Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia

avagy egy kis magyar mindenes

Életminőség: őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

A szívhez- és az észhez szóló lényegkereső

22.

Petőfi Sándor

PALOTA ÉS KUNYHÓ

Miért vagy oly kevély, te palota?

Uradnak fényében kevélykedel?...

Azért van rajta gyémánt, hogy szive

Mezítelenségét takarja el.

Szakítsd le a cafrangokat,

Mit rá szolgája aggatott,

S nem ismersz isten munkájára,

Oly nyomorúság marad ott.

S hol vette gazdád ama kincseket,

Mik semmiből őt mindenné teszik?

Ott, hol a héja a kis madarat,

Mit szétszakít, melynek vérén hizik.

A héja vígan lakomáz,

S szomszéd bokornak fészkiben

Madárfiúk zokognak, várván

Anyjokra, mely meg nem jelen.

Fitogtasd csak, te gőgös palota,

Az orzott kincsek ragyogásait,

Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,

Meg vannak már számlálva napjaid.

S kivánom, hogy minél elébb

Láthassam omladékodat,

S hitvány lakóid összezúzott

Csontját az omladék alatt! - -

S te kis kunyhó a magas palota

Szomszédságában, mért szerénykedel?

Miért bújtál a lombos fák mögé,

Azért-e, hogy inséged födjed el?

Fogadj be, kis sötét szoba;

Nekem nem kell szép öltözet,

De szép szív... s a sötét szobákban

Találni fényes szíveket.

Szent a küszöb, melyen beléptem én,

Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!

Mert itt születnek a nagyok, az ég

A megváltókat ide küldi be.

Kunyhóból jő mind, aki a

Világnak szenteli magát,

S a nép mégis mindenfelől csak

Megvetést és inséget lát.

Nem féljetek, szegény jó emberek,

Jön rátok is még boldogabb idő;

Ha mult s jelen nem a tiétek is,

Tiétek lesz a végtelen jövő. -

A földre hajtom térdemet

E szűk, de szent födél alatt:

Adjátok rám áldástokat, s én

Rátok adom áldásomat!

Pest, 1847. január

*

Maximalista

Ha úgy érzed/véled, nem lehetsz teljesen jó,

Akkor legalább a rosszban legyél az: sátánizmus

Mindegy miben, csak abban akkor a legjobb legyél…

*

Nagyságrend

A sas nem kapkod legyek után…

Nem válthatod aprópénzre a talentumaidat

Nem aprózhatod el magad napi csetepatékban…

*

Bértollnok

Szabadon szolgál(na) a szellem -

de ha meg lehet venni egy vacsorával,

lekötelezetté lehet tenni egy kinevezéssel,

szponzorálással, szinekúrával, állással,

kitüntetéssel, jutalomutazással stb.?

*

Súgni

se akárkinek lehet,

csak aki tudja a szövegét/szerepét,

csak a lámpaláz stb. miatt leblokkol.

Ha elrepül a papír, oda a tudomány?

*

Irreverzibilis

A kihúzott fog nem nő újra

A macskának sincs hét élete

Kolbászból már nem lesz disznó

A sterilizált nőnek soha többé nem lehet gyereke

Ha egy nőnek esküdtél hűségét, a többi már nem nő

Egyszer s mindenkorra lemondani a szerzői jogaidról…

*

Nevelők

A mívelt világban,

a jólnevelt osztályban

ezen borzasztó hit

látszik megöröködve lenni:

igazságos úton,

saját fáradságából

senki sem boldogulhat,

hanem minden módon

mások izzadsága gyümölcsének

valamely részét legalább el kell sajátítanunk;

s a nevelésnek fogásai abban állnak, hogy

ez szembeszökő lopásnak, csalásnak ne tartassék.

(Táncsics Mihály - gyászlevelek a börtönből, 1847)

*

Szamár mese

Egyszer az öreg gazda,

Mivel igen nagy szegénységben élt a családjával,

Úgy döntött, hogy eladja a szamarát.

Maga mellé vette a fiát és a szamarat,

És elindultak a vásárba.

Ahogy úgy ballagtak az úton,

Elhaladtak a földeken dolgozó emberek mellett.

Hallják, amint az emberek ezt mondják.

Nézd, milyen buta vénember,

Ott a szamár, oszt Ő meg gyalog jár!

