Az 1939. május 13-án született Schirilla karakterét és életének elemeit mintha a Monty Python tagjai találtak volna ki, akit halványabb, de annál médiaérzékenyebb változatban a fia visz tovább. A Nemzet Rozmárja becenevet viselő ifjabb Schirilla György copy-paste módon reprodukálja apja extrém ötleteit.
Ő is úszik jeges Dunát, vállal szuperfutásokat, egészséget népszerűsít, és ugyanolyan vastag szemöldöke és sörtehaja van. Sőt: fel lehet ülni a "Schirilla-vonatra". Beszédes történet ifjabb Györgyről és a groteszk dolgokat szintén könnyen produkáló hazánkról a tavalyi eset (videóval): ifjabb Schirilla átússza a jeges Dunát, kilép a vízből kisgatyában, homlokán jégkristály és moszat, majd a parton személyit kér tőle a hivatása magaslatán álló rendőr. (A képen fiú és apa.)
Az öreg Schirilla György élete kapcsán mindig azt érezni: old-szkúl és naftalinszagú, de mégis van benne szív és elhivatottság. Bornírt, de mégis fantasztikus teljesítmény, átüt a lelkesedése. Nézzük meg a borítót! Egy sárga-piros tyeplakiban kocog egy középkorú, kissé korpulens ember friss hóban, egy klasszicista épület előtt, miközben egy kislány kempingbringával kíséri, a villamosra várakozó "varjak" fekete serege pedig rökönnyel nézi. Ez a kettősség végig bennünk van, ha elolvasuk a róla szóló irodalmat.
Kalandjait egy 1968-os kommer hősköltemény (Hámori Tibor - A Schirilla-sztori) és egy általa írt önéletrajzi könyv is megörökíti, figyeljünk az utóbbi kissé poros címére: Egy távfutó vallomásai. Ezekből szemezgetek most és a következő részben.
Az életrajzi könyve nemcsak szórakoztató olvasmány, bőséges képanyaggal és fasza '80-as évekbeli szponzorreklámokkal (Zöldért-Skála, Vasbetonipari Művek, Főtaxi, Herbária szörp), hanem egy teljesen más dimenziókban létező ember "normalitásának" lenyomata is, amit hol borzongva, hol tisztelettel, hol csak röhögve lehet szemlélni. Nem utolsósorban azért, mert minden produkcióját állami ünnepségekhez igazította, ami már eleve teljesen bizarr: extrémsportot szockó ceremóniával ötvözni.
A multifunkciós Schirilla (taxis, bokszszövetségi főtitkár, kukás, munkás, pincér, stb) pályaképét, tevékenységeit nehéz röviden felskiccelni: olyan, mintha egy kelet-európai Forrest Gump története lenne sajátosan magyar elemekkel fűszerezve. Polgári foglalkozásai mellett teljesen extrém second life-ot élt.
Schirilla nagyon szereti a gyerekeit, és tán emiatt bőven ragaszt rájuk a saját agymenéseiből. Kislánya 80 km-es futóedzéseken kísérgeti bringával, fiai élenjáró vasemberek voltak egykoron, később György fia kopírozni is kezdte apja dolgait, a név és nemesség kötelez, sőt similis simili gaudet. Például: Schirilla mindig is nagyban játszott, rendszeresen átúszta a jeges Dunát, halála után ezt teszi fia is. Az öreg 1967-ben 32 nap alatt elfut Moszkvába Budapestről, majd fia ugyancsak nem szarral gurigázik 41 évvel később, bár a geopolitikai fordulatot jól mutatja, hogy ő már Rómába, XVI. Benedek pápához szalad. Utóbbi eset a Futóbolondok indexes fórumában is szórakoztató cicaharcot generált két kommentelő közt:
2008.04.08-án, 12:36:18-kor (126832):
1. kommentelő: "Schirilla György hétfőn kezdi meg idei legkomolyabb próbatételét, a békefutást, melynek célállomása a Vatikán, ahol május 7-én XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadja őt."
