Nagy Jenciklopédia – kis magyar szótár

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

6.

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

*

Remélem,

nem vagyok

és nem leszek

aki a szürkék hegedűse

aki különcködő vagy botrányhős

aki zsarnok vagy a  talpnyalójuk

aki egy házisárkány papucsa - házi haramia

aki dögevő hiéna  vagy szabad préda

aki egy disznó a pocsolyában

akiből tizenkettő egy tucat

aki bálványok hasonmása

akit már életében elfelejtenek

aki palimadár, balek

aki élelmes, erőszakos, karrierista

aki magát született vesztesnek tartja

aki tökéletes angyal vagy gonosz  ördög

aki mindent megszokik és eltűr

aki békétlen, összeférhetetlen

aki örök lázongó, bujtogató

az élet kukkolója, kibice

aki helyett mások élnek

aki nem akar felnőni

aki igénytelen mint egy konyhamalac

aki életgyáva és így szerencséje sincs

aki nem érti, pláne nem élvezi a humort

aki vagy alkoholista vagy absztinens

aki hamis illúziókba ringatja magát

aki a délibábok hőse

aki beéri azzal, amit mások álmodnak meg

aki gyökértelen, sehova nem tartozó

aki csak a csőcselékben érzi valakinek magát

aki fóbiában másokat terrorizál

aki egy irigy kutya, egy kaján rosszmájú

aki egy nyeretlen kétéves

akit minden hájjal megkentek

aki egy struccpolitikus

aki egyre több alapdologról mond le végleg

aki a szart aranynak nevezi

aki az aranyból is is képes szart csinálni

aki egy óriás vállán ugrabugráló törpe

aki azért szerény, mert mihaszna

akit az orránál vagy a farkánál fogva vezetnek

aki veszélyesen akar élni s keresi a bajt

aki beéri a pótszerekkel és a pótcselekvésekkel

aki mindenre annyira ráér mintha örökké élne

aki napját lázas élvhajszában mint utolsót tölti

aki egyszerre akar egymást kizáró életformát élni

aki a "vak tyúk is talál szemet" alapján kapirgál

aki minden élethelyzetéből vizsgaszituációt csinál

aki kerüli a megmérettetést, nehogy kiderüljön valami...

aki képtelen egyenrangú kapcsolatokra: aláz vagy alázott

aki végleg letompítja érzékszerveit, hogy semmi se fájjon

aki nem mer szeretni, mert tart a veszteség bánatától...

aki száz vasat tart egyszerre a tűzbe,s egyik se lesz forró...

aki mindenben a példaképét követi - a kútba ugrásig

stb.

*

Tesztkérdés

Mit mentenél ki az égő házból?

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

(szorosak az időkorlátok, gyorsan kell dönteni!)

És mi/ki az, amiért odaadnád minden kincsedet?

(itt bőven van, de nem végtelen a gondolkodási idő)

*

Savanyú a szőlő

Mivel csak azt tekinted,

Hogy neked mire és hogyan

Van a Másikból szükséged,

- mintha csak egy mobil

Telefont vennél a piacon -,

S megfordítva már nem,

Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

S hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

Megideologizálod az egyedüllétet,

Túlhangsúlyozod az előnyeit…

*

Szesztestvériség

A kocsmában mindenki a barátod,

Mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

De melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

Vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

Vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

*

Transzcendens

Ne az én akaratom legyen meg,

Hanem egyedül a Tiéd, Uram,

Te tudod jobban, mi jó nekem!

Ezt kell folyamatosan tudakolnom,

S azután nekem is azt akarnom

(vagy úgy járok, mint Midász király)

*

*

Genezis és érvényesség

Mindegy, hogy honnan tudod

- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

Hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)

*

Petőfi Sándor

A BARÁTAIM MEGÖLELÉNEK...

Barátaim megölelének...

Szivökhöz nyomták szívemet;

Bennem mi boldog volt a lélek!...

Később tudám meg: mért öleltenek? -

Azt tapogatták, míg öleltek:

Hol van legfájóbb része e kebelnek?

Hogy gyilkukat majd odadöfjék...

És odadöfték!

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

*

A jövőbe látó

A Mézga család kalandjai

Máris szomszéd mint „doktor”

Kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

Ahol e kiskirályé a patika és a temető is,

S aki egyre nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit -

Pl. hogy meleg vízzel oltsák be az egész lakosságot

*

*

A szegénység előnyei

Például az ember nem rohan rögtön orvoshoz

Pláne nem maszekhoz, aki akar is valamit találni,

Hogy azután ismét felkeresd, állandó paciens légy

Se patikába - se csodaszerekért – se csodaorvoshoz stb.

