszolsz stb.

21. Rezzenéstelen póker arcot vágsz, üveges a tekinteted

22. Lopva jársz a köztereken, nehogy meglássanak

23. Mindenhova nézel, csak pont a szemembe nem

24. Szentfazék vagy, csak épp a füled kormos

25. Szemforgató, farizeus, képmutató, szenteskedő

26. A társadalmi törvény neked örök természeti

27. Nem védekezel a társadalmi amnézia ellen

28. Minden nap tiszta lap – kitörlöd a múltad

29. Nem végezted jól a dolgod: így dologházban végzed

30. Önfegyelmet nem ismerve kerülsz javulni a fegyházba?

31. Két úrnak szolgálsz: császárnak is, Istennek is...!?

32. Nem tudsz választani - két szék közt pad alá

33. Ha a Mestered kútba ugrik, oda is követed

34. Sok beszédednek sok az alja és a söpredéke

35. Egy velős könyv helyett írtál terjengős rosszakat

36. Percember: magasra vittek, onnan pofára ejtettek

37. Annyira lealacsonyodsz, hogy így eltaposnak

38. Áldozatot játszol, hogy a segítődet kirabold

39. Rákos gyerek nevében gyűjtesz a zsebedbe

40. A szellemi tápról azt sem tudod: eszik/isszák?

41. Sok hűhó, felhajtás szinte/majdnem semmiért

42. Hegyek vajúdnak és csak kisegér születik

43. Nagyságrenddel nagyobb a füst, mint a láng

44. Ha más szavakkal mondják, már nem érted

45. Egy verset sem tudsz fejből/szívből elmondani

46. Zsákbamacskát vettél: tökös a menyasszony

47. Elmegy a hozomány, de megmarad a nő

48. Nem te vagy az, aki utoljára/igazán nevet

*

IV

Tél

No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.

*

A jó-lét a tét: ön- és korvizsgálat

Mind egy, de a sorrend sem mindegy

1. Amit közvetlenül saját magamnak árthatok

2. Amit én az előszeretteimnek/másoknak árthatok

3. Amit a jó/balszerencse, karma, sors árthat

4. Amit előszeretteim/mások nekem árthatnak

5. Amit az ún. hivatásos segítők árthatnak

6. Amit az ún. szellemi elit/hatalom árthat

7. Amit a politikai/gazdasági hatalom árthat

Egy csónakban evezünk, egy Noé bárka/Titanic van,

s amit jó/rossz szándékkal ártunk magunknak/másnak,

annak előbb-utóbb mind közösen is megisszuk a keserű levét.

Vigasz: amennyit ki-ki árthat, legalább annyit használhat(na) is!