2.) Az alma nem esik messze a fájától:-) Az apa elfutott Moszkvába, Brezsnyev fogadta. A fiú elfut Vatikánba, a náci Benedek fogadja. Nagy különbség nincs a kettö között.
1.) Schirilla békefutásának a célja a szeretet, az egészség és a béke hirdetése.
2.) Igen a Vatikán mindig hires volt a szeretetröl, meg az egészségről, nem beszélve a békéről. Főleg akkor mikor még hatalmuk volt!!"
A moszkvai eset keletkezéstörténetét a Hámori-könyvből idézem, csak hogy átérezzétek a korhangulatot: "1967. szeptember 29. Schirilla 28 éves budapesti taxisofőr hajnali 6 órakor ébred, kiugrik az ágyéból, szélesre tárja a Tölgyfa utcai ház ablakát és mélyet szippant a friss, budai levegőből. Elérkezett a Nagy Vllalkozás első napja - 2 óra múlva indul Moszkvába. De nem vonaton, és nem is repülőgépen. Az Autótaxi Vállalat márciusi KISZ-taggyűlésén felállt és bejelentette: "A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére futva teszem meg a Bp-Moszkva közti 2215 kilométeres szupermaratoni távot, hogy a magyar kommunista ifjúság üzenetét a szovjet fővárosba vigyem és bebizonyítsam, milyen teljesítményekre képes az ember!" A teremben kitört a tapsvihar, az atlétika berkeiben azonban sokan sznobnak tartották ls kételkedve fogadták ezt a felajánlást. Kádár János levélben köszöni meg a "nagy és szimpatikus vállalást". Erre írja Schirilla: "Szinte magamhoz öleltem a levelet." Az országúti Szputnyiknak titulált Schirilla összesen 202 óra 6 perc alatt gyűri le a távot (32 nap, átlag napi 69 km, azaz 10 km/h). Tettéért az Év Sportolója címet kapja Balczó András és Kozma Pici birkózó mellett - pedig azokban az időkben rengeteg nagyformátumú "valódi" sportoló megkaphatta volna ezt.
Itt már posztoltam, hogy anno erről a moszkvai vállalásnak a "lepárlásáról" készült egy rövidfilm: 1968-ban Gazdag Gyula filmrendező dokumentumfilmet forgatott róla Hosszú futásodra mindig számíthatunk címmel. Ez már olyan közhely, mint a hosszútávfutó magányossága. Lóhalálában, 1 nap alatt készült el ez a vizsgafilm, egy Esti Hírlap-cikk alapján. Schirilla György elfut 142 km-t Kenderesre (nota bene: Horthy Miklós városkája), ahol elneveznek róla egy bisztrót. A tanácselnök egy csodás fűzfakölteménnyel fogadja a „hőst” az út közepén, aki helyben futva hallgatja. Aztán jön az avatóünnepség. (Backstory: Schirilla az előző évben, Moszkva felé állt meg a faluban, ahol az új bisztrót róla akarták elnevezni, de mivel élő emberről nem lehetett, a létesítmény a Sport nevet kapta.) Az utolsó éves főiskolás Gazdag és 3 főből álló stábja hétfőről keddre dobta össze a filmet: költségvetés nélkül, 16 mm-es filmre, kézikamerával. Ez volt az első olyan nyomon követős, úgynevezett szituatív dokumentumfilm, ami egy munkamódszert indított el (lásd Schiffer Pál csodálatos életműve: a hamisítatlan, „tetten ért” valóságot abszurd modellnek mutatja. (A képen az egyik Sport bisztró - amiből kettő is lett azóta Kenderesen.)
