|
Bölcsek s balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák vagy akár állatorvosi lovak
A Jóisten országa vagy földi és égi poklok
Az ember életminőségét javító vagy rontó
Mind egy magyar mondat: a részletben az egész
Elv és gyakorlat, életforma és pályafutás jellemzése
Pozitív ∞ helyett negatív: szabad ötletek jegyzéke - VI.
OSZTÁLYRÉSZEM
Az élet árnyát, fellegét is
Szivárványszínbe' látja lelkem
Csalódni és remélni mégis:
Így van megírva végzetemben.
S dallá szövődik minden eszmém
S mind, amit érzek, álmodom:
De nyitját hasztalan' keresném;
Mi célja, haszna: nem tudom.
Sugártalan, ködös napokba',
Ha rám borúl az éjek éje:
Fölhangzik édesen zokogva
A dal vigasztaló zenéje.
Ez tár elém egy szebb világot,
S ha lelkem errül álmodik:
A könny, a kín, a vér, az átok
Hallelujává változik.
S megszáll a vágy, hogy letöröljem
Könnyeit a szomorkodóknak;
S a béke útját megjelöljem
Azoknak én, akik csalódtak.
Ó, fáj e furcsa, gúnyos élet;
S lelkem gyakorta felzokog:
Az emberek mind oly szegények
S nem lesznek soha boldogok!
Türelmet és szánalmat oltott
Belém a lét nehéz igája.
Tudom, hogy ép' az sose boldog,
Akinek boldogság a vágya.
Tudom, hogy nemcsak én kesergek,
Bajlódik más is eleget,
Hurcolja némán a keresztet,
S nem vigasztalja senki meg.
Ó, hála, hála, hogy keservem'
Nem hordozom magamba' némán!
Van vígaszom, lehet pihennem,
Ha gondok árnya száll is énrám.
Borongás, üdvösség, igézet
Körülzsong lágyan, édesen;
S mit suttogásukból megértek,
Merengő, méla dal leszen.
Saját búbánatomban érzem
Örök bánatját a világnak,
S a lelki szomjazók nevében
Sóhajtom el szelíd imámat.
És öntudatlan', önmagátul
Szakad szívembül énekem,
Örömet, bút, mindent elárul...
S én nem tudom, csak érezem.
S habár jövőmben írva látnám,
Hogy sohasem leszek szeretve:
S dicsőség nélkül, ifjan, árván,
Szegényen dobnak sírverembe:
A vágyat üdvben élni váltig
Síró zenébe önteném,
S dalolva várnám a halált, így
Sóhajtanám ki lelkem' én.
1877
REVICZKY GYULA
1. Fejében lebutított a vevőkészülék: csak középhullámon fog „világrádió” adást
2. Az örökös pénzzavarban levő – annyira üres zsebe: még a kutya is lepisili
3. Szirénsziget: a betömött fülek, vagy végleg ott ragadás két rossz végletében
4. A testi-lelki sebek folyamatos, non stop ön/idegenkezű feltépése – vájkálása
5. Tiszta az udvarod, rendes a házad – „csak” éppen a dögunalomtól bűzlik
6. „Házastársi kötelességhez” a békesség kedvéért igyekszel olykor jó képet vágni
