Bölcsességszerető-boldogságkereső

Az emberi életminőség: javítás-rontás

Földi-égi édenkertek vagy poklok világa

Istengyermek/ördögfajzat, állatorvosi ló

Szabad gondolatok/idézetek  jegyzéke VI.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

MARCUS AURELIUS

Sárgán hever itt a középkori Róma,

de lángol az alkony,

mint véres oroszlán

s te fönn lovagolsz még

a Capitolium ősi tetőjén,

Marcus Aurelius.

Bronzfejü cézár,

aranyszakállu,

vak ragyogásu szoborszemeiddel

őrködve vigyázol

s én állok előtted.

Császári felség,

emberi nagyság,

roppant pogányság

örök igazza,

bamba tömegtől visszahuzódó,

trón magasában egyedül élő,

koldus imperátor.

Nem kancsal apostol,

nem zagyva keletnek elmebetegje,

fönséges irótárs,

együtt a sziv és fő,

fájdalom és bölcs messzetekintés,

elhagyatott e sanyaru földön,

az, aki él és az, aki fél és

látja a törvényt reszketve, de higgadt

lépttel megy a sirhoz, az értelem égő

lámpája kezében,

megvetve a barbárt,

mindazt, mi hazugság.

Semmi, ami barbár

nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyu.

Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel

rádión beszélnek, a jósok, a boncok,

a ferde vajákos, ki cifra regéknek

gőzébe botorkál, csürhe-silányok,

kik csalva-csalatva egy jelre lehullnak

s ugy fintorog arcuk,

mint a bolondé.

Csak a bátor, a büszke az kell nekem, ő kell,

őt szeretem, ki érzi a földet,

tapintja merészen a görcsös, a szörnyü

Medusa-valóság kő-iszonyatját

s szól: «ez van», «ez nincsen»,

«ez itt az igazság», «ez itt a hamisság»,

s végül odadobja férgeknek a testét.

Hős kell nekem, ő, ki

déli verőben nézi a rémet,

hull könnye a fényben

és koszorúja

izzó szomoruság.

Messze vagyok már, messze röpültem,

messze az olcsó, hig dudaszótól,

dél és nyugat között csapong az én lelkem,

mindig szabadabban.

Álarcomat itten elvetem, aztán

ujra felöltöm

s járok mosolyogva,

tanulva a türést,

a hosszu alázat gőgös erényét,

szenvedve a mocskot, rejtve riadtan

rongyokra szakitott, császári palástom.

Hadd emelem föl,

hadd emelem hát tiszta, hitetlen,

kétkedve-cikázó, emberi pára-

lelkem tefeléd most,

ki jöttem a pannon

halmok alól s élek a barna Dunának,

a szőke Tiszának partjai közt. Jaj,

hadd emelem föl mégegyszer a szívem

testvéri szivedhez,

Marcus Aurelius.

(Róma)

*

Egy közlegény

Mindenki a felettesed,

te mindenki alantasa vagy

Tiszteljétek a közkatonákat!

*

Tűkön ül

Csak udvariasságból hallgat végig

(és te ebből semmit nem érzékelsz)

Már csak arra figyel, mikor állhat fel,

mikor nem sértő, ha „félbeszakít”…

*

Életismeret-hiány

Elzárva tartottak jogi nagykorúságodig

várkastélyban, lakatlan szigeten, árvaházban

*

Rossz játékos

Ha éppen nem ő nyer,

akkor zokog vagy pofozkodik,

mint egy nagyon kis gyerkőc  –

büntetése: senki sem ül le vele…

*

Perpatvarista  

Perkígyó – végtelen pereskedés

Aki abból él, hogy nyújtja a pereket…

És az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek

*

Írógép

Éhenkórász zsurnaliszta

akkor is firkál, amikor frigid a múzsa

ha nem ír valamit, akkor éhenhal a családja…

*

Persona non grata

Nem kívánatos személy

Megvonják diplomáciai mentességed

Vagy másként kiutasítanak, kinéznek,

kigolyóznak, kitoloncolnak, kiközösítenek…

*

Piás

Borba fojtott bánat 

Iszik, mint egy kefekötő

Mértékkel orvosság, azon felül méreg

*

Együttállások

A legrosszabb páros, trió:

buta és gonosz – és rendkívül tevékeny

(és az okos és gonosz párosa sem semmi!)