Azért tettem ezt a filmes kitérőt, mert pár évvel később elkészült a film folytatása, és itt lép be az UltraBalaton-faktor. Schirilla mindig is tervezte, hogy körbefutja a tavat, még a BSI, a zöldgömbös Ujj Zoli, vagy később Nagy Petiék versenyei előtt. 1974-ben megkörnyékezte egy pápai műszerész, bizonyos Szabó Endre, hogy adjon neki tanácsokat, sőt istápolja már, mert körbe akarja futni a Balatont, megihletődve Schirillától. A "mester" ellátta utasításokkal, és ment is vele végig a háromnaposra tervezett futás alatt. A téliszalámival feltankoló Endre nagy nehezen legyűrte a 204 km-t.
Aztán 1976-ban kitalálta a képen balra látható Szabó Endre, hogy Battonyától Nemesmedvesig fut (= a felszabadító Vörös Hadsereg magyarországi útvonala). A könyv 144-147. oldalán leírt történet könnypotyogtatóan káprázatos, kezdve azzal, hogy Endre egyáltalán nem készült fel az 600 km-re, csak a pápai Textiles Művek előtt futkározott, hogy a csajok felfigyeljenek rá. Vérhólyagos, bekötött izmokkal képtelen volt a másnapi futást megkezdeni, Endre csak vánszorgott szánalmasan. Közben egy gyalogló is elindult ezen a távon, aki gyorsabban ért oda az ünneplésükre készülő falvakba, mint a "futó" Endre, akinek folyton koszorúznia kellett volna. Helyette Schirilla koszorúz, mert Endre csak tántorog. Schirilla, aki 10 napon át mint egy csecsemőt ápolta, lázat kezel, fürdeti, itatja, öltözteti, sőt következetesen Babucinak is nevezi Endrét.
1977 őszén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma alkalmából ismét Schirillát kísérte végig Gazdag Gyula a Balaton mentén (Hosszú futásodra még mindig számíthatunk, 1977). Sajnos ezt a filmet sehol nem lelni, nem véletlenül. Kérdeztem Gazdag Gyula filmrendezőt: "A sorsáról semmit nem tudok. Miután a film témája Schirilla tanítványának Balaton-körüli futása volt, 1977-ben, a film befejezése után a Szovjetunió tiltakozásától tartva a 16mm-es munkakópiát eltüntették, mielőtt az utómiunkát befejezhettük volna. Sejtelmem sincs, hogy létezik-e még valahol, vagy egy szemétládában végezte-e.)
1980-ban Schirilla fiai viszik el az első és második helyett a balatoni szupermaratonon. Ne szaladjunk ennyire előre. 
Voltak pletykák Schirilla alkoholizmusáról, mondták, hogy az is közrejátszott korai halálában (1999). Erről nem tudok semmit. Az tény, hogy a könyveiben mindig kikelt az alkohol, az alkoholizmus ellen. Az is tény, hogy szívbetegen született, az orvosok azt mondták szüleinek, örüljenek, ha fiúk megéri a negyven évet. Hatvan évesen hunyt el, az emberek elképedtek, hiszen Schirilla volt a vegetarianizmus (de nem a bicsérdizmus), az egészséges és mozgásgazdag életmód képviselője. "Lehangoló látvány, mikor a nagy súlyfelesleggel rendelkező ember válogat a hentespultnál." Kisfiúként megrázta, hogy egy vasárnapi ebédhez hogyan vágnak le nagyszülei egy szárnyast, innentől nem evett húst. Elég radikális elkötelezettség 12 évesen. Egészsége azonban ettől a húzástól még nem állt felívelő pályára: helyzetét csak nehezítette, hogy kamaszként megkapta az akkor még gyógyíthatatlannak számító gyermekparalízist. Valószínűleg ennek kompenzálása is benne volt az extrém teljesítményeiben. Egyszer azt nyilatkozta: "A vilagcsúcsokat meg kell javítani, ez az egyik értelmük."