Gondolta az öreg, őt már ki ne nevessék,

Ezért felült a szamár hátára, és úgy haladtak tovább.

Mennek tovább, elérnek egy patak partjára,

Ahol asszonyok mosnak a vízben.

Hallják, amint az asszonyok összesúgnak.

Nézd azt az embert, úgy ül ott, mint egy méltóság,

A szegény gyermek meg nyakig a porban jár.

Na, erre elszégyellte magát az öregember,

Leszállt a szamárról, és felültette a gyereket rá.

Így mentek tovább.

Alig haladtak valamit, elértek a malomhoz.

A molnár legények kint sütkéreztek a napon.

Amint meglátták őket, így szóltak.

Nézd, a kis taknya a szamáron,

A szegény öreg meg mint a szolga kullog!

Na, gondolta az öreg,

Őt senki meg ne vesse,

Hát felült a gyerek mellé, és így haladtak tovább.

Mennek tovább az úton,

Jönnek velük szembe a kereskedők.

Azt mondják maguk közt.

Nézd azt a két léha embert,

Szegény állat majd bele pusztul a cipelésbe,

Így még a vágóhídra se érnek vele!

Erre lepattant az öreg és a fia szamárról.

Fogta az öreg, nyakába vette a szamarat

A két elülső lábánál, a fia meg a két hátsó lábánál,

És így a hátukon cipelték a szamarat egészen a vásárig.

Ahogy beértek a vásárra,

Mindenki dőlt a nevetéstől,

Milyen két buta ember ez!

(A végén bele is ölte a szamarát a folyóba…)

*

Gulag szocializmus

Nincs rosszabb, mint

az őrjítő bizonytalanság

Nem tudható/tudhatod:

nyelvtudásodért előléptetnek/lecsuknak

Amikor nem tudod,

hogy miért és mennyi büntetés jár

Amikor senki sohasem

lehet biztos az ártatlanságában

Nem lehet benne biztos:

a fellebbezésedre súlyosbítanak-e

Mikor nem tudhatod,

hogy hozzátartozód él-e, hal-e

Amikor nem tudhatod,

hogy hozzád jött-e a fekete autó

Este még Rákosival koccintottál,

másnap ÁVÓ pincében…

Nem tudhatod, hogy

ki a spicli, aki egy viccért feljelent

Nem tudhattad,

meddig tart a kitelepítés, s mi lesz azután…

Nem tudhatod,

mennyit ér a pénzed, s mit lehet érte kapni

Nem tudhatod,

ki jelentett fel, mivel vádolnak, ki a védőd…

Nem tudhatod, hogy

kiadják-e éveken át írt nagyregényedet…

*

Vezetők, rangok, címek

Rang és pozíció – cím és hatalom

Király, vezér, elöljáró, gyula, fejedelem,

Parancsnok, tábornok, tiszt, tisztviselő,

Osztályfőnök, rangidős, miniszter, elnök,

Főorvos, püspök, pápa, góré, nagyságos úr,

Excellenciás úr, császár, herceg, arisztokrata

Mester, családfő, állomásfőnök, egyetemi tanár,

Akadémikus, presbiter, kurátor, bandafőnök,

Haramiavezér, börtönparancsnok, utcabizalmi,

Hajóskapitány, csapatkapitány, művezető, brigádvezető…

Stb. stb. stb.

*

Próba-szerencse

Ahogy esik, úgy puffan

Vak tyúk is talál szemet

Mint amikor például egy elveszett gyereket keresel,

De nem módszeresen, valószínűségi prioritásokkal stb.

Hanem vaktában, összevissza, hol ide, hol oda kapva…

*

Kétélű fegyver

: „….lesz köztünk elég,

kinek kezében a sajtójog,

ezen legszebb emberi jog,

a gyilkosnak gyilkánál

és a gyújtogató kanócánál

nagyobb átokká fog válni.”

Széchenyi

*

„Jud” Süss

„… A Süss vagy „Jud” Süss

néven is ismert Oppenheimer

felemelkedése és bukása …

figyelmeztetésül szolgált

az olyan zsidóknak,

akik bizalmukat

keresztényekbe helyezték.

Sokatmondó tény,

hogy Oppenheimer,

aki tündöklése idején

egyáltalán nem gyakorolta vallását,

bebörtönzése alatt

megtért a szigorú ortodoxiához,

a kegyelem ellenében sem

volt hajlandó megkeresztelkedni,

és hitét megvallva fejezte be életét."