*

Tünet észlelés

Öndiagnózis és a köreink

Vagy állandóan magunkat figyeljük,

S hipochonder túlérzékenységgel

A legkisebb elváltozásra is túlreagálunk, vagy

Nem észleljük a testünk által küldött vészjeleket,

S a hozzátartozóink sem figyelmeztetnek minket,

Hogy tartós és komoly elváltozásokat tapasztalnak…

*

Alzheimer-kór

Kezdetben,

amikor az úgynevezett

indítási fázisban van a betegség,

gyakorlatilag alig mutatkozik.

Tapasztalhatjuk,

hogy az érintett személy

hangulatilag letörtté válik.

Azt látjuk, hogy

a figyelem csökken,

az érdeklődés beszűkül.

Annak a látszatát adhatja,

mintha ez egy depresszió lenne,

leépülés.

Ezeket hívjuk pszeudo-,

egyébként áldepreszsziónak.

Másik oldalon vannak

az Alzheimer-kór

általában pszichés jelenségei.

Látszólag úgy tűnik,

mintha lehangolódna,

mintha gátolt lenne,

mintha szorongana.

Ekkor már elindul

a sejtkárosodás, sejtvesztés.

Minden olyan dologra fel kell figyelni,

amikor a figyelem, a gondolkodás,

asszociációk, képzettársítások,

memorizálások területén

változás áll be.

(Ivánka Csaba gerontológus)

*

Szabó Lőrinc

A RÁDIÓ

Lóci beteg volt, sírt egész nap,

kis testéből sütött a láz,

nyűgösködött, tűz-víz gyötörte

és kinin és borogatás:

betegségtől és gyógyulástól

egyformán irtózott szegény,

mindent kívánt és nem mosolygott

se képeskönyvön, se mesén,

pedig egy perc, egy percnyi vígasz,

ha csak megnyugszik egy kicsit,

már álomba ringatta volna

teste és lelke kínjait.

Végül a rádiót akarta.

-- Nyisd csak ki! -- szólt, szorongva, mert

félt, hogy rossz lesz a gép, amelyet

úgy szétcsavargált s összevert.

-- Próbáld meg! -- kérte szomorúan...

S felzendült valami zene,

s oly gyönge volt, hogy rögtön tudtam,

Lóci megint babrált vele,

megint babrált a rádióval;

de most nem bántam, és csak az

járt eszembe, hogy végre itt van

az álomhozó jó vigasz.

Lócit persze a rádió is

kínjában érdekelte csak,

sírt tovább, és hányta-vetette

magát a takaró alatt,

én azonban szerettem volna

a gépet megjavítani,

s addig ütöttem, feszegettem,

míg végképp vége lett neki.

Csalódva mentem a beteghez,

hogy elmarad az öröme;

a gyerek sírt, nem is figyelt rám,

s az anyja szólt: -- Te, Lóci, te,

figyelj csak! az apu egészen

elrontotta a rádiót! --

Lóci felült és megbüvölve

ismételte a szörnyü szót,

hogy: `elrontotta!` és: `egészen!`

és rám nézett, hogy igaz-e?

Bólintottam, s ő már mosolygott

s az anyja szólt -- Meg kellene,

meg kell az aput verni érte!...

Megverjük aput! -- szólt megint. --

S Lóci tapsolt: -- De érdekes lesz! --

s felejtett lázat és kinint,

és szeme ragyogott, hogy íme

kikapok, ha nagy vagyok is,

új erőre kapott az örömtől,

hogy hibáznak a nagyok is,

s elgondolkozva, megnyugodva

hálásan nevetett felém,

és egy kicsit beszélgettünk,

és lassan elaludt szegény.

*

A balgaság dicsérete

Ha az okosság a tapasztalaton nyugszik,

melyiket illeti meg inkább az okos elnevezés:

a bölcset,

aki részint

szemérmetességből,

részint

félelemből

semmihez sem fog,

vagy a balgát,

akit sem a szemérmetesség,

mert ezt nem ismeri,

sem a veszély,

mert ez eszébe se juthat,

vissza nem rettent semmitől?

A bölcs

a régi könyvek közt merül el,

ahonnan csak merő szőrszálhasogatást tanul,

ellenben a balgatag

azzal, hogy mindent megpróbál,

ha nem csalódom,

valódi boldogságra tesz szert.

ERASMUS

*

Hármas kötél

Sokkal jobb dolga van

a kettőnek, mint az egynek.

Mert ha elesnek is,

az egyik felemeli társát.

Jaj, pedig az egyedülvalónak,

ha elesik, nincsen, aki felemelje.

Hogyha együtt feküsznek ketten,

megmelegszenek.

Az egyedülvaló, pedig

mi módon melegedhet meg?

Ha az egyiket megtámadja is valaki,

ketten ellene állhatnak annak,

és a hármas kötél nem hamar szakad el.