Életrajzi könyvében leírja, hogy 18 évesen egy lány csúfolódott vele, mire ő öngyilkos (!) akart lenni, bevetette magát a jeges Dunába. Ott hamar kijózanodott, kiúszott, bár tüdőgyulladást kapott. Viszont mirákulumként elindult beteg lábában a vérkeringés. Fogadalmat tett: minden évben átússza a Dunát télvíz idején, amit a legjobb barátjának hív. 35 évig nyomta, néha többször is egy télen. Lazán felfogott edzései ha igazak, elképesztő produktumok. A könyvében írja például, hogy "1985. november 7-én Szentendréről az árpád-hídig úsztam le, mintegy 15 km-t teljesítve a 6-7 fokos vízben...November és december hónapban 178 km-t ősztam a Dunában." Ez még futóteljesítménynek sem lenne semmi egy amatőrnél. Oké, tegyük hozzá, hogy ezeket a 20-30 kilométereke lecsorogta a vízben. Sodorta az ár, nem folyásiránnyal felfele. Azt sosem írja, hogy "felúsztam Tahiba".
Az abszurditás legsúlyosabb megnyilvánulása talán az volt, amikor valamelyik '80-as évekbeli Három Kívánságban egy gyerek azt kérte, hogy a Dunát éppen átúszó Schirillát egy kísérő motorcsónakból gőzgombóccal etethesse. Ez annyira belémivódott, hogy azóta röhögök, ha eszembe jut. (Ahogy látom Puzsért is megihlette.)
Innen folytatódik a 2. rész. Ami jön: Bárányok, rókák, baglyok Schirillánál. Vízi hullák, öngyilkosok, és az örvénykiképzés. A résztávozó taxis. Szupermaratoni futás és boksz összehasonlítása. Mire jó a végbélkenőcs egy ultrafutáson? Stb.
A Schirilla-sztori 2. -
Az abszurd életmű folytatódik
Az első rész után, amiben a balatoni ultrázás keletkezéskörülményeiről, a Bp-Moszkva futásról, Babuciról, a dunai jeges edzésekről volt szó, most további abszurd szemelvények következnek Schirilla mester életéből (forrás: Egy távfutó vallomásai). Az egyik hihetetlenebb, mint a másik. Úgy tűnik, ő mindent teljesen kifordítva, eltúlozva, abnormálisan akart csinálni. Aki kibírta mosoly vagy szörnyülködés nélkül a Sportpropaganda Kiadó könyvéből szedett részleteket, jelentkezzen!
13 éves kamaszként pelyvát hordott Pócsmegyeren. A munka végén elfutott a Dunához, tornacipősen átúszta a Dunát, hogy Leányfalun kössön ki nagyapja vityillójában. Oda-vissza, mindennap. Pedig az ötvenes években "az úton, köztereken futókat megmosolyogták."
1955-ben gimnazistaként Petri Lajos szobrász alkalmi munkása lesz, gipszet cipel, fát hoz a műterembe, ahol a saját tesitanára áll modellt. A bizarrságot ellensúlyozza, hogy "a Déli Pályaudvar mellett levő tüzép telepről sétáltam fel a Rózsadombra az 50kg-os súlyú zsákkal, volt olyan nap, mikor 10 fordulót is megcsináltam." Hihető?!
Érettségi után dömpervezető (!) lesz, párhuzamosan ezzel a Vasas-pálya lesz a második otthona. De közben az egyik, lelátóval ellátott teniszpályát szabadtéri mozivá alakítják át . Ezt ma kúl, nyugati szellemiségű, városbarát megoldásnak neveznénk. Schirilla kreatívan áll hozzá. "Ettől kezdve az egyik kedvenc kedvtelésem volt az, hogy filmelőadás alatt körbe-körbe futottam a pályán. A hangot végig hallottam, a képanyagból körönként 150 méter futásnyi részt láttam. Mindenesetre egészségesebbnek tartottam futva megnézni egy filmet, mint végigülni."