(Paul Johnson: A zsidók története.)

*

Fáy András

Gondolatok az életről.

Az élet egy kőszirtos folyón való tsónakázás,

mellyen tsónakunkat a' viszszás szél gyakran meg rongálja.

Egy jóltévő hab ki veti azt a' tisztásra,

's mi azt véljük, hogy az - örvény.

Az élet rendszerént abba telik el,

hogy azon gondolkozunk, mint kellessen élni.

Az élet egy álom,

mellybe ki Úrnak, ki szólgának,

ki gazdagnak, ki szegénynek álmodja magát.

Némellyeket szorongató álmok vesznek körűl,

másokat édesek ketsegtetnek;

de mindegygyik valóságnak álmodja álmát.

A' halál fel ébreszti őket, 's akkor látják hogy - álmodtak.

*

Híradások.

Pestenn egy gazdag kereskedő

el vesztette a' betsületét,

a' ki meg találta, jó jutalomért adja elő.

Ő egy gazdag zsidóra gyanakodott,

de ez azzal mentette magát,

hogy ő félvén az éhenhalástól

illyen portékát nem szokott tartani,

de a' magát károsodottnak vallónál is soha sem látott;

mellynek tsak az is elég bizonysága,

hogy semmije sem vólt, most száz ezerrel bír.

Fáy András: Mesék

*

Átlátszó

felelősséghárítások…

Nem szartam a kútba, csak a kávájára…

Nem öljük meg Józsefet, csak a mély kútba dobjuk,

És akkor majd nem tapad vér a kezünkhöz?

Én csak azért tagadtam meg a forradalmat,

Mert a tévedhetetlen mester is ezt tette akkor…

(Csoóri Sándor hivatkozott így Illyés Gyulára)

*

Csoóri Sándor

A kárörvendőkhöz

Mi éjt nappallá téve dolgoztunk,

hogy boldog sorsra jusson ez az ország.

Ti idegenbe kacsintgattatok

Elhagyva rútul hazánk lobogóját.

Míg terveinknek súlyos gerendáit,

fogunk szorítva, emeltük tovább,

ti kárörvendező gúnnyal jósoltátok

küzdelmeink korai alkonyát.

És most, amikor útközben megálltunk,

hogy könnyítsük a vállhajtó tehert,

azt hittétek, már végelgyengülésből

csináljuk ezt, s hogy szavatok betelt.

Azt hittétek, láp-ingoványra tévedt

ügyünk szekere, s mélyre elmerül.

Csalódtatok, ti balga kárörvendők,

csalódtatok kérlelhetetlenül.

Siettünk kicsit, őszintén bevalljuk.

A forró szív előredobogott:

Jövőnket érző, hű hevületében

A testre túlzott ütemet bízott.

A történelem győző szakaszában

Örökre összeforrt a nép, a párt.

A nép, e dolgos óriási test

Hallgatja harcos nagy szíve szavát...

Hallgatja és érti!...s ti kárörvendő jósok

Jövendölhettek, fecseghettek újra

Megyünk előre s ti az árokszélre kerültök

majd jóslat-piszokba fúlva.

Budapest, 1953. július 14.

*

A' hóld.

Egy szegény legény

gazdag feleséget vett magának.

Az illy házasságba

már az indító ok el hintvén

az egyenetlenség' magvát,

gyakran öszve kotzódtak;

's illyenkor az Aszszony a' férjének

mindég szemére hányta szegénységét.

Egykor egy illy zenebona' le tsillapodásával

a' férjfi az ablakba megy,

mellyen a' hóld tisztán bé világított.

Az Aszszony a' meg békéllést keresvén hozzá megy,

's egy darabig tartó halgatása után:

Angyalom! így szóll, ugyan

miért olly halavány a' hóld?

A' felesége' grátíájából világít Angyalom,

felel sóhajtva a' férjfi.

Fáy András: Mesék

*

Ellentétek

Mélyre és magasra

Ahol nagy a szükség, közel a segítség

Az év legsötétebb, legrövidebb napján

Születik a Megváltó, a világ világossága

*

Tautológia?

