Bölcsek-balgák, s boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Egy-egy mondat:

Minden, amit önmagadnak

Közvetlenül vagy közvetve árthatsz – 1.

*

Petőfi Sándor
Az ember 

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? Ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
s ott őrzi azt egy pár kis századig,
s elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Dicsőséged, neved maradjon! Hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
tenger volt egykor, s újra az lehet,
s e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. Szeptember

*

1. Három kívánság: a jóból balszerencsét csinálsz

2. Csak kiengedni tudod a Szellemet a palackból

3. Beleharapsz a segítő kézbe/közönyt panaszolsz

4. Siralomvölgy e világ: mielőbb megboldogulnál

5. Kígyót melengetsz kebleden? Felenged, megmar!

6. Életfogytig önáltatás: ha lottó ötösöd lett volna...

7. Előre iszol a medve bőrére: kórosan elbizakodott

8. Garantált kudarcélményed: teknőc/nyúl futóverseny

9. Magadtól is sajnálsz jó szót, a rossz bőven árad

10. Csakazértis feszegeted Pandora szelencéjét: kinyílik

11. Ha kis jótettedre nem jön nagy hála: soha többé

12. Másnaposság miatt sok-sok aznap kiesik életedből

13. Szaharában homokot, eszkimónak csak jeget árulsz

14. Tengerbe vizet hordasz, és előtte még meg is sózod

15. Leereszted a redőnyt - zsákban viszel be világot

16. Megbénít: feleslegesen-károsan raktárra aggódsz

17. Képzelt veszély miatt elkerüli figyelmed a reális

18. Örömszerzésed: gúzsba kötöd magad: utána jó...

19. A magzatgyilkosságot abortusz néven szépítgeted

20. Bolhából elefántot csinálsz: semmiségeken lovagolsz

21. Saját elefánt bűnöd apró bolha csínynek lát(tat)nád

22. Paráznaság/önmegtartóztatás: csak végletet ismersz

23. Elég az olcsó vigasz: savanyú az el nem ért szőlő

24. Ha kosarat kapsz, egyből kurva/strici lesz belőle

25. Szájhős vagy, ki csak részegen oly „bátor” legény

26. Az itallal tompítod veszélyérzeted: vakmerősködsz

27. A felnőttségnek csak előnyeit, terheit nem látod

28. Minél hamarabb túllennél gyerekkorodon: koravén

29. A közös udvarra teregeted ki a családi szennyest

30. Annyit látsz a világból, amit kulcslyukon át lehet

31. Tökéletesen kielégít mások szex’ életének kukkolása

32. Létbiztonságod túlértékelve önként börtönbe vonulsz

33. Kalickád aranya elvakít, nem látod emiatt a rácsot

34. Neked mindegy: gondtalan vagy gondatlan vagy-e...

35. Más hibáján mérgelődve tkp. önmagadat bünteted

36. Zálogházba adott lelkedet már nem tudod kiváltani

37. Fizeted a köröket csakhogy „baráti körben” lehess

38. Kétségbe esel, s benne ragadsz, nem is kászálódsz ki

39. A halat te akarod megtanítani nálad jobban úszni

40. Partra vetett halként fizetsz simogató „segítődnek”...

41. Azt se tudod, hogy éppen most fiú vagy-e, vagy lány

42. A kicsit nem becsülöd, a nagyot nem érdemled

43. A sűrű fillért nem becsülöd: a ritka forintra vársz

44. Kudarcfóbiásan nagyobb dologba bele se vágsz

45. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal vágod a fát magad alatt

46. Okosan nem engedsz, inkább makacs szamárként szenvedsz

47. Csak a lényegből engedsz, minden máshoz ragaszkodsz

48. A mesékben mindig másokra ismersz, te nem változol

*

Petőfi Sándor

PATÓ PÁL ÚR

Mint elátkozott királyfi

Túl az Óperencián,

Él magában falujában

Pató Pál úr mogorván.

Be más lenne itt az élet,

Ha egy ifjú feleség...

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Roskadófélben van a ház,

Hámlik le a vakolat,

S a szél egy darab födéllel

Már tudj’ isten hol szalad;

Javítsuk ki, mert maholnap

Pallásról néz be az ég...

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Puszta a kert, e helyett a

Szántóföld szépen virít,

Termi bőven a pipacsnak

Mindenféle nemeit.

Mit henyél az a sok béres?

Mit henyélnek az ekék?...

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Hát a mente, hát a nadrág,

Ugy megritkult, olyan ó,

Hogy szunyoghálónak is már

Csak szükségből volna jó;

Híni kell csak a szabót, a

Posztó meg van véve rég...