"Az első maratoni futásom alkalmával mezítláb futottam és talpam jól bírta a gyűrődést. A mezőny közepén érkeztem be, és éreztem, hogy egyáltalán nem futottam ki magam. Gimnasztikáztam egy keveset, majd 50x100 méteres fokozó futásokat végeztem a csepeli pálya kitűnő gyepén."
1958-ban megházasodik. Az esküvői vacsorát szendvicsek helyettesítik. A ceremónia után kimegy feleségével a Szent István parkba futni, Szöszike kerékpáron kíséri. A nászúton folyamatosan edz - "nehezen találnék ilyen baleket, mint az én Szöszikém."
1959-ben annyira befagy a Duna, hogy nem lehet még az éles jégtörmelék közt sem elevickélni. Ekkor két léket vágat 40 méteres távolságra egymástól, és a jég alatt "ússza át" a Dunát.
Az átúszásainál a levegő mínusz 5-10 fokos gyakorta, a víz pedig 2-3. "Egész kellemes" - írja.
1966. augusztus 20-án a Parlamenttől Dunaújvárosig úszik a Dunán (70 folyami kilométer) a 16.5 fokos vízben. 11 óra 25 perc alatt (átlag 6km/h) finisel.
Rendszeres Duna-edzésein számos szuicid hajlamút ment ki a vízből - ez sajátosan rímel a saját öngyilkossági-kísérletére. De előfordul, hogy egy vízihulla úszik vele szemben (1965, Dömösről Lupaszigetre csorog le Schirilla, 34 km).
"Elhatároztam, hogy totális vízbiztonságom kialakítása érdekében néhányszor leugrom az esztergomi roncshídról. Ezen a helyen találhatók a Duna-szakasz legnagyobb örvényei. Egy edzésen 8-10 alkalommal vetettem magam az örvénybe, és hagytam, hogy lehúzzon. Majd, amikor enyhült a lehúzó erő, egy erős mellúszó tempóval könnyedén kiúsztam az örvényből. Aki a víz felszínén próbálkozik a kiúszással, elfárad, és a víz martaléka lesz."
1985. február 13-án reggel 5 percet úszik a K-hídnál Óbudán 50%-os zajlásban, mínusz 25 fokban. Hazaér, távirat az Országos Vértranszfúziós Állomásról, hogy plazmaferezisre rendelik be. 30 éve véradó, megy is szépen. Lead 4 deci vért, kicentrifugálják a plazmát, visszaöntik belé a vért. Délután Duna-átúszós produkció 30-40 ezer ember előtt az Erzsébet híd pesti hídfőjétől a Szabadság híd budai lábáig. Őrület.
1962-től átnavigál az Építőipari Vállalattól a taxisokhoz. Nyolc évig éjszakai sofőr. Nincs forgalom, jobban lehet keresni, többet tud edzeni. Remek taxis-sztorik a könyvben. A legjobb: "Utasra várva is edzettem, ilyenkor 100 métereket futottam lendületesen. A taxim a 100 méteres sáv közepére esett. Így nem szalasztottam el fuvart." Télen is, mezítláb, hóban a taxidroszton.
Minden versenyen elindul, halmozza is. Csak egy példa: délelőtt 300 m akadályfutás, délután maraton, este körbefutja a Hármashatár-hegyet. 50 kilométeres gyaloglásban országos ezüstérmes a Vasassal csapatban, 5000 méteres gyaloglásban 24:02-es ideje van.
Állítólag hét éven át "körülúszta a Balatont". (Aczélsodrony -Sport c. könyv, 120. oldal) Az a korabeli úszó-UltraBalaton lett volna?!
Speciális hasizomedzése: cipőfűzőjére 2.5 kilós súlyokat köt, és lebegőülésekben tartja ki a súlyokat. Ez már Balczó veseverős súlymellényét idézi. Apropó lehet ilyen mellényt most kapni a Decathlonban.
