Hogy miért szereti a magyar szurkoló Böde Dánielt?
Legtisztábban talán Bali János néprajzkutató és kulturális antropológus fogalmazta meg a választ néhány évvel ezelőtt adott interjújában: „Magyar történelmi archetípus elevenedett meg személyében, az erős, egyszerű ember alakja, akinek ami szívén, az a száján. (…) Az erőcsatárban megvan a képesség arra, hogy egyszerűen oldja meg a dolgokat. Valahogy mindig ilyenre vártunk. Meglepve tapasztaltam, hogy Bödét az újpesti szurkolók is fenntartások nélkül elfogadják, sohasem jön elő közöttük, hogy fradista. Nincsenek róla negatív rigmusok, mert ő a madocsai legény, a nép fia, akinek sikerült dicsőséget szereznie.”
Az elmúlt hét évben az Üllői úton olyan egyéniséget ismertek és szerettek meg benne a ferencvárosi szurkolók, amilyen hihetetlenül hiányzik a mai steril, álnoksággal teli futballközegből: az emberközeli, hús-vér futballista ritka példányát. Ha fel is húzza hétről hétre a futballmezt, érezzük, valójában egy közülünk, hétköznapi emberek közül, akiben talán még az is rokonszenves, ha időnként kihagyja a helyzetet, elrontja a passzt, lemarad az emberéről. Miért ne hibázna ő, ha néha mellécsap a hentes, félrenyír a fodrász, és betűt téveszt az újságíró is?!
Rá akkor sem lehet haragudni, ha könnyed mozdulattal földre veti norvég ellenfelét az Eb-pótselejtezőn; bár a történelmi párhuzam erősen sántít, sokat elárul a neki tulajdonított népmesei szerepről, hogy a más esetekben elítélendő szabálytalanság nyomán egyesek Kinizsi Pál vagy Toldi Miklós példáját emlegették vele kapcsolatban. A Pietsch Tibornak adott, az 5. oldalon olvasható, kendőzetlen interjújában Böde Dániel beszélt Paksra igazolásáról és az elmúlt hónapok vívódásairól.
Őszintén, egyszerűen, világosan, hiszen más nyelvet nem ismer, a kacifántos álnyilatkozatok mesterkélt fordulatai nem az ő szájába valók.
Szülőföldje, szeretett faluja is szóba került a beszélgetés során, mert szíve mélyén ő a legzajosabb fővárosi rangadók, franciaországi Eb-meccsek idején is ízig-vérig madocsai maradt. Neki talán még azt is megbocsátották az Üllői úton, ha egy-egy mérkőzés szünetében lopva hazatelefonált megérdeklődni, miként áll a csapata a Tolna megyei II. osztály aktuális bajnokiján. Amikor két éve a Hátsó füves sorozat keretében bemutattuk a Böde fivérek madocsai világát, a házi gólkirály István életét és a szüreti felvonuláson néha csősznek öltöző Dániel helyi kötődését, a Ferencváros játékosa budapesti edzésről tért haza éppen, és erősen szabadkozott, hogy csupán néhány perces interjút vállalhat. A felettünk gyülekező fellegekre mutatott és kérte, értsük meg, muszáj a kerti munkát elvégeznie, mielőtt lecsap a falura az eső.
Hát, ezért szereti a magyar szurkoló Böde Dánielt.
