A

rendszerváltás

kulisszatitkai

Szabolcsban

-------------------------------  3. rész  -------------------------------

Kik is voltak

a szabolcsi állambiztonsági szervek prominens tisztjei?

Dr. Koncz András ezredes

Az Állambiztonsági Szervek megyei vezetőjévé 1982. március 1.-én nevezték ki.

Hamar belügyminiszteri dicséretet és kitüntetést kapott, valamint „Harci Érdemrendet” a KGB-vel való kiváló együttműködésért, 1985-ben ezredessé léptették elő majd a Magyar Népköztársaság Vörös Csillag Érdemrendjének tulajdonosa lett.

Részletek minősítéséből:”Koncz elvtárs több mint 25 éves belügyi szolgálata alatt az állambiztonsági munka valamennyi szakterületét megismerte, különböző beosztásokban dolgozott. Az itt szerzett tapasztalatokat a munkájában jól hasznosítja. (…) Mélyítette és gazdagította a szovjet és magyar állambiztonsági szervek közötti munkakapcsolatot. Irányításával a személyi állomány megfelelően végzi az állambiztonsági szakterületekre háruló feladatok elhárítását.” (…)

A szakszerűség azonban nem mindig jellemezte annyira. 1987 szeptemberében a Debreceni Katonai Ügyészség eljárást indított ellene, ugyanis minden jogalap nélkül felfüggesztette Nyíregyházán az ÉLIP Kollégiumban a tanárok munkáját.

Emberei házkutatási határozatukban nem létező bűncselekményre hivatkoztak, hogy behatolhassanak egy tanár szolgálati lakásába. A rajtaütésben minden osztály képviseltette magát, hogy bizonyíthassák, mennyire szakszerűen járnak el: Vass János jogi diplomával rendelkező hírszerző a III/I-es osztálytól, Szabó Mihály kémelhárító a III/II-es osztálytól. A legtöbb és legmegbízhatóbb információt a megyei szamizdat- hálózatról ugyanis pontosan a kémelhárítás szolgáltatta „Halasi”fedőnevű ügynökük, Juhász Béla német szakos nyíregyházi tanár révén. Spisák József volt az egyedüli belső elhárító a III/III-as osztálytól.

Személy szerint Spisák volt az, aki kapitális hibát vétett, mert előbb a házkutatáskor hatósági tanúskodásra kényszerítette a gyanúsított tanár két munkahelyi vezetőjét - Ádám Józsefet és Kántor Zoltánt -, majd később előttük vizsgálta át annak magán- leveleit. No, ment is a nem várt feljelentés.

Az ügyet persze szokás szerint pártutasításra végül nagy nehezen elsimította a Debreceni Katonai Ügyészség. Még a „szocialista törvényességet” is nélkülöző akciójukra és annak utóéletére, meg a további rendszeres „helyiség-ellenőrzésekre”  a nagy szamizdat-vadászat közben egyenként alaposan kihallgatott tanárok a mai napig élénken emlékeznek. (Ilyen ÁVH-s módszereket alkalmaztak Nyíregyházán 1987 őszén.)

Koncznak 1989 decemberében komoly felelőssége volt abban is, hogy indokolatlanul nagyarányú iratmegsemmisítés kezdődött. Kezdetben csak a valóban elavult iratokat „selejtezték”, majd később azokat, amelyek megtartása az Alkotmány, illetve a Büntető Törvénykönyv változásai következtében időközben törvénysértővé vált.

A Duna-Gate botrány kirobbanása után azonban már szinte válogatás nélkül történt az iratmegsemmisítés. Pallagi Ferenc BM-miniszterhelyettes intézkedése nyomán 1989. december 22.-től - félretéve az érvényes előírásokat – a megsemmisített anyagokról nem készítettek jegyzőkönyvet, helyenként bedarálták a már meglévő régi selejtezési jegyzőkönyveket is.

De nem minden semmisült meg, amire a főnökség kiadta a parancsot: az ügynökök és a szigorúan titkos tisztek (SZT) beszervezését bizonyító kartonok mágnesszalagon megvannak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A jelentések egy része is megmaradt. Jó néhány dokumentumot viszont a bennfentesek helyben elspájzoltak maguknak, jövőbeni karrierjüket így próbálva bebiztosítani!