*

Szegény rokon

Akivel folyton éreztetik,

hogy kegyelemből tartják,

ő csak szívességből élhet itt…

*

Indiszkrét  

Nem lovagias dolog

pl. egy haveri körben

hálószoba titkokról fecsegni…

(átmeneti figyelmet kelthetsz,

de aztán távol tartanak maguktól)

*

Vízfejű

Elmebajos  

Elme-kórtani eset

Vízfejű, egyközpontú ország

(mindent az egy központ ural,

minden csak ott intézhető el…)

*

Illatozó divatmajom

Piperkőc ficsúr, zsúrfiú – arszlán?

Avagy egy ápolatlan, mosdatlan szagos…

Nincs valahol netán egy arany középút?

*

Alakváltozatok

Alul- vagy túltáplált

Alaktalan – deformált

Fiatalon elhízott nő – dagi

(és a magát kövérnek látó sovány)

*

Komornyik szemlélet

A közelség csökkenti a tiszteletet

Még hogy ő egy nagy ember/szellem?

Hisz láttam, hogy piszkálta az orrát…

*

Öncélúság  

Vita a vitáért

Parttalan, fárasztó viták

L’art pour l’art – egy jelige,

mely akkor lesz indokolt, ha

a szponzor/politika akar diktálni…

*

Magány

Az áldatlan egyedüllét

Nincs kinek mesélni, panaszkodni

Nincs senki, aki megterítsen és kínáljon

Senki sem várja, ha este fáradtan hazaér

Stb. stb.

*

Magány

Az áldott egyedüllét

Amikor senki sem zavar

Amikor csak magadra figyelhetsz

Amikor hallhatod a halk sugallatokat

Stb.

*

Érdemjegy  

Elméletben jeles,

gyakorlatban elégtelen

Aki az iskolának tanult,

s elbuktatja az Élet tanár úr…

*

Beidomított  

Bebiflázta/magolta

Ha csak egy kicsit is

máshogy fogalmazzák,

már nem érti az egészet…

*

Szennyáradat  

Úsztál már sokáig árral szemben?

Mennyivel könnyebb vitetni magad!

*

Ünneprontás  

Karácsony stb. túllihegés,

a mellékes dolgokon lovaglás,

és nagy családi összeveszés

*

Lazsáló here

Fogjuk meg és vigyétek!

Úgy állok hozzá, hogy

más is hozzáférjen

*

Elsőgenerációs értelmiségi

Nem ismered az íratlan szabályokat

Itt még idegen, a régi körben már az…

(Tour-retour osztályidegen)

*

*

Ön-lefegyverző  

Elhiszed, hogy mások

Nem, vagy alig tanulnak –

ők csak maguktól tudnak,

ami rájuk csak úgy ragadt,

azért neked hajtani kellene…

*

Adva-feladva .

Azt akarod tanulni,

amire születni kell –

vagy éppen megfordítva:

tehetség szorgalom nélkül…

*

Hagymaember  

Semmi mag, csak a héj

Csak hámozod a felszínt,

és sehol semmi szilárd alap…

(Ibsen: Peer Gynt)

*

Magvető  

Sziklára hull az értékes mag

Nem vetsz, ha nem te arathatsz…

Vagy disznók elé szórod a gyöngyöd…

*

Rendeltetés

Mire való az ember?

Elveszett a régen kapott használati utasítás?

Nem is kéred azt naponta újból a Teremtődtől?

Csoda, ha így beteg, mélabús, boldogtalan vagy?  

*

Elvonási tünetek

Amilyen gyorsan ment a rászokás,

éppolyan lassan megy a leszokás – sőt…

Rövid ál-öröm. Tartós kínos valódi üröm…

*

Vak megszokások

Az ún. második természet

A tehermentesítő szokások:

ezek között persze rossz is,

amikről te talán nem is tudsz,

s ha rá is csodálkozol,

akkor is nehéz elhagyni

*

Egyoldalúság

Nem szokta a cigány a szántást

Nem szokta a zsidó a bányamunkát

S ha vészhelyzetben munkaszolgálat jön…

*

Palackba zárt szellem

Akinek/aminek már nem lehet

kényed-kedved szerint parancsolgatni

A kiengedett szellemiség már a maga útját járja

Ha elkezdődik a boszorkányüldözés, tisztogatás…

*

Palackposta

Mint ha hajótörött lennél

és egy lakatlan szigetről csak így,

egy üvegbe zárt levélkével üzenhetnél…

Tudva: minimális az esély a célbaérésre!

*

Abszolút

Abszolút pofátlanság

valakinek az ablaka alá tojni,

és után még be is kopogni oda

vécépapírért….