Ami jó, az jó…

Ami igaz, az igaz

Ami szép, az szép

A krumplileves, az

legyen krumplileves…

*

Lakni

Jól lakni és jóllakni

Édes otthon – mézeshetek

Úgy szeretlek, majd megeszlek

Családi kör a tűzhely mellett, a konyhában

Ágytól és asztaltól válni – eszem a kis szíved

Isten háza, a templom, ahol az ostyát szétosztják

*

Étel/élet

Emberi táplálék és állateledel

Mennyei manna és hányás, moslék

Ingyenkonyha és jótékonysági vacsora

Luculluszi lakoma gyönyöre – tantaluszi kín

*

Fejfedő

Praktikum és fejdísz

Sapka, kalap, csákó, süveg

Ami megvéd ütéstől, esőtől, széltől

Ami jelzi nemed, korod, rangod, nemzetiséged

Amit megemelhetsz és amivel adományt gyűjthetsz

*

Jótündér

Egy tünemény

Légy készen, s légy résen,

Ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse

És ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,

Mert ez ritka, vissza nem térő pillanat,

S ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz…

*

A hadi dicsőség

még mindig szélesebb elismerést nyer,

mint a tudományos vagy művészi alkotás.

A londoni Szent Pál templom kriptájában nyugszik

Wellington és Nelson.

Mindkét nagy katonának hatalmas síremléke van.

Közelükben egy szerény sírkövön

mindössze két betű áll: „A. F.”

Ki ez?

Alexander Fleming,

a penicillin felfedezője.

Több ember életét mentette meg,

mint amennyit Wellington és Nelson

valaha is elpusztított.

— Feleki László: Napóleon utókora

*

*

A

tordai malac

– rátótiáda

A történet,

amelyről Torda elhíresült,

egy malacról szól.

Egy alkalommal egy tordai vásárba

idegen szekeres érkezett,

aki a nagy forgatagban

akaratlanul elgázolt egy kéthetes kismalacot.

Az állat gazdája törvény elé vitte a szekerest,

magas kártérítést követelve tőle.

„Mily nagy lehetett a malac?"

- kérdezte a bíró a kárpótlás megítélésekor.

„Bizony lehetett az két hónapos!"

- túlzott a búsás kártérítés reményében a károsult gazda.

„Az nem lehet - döntött a bíró –

mert a két hónapos tordai malacnak

lett volna annyi esze, hogy a kerék alá ne kerüljön."

A bíró e bölcs szentenciája híresült el

az okos, mint a tordai malac

szóláshasonlatban.

*

A

közmondás

fogalma és értéke

A közmondás rövid és velős,

könnyen érthető mondás,

mely közönségesen a mindennapi élet

valamely tapasztalati,

vagy gyakorlati szabályát,

erkölcsi elveket,

vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz,

mely a nép ajkáról szállván el,

az irodalomban is megtartja népies formáját.

Más szóval:

a közmondások oly szólásmódok,

melyek a józan ész alapigazságait,

az apák tapasztalatait

a népnél örökölt formában,

velős szavakban

adják át az utókor fiainak

s igy szájról-szájra élnek

és közkeletnek örvendenek.

Tehát a közmondás

valamely

általános tapasztalaton alapuló

igazságnak

rövid alakban való kifejezése

és mintegy leszűrődése

azon ősrégi tapasztalatoknak,

melyek évszázadokon keresztül

a gyakorlati életben

megdönthetlen igazságnak bizonyultak be.”

Sirisaka Andor:Magyar közmondások könyve

*

Él

Magyar

közmondások

Az él soká, a ki jól él.

A ki jól él, királyt sem fél.

A ki tud élni, tud az valamit.

Ki nem akar élni, akassza fel magát.

Annyit él az ember, mennyit örömmel él.

Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.

Éljünk mi ketten, kurvanyja a harmadiknak.

*

Üdv

A pap

és a buszsofőr

egyszerre kopogtatnak

a mennyország kapuján.

Kijön Szent Péter,

röviden elbeszélget velük,

majd beengedi a buszsofőrt.

A pap fölháborodva kérdezi:

- És én?

- Engem, aki egész életemben

Isten szavát hirdettem,

nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

mindenki aludt. Bezzeg amíg

a buszsofőr vezetett,

addig mindenki imádkozott.