A Nemzetbiztonsági Hivatal irattárában vannak titkosítva ma már azok az iratok, hogy Koncz ezredes kapcsolata a KGB-vel mennyire elmélyült volt. Viszont néhány illegálisan „elspájzolt” titkos iratból kapott a VAKOND ellenzéki kiadvány szerkesztősége is a ’90-es években!

Most csupán egy olyan érdekes dokumentumot osztok meg, amelyen nincs levéltári jelzés. Az egyik „bennfentestől” származik, aki ezzel is próbálta bizonyítani, hogy a szabolcsi állambiztonsági nagyfőnök feleségestől járt át a „nagy Szovjetunióba” a KGB-hez - holott az asszony hivatalosan nem volt nyilvántartva a titkosszolgálatnál, mivel laboránsként dolgozott a Tanárképző Főiskola biológia tanszékén.

Azt már az olvasó fantáziájára bízom, hogy a nyugalmazott ezredes kiemelt nyugdíja mellett hogyan kaphatott jelentős bizalmi állást magas fizetéssel az APEH-nál a rendszerváltás utáni években Nyíregyházán.

Ugyanakkor a szintén nyugalmazott beregszászi Dabóczi Imre KGB-főnököt abban az időben rendszeresen látták az adóhivatalban: a függetlenné vált Ukrajnából gyakran ellátogatott régi barátaihoz. (A 90-es években a nyíregyházi Adóhivatal apparátusának úgy a harmada ejtőernyős BM-dolgozókból állt.)

– Dr. Koncz András és felesége részére előre kiállított, kettős/kétszemélyes, Szovjetunióbeli szolgálati útra szóló „KIKŰLDETÉSI RENDELVÉNY”

(A KGB-hez, 1989-re, később beírandó aktuális keltezés lehetőségével.)

Kerecseny László őrnagy

A Szabolcs-Szatmár megyei III/III-as csoportfőnökség osztályvezetője volt. 1974-ben végzett a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán. 1976-ban a Nyíregyházi Városi tanács közművelődési előadója lett. Állambiztonsági karriere könnyen indult; szépreményű kádergyerekként futtatták, hiszen apja 33 éven át volt belügyi szolgálatban és őrnagyként ment nyugdíjba. Rendőri pályafutása 1979. február 1.-én kezdődött Szép Imre alezredes parancsnoksága alatt. Három év múlva már főtiszt lett, majd 1985 szeptemberétől osztályvezető.

Hithű kommunista elkötelezettségéről minősítésében olvashatunk:

„Az MRFK Pártbizottság, az Agitációs és Propaganda Munkabizottság tagjaként kiemelkedő tevékenységet fejt ki. Több éve már, hogy propagandistaként pártoktatást vezet, ahol szintén eredményes pártmunkát végez. Pártfeladatát mindig pontosan, lelkiismeretesen teljesíti.”(…)

A Magyar Népköztársaság Közbiztonsági Érdemrendje arany fokozatának birtokosa. 1988 októberében léptették elő őrnagynak, hiszen beosztottjaival komoly eredményeket értek el az ellenzéki szervezetek megfigyelése terén.

Horváth belügyminiszter személyesen is nagyra értékelte és példának állította más megyék valamint az országos BM-vezetés előtt a konspirációs tevékenységét. Két régi, felkészült és kipróbált ügynökét is bejuttatta abba a már legendává vált lakiteleki sátorba: Hamvas Lászlót („Ciceró/Czene Róbert”) és Felhős Szabolcsot („Cson- grádi”). Később azt is elérte, hogy a Megyei Kerekasztal tárgyalásokon az ellenzéki küldöttek egy része az ő beépített embere volt.

A „Határ-szél” független lapot is sikerült „behálóznia”, hiszen a két társ-főszerkesztő Burget Lajos („Bodrogközi” III/II-es kémelhárító) és Tarnavölgyi György („Fiják László” III/III-as belső elhárító) a titkosszolgálat  ügynökei voltak.

Hithű kommunistaként a heti politikai foglalkozásokon keményen megkövetelte embereitől, hogy jártasak legyenek az aktuálpolitikában. Nem véletlenül lett B.M.-küldött a megyei MSZMP pártértekezletén 1989-ben. Bányász Jánosné belső tájékoztatóját a megyei ellenzéki szervezetekről az általa összeállított és rendszeresen leszállított „anyagokból” ollózta össze.

