|
Pál Sándor, a pogány esperes
Mezítlábas parasztgyerekként nőtt fel, mélyen vallásos szülei nagyon szigorúan felléptek bármilyen ifjúkori lázadozás ellen. Kreatív közösségszervező ötleteivel hamar népszerűségre tett szert a debreceni református kollégiumban. Hátrányos külsejét (alacsony termet, kopaszodó fej, vékony hang) ügyes helyezkedésével igyekezett kompenzálni, különösen sejtelmes, diplomatikus modorát nem tudták behatárolni tanárai. Jeles érettségivel automatikusan felvételt nyert a Teológiára, ahol harmadéves hallgatóként felfigyeltek rá, amikor járni kezdett a nagytiszteletű Vitéz professzor lányával, Emmával.
- Megfogta az Isten lábát, azaz a combját - mondták irigykedve férfi csoporttársai.
Pál Sándor együtt végezte el a teológiát Emmával, akivel a sikeres államvizsga után összeházasodtak, majd megpályáztak egy lelkészi állást Rámaházán. Pontosan abba a faluba kerültek, ahonnan elődje, Simon Töhötöm esperes irányította az egyházmegyét.
Pál Sándor Vitéz apósa befolyásával néhány hónappal később elérte, az istentiszteleteket már Rámaházáról közvetítette az országos rádió, majd tanársegédi állást kínáltak fel számára az egyetemen anélkül, hogy tudományos publikációkkal bizonyította volna alkalmasságát.
Sándornak több év kellett ahhoz, hogy a doktori disszertációját összehozza, amit végül is hosszas huzavona után elfogadott a professzorok tanácsa. Mi is volt a fő gond a tudományos értékelésnél? Pál Sándor, Isten szolgája az apósa munkásságából írta doktoriját.
- Ne haragudjon, meg kell jegyeznem, a családon belüli dolgok nem tartozhatnak a tudományos okfejtés kategóriájába - jegyezte meg a bizottság elnökhelyettese a disszertáció védésekor.
Két hónap múlva mondvacsinált ürüggyel egy Borsod megyei faluba helyezték lelkésznek a kritikus adjunktust - természetesen az érdemei elismerése mellett; Vitéz professzor barátainak a keze messzire elért. Pál Sándor apósa politikus barátai révén nem csak a Zsinaton belül, de a kormánypárti képviselők között is jelentős befolyással bírt; nem kellett sok időt várnia, hogy előkészítsék a talajt esperessé választásának.
A vejét támogató korteskedő csapatot ügyesen megszervezte, tagjai a legszegényebb gyülekezetek lelkészeit keresték fel egyenként a megyében; komoly pénzt ígértek, templomok, imaházak felújítását, egyházi iskolák beindítását. Szükség volt az ígéretekre, mert Pereces lelkész komoly riválisként veszélyeztette Sándor várható esperesi székét. Ráadásul Simon Töhötöm esperes, aki már újra nem indulhatott az esperesi pozícióért, Pál és barátai jellemét ismerve nem támogatta a törtető ifjú titánt.
Sándor mélyen megsértődött, az ellenfelei „após-kedvence” szlogennel kampányoltak ellene. Félrenézett, amikor visszahallotta agitátorai gátlástalan, keresztény erkölcsöt semmibe vevő korteskedéseit… azt akarta, tiszta maradjon a keze. Eltűrte, hogy apósa emberei (lelkész vazallusai) végigjárják a billegő egyházi körzeteket és „Mi kellene nektek?” címen kívánságlistákat írtattak össze a falvak lelkészeivel, majd a püspökre hivatkozva (aki persze nem tudott semmiről!) komoly fejlesztéseket ígértek, halkan megemlítve Vitéz papa diszkrét befolyását. A gyors fejlődés ígéretével elkápráztatott papok annyira bedőltek neki, hogy még képesek voltak gyülekezeteik szavazatát is megváltoztatni.
Pál Sanyi néhány gyengébb, kétes jellemű lelkésznek komoly pozíciót ígért, ha a környéken mellette korteskedik.
Az esperesválasztás nagy hókuszpókusszal indult, mindenki tudta, milyen nagy a tét. Töhötöm, a leköszönő esperes kissé megkésve értesült a Pál Sanyi alattomos kampányáról, de nem mindenkit sikerült kiértesíteni és figyelmeztetni arról a szavazás előtt, hogy Sándor ígéretei csupán délibáb-halmazok. Aztán eljött a választás ideje; sok lelkész meghamisította a gyülekezete szavazatát, de még így is, a meghamisított szavazatokkal csak két plusz vokssal tudott bejutni Pál az esperesi székbe.
