Melihov ​regényének „vallomást tevő” főhőse gyerekkorában úgy tudta, hogy a zsidó – az csak egy illetlen szó, amelynek nincs semmiféle meghatározott értelme, „mindössze azért találták ki, hogy ha faragatlan ember nyelvére kerül, kiderüljön a neveletlensége”. Aztán az orosz anya és zsidó apa „szovjet emberré” felnövő gyereke szembesül a mindig, a „megint” visszatérő „zsidókérdéssel”, amely tömörítve így hangzik: „Már megint megjelent az orosz nemzet zsidó élcsapata…” A ZSIDÓ GYÓNÁS főhőse zsidó kérdésként, zsidó veszélyként kényszerül azonosítani önmagát. A szovjet birodalom felbomlásának világtörténelmi pillanatában töpreng saját sorsáról, és veszi számba felmenőinek – pogromokon át – bukdácsoló élettörténetét.

Ez az egyszerre személyes és következetesen többirányú nézőpont váltogatás tragikusan groteszk kérdésekig vezet, melyek bizony „megfogalmazódtak” például a pogromok kapcsán: „Vajon megtanulnak bármit a zsidók eme borzalmas éjszakákon? Felérik-e ők ésszel, mit jelent szétzilálni olyan államokat, amelyeket nem ők alkottak meg? Megértik-e mit jelent a 'nagy Tanító', Marx Károly receptje alapján egyik osztályt a másik ellen uszítani? (…) Megbánja-e bűneit a zsidóság, tanúsít-e mellét verve, fejére hamut szórva bűnbánatot amiatt, hogy ezt meg ezt a bűnt Izráel fiai az esztelen bolsevik őrjöngés közepette követték el?… A zsidók előtt két út áll: az egyik a megbánásé, a másik a tagadásé, azaz mindenki megvádolásáé, saját magukat kivéve. Sorsuk attól függ, melyik úton indulnak el.” 
Alekszandr Melihov felkavaró könyve ezeknek a nem történelmi, de: a „történelemben feltett” kérdéseknek az árnyékában született megrázó vallomás. 
Orosz nyelvből fordította: Holka László.