|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lények
Táltos paripák helyett állatorvosi lovak
A Jóisten országa helyett földi/égi pokol
A szellemi, testi-lelki és társas emberélet
LÉTROMLÁS – A ZSARNOKSÁG
ILLYÉS GYULA
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
*
1. Amikor belső ellenséget kreálnak: egy osztályt
2. Amikor földet osztanak, majd fosztanak: kolhoz
3. Amikor lesöprik a padlást: kötelező beszolgáltatás
4. Amikor a tárgyalás előtt kész a halálos ítélet
5. Amikor a büntetőbíró igényre gyárt rabmunkást
6. Ahol az autó luxus/csak párttagok közt osztanak
7. Ahol bőséges az árukínálat, de kevesen vehetik meg
8. Ahol hiánygazdaság van, s pénzért se kapsz semmit
9. Ahol az államvallás papja eretnekkasztráló/sterilizáló
10. Ahol az eugenika tudósai párosítanak/szelektálnak
11. Ahol tilos a baráti összejövetel is – konspirálni kell
12. Ahol a gyereket elveszik szüleitől: az állam jobb nevelő
13. Ahol mindig rendkívüli állapot – vésztörvényszék van
14. Ahol hol államosítanak, hol privatizálnak – fosztogatnak
15. Amikor a falusiakat elűzik a lakótelepi szükséglakásokba
16. Amikor a hívőt kiteszik gyerektársai kegyetlen gúnyának
17. Amikor a semmiért is 5-6 év, hosszabbítható börtön jár
18. Amikor az ún. védőügyvéd fellebbez súlyosbításért
19. Amikor hiába van pénzed, ha nincs jegyed/igazolványod
20. Amikor csak méregdrágán, feketézőktől vehető élelmiszer
21. Ahol a pártállam a dédunokád rovására is eladósodik
22. Ahol a politika dönti el, mi – nem – gazdaságos termelés
23. Ahol egyen családi házakkal verik szét a paraszti kultúrát
24. Ahol túlmunka, önkizsákmányolás kell a megélhetéshez
25. Ahol kötelező önként békekölcsönt stb. jegyezni
26. Ahol minden mindenütt,mindig ugyanaz: a bűz is
27. Ahol szinte minden közös: túros a háta/Csáki szalmája
28. Ahol a gyerekeket aktív politikai szerepre késztetik
29. Ahol a nem kollaboráló papokat akár még ki is irtják
30. Amikor bármely ellenállót sújthat a Berufsverboten
31. Ahol a rettegett politikai rendőrség állam az államban
32. Ahol csaló sztahanovistákkal rontják a munkanormát
33. Ahol teljesen lecserélik a vezető/értelmiségi réteget
34. Ahol gyorstalpalt káderek vezetnek, tanítanak, műtenek
35. Ahol minden főhatalom bosszúálló zsidók kezében van
36. Ahol a lélektan tiltott, a filozófia pedig csak ideológia
37. Ahol a materializmus tankjai irtanak minden szellemet
38. Ahol a „szabad” országban idegen hadsereg állomásozik
39. Ahol az ország vezetőit a birodalom központ választja
40. Ahol eljátsszák a „demokratikus választás” színművet
41. Ahol minden a hadiipar fejlesztésének van alárendelve
42. Ahol állandó a háborús pszichózis, a kvázi statárium
43. Ahol a nagyot hibázó vezetőt még feljebb buktatják
44. Ahol mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek
45. Ahol a szakszervezet az állam transzmissziós szíja
46. Ahol a hadsereg impotens, de a fiatalokat betörik
47. Ahol az emberek többsége beteg, depis vagy alkoholista
48. Ahol becsületes munkából nem lehet egy házat felépíteni
49. Ahol a hatalom mindenkit cinkos bűnpártolóvá tenne
50. Ahol naponta hallod: bűnös a néped, utolsó csatlós stb.
51. Az értelmiségi java vagy megalkuszik, vagy elzüllik
52. Aki itt dudás akar lenni, annak pokolra kell menni
*
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
*
1. Ahol egész évben fordított nap van
2. Ahol szisztematikus a kontraszelekció
3. Ahol bevett fegyelemerősítő tizedelés
4. Amikor csak a pártelit utazhat külföldre
5. Amikor aki nem dolgozik, az nem is eszik
6. Amikor kidühöngi magát a vörös terror
7. Amikor létrejön a csőcselék rémuralma
8. Ahol a múltat/hagyományt végképp eltörlik
9. Ahol intézményesített a történelmi amnézia
10. Ahol nem kapsz kenyéradagot, ha hosszú a sor
11. Ahol neked kell dönteni: ma kit végezzenek ki
12. Ahol „a legjobb barát” a legbuzgóbb besúgó
13. Ahol nem tudhatod, melyik nap mire ébredsz
14. Ahol normatív az esztétika: pl. a szocialista realizmus
15. Ahol titkos naplódon újságolvasók csámcsognak
16. Ahol a – másként - gondolkozó bolondokházába kerül
17. Ahol Michelangelo farigcsálja a széklábakat
18. Ahol az improduktív költő munkaszolgálatos
19. Ahol a főnök naponta új ágyast választhat