*

*

Istenhez

két ember

jut közel:

az alázatos,

aki bármilyen

értelmi fokon álljon is,

szívesen hajt fejet,

vagy pedig az,

akiben elég képesség van arra,

hogy meglássa az igazságot

még akkor is,

ha az ellenére van.

PASCAL

*

*

Majomidomítás

Pompásan mutattak

És díszlépésben masíroztak a majmok,

Csak akkor borult fel a rend, de akkor nagyon,

Amikor valaki egy köteg banánt dobott közéjük.

*

Fejetlenség

Kilövik a csicsás mundérban villogó vezetőt,

S így hamar felbomlik és megfutamodik a sereg,

Mely odáig csatarendben és elszántan nyomult előre

Kiemelik, likvidálják a karizmatikus (lelki)pásztort

És előbb-utóbb/rögtön szanaszét széled a nyája

*

Damoklész kardja

Alatt a legnagyobb nyugalommal

Habos kávét inni, süteményt majszolgatni

Miközben bármikor összedőlhet az épület

Miközben minden percben kilakoltathatnak

*

Felmelegedés

Az öreg zsidó fia

odalép az apjához, és így szól:

- Jó hírem van, megházasodom.

Az apja erre így felel:

- Na, ennek örülök,

de holnap akkor hozd el a jegyesedet bemutatni!

Másnap a fiú odaállít az apjához

egy magához hasonló fiatalemberrel az oldalán.

- Ő lenne az, Béla.

Az öreg erre csak ennyit mond:

- Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név.

*

Hivatástévesztés?

Leereszkedik a remete a hegyről,

bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...

Nőt nem tudnak adni.

Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

Legközelebb nagy szükségében alább adja,

de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

mert a Béla sem olyan.

*

Időablak

Addig kellett volna ütnöd a vasat,

Amíg az meleg, képlékeny volt

Hiába ütöd most egyre hevesebben,

Már csak a puha kezed deformálódik el

*

Álima

Amit te imának gondolsz,

Az isten zsarolása vagy egy piaci alku,

S nem az Ő akaratának a tudakolása,

Nem a szentlélekkel való betöltekezés vágya

*

Selejtező

A halálraítéltet is gyógyítják, ha beteg,

Neki is fedél van a feje felett, és kap jó vacsorát,

Nem is beszélve az egyre komfortosabb börtönről -

Csak a hajléktalan hulladékán lépnek át közömbösen

*

„Segítség”

Jobban jártam volna,

Ha nem segítettél volna,

Minthogy – nagyon - rosszul segítettél

És csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba

*

Hajtány

Semmi nem működik az országban,

Csak a hitelhátralékosok kilakoltatása,

És a magánuzsorások behajtó mechanizmusai

Ebbe az olajozott gépezetbe ritkán kerül porszem

*

Koholt vágy

Az alkohol felkoholja a vágyad,

S még gátlásod oldva bátrabbá is tesz,

De mivel csökkenti a képességeidet,

Nagy pofonba szaladsz bele

*

A mennyiség hatalma

A hazugságokat propagálják,

Hirdetik, suttogják és üvöltik

Minden hullámhosszon és útszélen,

Addig ismételve, míg mindenki elhiszi…

*

Téli álom

Úgy akarsz  örökké élni,

Hogy testileg-lelkileg hibernálod magad,

S jobb időkre és arra a hercegre vársz,

Aki felébreszt Csipkerózsika álmodból?

*

Ál-piac

Amit te állítasz elő és viszel a piacra,

Az kőkemény és nem fair play versenyben van,

Amit neked kell venni: áram, gáz, benzin stb. stb.,

Azt mesterséges monopolárakon kellene megvenned

*

Conditio sine qua non

Az ún. elengedhetetlen feltétel…

Régóta vándorolsz étlen-szomjan a sivatagban,

De minden oázisban csak nyakkendőt árulnak,

- Kell a fenének, de nem nekem – mondod…

Mikor végre inni- és ennivalót is vehetnél,

Nem mehetsz be: „Belépés csak nyakkendővel!”

*

Párosodás

Megtalálja zsák a foltját

Az egymásnak hízelgés

és bűneink bagatellizálása

Kapcsolja össze egy ideig,

ideig-óráig a dongákat hordóvá

*

Vaklármázó

Aki így tud ideig-óráig

a figyelem középpontjába kerülni,

még ha a sok ismétlődés után nagy árat fizet:

elveszíti a szavahihetőségét

*

Pechszéria

Nem elég, hogy kicsit ittasan

elnéztél egy jobbkezes utcát,

És olyan szerencsétlen balesetet szenvedtél,

Ami végzetes kimenetelű volt: családod odaveszett,

De ráadásul még sittre is vágnak, tönkre is tesznek

*

Vendég a háznál

1.