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Életét így tengi által;

Bár apái nékie

Mindent oly bőven hagyának,

Soha sincsen semmije.

De ez nem az ő hibája;

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

„Ej, ráérünk arra még!”

(Pest, 1847. november.)

*

1. Fekete szemüvegedben mindent csak sötéten látsz

2. Ahova nyúlsz, fáj, pedig csak ujjadban van egy szálka

3. Kézmosásban perfekcionista vagy, nagyregényed fércmű

4. Kleptomániás, akit kigolyóz, kirekeszt minden kör

5. Sokat hallgatózó, magáról sok rosszat halló

6. Sokat mutogatsz - és rászoksz a lopásra

7. Nem lépsz hátra - kellő lendület híján: lécleverés

8. Megérdemelt kis pofon elől belerohansz a nagyba

9. Életed egy előregyártott színes giccses képeskönyv?!

10. A megjelenés érdekében kiheréled a műved

11. A fotelből bírálgatod a frontharcosok tetteit

12. A zabigyereken éled ki gúnyolódó képességed

13. A csúfolódok beleheccelnek a vakmerőségbe

14. Tragikus pózba vágod magad: nevetségessé válsz

15. Azt - is - élvezed a buzulásban, hogy bujkálsz

16. Titkosírással rögzíted ötleteid, de elfelejted kulcsát

17. Agyrém rabjaként nemed is szabadon választanád

18. Kicsit hőzöngsz, hőbörögsz, majd meghunyászkodsz

19. Csak a kisujjad nyújtod az ördögnek...

20. Mindenben jó vagy, „csak” kitartásod nincs

21. Mindened ép, „csak” épp a torkod véres...

22. Karrierista vagy, ráadásul a bűnözői pályán

23. Beengeded a „tótot”, és kitúr a házadból

24. Készpénznek veszed az üres ígéreteket

25. Legtöbb vitád elfajul: veszekedés, verekedés

26. Hagyod beskatulyázni magad: pl. botfülűnek

27. Megvárod és kihörpinted a fekete levest

28. Szirupban minden lélekmérget beveszel

29. A mézesmadzagot, a csalétket bekapod

30. A névlegesen emelt bért reálisnak veszed

31. A szart aranynak tartod: óvod, gyarapítod

32. Nemzetiszínű ekével szánthatnak a hátadon

33. A vereséget ünnepled: győzelemnek kiáltod ki

34. Semmi eszköztől nem riadsz vissza, csak te nyerj

35. Mondva csinált álproblémán, gumicsonton rágódsz

36. A szemetet a szőnyeg alá sepred, nyakadat töröd

37. A veszélyt észlelve a homokba dugod a fejed

38. Mértéktelenül szedve az orvosságodból is méreg lesz

39. Önkéntes adósrabszolga: munkamániás emancipáció?

40. A rombolásban jeleskedsz, az építést már elsunnyogod

41. Könnyen adod szavad az ördögnek, ő sose adja vissza

42. Nagy furfanggal törököt fogsz, de az meg nem ereszt

43. A kis hazugság fonalát el nem vágva belegabalyodsz

44. Szíved erre, eszed arra húz - végül helyben toporogsz

45. Könnyelműen szinte a semmiért kockáztatod egy életed

46. Elhanyagolod a részleteket, pedig ott bújik az ördög

47. Kínszenvedés neked, ha nem te vagy mindenben első

48. Nem állsz meg félúton, befejezed rosszul induló mondatod

*

MEGY

A JUHÁSZ

SZAMÁRON...

Megy a juhász szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.

Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.

Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.

Petőfi Sándor
(Kúnszentmiklós, 1844. július.)

*

Lényegbevágó kérdések

Én ne tudnám, mi jó nekem?

Hisz nem vagyok már gyerek/infantilis-szenilis!

Hogy akarhatnék/tehetnék én rosszat magamnak?

Tényleg én lehetek saját magam legnagyobb ellensége?

Nem a körülmények hatalmában vagyok azok áldozata?

Nem álbarát/rosszakaró rontja leginkább életminőségem?

Tényleg ekkora a hatalmam a tartós/súlyos önkárosításban?

Netán hamis istenkép, balgaság, neveletlenség, tudatlanság,

szívtelenség, jellemhiba, gyávaság, akaratgyengeség stb. okán?

De hisz akkor ezen itt és most módomban áll változtatni!

Ha én nem vagyok boldog, akkor szeretteimet is lehúzom?

És épp azokat bántom, akik a legtöbbet tesznek énértem?

Lehet: nem/rosszul szeretem magamat/társaimat/barátaimat?