Felhős Szabolcs vásárosnaményi  „MDF-es” 6/a kartonja

A kezdetektől komoly nyomást gyakorolt beosztottaira, hogy azok a megye csekélyke szamizdat-hálózatát minél jobban feltérképezzék és szétverjék. (A katonai ügyészségi eljárás jelentős presztízsveszteséget okozott az osztályának a helyi rendőrségnél, ahol amúgy se kedvelték őket…)

Módszereiről: Embereivel mindig a körmönfont „diszkrét elfojtás” módszerét alkalmaztatta. Először mindig valamilyen bűncselekménnyel gyanúsították meg az „illegális sajtótermék” olvasóit, amikor kiszálltak a lakásukra. Aki megijedt a gyanúsítástól és nem ismerve a jogait házkutatási parancsot sem kért (miközben lerohanták és felforgatták az otthonukat, leigazoltatták és vallatóra fogták a jelenlévőket), azt alaposan megdolgozták. A leggyakrabban még lefoglalási határozatot sem adtak, ha találtak kiadványokat, például Palicz Győző tanárnak sem a Széna téri lakásában lefoglalt kiadványok után. Volt olyan is, aki a nyomás, az eljárási procedúra alatt megtört: no, azt beszervezték…

Spisák József

A Magyar Népköztársaság Közbiztonsági Érdemrendjének birtokosa. Egykori „szakterülete” a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Mezőgazdasági Főisko1a. 1984. október 1.-től lett BM-dolgozó, 1985-ben jelesre végezte el a belügyi iskolát.

Részlet a minősítéséből: „A belügyi parancsok, utasítások, valamint a szakmai munka megismerésében nagy szorgalmáról győződhettünk meg. A kellő tapasztalatok birtokában operatív részfeladatokat kapott, amelyeket lelkiismeretesen hajtott végre.”(…)

Spisák, a házkutatások specialistája (akkor és ma)

Mániákusan vadászott a szamizdat iránt érdeklődő értelmiség után. N. Éva nyomdászlányt elhurcolták a munkahelyéről 1988. szeptember 13.-án. Másnap, szeptember 14.-én M. Albertné Kórház utcai lakásán tartottak „helység ellenőrzést” Beszélő, Hírmondó, Demokrata újságok után kutatva. B. Katalin (szintén Kórház utcai tanárnőt) arra kényszerítették, hogy barátja ellen valljon egy szabálysértési tárgyaláson illegális sajtótermékek terjesztése ügyében!

Spisák elvtárs a kihallgatások során gyakran és szemmel látható örömmel alkalmazta az egzisztenciális megfélemlítés módszerét.

Sz. Lajos növényvédő repülőt és kedvesét, N. Zsófiát megfenyegette, árulják el a társaikat, különben Sz. Lajos soha nem repülhet az életben. Baktalórántházán - már az MDF hivatalos lakitelki megalakulása után - széleskörű nyomozást folytatott, hogy felderítse a Hegedüs Gyula tanár környezetében fellelhető „ellenséges ellenzéki elemeket”. Tomsics József kultúrház igazgatót, Tóth István testnevelő tanárt többször is vegzálták, mert részt vettek a lakitelki találkozón.

A rendszerváltás előtti hónapokban a kemény Spisák „elvtárs” mintha hirtelen megváltozott volna: beiratkozott a „PÁRBESZÉD” Egyesület első nyíregyházi alternatív Közéleti Népfőiskolájára, hogy a demokráciáról és jogállamiságról hallgasson előadásokat… Ott sokan tudták, hogy kicsoda valójában, de nem törődtek vele.

A mai napig nem derült ki hitelt érdemlően, hogy figyelni küldték oda, vagy ezzel is megpróbálta volna átmenteni magát a várhatóan bekövetkező új rendszerbe.

Bár lehet, az tévesztette meg, hogy a hivatalosan az egyesület és a Művelődési Központ szervezte első kurzusra csak a Pártiskolában kaptak helyet dr. Kiss Gábor megyei ideológiai titkár támogatásával. Azok a „megrögzött másként-gondolkodó Párbeszédesek” valahogy majd mindig kiléptek szinte mindenki tapasztalati köréből...

Czirják József

Egykori „szakterülete” az általános iskolák, szakmunkásképzők, gimnáziumok Szabolcs-Szatmár megyében. Elhivatott munkájáért a Közbiztonsági Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki.