Sokan háborogtak csalás miatt, de a médiabotrányt elkerülve nem engedték újraszámolni a szavazatokat, annak ellenére, hogy mindenki előtt nyilvánvaló volt, több gyülekezet Pereces lelkészt támogatta, lelkészük mégis átírta a szavazócédulájukat.
*
A furcsa választási procedúra után Pál Sándor győzött, de a választási anomáliák belül nagyon emésztették; csöndben lapított kis falujában Rámaházán, ami most újra az esperesi hivatal székhelye lett. Ugyanakkor titkos vágya volt beköltözni a megyeszékhelyre, elődje esperesi lakásába, Simon Töhötöm viszont jogot formált a szolgálati lakásra és a hivatal épületére, hiszen a rendszerváltás után a kárpótlási törvény segítségével kiharcolta a hivatal és a hozzá tartozó lakás megépítésének költségeit.
Sándor politikus barátai tanácsát elfogadva a kivárás taktikáját választotta; nem érezte még magát olyan erősnek, hogy támadást indítson elődje ellen, de csak egy ideig…
Aztán kapóra jött neki Szeghalmi Balázs nyírpagonyi lelkész pénzügyi manipulációja… amit jogilag csak szőr mentén lehetett sikkasztásnak nevezni. Hogy miért?
Szeghalmi az egyházmegye pénztárosa volt, bankkártyája komoly pénzügyi átutalási joggal rendelkezett tízmillió forintig, amit sohasem lépett túl… egy ideig. Az egyházi törvények előírása szerint ellenőrzési jogköre volt felette Simon Töhötömnek és Pereces Csabának, valamint Pálnak, az új esperesnek.
Szeghalmi megbízatásával visszaélve elkezdte felújítani a nyírpagonyi templomot és a többi egyházi épületet a felsőbb szervek engedélye nélkül.
A felújítás összegéből még az egyszerű laikus is rájöhetett arra, a felújítási költségek 30-40%-kal magasabbak voltak a piaci értéknél, önkényesen megcsapolta az egyházmegye számláját, az árakból egyértelműen következtetni lehetett, saját zsebét is megtömi ezzel az ügyes pénzügyi manipulációval.
Pál informátorai révén Szeghalmi első pénzfelvétele után már ráérzett a sikkasztás tényére, mégsem lépett közbe… taktikusan kivárt, figyelte, mikor intézkednek egykori riválisai, Pereces Sándor és Simon Töhötöm, hiszen ők is ellenőrzési jogkörrel rendelkeztek. Nagyon kilógott a lóláb, amikor szándékosan megkésve Szeghalmi ellen megindult a pénzügyi vizsgálat, elsősorban nem Szeghalmi felelősségét próbálta vitatni, hanem Pereces Sándort és Simon Töhötömöt próbálták „keresztre feszíteni” megkésett intézkedések címén. Az új esperesnek el kellett magáról terelni a figyelmet, hiszen súlyos hibát követett el, amikor bankkártyát adott az egyházmegye pénzét elherdáló Szeghalminak.
A hónapokon át tartó jogi csűrés-csavarás után Pál kénytelen volt tudomásul venni, jogilag képtelen elmeszelni ellenfeleit, ezért lelkészi körökben megpróbálta őket vegzálni, úgymond „nemtörődöm” magatartást folytattak, megakadályozhatták volna Szeghalmi pénzügyi manipulációit. Riválisainak erkölcsi lejáratása teljes kudarcot vallott, de nem adta fel!
Egyre nehezebben tudta lenyelni, hiába foglalta el az esperesi hivatal épületét, de szolgálati lakásából mégsem tudta kigolyózni Töhötömöt; ki kellett várnia, amíg betölti a hetvenedik életévét.
Tisztában volt azzal, az egyházi törvények szerint Töhötöm 70 éves kora után csak akkor maradhat az árvaházi gyülekezet lelkésze, ha a presbitériumi tagok kétharmada szavazatával azt támogatja. Töhötöm, látva az állandó áskálódási manővereket, nem szándékozott a szószéken maradni hetvenéves kora után, de presbiterek többsége támogatásáról biztosította, így nyugodtan állt a szavazás elé.