Kislánya szeretett volna húsvétre egy bárányt. Egy csepeli versenyen meglátott kószálni párat a szabadkikötőben. Nosza vett kettőt. A Tölgyfa utcai lakásban tartják az egyre terebélyesedő állatokat, akiket gyakran meg is sétáltattak a környéken (Margit-hídnál), de a házmestert mindig le kellett fizetni, nehogy feljelentse őket.
Másik fia, Schirilla Tamás 1984-ben megnyeri a kétnapos Balaton-kerülő futóversenyt. Majd az első hazai triatlonversenyt is (Szombathely): 1000m úszás, 50km bringa, 10km futás. (A képen ifjabb György egy Duna-átúszáson).
Maga Schirilla folyton kísérti az extremitás határait. Elmegy egy 50 kilis távgyalogló versenyre (400-as atlétika pályán), délután maratont fut. Ma már nem tűnik soknak, de akkor ő tartotta a távolsági futás rekordot: egyszerre 84km (duplamaraton). Ezt javította meg 100km-re: az Alagúttól (0. km kő) indult, a dunakanyari Dömösnél fordító, vissza a Lánchídig. 90 km-nél, Csillaghegyen árokba zuhan, elveszti az eszméletét. Totálisan kimerült. Utólag megfejti: 50km-nél ivott egy erős feketekávét, és az bizony kiütötte. Soha többé nem fogyaszt sportolás közben "doppingszert". Amúgy 36-os a nyugalmi pulzusa, amit a sportszív-jelenségnek "köszönhet". A megnagyobbodás az aktív futás abbahagyása után állítása szerint visszahúzódott.
Egyszer találkozik Zatopekkel (ő az a cseh ikon ugye, aki nyert 5, 10 ezer méteren és maratonon is olimpiát): "Csalódás. A nagy futó civilben semmitmondó külsejű kis emberke volt."
1968 telén filmszerepre kérik fel: a Bűn tornya c. filmben egy vízihullát alakít, akit a zajló Szajnába dobnak Tordai Teri parancsára. Testhezálló figura. A multitalentum Schirilla még ezévben benevez a Riporter kerestetik vetélkedőre, a legjobb 12 közé kerül be.
Télen koncentráló képességét is edzi a filmezés mellett: kifekszik a hóra és tanul a TF-s szakedzői vizsgáira. Eközben, hogy jobban tudjon úszni, egy haverjával gumihártyás békakezet csináltat. Nem válik be, de mulatságnak jó.
1970-ben a hartai Lenin TSZ megkéri, ugyan fusson már le hozzájuk április 4-e alkalmából. "Higgadtan, hideg fejjel futottam végig a 100 km-t. Nagy futásaim után már nem tekintettem igazán nagy feladatnak." Kiégés? Nagyképűség?
Ismét munkát vált: taxisból üzletvezetőhelyettes lesz. A budatétényi gebines helyre, az Akácos vendéglőbe kerül. 14 órát melózik, örül, hogy állva dolgozhat, de persze futva jár oda és vissza a munkába. A piás elemekről nagyon rossz véleménnyel van ("Úgy jöttek nap, mint nap, mintha kötelező lett volna... A melegítősök várják, hogy az üzlet kinyisson és megvehessék italukat, aztán megveszik a Népsportot. Talán az italozásuk felmentését keresik, vagy volt köztük, aki sportolt valaha és most bugyután idézi fel a szép napokat? Sokan alkoholizálnak szociálisan, mintegy törvénybe iktatottan... A alkoholizmus pénzért vett baj... Helyettük senki nem fog leszokni róla."). Viszont egyszer az egyik vendégtől 10 korsó sörért gyöngybaglyot vesz, amit élő egérrel etet. Megunja a részegeket, lelép. Alkalmi munkás lesz házépíteséknél.