*

Arc/pofa

Pofája van a lónak,

meg a hozzád hasonlónak

Arcátlan – pofátlan alak

Jópofa gyerek – jópofizik…

*

Arc

A képes felünk

Nincs bőr a képén…

Vastag a bőr a képén…

A fénykép, mint arckép

Hiteltelen: elveszti arcát…

*

Urbanizáció  

A föld lebetonozása,

aszfaltozása jól halad

mezítláb már nem is szabad

a lakásból-házból máshova kilépni…

*

Trójai faló

Görögöktől fogadsz el ajándékot –

te magad viszed házadba azt,

ami a veszted okozza…

*

Elszólás  

Az embert elárulják „barátai”,

kifecsegik szégyellt titkát -

de az is meglehet, hogy

ő maga árulkodik magáról?

*

Játékrontás

Az egyik vérre megy,

a másik komolytalan,

a harmadik nem adja át magát,

fél az önlelepleződéstől,

a játék lélektükrétől…

*

Szilencium

Az alattvalók nem beszélhetnek egymással,

csak – olykor - ellenőrzött üzeneteket válthatnak

(mint az előzetesben, a vizsgálati fogságban stb. stb.)

*

Tantaluszi kín

Nem csak hogy nem ehetnek

rendesen, rendszeresen,

de mindezt tetézi, hogy :

mellettük lakomáznak

rajtuk gúnyolódva…

*

Inkontinensek  

Senkit sem szoktatnak

szobatisztaságra,

ha viszont „baleset” van,

akkor jön a kipellengérezés

*

Szavahihetetlen  

Addig-addig kiáltozgat

tréfából „farkas!”-t a juhászbojtár,

hogy amikor komolyra fordul a dolog,

már nem jön senki a segítségére…

*

Köznevelés

Ahogyan ezt már

Platón is javasolta államában,

a szülés után minden gyereket

egy helyen, egy rendben kell nevelni

(nem kitéve őket a szülői „önkénynek”)

*

Szirénsziget

Az egyiknek betömik a fülét,

hogy ne halljon meg semmit,

a másikat meg nem kötözik ki –

így örökre a foglyuk marad…

*

Földalatti

Minden emberi élet,

nemcsak a közlekedés,

underground -

a napon csak az uralkodó

kiváltságosok kasztja lakhat jól…

*

Mintha űrhajón

Minden mesterséges,

vagy konzerv, még a levegő is -

művirágok és festett műegek,

műnapok és műszelek…

*

Zárt állomány

A könyv elérhetetlen,

vagy megvehetetlen

nincsenek közkönyvtárak –

a tiltott műveket elégetik…

*

Néprádió  

Egy rádióadó van,

amit szabadon fogni lehet,

azt viszont kell is –

mindenütt ez szól,

sőt: bömböl…

*

Felmelegedés

A homokosokat

és leszbikusokat

már nem üldözik,

előbb csak tűrték,

majd támogatott,

később ajánlott,

sőt kötelező lett…

*

Spórolás  

Mindig azt az almát eszem,

ami már elkezdett rohadni,

így a végén az épekből

soha nem eszünk,

csak rohadót…

*

Tanult tehetetlenséged

és a rosszul értelmezett büszkeséged

is nehezíti, hogy valaha is kikerüljél

a halmozódó hátrányos helyzetek

ördögi köréből…

*

Ördögi körök

Pl. az alkoholizmus

- Miért isztok? - mert bánatosak vagyunk…

- Miért bánkódtok? - mert sokszor, sokat iszunk…

*

Zárt kör

Csak halat kapsz, de hálót nem –

így ha elfogy, ismét csak segélyért kuncsorogsz,

örökké kiszolgáltatott emberi függésben maradsz…

*

Segítők  

Kalács  helyett

csak tanácsot kapsz:

ne vegyél olyan sok levegőt,

és akkor hamarabb elpatkolsz

*

Mimóza

Egy sas nem kapkod legyek után.

te meg egy rossz pillantásra lecsapsz,

és kihozod a maximumot: párbaj utolsó vérig

*

Kevés és sok

Kevés embert tartanak megbízhatónak,

ők sem állnak ellent a funkcióhalmozásnak:

sokat akar a szarka, de nem bírja a farka 

*

Irányzék  

ha rossz irányba indulsz, 

pláne: ha épp ellenkező felé:

minél sebesebben mész, 

annál messzebb távolodsz a céltól 

*

Célzás

Ha csak kicsit célzol mellé, 

a célnál ez már óriási eltérés lesz.

de te kicsire nem adsz - a nagy nem számít

*

Rémmese

Mintha a mesék földjén járnánk,

csodás metamorfózisokat láthatunk: 

angyalkából pár hét alatt házisárkány lesz

*

A király meztelen

De sehol egy gyerekszáj,

aki ezt ki merné mondani

aki megmondja az igazat,

annak menten betörik a fejét

*

Elégedetlenek  

Ami kevés és ami sok…

Azt mindig keveselled,

amit a hazád tett érted

azt meg mindig sokallod,

amivel te tartozol neki

*

Nullára kijönni

Egy hétig vered, szidod,

alázod stb. a feleséged

egy hétig meg tejben-vajban

fürösztöd, ajnározod

*

Neki mindegy!