„Nem kívánunk ide egy Sándor cárt”, mondták a gyülekezeti tagok harcias kiállással lelkészüknek. Választás előtt Pál kétségbeesetten apósa tanácsát kérte, hogyan is akadályozhatná meg Töhötöm maradását Árvaházán. Hónapokig tartott, amíg megszervezték; nagyon ügyesen időzített hadjáratot indítottak Töhötöm ellen. A suttogó propagandának a vádpontjai kivédhetetlenek voltak: frekventált helyeken, istentiszteleten templomban, szülői értekezleteken, a református iskola előtt és politikai körökben is elkezdték híresztelni, Töhötöm egy esketésért ötvenezer forintot kér, temetésért hatvanezret és ezért a NAV vagyonvizsgálati eljárást is indított ellene. Sőt, mi több, már „rabosították” a tiszteletes urat, csak azért van szabadlábon, mert óvadékot tettek le és az egyházi iskolában igazgatóként irányító felesége lenyúlta a diákok kirándulási pénzét. Töhötöm már előzetes letartóztatásban is volt, de végül házi őrizetbe helyezték. A lelkész először apró bosszúságként érzékelte az ellene indított rágalomhadjáratot, kezdetben nem is tudta, hogyan is védekezzen.
Volt, amikor a postán csodálkozva nézett rá régi ismerőse: te még szabadlábon vagy? Másik alkalommal, régi barátja unokája keresztelőjére kérte fel, megnyugtatólag hatottak rá mondatai:
- Tudod, Töhötöm, az egész város arról beszél, börtönben voltál, kiszabadultál, de újra le fognak csukni… mi lesz veled? Úgy döntöttem, te fogod a fiamat keresztelni, előtte megkértem a nagybátyámat, aki tudod, egész magas befolyással bír a megyei rendőr-főkapitányságon, futtassa le a központi számítógépen, milyen eljárások vannak ellened. Semmit nem talált! Ne haragudj, ideje lenne kikürtölni a környezetedben, mindent, amit kitaláltak most körülötted, az mennyire mocskos, szennyes tetű dolog. Egyáltalán nem értem, miért csinálják ezt veled?
A rá következő héten hitoktató fia, Péter támadt rá a családi vacsora közben:
- Tudom, apa, mennyi fekáliát próbálnak rád kavarni, de most már engem sem kímélnek, néhányan azt terjesztik rólam a suliban, óraközi szünetben dührohamot kaptam, földhöz vágtam a Bibliát, majd megtapostam.
Tanúk nincsenek az esetre, csak sajnálkozó kollegák, akik lelki vajúdásomról értekeznek; nagyon szeretném, ha abbamaradnának az érdemtelen, aljas támadások. Talán kérhetnéd a nyugdíjaztatásodat, így nem lennék én is célpont.
- Hiszen pontosan ezért csinálják, fiam - nyugtatta az apa. - Ha nem bírod idegileg és bedobod a törölközőt, akkor már győztek - próbálta helyretenni fiát Töhötöm. - A Pál Sanyi-gang ügyesen megtervezett offenzívájának kereszttüzében vagyunk, fiam, abból a kis faluból be akar kerülni ide a megyeszékhelyre az esperesi hivatalba, és ide, ahol most lakunk. Jól ismered a Bibliát, tudnod kell, az aljas eszközök tárháza kimeríthetetlen. Ahogy hallottam, Sanyi politikus barátja most próbálja egyesével megvesztegetni presbitereimet, hogy megpuhuljanak a szavazásra. Néhányan már megsúgták, milyen zsíros állásokat ígérnek gyerekeiknek, testvéreiknek, barátaiknak. Komoly támogatásokról sustorognak, új templomok építéséről, az idősek otthonának fejlesztéséről, amihez egy fiatalabb, ambiciózusabb pap szükségeltetik!
- Apám, ha ezt ennyire világosan látod, akkor miért nem dobod be a törölközőt?
