EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarul – 7.
Ady Endre
Az Idő rostájában
Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.
Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni multat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.
Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De elmulnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta Lóthok.
Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.
*
Ki
mint él,
úgy ítél –
éppen kemény
ítélkezéseiddel adod ki magad
*
Sikerült
„megállítani az időt”:
élő anakronizmus/holt muzeális tárgy
*
Sikerült
elrabolni-
megszöktetni Őt –
csak egyetlen kis bökkenő van:
a megtartása már nem erő dolga
*
Sok
keresgélés után
frissen bukott diákot
fogad fel korrepetálásra
*
Sok
mindent összeolvas,
de azt nem nagyon tudja,
milyen kérdésre is vár választ
*
Sokáig
úgy érzi,
még korai
a családalapítás,
aztán meg már túl késő
*
Sokat
akar a szarka –
már fiatalon orvoshoz
/patikába jár a „farkával”
*
Sokat szenvedve,
nehezen esik teherbe
/hordja ki koraszülött művét
*
Sokkal
inkább vagy
a királyok kutyája,
mint a kutyák királya…!?
*
Sokszor-sokáig
torzította el arcát
/tekintetét a gyűlölet:
olyannyira, hogy így maradt
*
Sorra
falod fel
a legújabb
boldogságpirulákat,
de a detoxikálóban végzed
*
Sorrend
a lelke mindennek,
csakhogy mindent pont fordítva csinál
*
Süllyedő hajó:
enigmatikusan,
találós kérdésekben
küld vészjelzést
*
Szántszándék –
magának okoz balesetet:
kemény falba vert puha fej
*
Származása miatt
fél téglával veri a mellét
/elbujdosik szégyenében
*
Szégyelli
balkezességét,
ezért folyamatos
erőszakot tesz magán
*
Szégyelli
bevallani: bekakilt –
s így egész nap becsináltan mászkál…
*
Szégyelled
s így próbálod elfojtani:
köhögés, tüsszentés, szellentés…
*
Szégyell
könnyen elérni dolgokat,
mindenért meg akar szenvedni
*
Szekta
/pártvezérek
hangoskodnak –
nem figyelsz a halk „daimonra”
*
Szelet vet,
vihart arat:
csípős fullánkodra
gúnyos nyílzáport kapsz
*
Széllel
szemben
köpköd, pisál –
majd csodálkozik,
hogy ő lett mocskos
*
Szellemi energiát
csak akkor mozgósít,
ha az önigazolásról van szó
(de ott apait-anyait belead)
*
Szellemi
fogyatékosító
kúrát ill. tanfolyamot
kitüntetéssel bír ki/végez el
*
A
szellemi
guru kezét
csak úgy meri
végleg elengedni,
ha ad neki mankókat
*
Cölibátustól szenved:
vagy kiugrás lesz a vége,
vagy túl közel engedi
magához a kisdedeket…
*
Szenved,
mint Néró:
a hatalomban első,
de a poézisben második se
*
Szép
légvárakat épít magának,
még lakbért is fizet pszichiáterének
*
Szépen kér
egy szívességre,
de ha nem teszem meg:
szid, ócsárol, bepanaszol
*
Szerelmi bánat:
nassolás a kényeztető
vigasz - és így csak elhízik…
*
Szerelem-
vallás/vallomás
helyett idegen ügyért vitéz:
vereség minden fronton
(Hűbele Balázs)
*
Szerepet tévesztve
nagypapaként ajnározod
lurkód – aki a fejedre csinál
*
Szeretne
az egyetlen nő maradni;
akkor a bőség zavarával küszködő
*
Ugyan
jó magasra felugrott,
de nem kapaszkodik meg,
nagyot, nagyon nagyot is esik
*
Ugyan
megmaradt a sárkány,
de vigasz: másnak se sikerült lefejeznie
*
Újszülöttnek
képzeli magát -
térdét csapkodva
ugyanazon a viccen nevet
*
Unatkozva
lassan telik időd –
visszatekintve:
mintha kiesett volna
*
Utál
minden kétlábút,
kire támaszkodna,
ha mindenki féllábú lenne
*
Utcai
harcosnak készülve
a konyhapadló köveiből barikádot építesz
*
Üldözési mániás:
megijedsz saját árnyékodtól,
s hiába próbálod, nem tudod lerázni
*
Ünnepnapok
nélküli élte olyan,
mint hosszú út vendégfogadó nélkül
*
Vad-
csikóként
fickándoztál –
felnőve meg
betörtél igavonó barommá
*
Vagy
a nyomor
tesz fásulttá, enerválttá –
vagy „agyadra megy a jólét”
*
ADY ENDRE: AZ ÉLET Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek!... Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő: Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető. Aki bolond, holmiját olcsón adja, Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó: egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen. Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, Bolondok bizton, balgák szerfelett, Eddig az ő példájukat követtem, Ezután én is másképpen teszek, Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ... De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...