Veréb vagy véreb –

cinikus vagy cinkos –

igaz vagy gaz

amnézia vagy amnesztia –

felfüggesztve vagy felakasztva…

*

Kitagadás  

Mit kell tennie

ehhez itt ma egy gyereknek?

minimum egy apagyilkossági

kísérlet vagy kevesebb is elég?

*

Végszükség

Végszükség törvényt bont

Jól meg kell válogatnom utastársaimat,

hisz lehet, hogy meg kell ennem valamelyiket

*

Prokrusztész ágy

Amikor a katonát szabják a ruhához

amikor téged szabnak az adott méretű ágyhoz

ha rövid vagy, nyújtanak, ha hosszú, lefaragnak

*

Tartuffe

Akit a kebledre ölelsz…

Kígyót melengetni a kebleden:

akit befogadsz otthonodba, hazádba,

és feléledve megmar, rajtad élősködik…

*

Nullifikálna

Semmis – nem semmis

Leitatva, elkábítva íratnak alá vele szerződést -

bekapod a csábító banki csalétket és lépre mész

*

Nyomor  

Már csak hitelből

tudsz élelmiszert venni

szegényházban végzed,

közpénzen temetnek el

*

Reklám  

Neked a divat

mondja meg, hogy ki vagy?

Az évi szépségkirálynőre akarsz hasonlítani

Ha nincs új drága autód, ruhád: lúzer vagy…

*

Batsányi János

A bölcsnek állhatatossága

Justum et tenacem propositi virum.*
HORATIUS

"Ha ki, mindenét elvesztvén,

Reménységet sem talál,

Már annak az élet szégyen,

S kötelesség a halál!"

Az ily bús eltökélésnek,

Ha van - ritkán van helye.

"Soha kétségbe nem esni,"

Nagyobb bátorság jele!

Az erkölcs hű bajnokának

Váltig kell küszködnie,

S a vak sors kemény csapásit

Békességgel tűrnie.

Cézár két nagy ellenségét

A világ csudálja bár:

Szokratest nagyobbá tészi

A halált-hozó pohár.

Őt sem gyáva rossz bírái,

Akik azzal büntetik,

Sem gonosz rágalmazói

Bűnbe nem keverhetik.

Ha megcsalta bal szerencséd

Minden szebb reményedet,

S visszarántván adományit,

Sérti, gyötri kebledet:

Vigyázz! hogy fel ne forgassa

Jóra-szánt szándékodat,

S le ne győzze, vagy alázza

Lelki méltóságodat!

Nem, fonalát életednek

Nem szabad elmetszened, -

Tudván, hogy sírodon túl is

Van bírád, van istened;

Akit, elméd s szíved ellen,

Itt talán ma még tagadsz,

De kinek majd napjaidról

S tetteidről számot adsz!

Hogy a végső áldozatra

Ki-ki mindég kész legyen,

És honjáért mindenétől,

Mihelyt kell, búcsút vegyen:

Méltó! s társaságban élő

Emberhez illő dolog!

De azért, hogy a szerencse

Nékünk már nem mosolyog,

Hogy vakot vet, hogy elfordul,

Agyarkodik, háborog,

S kerekével, mint egyébkor,

Kedvünk szerént nem forog,

Azt itélnünk, hogy lerázván

Pályánk nehéz terheit,

És megszegvén bölcs teremtőnk

S vallásunk törvényeit,

Szabad, s illik, sírba dőlnünk...

Gyávaság, s bal itélet!

Hazafinak s kereszténynek

Kötelesség az élet.

(1810-es évek)

*Justum et tenacem propositi virum

(lat.) a. m. igaz és szándékában állhatatos férfiút

(kiegészítve: sem a hatalmasok komor tekintete,

sem polgártársainak heve soha el nem tántorít).

Horatius ez ódáját (3, 3, 1-4) szavalva,

lépett vérpadra 1795 máj. 20. Laczkovics János,

a Martinovics-összeesküvés részese.

Ez volt továbbá Kossuth Lajos beköszöntője

a Pesti Hírlap első számában 1841.

Forrás: Pallas Nagylexikon