*

Numerus clausus

"Mi nem az idegen fajjal szemben

követeljük a numerus clausust,

hanem a saját fajunkkal szemben

követeljük a numerus apertust,

mert tébolyodott

és öngyilkos nemzet az,

amely az értelmiséget

nem elsősorban

a saját fajtájából

akarja rekrutálni."

Tormay Cecile

*

Rosszkedv,

örömrablás

Nem elég, hogy

nem tudjuk egymást boldoggá tenni,

raboljuk el még azt az örömöt is,

amelyet időnként

minden szív

meg tud még

szerezni magának?

Mutasson nekem embert,

akinek rossz a kedve,

és mégis olyan tisztességes,

hogy elrejti, egymaga hordozza,

és nem rombolja szét maga körül az örömöt!

Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv

a saját méltatlan voltunkon,

nemtetszés saját magunkkal szemben,

egybekapcsolva mindig némi irigységgel,

amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl?

Látunk boldog embereket,

akiket nem mi tettünk boldoggá,

és ez elviselhetetlen.

(J. W. GOETHE)

*

Megrészegülő

Sok mindentől lehet

megrészegedni, megmámorosodni,

a szerelemtől, a játéktól, az alkotástól, a hittől,

a sebességtől, a hegymászástól, a hatalomtól stb.

Aki absztinens, az szegényebb lesz egy életdimenzióval,

de akit elkap a gépszíj, az örökre szenvedélybeteg lehet.

*

A vízen járni

Mikes Kelemen meséli egy levelében

annak a püspöknek a történetét,

aki egyszer egy sziget mellett elhajózván

rettenetes káromkodásokra, átkokra lett figyelmes -

kiszállt s ott egy remetét talált, akit kérdőre vont.

A remete szörnyen megijedt, magyarázkodott

mondván, hogy ő most imádkozott...

A püspök leteremtette, lehordta -

majd megtanította szép imádságokra,

s dolgát jó végezve elhagyta a szigetet..

De mit lát a hajóról?

Kétségbeesetten szalad utána a vízen a remete:

- Atyám, atyám! Elfelejtettem az imént tanult imákat!

- Jól van fiam, csak csináld úgy, ahogy eddig...

*

Vörösmarty

A szent ember

1

Vészek ellen 
Szirtbe öltözött 
Kis szigetben 
Tengerzaj között 
Egy virító völgykebel nyilik meg 
A tavasznak és a szerelemnek. 
De tavasznak, szerelemnek 
Nem jut ember, mert csak egy van; 
És neki már nem teremnek 
A virágok e kis honban: 
Ősz szakálla, mint a tél 
Zöld tavaszba szőve, 
Átvilágol, merre kél 
A kies mezőbe. 
Amit vár, nem földi jó; 
Lelke túl jár a világon, 
Ajkiról szent imaszó 
Száll az égbe hálaszárnyon. 
Élte hányszor volt veszélyben, 
És családa, 
És hazája! 
Védelmezte a nagy isten. 
S ő megérte, hogy körűle 
Vére ifju koszorúja 
Felzsendűle; 
S a szabaddá lett hazát 
Már nem dúlja 
Ellenség és álbarát. 
És a hála 
Értök szálla 
Évről-évre a nagy éghez 
A nagy égnek istenéhez.

Itt az ősz, bár lelke gazdag, 
Elfelejte már beszélni: 
Ő imában tud csak élni, 
És azontúl ajka hallgat. 
És imája vad, kegyetlen; 
Gondolatban tiszta, szent bár, 
De szavakban isten ellen 
Lázadást és pártütést zár: 
Mintha benső érzemény, 
S a hazudni termett szó, 
Váltig meg nem egyezvén, 
S mindenik bízván ügyébe', 
Mint makacs két osztozó, 
Felvinnék a pert az égbe. 
S szent imája, 
Vad danája 
Hangzott messze, hangzott ígyen: 
„Légyen átkozott az isten!”

Csengve húll az ér a tóba s lenn 
Partvirány közt függ a menny, 
Változékony lenge kép, 
Lomb közé zárt végtelenség, 
Melyben hűvös napsugár ég, 
S így is mely dicső, mi szép! 
Fenn, a lombok sudarán 
Ringadozva játszik a szél; 
Könnyű, lengeteg nyomán 
Halk, varázsos suttogás kél; 
S a madárszó esti fuvolája 
A vidéket álommal kinálja. 
Ennyi báj közt, ennyi kéjben 
Zeng a szent ember danája, 
Fáradatlan mondja szája: 
„Légyen átkozott az isten!”