7. Mint a meszelt sírok: kívül vakító fehér – belül bomlás és rothadás…
8. Annyira büszke az illető, hogy még az orvosi vizsgálaton sem „panaszkodik”…
9. Te olyan jó gyereke vagy szegény anyukádnak, hogy sose hagyod el/magára…!?
10. Monogám vagy, és hűséges? Szexuális életed maximum páros önkielégítés!
11. A sok döntés, felelősségvállalás terhe elviselhetetlen: diliházba, rendházba bújik el
12. Akkor és úgy akarsz jó lenni, hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen,,,
13. Bőven elegendő a látszat – képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt…
14. Melldöngetően büszke, mert cinikus nyíltsággal vállalja: ő egy gazember
15. A legnagyobb hazugság az, ha magával a bűnnel mint erénnyel tüntetsz!
16. Más tollaival ékeskedik, mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt
17. Szülei fiút akartak, fiúnak nevelték, s ő – jó kislányként - nem lázadt ellene!?
18. Titkos örökbefogatottaddal tényleg az ő érdekében nem közlöd az igazat?
19. Hogy ne rontsd el a kedvesed kedvét: inkább boldog szeretőt játszol, színlelsz…
20. Ellenpróba nélkül elhiteted magaddal: nem a pénzedbe szeretett bele fiatal arád!
21. Másokat se „terhel vele”,vagy maga előtt is titkolni szeretné: nagyon nagyot hall
22. Nem akarod magad sajnáltatni, inkább erőn felüli lakomát rendezel…
23. Nem akarsz tudomást venni elburjánzó rákodról: ez is kegyes öncsalás?
24. Vakon elhiszed, ha fiad egyszer határozottan azt mondja: ő nem drogozik…
25. Álmodban tiéd lett a királylány - reggel hiába lógott a bilibe a kezed…
26. Gyereket beszéltek a hasadba, és már magad is gömbölyödni látod?
27. Szüksége van a bűnös világnak egy élő legendára: ő adja hozzá magát
28. Azért tiszteled a boldogokat, szenteket: ők helyetted éljenek hősi fokon az erényben
29. Hízelgőkkel veteti magát körül, s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!
30. Rá se néz más nőkre! Igaz, egy idő után nőként már a feleségére se…
31. Áltatod magad, pedig csak a protekció segített - de egyszer csak felgördül a függöny
32. Amit szégyellned kellene és gyógyítani, azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!
33. Külföldi diplomatát játszva bolondítod magadba - egy ideig - a hiszékeny nőket…
34. Az utasellátóban hőbörög a zaccos kávé miatt,miközben elmegy az utolsó vonata
35. Úgy teszel mintha a férjed még élne: lakásodból múzeum, kripta, emlékház lesz
36. A kiskutyádat élettárssá emeled, s reá öntöd szíved minden melegét!
37. A házasság kihívásai elöl behátrálsz egy Szent Hivatás menhelyére, zárt osztályára
38. Készpénznek veszed azt a sok leendő jót, amit a jósnő neked jó pénzért megígért?!
39. Annyira szerény: még azt is titkolja, amire itt és most csak ő tudja a létfontos választ
40. Egy férfi nem félhet a farkastól, hisz köztudott: nem is bánt ő, csak megkóstol!
41. Anélkül magasztalja az üdvözítő szegénységet, hogy valaha is gazdag lett volna
42. Csak azért tüntetően Absztinens, mert retteg, hogy nem bír mértéket tartani
43. Félsz bármiféle mámortól, részegségtől, nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts
44. Gyermeklelkűségét fitogtató: még maga előtt is takargatja infantilizmusát!
45. Meghirdetett és mellére kitűzött alázatossága az önfeladó nyájbirkaság apoteózisa
46. Azért nem szeded le a szőlőt, mert savanyú - vagy mert itt és most nem éred el?
47. Állatbarát felsőfokon - akkor is megsimogatja a nyuszit, ha az beledöglik is?
48. A tökélyig csiszolod hasonlóságod a királyhoz: dublőrként élsz, s hamar halsz
*
Reviczky Gyula
A két lúd
Egy vadlúd s egy szelíd liba
Közt folyt az itt leirt vita.
Nagy gágogással,
Szárnycsapkodással
Azt magyarázgaták idestova,
Kinek van kettejök közt jobb sora?
»Szegény rokon, neked bőven kijut
Bajból, teherből« - szólt a házi lud.
»Te nyugtalan, kóbor madár,
Másutt talál az ősz, másutt a nyár.
Fagygyal, viharral, bősz szelekkel
S éhséggel is, hajh, küzdened kell!
Sehol sincs nyugtod, maradásod,
Rád lesnek vérszomjas vadászok;
S mikor nem is várod, nem képzeled,
A gyilkos cső kioltja életed.
Én vígan élek és nyugodtan
Gond nélkül, tömve, jóllakottan.
Van bőven moslék és kukoricza;
Meghízik tőle a liba.«
»Nem írigyellek, húgom, érte,«
Igy válaszolt a vadlúd e beszédre.
»Te szolgaságban töltöd életed;
Azért hizlalnak, hogy leöljenek.
Mikor már alig vonszolod magad,
Elmetszi a szakácsné a nyakad.
Legyen bár harcz, veszély minden napom;
Szabadon élek vándorútamon
S ha majdan gyilkos cső terít le:
Nem végzem éltem gyávaságban, mint te.«
Melyik lúd mondott igazat?...
A kövérebb-e vagy a szabadabb?...
*
Az emberélet-romlás sorrendes forrásai
I. Aminőt-amennyit közvetlen magamnak árthatok
II. Aminőt-amennyit jó szándékkal nekem árthatnak
III. Aminőt-amennyit az álbarátaim árthatnak nekem
IV. Aminőt-amennyit – közvetlenül - másnak árthatok
V. Ahogy-amennyit a hivatásos segítők árthatnak nekem
VI. Aminőt-amennyit a nyílt ellenség/rossz hatalom árthat
VII. Aminőt-amennyit az ún. balszerencsének köszönhetek
|
