|
Életminőség-vizsgálódás - I.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Édenkertek helyett a földi poklok
Reviczky Gyula:
Ifjú pesszimistának
Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány!
Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik!
Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik.
Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.
És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat.
Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut.
Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet.
Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik.
Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!
Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár.
Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.
(1886.)
1. Aki messzi elkerüli, és aki megkörnyékezi a gyászolót
2. A sporthorgász/térítő, aki vödörből pecázik/halászgat
3. Egy axiómája: aki előtte élt, az mind hülye lehetett
4. A gyengébb ellenfelet lebecsüli, a nagy ellen betojik
5. A rákbeteg gyerek nevében a saját zsebére gyűjtő aljas
6. A hálátlan, aki miatt – örökre - elmegy az adakozó kedv
7. Állomásfőnöktől kér cigit – de már a bakternak köszöni
8. Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor az
9. Aki a kákán is csomót keres és mindig találni vél
10. A lakást otthontalanná varázsoló pedáns asszony
11. Minden rendben - „csak” megfagy a nyálad is…
12. Aki pápább a pápánál
13. Amikor a hóhért akasztják
14. Pia: mentségül hozta fel - de súlyosbító körülmény
15. A professzorra kizárólag a szórakozottságban hasonlító
16. Az életművészkedő és az életét kötelességízűvé főző
17. Következetlen/ökör következetes gyereknevelő
18. Nem tudhatja a gyereke: simogatás vagy ütés jön
19. Ő az, kiváltotta a bérletét a szerencséhez
20. Amiért ma hisztizik, azt holnapra el is felejti
21. Javíthatatlan: nem kér/fogad meg jótanácsot
22. Menthetetlen: aláírja a saját halálos ítéletét
23. Gyógyíthatatlan: kemo/sugárkezelés a terápiája
24. Elmaradt tetemrehívás, kámforrá válik a bűnös
25. Önként fizeted a rabtartásod tetemes költségeit
26. Keservesen összespórolt pénze szélhámos martaléka
27. A szükségállapotos filléres spórolása utána is marad
28. Betömeti a fülét - vagy ott ragad a szirénszigeten
29. Megérti, de nem élvezi a viccet – nem is nevet rajta
30. Bemagolja, de nem érti a verset: mintha gép olvasná
31. Az egyik élhetetlen, a másik meg élelmes
32. Az egyik gátlásos, a másik meg gátlástalan
33. Szüzességed hamisgyöngyökért elkótyavetyéled
34. Pocsékba megy: disznók elé szórod a gyöngyöd
35. A korpa közé keveredő, akit felfalnak a disznók
36. Mentés végett mindig csak a rothadt almát eszi
37. Fénytelen harcokban lassan, de biztosan elkopó
38. Bolhából elefánt: bolhacsípéskor már a mentőt hívó
39. Az első áramszünetes napon mély depresszióba zuhanó
40. A munkaundoros: nem keres/talál benne – sok - örömöt
41. A városlakó: az eső, a hó, a jég mindig csak ellenség
42. Nehéz gyerekkora okán felmentése van boldogságból
43. Addig halogatja a döntést, míg végül eldől: rádől a ház
44. Életvesztegető: a halál elleni orvosságot kutató
45. Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom
46. A borba fojtott bánat téged is magával ránthat
47. Aki az álláspontját főleg/csak állása miatt védi
48. A zsugori, aki a halotti ruhába/másvilágra kuporgat
49. Aki még az ünnepen is fogához veri a garast
50. Eufémizmus a magzatgyilkosságra: abortusz
51. Az esztelen, aki mindig/sosem meztelen
52. A becsületed elvesztését is túléled: minő élet ez?
53. Pont fordítva minősít: mi bagatell, mi dráma
54. Kontraszelektált, pályatévesztett pap, tanár, orvos
55. Vak tyúk is talál szemet alapon keresgéli kincsét
56. Elvetemült úri fiúk pofozó bábuja (Az apostol)
57. Örök aggodalmaskodó – raktárra aggódó
58. Mindig a legeslegrosszabb eshetőségre készül
59. Akibe már csak hálni jár a lélek
60. Aki nem lopott, csak az „bukik le” (Tűz van babám)
61. A kolbászból újra disznót csináló – az élet játék…!?
62. Egyszeri alkalom: a három kívánság mesék
63. Az egyik betömi fülét, a másik szirénfogoly
64. Elefántokat engedsz be szíved porcelánboltjába
65. Ha virág nő szívében, csordanép lelegeli
66. Mindenütt aszfalt, csak cserépben nő virág
67. A sajátod kilökő kakukkfiókát táplálod
68. Előszeretettel a saját fészkébe rondít be
69. A bizalmasod álbarát: közhírré teszi titkodat
70. Kiteregeted a köztérre a családi szennyest
71. Az ön- és idegenkezű sebfeltépés/vájkálás
72. Akasztott ember házában kötelet emlegetsz
73. Azt sem tudod, hol áll a fejed/fiú vagy-e vagy lány…
74. A farkasok dalá-t tanító nótája: A kutyák dala
75. Renegátok: a jobb módért hitehagyó (aposztata)
76. Egy a jelszónk a béke: belső/külső ellenséggyártás
77. A jelszó: A múltat végképp eltörölni/hamisítani
78. Aki mondja másra, az mondja magára: ítél/ítéltetik
79. Az „elit” szellemi élete: spiritiszta szeánsz
80. A humor hatalma: földművesből „buta paraszt”
81. Azok a legbuzgóbbak, akik a rosszat jól csinálják
82. Ami nincs a Bibliában, az fölös-káros bölcsesség!?
83. A népmese devalválódik: kisdedek dajkameséje
84. A tehetséges keresztény gyerekből max. janicsár
85. A Hortobágy poétája már csak köp, és fütyörész
86. A papok idegen istent imádtatva rabosítanak
87. A legeslegrosszabb is fokozható: magyar
88. Senki nem néz úgy magára, ahogy csodára nézni illik
89. A világ varázs(ló)talanítása: max. bűvészek vannak
90. A sokszínű tündérvilág helyett: angyal-ördög
91. A bűnös már nem álszent – dicsekszik vele…!
92. A ma született csecsemő is – eredendően – bűnös
93. Nincs egészséges ember, csak ki nem vizsgált beteg
94. Anyanyelvük rovására korán idegen nyelveket tanulnak
95. Olajat öntesz a tűzre
96. Te kiabálsz, pedig a te házad ég
97. Mindig csak a más háza előtt sepernél
98. Szememben szálkát is, magadéban gerendát sem!?
99. Pletykálva kifecseged a rád bízott nagy titkokat is…
100. Magadat dicséred, és a saját ügyedben ítélkezel
101. Semmit sem bízol másra: öngyóntató és önfeloldozó
102. Jól játszott szerepedbe beleszeretsz, s úgy maradsz
*
A kis-nagy világ- és emberrontás/romlás
magyar nyelvű, lelkű-szellemű példatára
Életminőség őrzés, javítás
helyett csak rontás-romlás!?
Plusz helyett nulla, sőt mínusz…!?
Táltos paripa helyett csak állatorvosi ló
A mese, a példabeszéd pont rólad szól!
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –
csak azután jó időben/helyen keresd a terápiát!
Ismerd meg balga magad, s változtass silány élteden!
Értékeld az „aranyad”, s ami szar, azt ne tartsd annak,
de próbálj „alkimistaként” hátrányból előnyt kovácsolni
Bölcs lélekbátorság nélkül biztos nincs teljes, boldog élet…
|