Részlet a minősítéséből:

”A munkában nagyfokú szorgalom, kezdeményezőkészség jellemzi. Szakterületén széleskörű kapcsolatot épített ki a középfokú intézmények vezetőivel. Ez a törekvése jelentősen hozzájárult az eredményes felderítő, megelőző állambiztonsági munkájához. (…) Elkötelezett híve a párt politikájának, azt mindenben támogatja és megvédi. Munkatársai azt hiányolják, hogy esetenként magába zárja problémáit, nem kér segítséget azok megoldására.

Az állambiztonsági munkát megkedvelte, igyekezete, szorgalma azt tanúsítja, hogy hivatásának választotta a nyomozói területet. Szorgalmáért három esetben kapott elismerést.”(…)

Vad Sándor

Egykori „szakterülete” az egyházak, kisegyházak, szekták „ellenőrzése” a megyében. 1982-ben végzett állambiztonsági szakon.

Részlet minősítéséből: „Az állambiztonsági operatív munkában szükséges elméleti ismeretekkel rendelkezik, ami a feladatok végrehajtásában is megmutatkozik.”(…)

A III/III-nak azt volt az érdeke, hogy minél több papot és más értékes egyházi kapcsolatot beszervezett személyként tartson nyilván. A beszervezett ügynököknek csak kisebb része volt olyan alacsonyabb rangú személy, aki a vélelmezett ellenséges lelkészek környezetében, róluk jelentve tevékenykedett.

A protestáns egyházak irányában folytatott állambiztonsági munka egyik fontos célja volt az egyház diplomáciai lehetőségek kiaknázása, az egyházak nemzetközi tevékenysége során kedvező kép teremtése, ápolása Magyarországról külföldön, valamint fontos nemzetközi egyházi pozíciók ügynöki „elfoglalása”. Mivel az egyházak elleni állambiztonsági aljasságokkal nem kívánok részletesen foglalkozni, csupán néhány ügynök tevékenységét említeném meg.

Megjegyzés: Vad Sándor a rendszerváltás után KFT-t alapított. Az egykori Krúdy mozi épületében Hamvas László („Ciceró”/„Czene Róbert”- ügynök) biztosított neki helyet, ahol Kerecseny László nyugalmazott őrnagy is dolgozhatott!

Balogh László őrnagy

Egykori „szakterülete”: -3/a rendszabály, belföldi telefonbeszélgetések lehallgatása; -I-3/a rendszabály, nemzetközi telefonbeszélgetések lehallgatása; -3/e rendszabály, szobalehallgatás; -3/r rendszabály, rejtett fotó, optika, tv. volt.

A lehallgatások főnökét „Csupafül”-nek hívták bűnügyes kollégái

Balogh László 1990. február 21.-én kérte nyugdíjazását: „Az utóbbi időben csak nagy nehézségek árán vagyok, képes teljesíteni. Úgy érzem, megfáradtam, újítani nem tudok. A fentiekre tekintettel kérem nyugdíjba helyezésemet.”(…) Lényegében a Duna-Gate botrány szelét megérezve a szabolcsi III/III-as állománnyal távozott a süllyedő hajóról.

A rendszerváltás előtti szabolcsi telefonlehallgatások anyagának egy részét bedarálták, a többi pedig a mai napig államtitok.

*

FÜLSZÖVEG:

ugyanez olvashatóbban:

Az elmúlt 30 évben a szabolcsi rendszerváltás történetét meghamisították. A marxista történészből „antikommunista prófétát”, állampárti besúgókból hősöket, képviselőket, megyei alelnököt kreáltak, a történetírás mindig aktuálpolitikai érdekeknek volt alárendelve attól függően, hogy a bal vagy a jobb oldal volt hatalmon. Könyvem első részében a szabolcsi rendszerváltás kulisszatitkait próbáltam feltárni. Remélem, ezzel a 62 oldallal sikerült az „állóvizet” felkavarnom, tudom, az igazság „kristályosodása” sok embert felháborít.

Nekik csak annyit üzennék:

„Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk!”

A könyvem második részében a számomra legfontosabb novelláimból válogattam. Igaz történeteket, megtörtént eseteket írtam meg, bár néha az írói fantázia kicsit megváltoztatta a cselekményeket.

Kapható:

BABÓ ANTIKVÁRIUM - Nyíregyháza, Dózsa György utca 8.

Kapcsolat: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Figyelem! Előkészületben a szerző következő könyve:

Az 1990-es választások kulisszatitkai Szabolcsban

Újabb számkivetett történetek és a „Nyírfa” ügy