*
Betömi fülét
a szirénhangra,
vagy életfogytig
szigetükön raboskodó
*
Lemaradva
a múltban bóklászik,
vagy pedig előreszalad –
de soha nem vagy itt jelen…
*
Vagy
libidód van
vagy potenciád:
a kettőt nem sikerül összehoznod
*
Nagy ívben
kerüli az embereket,
vagy nekik terhesen jótékonykodó
*
Nem
nyílik ki szeme
a szellemvilágra,
vagy spiritizmussal szúrják ki
*
Vagy
szégyelli
a szegénységét –
vagy oly büszke rá:
tüntet, felvág, henceg vele
*
Vagyonát
plasztikai sebészekre költi,
hogy Madonnát faragjanak belőle
*
Vaktában,
heccből lövöldöző –
nem tölt, és üres a tár,
mire jön a halálos ellenség…
*
Mindig
a lépcsőházban jut eszébe,
amit bent mondani kellett volna
*
Valami
kis piti „bűnt” is elkövet,
hogy azt teátrálisan meggyónhassa
*
Váláskor
mindent,
de mindent
pontosan feleztek el:
a tévét is, a gyereket is…
*
Hiába is
próbál elbújni
önmaga/Isten elől
új és újabb rejtekhelyekre
*
Van
oly lelki
alkotmány,
mely csendben-
egyedül építhető,
amit épen elkerül…
*
Varázstalanítod világod:
kiirtod belőle a tündéreket és sárkányokat
*
Vég-
kimerülésig
futsz egy olyan
szekér után, mely
nem akar felvenni
*
Sírjuk
rázásával
kelt holtakat,
de nem teljesít
szellemi végrendeletet
*
Vele
mindig
megetetik,
majd a mennyben
/unokádnak jobb élete lesz
*
Veri fejét
a kapufába
a potyagól miatt,
megszédülve kapja a másikat
*
Vers-
regény
olvasását
nemcsak haszontalannak,
de egyenesen károsnak tartod
*
Veszély esetén
homokba dugja a fejed,
s ha túléli, később kihúzza…
*
Veszély esetén
családi rendkívüli
állapotot rendel el –
így is maradnak ezután…
*
Vész-
madárkodó,
ki minden tőle
telhetőt megtesz,
hogy igaza is legyen
*
Vissza
a természethez:
leveted ruháid és
négykézlábra ereszkedsz
*
Visszaél
a vendégjoggal:
vandál randalírozó
persona non grata
*
Zsákutcába hajt be,
de nem fordul meg:
te nem hátrálsz meg soha!?
*
Zseni
lehettél volna,
ha 10% tehetséged
mellé teszel 90% szorgalmat!
*
Zsenialitásod
biztos jeleként fogod fel,
hogy műveidet a kutya se érti
*
Soha
nem észlel
előjeleket: minden
derült égből villámcsapásként ér
*
Nyelvével érezhette,
pénzen vett szerelemnek
tényleg sok és ecet az alja
*
Nyílt lapokkal,
nagy tétben játszani
cinkelt paklis hamiskártyásokkal
*
Nyíltan
szolidáris
a leszbikusokkal,
titkon meg üti-veri feleségét,
ha ez netalántán róla is kiderül…
*
Nyilvános helyeken
„rendez” családi veszekedést,
ad elő az utcán ingyen-cirkuszt
*
Nyomasztó tartozások:
a mai napig/örökre adós
maradtál sok vallomással
*
Nyomorultul
érzi magát akkor:
ha nem a feleslegből
és csak keveset adhat
*
Nyugodt vízen,
tavacskán képezve
kormányosnak képzeli magát:
nagy hajón viharos tengerre száll
*
Nyugtalanul alszol
párnába dugott pénzen:
az közben nem dolgozik
*
Választékhiány –
egy ételt tudsz főzni
és nem mersz kísérletezni
*
Ady Endre
Az Isten balján
Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján. Mindig neki harangozunk S óh, jaj, én ott ülök a balján.
Az Isten könyörületes, Sokáig látatlan és néma, Csak a szivünkbe ver bele Mázsás harangnyelvekkel néha.
Az Isten nem jön ám felénk, Hogy bajainkban segítsen: Az Isten: az Én és a kín, A terv s a csók, minden az Isten.
Az Isten hatalmas nagy úr, Sötétség és világosság, Rettenetes, zsarnok lakó: Lelkünkbe ezredévek hozták.
Az Isten az egyszerüség, Unja a túlságos jókat, Unja a nyugtalanokat S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret, Mert én sokáig kerestem, Még meg se leltem s akkor is Kötődtem vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján. Mindig neki harangozunk S óh, jaj, én ott ülök a balján.
|