Csak akkor lenne igazán jó dolgod,

Ha vendég lennél otthonodban/hazádban,

Akkor még a fenekedet is kinyalnák,

Nem győznének ajnározni, kedved keresni…!?

2.

A közismert rádióműsor provokatív címe

Ami sok éve a szülő-gyerek kapcsolatokról szól.

És itt a gyerek a „vendég”, mert kikerül a fészekből

Előbb-utóbb… Manapság többnyire túl későn.

Olykor soha…

Míg az első helyről hátrább sorolt élettársad

Lehet, hogy épp ezért már régen, végleg elveszik…

*

Seggnyalás

Emeld fel fejed, büszke nép…

Magyar ember nem találja a helyét

(nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?

Ez csak egy magyar-gyűlölő ráolvasás – vagy:

Aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…

*

Hígítás

Te mindenkit a barátodnak nevezel,

Aki nem viselkedik - nyíltan - ellenségesen veled

Az is, aki ismerősként visszajelöl egy közösségi oldalon

Ha bajban vagy, akkor bankhoz/pszichiáterhez fordulsz

*

Leuraló

Ledominálod, leuralod a társad,

Atyáskodva szellemi kiskorúsítod -

Majd gyötör a kétség: nem érdemelsz jobbat?

Nincs szimmetrikus, egyenrangú kapcsolatod? 

*

Massza

Mass media

Tanulástól elriasztva, gondolkodástól leszoktatva

Igen könnyen manipulálható népességhez tartozol

A vágóhídra terelgethető bamba birkanyájhoz...

*

Gyűlölet

Gyűlik az ölet

Ha gyűlölt ellenségedet is magaddal ránthatod,

Akkor magad is inkább a biztos vesztedbe rohansz

A bűnt gyűlöld, ne a bűnös embert – őt szeresd, segítsd

Magadnak is használna, ha figyelnél az igazságaira…

*

Megszokás

Gúzsba köt a szigorú házirended,

De elfelejted, hogy ezt egykor te hoztad létre,

S fel sem merül a lehetősége, hogy változtass rajta

*

Emberszabású majmok

avagy a megszokás hatalma

Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van.

A ketrecben egy madzagon lóg egy banán.

A banánt csak a legfelső lépcsőfokról lehet elérni.

Az egyik előbb-utóbb odamegy a lépcsőhöz

és elkezd felmászni a banánért.

Azonban ahogy hozzáér a lépcsőhöz,

az összes  hideg zuhanyt kap.

Kicsit később egy másik is

megpróbál felmászni a banánért -

az eredmény ugyanaz.

Ez még számos alkalommal megtörténik.

Kis idő elteltével,

amikor egy elindul a lépcső felé

a többiek megpróbálják megakadályozni.

Most zárjuk el a vízcsapot, nem lesz több zuhany.

Cseréljük ki az egyik majmot egy újoncra.

Az új "fiú" meglátja a banánt

és megpróbál érte felmászni.

A többiek azonnal megtámadják

és nem engedik, hogy a lépcső közelébe menjen.

Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad

a többiek támadása miatt, az új "fiú" feladja.

Most cseréljünk ki

még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra.

Az új megint csak

megpróbálja megszerezni a banánt,

de a többi négy  megtámadja ezért.

Az előző újonc is aktívan részt vesz a támadásban.

Amikor már ez is feladta,

cseréljük ki a harmadik majmot is.

Amikor ez is megpróbál eljutni a banánhoz,

a többi négy megtámadja.

Pedig a négy támadó közül

kettőnek elképzelése sincs,

hogy miért nem szabad a banánnal próbálkozni.

Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicseréltük

a ketrecben lévő majmok

egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról.

Mégis, meg sem próbálnak felmenni a banánért.

Hogy miért?

Mert ez mindig így volt és mindenki azt látta,

hogy így kell ezt csinálni.

*

Álkeresztény

A sünik áznak-fáznak,

De ott terem egy jótündér,

S az első kettőt hazarepíti…

A legkisebb sündisznó,

Aki jót akar a tesóknak,

S azt kéri a tündértől,

Hogy testvéreivel lehessen

(itt ázzanak-fázzanak vele)

*

*

Reményik Sándor:

Jóakarat

„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” 

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés; 

Mellyel a szív magának ád halált, 

S önnön hajába markol szaggatón 

A kétségbeesés?! 

„Én jót akartam. 

Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – 

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – 

S megindult alattam, 

Mint a horkanó paripa, vadul. 

Egy tégla nem tetszett a templomfalban, 

Megmozgattam, – s a templom összedőlt. 

Én jót akartam.”

Mikor eljő az ítéletnek napja, 

A végső nap, 

S a maga jussát minden szív kikapja, 

Mikor a Bíró rátekint merőn: 

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát, 

Egy hópehely a másik serpenyőn, 

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó. 

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda: 

Jóakarat – elég lesz ez a szó?…