- Kivárom az eredményt, látni akarom a meghajlott gerincű emberek arcát, akiktől sohasem kértem hűséget és mégis felajánlották támogatásukat, hallani akarom bukásom után a mentegetőzésüket… újra látni az arcukat…
A lelkészválasztás előtti csütörtökön Pál Sándor néhány presbitert magánbeszélgetésre invitált:
- Jól gondolják meg, a múltról vagy a jövőről szavaznak, de érzékelniük kellene, egy hetvenéves vénember csak a túlélésre, a nyugdíjára gondol és nem a jövőre - oktatta ki a kételkedőket. Ráadásul nincsenek jó kapcsolatai a kormánnyal, így elgondolkodhatunk azon, lesz-e egyáltalán templomok felújításra pénz. Nem tudom, ki lesz Töhötöm utódja, de biztosan jobb realitásérzékkel rendelkező, kompromisszumra képesebb lelkész lesz, mint Ő.
Töhötöm a presbitériumi tagoktól nem kapta meg a kétharmadot, visszavonult Sóskúti házába; nagyot csalódott bennük; hiszen Ők kérték, maradjon még egy évet. Pál Sándor véletlenül sem akarta, hogy az egyházmegyében bárki elhiggye, Töhötöm szolgálati lakására vágyik, ezért hagyta, hogy „űr keletkezzen” a megyeszékhely gyülekezetében, így a szolgálatot egy segédlelkésznőnek kellett ellátni nyolc hónapig. A több mint fél év elég volt, az árvaházi egyházfiak elégedetlensége egyre fokozódott, elvégre egy segédlelkésznő nem láthat el egy megyeszékhelyet, és ezért javasolták, Pál Sándor, Rámaháza lelkésze legyen az esperes. A gyülekezet megmentőjeként vonult be a városba, hatalmas megújulást és reformokat ígérve. Valójában Macchiavelli módszerével szerezte meg az egyházi hatalmat, a biblia erkölcsi tanításait semmibe véve és miután elfoglalta Töhötöm lakását és pozícióját, mindenki azt hitte, megnyugodott. De nem! Ha a hívek közül bárki Töhötömöt kéri fel egy esketésre, keresztelőre vagy temetésre a régi emlékek iránti tiszteletből, Pál Sándor és beosztottjai sajátos módszerrel próbálják lebeszélni őket… A kicsinyes bosszúvágyat nem tudta kiirtani „keresztény” lelkéből, a mai napig belül marja... talán a lelkiismeretének belső vajúdására ébred egy nap…
*
R. KOVÁCS LÁSZLÓ
A
RENDSZERVÁLTÁS
KULISSZATITKAI
SZABOLCSBAN
Tartalomjegyzék
A rendszerváltás kulisszatitkai Szabolcsban - 1. rész (4-19)
§ A demokrácia első hírnökei ………………………………………..……….. 4
§ Harcos demokraták a Béke moziban ……………………………………….. 9
§ Demokraták = „csőcselék” ? …………………………………………….… 10
§ Pártértekezlet Varga elvtárs bútorügyével ………………………………… 11
§ MDF javaslat egy nyíregyházi menekülttáborra ………………………..…. 12
§ Nyíregyházi jelentés az MDF országos megbeszéléséről ………………….. 13
§ Megalakul a FIDESZ nyíregyházi szervezete ……………………………… 15
§ Megalakul Nyíregyházán a Kisgazdapárt is …………………….………….. 16
§ Amikor még titkosították a megye gazdasági helyzetét …………………… 17
§ Egy újabb titkosított anyag ……………………………………..………….. 19
A rendszerváltás kulisszatitkai Szabolcsban - 2. rész (20-46)
§ Az első szabad március 15.-e Nyíregyházán ……………..………………… 20
§ „Ciceró felfuttatása” - avagy „Miből lett a cserebogár?” ………………….. 24
§ Ellenzéki Kerekasztal Nyíregyházán …………………………..…………… 29
§ MSZMP megyei pártbizottsági tájékoztató ………………………………… 29
§ A forradalmár költő és a műszerész gondolatai …………..………………... 29
§ Ellenzéki tüntetés Nyíregyházán …………………………………..……….. 31
§ A megyei ’56 MSZMP értékelésének változása …………………………… 37
§ Ellenzéki művészek találkozója Harangodon ……………….…….……….. 37
§ A nyíregyházi ’56-os mártírok exhumálása …………….………………….. 38
§ NEXT 2000 botrány: „-Elvtárs, segítsd a lebukottakat!” …….…………….. 40