20. Ahol lakosságcsere címszóval kitoloncolnak
21. Ahol egy politikai viccért is internálhatnak
22. Ahol a szabadidőd is kommunista szombat
23. Ahol még a jó levegőt is csak jegyre adják
24. Ahol kényszer-társbérleteben/kommunában élsz
25. Ahol a nyilvánosságba vetnek: nem lehetsz egyedül
26. Amikor minden ideiglenes rossz örökké tart
27. Amikor militarizálják az egész társadalmat
28. Ahol uniformizált a ruha, a viselkedés, a ház
29. Amikor semmit sem tudhatsz az eltűntjeidről
30. Amikor vagy te eszel embert, vagy téged esznek
31. Amikor csak titokban ehetsz, de nyilvános a WC
32. Ahol átnevelő-táborokban mossák az agyad
33. Amikor gyereked kínzásával bírnak vallomásra
34. Amikor szemed láttára erőszakolják meg nődet
35. Amikor a köztörvényes terrorizálhatja a politikait
36. Ahol ki vagy szolgáltatva a szadista börtönőröknek
37. Ahol a buzik cellájában te leszel a köcsög
38. Ahol meg is kell tapsolnod a zsarnokot
39. Ahol a lakomázók gúnyolva éheztetnek
40. Amikor neked kell bizonyítani ártatlanságod
41. Ahol a csengőfrász miatt se alhatsz nyugton
42. Ahol még a hálószobádban is lehallgató van
43. Amikor egy néprádió szól, de az mindenhol
44. Amikor az igazmondóból a nép ellensége lesz
45. Amikor a karrierért le kell köpni apádat-anyádat
46. Amikor örökké tart a hideg és meleg háború
47. Amikor a bukott diák pellengérre állítja a tanárát
48. Amikor az egész ország egy nagy koncentrációs tábor
49. Amikor a hadifoglyokat semmi-senki nem védi meg
50. Amikor mindenki mindenkit figyel és feljelent
51. Amikor a Párt dönt: ki és mit – nem - kutathat
52. Amikor betiltanak klubot, egyletet, olvasókört
*
MARSCHALKÓ LAJOS
A sodródóknak
Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,
Te kis sodródó, te rongy akarnok.
Nem lenne rajtunk semmi hatalma,
Éhen pusztulna, útfélen halna
De te vagy és csak te vagy a pártja
Joga, hatalma, hóhéri bárdja
Kinyújtott karja, felemelt ökle
Te szállítod a tapsot dörögve
Te, ki a szolgák himnuszát zengi,
Te vagy a bűnös, névtelen senki.
Te vagy a bűnös, ki súgva mondod
Hogy szolgálod csak a gaz bolondot
S óh, bár a bicskád testvérbe mártod
Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,
Ölni tudnék — mondod — ha látom
De a kenyerem, de a családom...!
Farizeusként nyögöd kereszted
S te vagy ki néped sírjába veszted
Mert mit neked a más vére dolga
Te vagy a bűnös, picinyke szolga!
Te vagy a bűnös, te porszem ember
Ki szent eszméért lázadni nem mer
Kinek csak a hasa a hazája,
Ki a korbácsot kutyaként állja
És követ raksz, hogy nőjön a gúla
Mindegy ha egy nép jajong alula
S tagadva Istent, hitet, vagy elvet
A fáraót ha csúcsra emelted
Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:
Porszem! A gúlát Te építetted.
A börtönt, bitót mind te csináltad!
Gazoknak létra meggörbedt hátad
Koporsót, rácsot, acél bilincset
Te alkottál, mert rothadt gerincet
Nyaldosó nyelved minden urat szolgál
Kicsi sodródó rossz szolga voltál!
Elvtelen tollnok, bőrödet mentő
Csinovnyik, bíró, öncélú bendő
Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,
Te vagy a bűnös, kis napraforgó!
Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!
Büntetésed a szép, szabad élet:
Mikor magadra hagy a diktátor
Melyben versenyre kelhet a bátor,
Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni
Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.
Kidob minden párt, megvet a szabad
S hiába sírod hízelgő szavad
Szeméten nyúlsz el számkivetetten
Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.
Szabadult néped betölti rajtad.
Itt az ítélet! Magad akartad!
*
POKOLKÉPEK
Rossznak tartott korban-helyen születni-halni
Népnyomorító és népirtó, életellenes rendszerek
A halmozottan hátrányos adottságok-helyzetek
Ördögi zsarnokság – mindenki szem a láncban!?
De hát senki sem– csupán – vétlen áldozat,
A balsors peches, balszerencsés alanya-tárgya,
Hanem szellemi-társadalmi súlyával arányban
Aktív-passzív közreműködő, cinkos bűnpártoló,
Aki segíti-hagyja, hogy így legyen, maradjon…!
És aki nem is próbál a szarból aranyat csinálni…
Boldogtalansága okát külső körülményekben keresi,
Saját felelősségét pedig minimalizálja, sőt: hárítja:
Pedig a legtöbbet ő árthat magának és szeretteinek…
|