Majd pincérkedésre adja a fejét a Cserepes vendéglőben. Ott sem húzza sokáig, kukás lesz! Fent és lent és megint fent, hiszen az érdekes munkakörből ismét egy másik világba röpül: az Ökölvívó Szövetség kéri fel főtitkárnak 1979-ben! Néha annyira komolyan veszi a munkáját, hogy a Népsportot nem az atlétika, hanem a bokszrovattal kezdi. Raportra jár, fogaskeréknek érzi magát, meg kell felelnie. "A legnagyob bohóc" titulust aggatja magára. Ül tehetetlenül a főtitkári gépkocsi fehér műszőrmés ülésén, és eszébe jut, hogy a kukásautóval is ezen az úton közlekedett. Kontrasztos élet. Moszkvai díszfogadás, különrepülőgép, celeblét, taxizás, kulizás - mindenben része volt már eddig.
Összehasonlítja a "szupermaratoni" futást és bokszot - elég sajátos ideológiával: "A sérülés állandó veszélye, mint rizikófaktor, szinte "szerencsejátékká" teszi mindkét sportot. Előfordulhat, hogy a versenyt sérüléssel is tovább kell folytatni, ami emeli a teljesítmény értékét...Mindkét sportágnál mint gondolati komplexum jelentkezik az önfeláldozás, a szenvedések eltűrésére irányuló akarat... Mindkét szakág az érvényesülésnek az egyik legnehezebb formája, attól függetlenül, hogy hírnév szerzésére messzemenően alkalmas... Ezekre a sportokra magas vagy alacsony intelligencia szinttel rendelkező egyének a legalkalmasabbak."
1982-ben megalalul a Pest megyei Sporthivatal keretein belül a szupermaratoni szakosztály. 1983-ban a balatoni szupermaratoni már "nemzetközi" verseny: elindul három osztrák is. 1984-ben megrendezi az első Dunamenti Szupermaratont: 50 induló, a győztes Póczos Gyula. Már feltűnik a kiváló ultrás, Kis-Király Ernő, aki 1986-ban 2. volt a Spartathlonon.
Schirilla megkülönböztet mozgásformákat: ballagás (erőltetetten lassú, bámészkodással egybekötött haladás, 1-2 km/h), séta, barangolás, lötyögés, járás, gyaloglás, döcögés (erőltetett, bicegős mozgás, a teljesen kifutott hosszútávfutók így erülik el a verseny feladását), menetelés, erőltetett menet, kocogás, versenyszerű gyaloglás (10-15 km/h), bemelegítő futás (9-12 km/h), szupermaratoni futás (12-16 km/h!), maratoni futás.
Schirilla 4 csodaszert ajánl az ultrások figyelmébe:
1) Reparon aranyér elleni végbélkenőcs (sebgyógyító, amolyan "műbőrt" képez, ha a lábra használjuk vagy sebfedésre)
2) szarvasfaggyú (ha feltörte a cipő, kisebesedett a lábfej)
3) törülköző (izzadt test felfrissítse száraz törcsivel való ledörzsölés által, pórustisztítás)
4) kemény felkészülés, könnyű verseny, amit ő kamatbetakarításnak nevez (a tőkebefektetés maga az alapozás).
Ajánlhatta volna a tápsört is...
Egy szép gondolat a végére: "Az élet lassú égés. Ami a szervezetnek esetenként jól esik (lustálkodás, zsíros ételek, élvezeti cikkek fogyasztása), káros. Ami olykor rosszul esik (hosszútávon történő fizikai terhelés vállalása), hasznos...Sportolnék, de nincs időm rá. Önbecsapó kibúvás!"
Schirilla magát "rendhagyó, sokat kritizált, olykor dicsért, alkalmanként ünnepelt, esetleg meg nem értett távfutónak" tartja. Magam sem mondhattam volna velősebben.
Tényleg, újraolvasva ennek a posztnak a tartalma magam számára is hihetetlen.