§ Tüntetés a Munkásőrség Nyíregyházi Bázisánál ………….……………….. 40
§ Új lapok a sajtószabadság hajnalán ……………………………..…….……. 42
§ Az ’56-os mártírok újratemetése Nyíregyházán ……………….…….…….. 45
§ Az első szabad október 23. ………………………………………….……… 46
A rendszerváltás kulisszatitkai Szabolcsban - 3. rész (47-64)
§ Kik is voltak a szabolcsi állambiztonsági szervek prominens tisztjei? ……. 47
§ A szabolcsi III/III. „hattyúdala” ………………………………..………..…. 56
§ Akik a legtöbbet tettek a rendszerváltásért ……………………………...….. 63
§ Epilógus …………………………………………………………….….…… 64
Számkivetett történetek (novellaválogatás) (65-204)
§ Szex, jó jegyért ……………………………………………………….…….. 65
§ Kivágott fák, megcsonkított életek ……………………………..………….. 71
§ A Pék István kárpótlási ügy ………………………………………………… 75
§ A kaméleon Dorogi ………………………………………….….…..……… 82
§ Tanárnő-diák szerelem a kollégiumban ……………………………..……… 86
§ Ki az ikrek apja? …………………………………………………………… 96
§ A huncut öregurak …………………………………….…………………… 100
§ Samu története …………………………………………….……..………… 102
§ Sivák főhadnagy …………………………………………………………… 114
§ Elnök a kötélen …………………………………………………..………… 119
§ Októberi sebek ……………………………………………………..……… 123
§ A múlt kazamatáiban ……………………………………………………… 126
§ Meztelen tanárok …………………………………………………..……… 132
§ A betörő tanár úr esete ………………………………………….………….. 136
§ A balszerencse tündére ……………………………………….…………… 143
§ Pádár, a besúgó lelkész …………………………………….………...……. 149
§ Két malomkő között (érdemtelenné őröltek) ……………………………… 153
§ Fényévnyire a boldogságtól ……………………………………………….. 164
§ Kavics, a szekta fekete báránya ………………………………….………… 170
§ Mese egy hamis lakáskiutalásról ………………………………….………. 174
§ Történet egy újságíróról, aki magára gyújtotta a házát ………….………… 178
§ Egy elmaradt riport margójára ………………………………….…………. 183
§ Visszatérés az olajbázisra ………………………………………….……… 186
§ Pál Sándor, a pogány esperes ……………………………………....……… 192
§ Takács Péter nagy kalandja a Vakonddal ………………………………….. 196
VAKOND-VÁLOGATÁS ’56-os forradalmunk 60. évfordulójára
/reprint, 20 oldalas füzet - 2016.szeptember-október (205-224)
§ Nyíregyházi szobordöntők /képek ……….…..………………….……..….. 205
§ Amikor először 1956-ról írtunk - Nyírségi Vakond, 1989.október …….…. 206
§ A 10 legnagyobb hazugság - Fehér Könyv, 1957. ………………………… 209
§ 1956. október 23. - Hermann Péter, 1989. …………………..…….………. 210
§ Vádló tanúk a Szilágyi László és társai ellen indított perben …….…….….. 211
§ Magyar Október, 1988 - (Hermann Péter 1989) ………..………….……… 212
§ Utcai életképek – Demokrata, 1988/11. …………………………..……….. 212
§ „Kitüntetett párttagok, MPH.ÉR-1957.” - Nyírségi Vakond, 1993.március .. 214
§ „Hírhedt megyei ügyészek és bírók” - Nyírségi Vakond, 1993.március ….. 214
§ Nyíregyházi diákok közös követelése - 1956.október 27. ………………… 216
§ A legnagyobb vívmány - Lengyel Antal, 1956.november 3. ……………… 217
§ Kik a barátaink? - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956.november 7. …………… 218
§ l2 év börtönre ítélték a kocsordi lelkészt ……………………………….…. 218
§ „Az 1956-os … megtorlás megyénkben” - Vakond, 1993.október ………… 219
§ Amikor még az emlékezés jogát is elvették – Demokrata, 1988.július ….... 220
§ „Az 1956-os … megtorlás a kisvárdai járásban” - Vakond, 1993.március .... 222
§ Győznek az emberi jogok - Dr. Kovács István verse, 1956.október 31. …... 222
§ Volt egyszer egy szamizdat: a VAKOND - 2016.október …………..…….. 223
Meddig áll még ott a „kozák”-szobor? – 1993.október ………………….... 224
 
Ezek még korábbi kiadványok borítói...
|