És ha vész jön, 
S a föld vérét, a nagy tengert, 
Melyen szárnya tajtékot vert, 
Az egekre feldobálja, 
S mint itélet harsonája 
Átüvölt a habmezőkön, 
S a szigethon rejtekében 
Mint farkas, mely kútba lépett, 
Zsarnok, aki már nem véthet, 
Megszorulva sír mérgében: 
A szent férfi égre néz, 
S hangosabban mint a vész, 
Mint a tengerek nyögése, 
Harsog hálakitörése; 
Zengi folyton, csüggedetlen: 
„Légyen átkozott az isten!”

2

Vész elől a szirtöbölbe 
Útazók jövének. 
És előttök megnyílt enyhe 
A völgy rejtekének.

Ott az ősz szent, térden állva, 
Kis kereszte mellett, 
Súlyos átkot isten ellen 
Hőn imádva zengett.

Bámulattal körbe fogják, 
S hallva, mely imát szól: 
Jobban mint a fergetegtől, 
Félnek az imától.

Csak Gerő, a jámbor püspök, 
Nem csalódik benne, 
Mert nem függ a szóbeszéden 
Egyedül figyelme.

Ő ez eltévedt szavakban 
Legbuzgóbb imát ért, 
S oktatólag közbeszólal 
Isten szent nevéért.

És az ősz, hogy embert szemlél, 
Emberszózatot hall, 
Szemre főre nézve hallgat 
Boldog ámulattal.

S mintha lelkét föltalálná, 
Szíve újra élne: 
A megjobbított imára 
Ébred szenvedélye.

S amint zengi; szóról szóra 
Magasabb lesz kedve: 
„Legyen áldott a nagy isten!” 
Mondja lelkesedve.

S száraz arcán, napvilága 
Mellett az örömnek, 
Tiszta fényes gyöngyszemekben 
Szent könyűk ömölnek.

3

Lassan, mint a bőszült ember 
Indulatja, 
Szűnik a vad tenger 
Magas áradatja. 
S oly sok élet s kincsszerek 
Temetői; 
Nyájasodni kezdenek 
Arca mély redői. 
S a hajós nép 
Vígan fellép 
Lenge hajlakára; 
Eljutandók nemsokára, 
Ahol a hon 
Vár fiára, 
S túl a csalfa tengeráron 
Leng elébe 
Szép határa 
Tünde képe. 
Mégis a szigettanyára 
Vissza-visszanéznek. 
S míg regélnek 
Egyre másra, 
Bámulattal a szent férfit, 
Kit, mint vélték, őriz a hit, 
Épen a hajóval szemben, 
Futva látják s rémületben. 
Ahol a part víz felé lejt, 
S a tengerbe 
Hosszu keskeny nyelvet ölt be, 
Mintha versenyt futna széllel, habbal: 
Ott szalad nagy sebbel-lobbal.

Most iszonnyal felsikolt a nép: 
A remete a tengerre lép. 
Őrültnek látszik vak merénye, 
S hogy halált kér oly szilárd erénye. 
S ím csodák csodája! 
Elsimúl a hab dagálya; 
S mint egy óriási szem 
Bámulattól megmeredve, 
Mintha jéggé fagyna nedve, 
Áll a roppant vízelem. 
S már a sík mélynek felette 
Jár a puszta honnak szente, 
S egy rövidke pillanatban 
A födélen, a hajón van. 
Ott rebegve 
Hőn esengve 
Mit kereshet, mit akarhat? 
Mért tevé e vészes útat? 
Visszakéri szívnyugalmát: 
Elfelejté jobb imáját. 
Bölcs Gerő e nagy csodára 
Így szól a nép hallatára: 
Embereknek hangzik a szó, 
Isten szív után itél: 
Aki hisz, szeret, remél, 
Az jobbjához feljutandó. 
Csalfa szívre, cifra szóra, 
A szerencsés hazudóra 
A világ hallgat bolondúl: 
A magas menny meg nem indúl. 
Téged isten 
Jól megértett, 
Életedben 
Angyallá tett: 
Mondd tovább is bátran szent imádat, 
És ne rettegj semmi földi vádat.

1845.