|
gavallér – ‘divatos öltözetű, jó fellépésű, nők iránt előzékeny férfi’; ‘udvarló, szerelmes, szerető’; ‘‹melléknévként› bőkezű’: gavallérosan fizet.
Nemzetközi szó az olasz cavaliere (‘lovas katona; lovag’) nyomán, melynek előzménye a késő latin caballarius(‘lovas katona, lovász’) a caballus (‘igásló’) szóból, ez pedig az azonos értelmű görög kaballészból ered. A ~ a német Kavalier nyelvjárási (bajor-osztrák) gawalier [gavalír] alakjából származik; ‘udvarló’ jelentésében enyhén elavult. Lásd még kavalkád.
gavallér főnév -t, -ok, -ja (elavulóban, választékos)
1. Divatosan öltözködő, jó fellépésű társaságbeli úriember. Előkelő, idősebb, öreg gavallér. Vasárnap délelőtt gavallérok sétálgattak a Váci utcán. Ki ellen vét? – Nem tudja, hidd el, Mert Werbőcziben arról egy szó sincs, Más könyv pedig nem kell gavallérnak. (Berzsenyi Dániel) S Bécsből itthon voltam, megcsinált [= kész, igazi]gavallér, Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér. (Garay János) [A] gavalléroknak nem kellett a régi cigány, megkövetelték már az új pesti módit. (Kuncz Aladár)
2. Udvarló, lovag (7). Csak úgy nyüzsögtek körülötte a gavallérok. Márta is eljött a gavallérjával. Míg csengett, míg pengett nálam a sok tallér, … Voltam a dámáknál kedves gavallér. (Csokonai Vitéz Mihály) A sasorrú hölgy lesújtóan végignézte a gyönge gavallért. (Hunyady Sándor)
3. jelzői használat(ban) (Hajlamánál fogva v. adódó helyzetben) költekező, bőkezű, vmely szolgálatot jól megfizető, bőséges borravalót adó <személy, főként férfi>. Gavallér ember. || a. jelzői használat(ban) Ilyen emberre jellemző.Gavallér módon viselkedik, fizet. Verjed kovács, verjed soká a patkót, Úgy kapsz tőlem gavallér borravalót.(népköltés)
Versek állatokról
Bálba készült a zsiráf,
haja, hajdinárom,
legeslegszebb ő akart
lenni mindenáron.
Daliás a termete,
csak a lába görbe,
kedvetelten vigyorog
bele a tükörbe:
"Peregjen a sarkantyú,
guruljon a tallér,
nincs hetedhét faluban
több ilyen gavallér!"
Az állatkert lakóit
sorba megigézi,
fóka, medve, elefánt
csodálkozva nézi.
Világlátott papagáj
szundít a fa ormán,
az rikoltoz le csupán
csúfolódó formán:
"Hosszú nyakon rövid ész,
nem vagy te gavallér,
hosszú nyakad kicsit ér,
ha nincs rajta gallér!"
Elszégyenli magát a
hosszú nyakú állat,
felköti a bocskorát,
s a városba vágtat.
Bedugja a fejit egy
divatárus boltba –
tátott szájjal rámered
főnök, inas, szolga.
"Uraságod mit akar?"
"Terem-e itt gallér?
Azzal lesz énbelőlem
divatos gavallér!"
"Van itt ezer milliom!" –
hajladoz a boltos,
három segéd hatfelé
skatulyáért futkos.
Asztalra áll az egyik,
a másik létrára:
így próbálják a gallért
a zsiráf nyakára.
De erre a nyakra mind
alacsony a gallér -
jaj, nem is lesz belőle
világszép gavallér!
Segítettek a baján
végre móddal-okkal:
ha egy gallér nem akadt,
betakarták sokkal.
Egyvégtiben tíz tucat
fért el éppen rajta,
gömbölyített, kihajtott,
mindenféle fajta,
lapos, magas, alacsony,
tarkabarka gallér –
nem is volt több a bálon
ilyen szép gavallér!
A kozmikus gavallér*
| A klasszikus latin költők közös hibája, |
| hogy összemosódik bennük az írás és a bírás; |
|
|
különbözhetnek akár mindenben, abban egyek, |
|
|
hogy a legfőbb érdek a római. |
|
| A birodalmi elv az irodalomban? Sokra megyünk vele. |
| A századoknak emelt falak, kolosszusok, a helytartósági ügyvitel, |
|
|
de még a fejlettnek számító haditechnika is összeroppan. |
|
|
A Colosseum szárazra került korallsziget. |
|
| Élni az élet él, Propertius dühe, dünnyögése, |
| az edénycsörgés, a pusmogó szolgák, egy elharapott |
|
|
„büdös kurvája”, a sistergő káromkodás – |
|
|
Cynthia, mondjuk, s úgy értjük: szerelem. |
|
| Kit érdekel a kerítőkkel tárgyaló, rafinált aktmodell? |
| Szeméremrése szűkített szemrés, azon át lesi a hús |
|
|
a szellemet, mely a véletlenek kéregcsónakján suhanva |
|
|
halból madárba, madárból félmajomba költözik. |
|
| Szellem, de próbáld tetten érni, s ott csavarogsz |
| Rómában, Pesten, akárhol: az utcakép a képe, |
|
|
mert hasonlóan ahhoz ő is a lényegénél fogva változékony: |
|
|
most éppen földereng, mert este van, és ő a csillagóceán… |
|
| A vers, ha tisztességgel írjuk, nem bolondság. |
| Egy végtelen virágon hajtogatjuk szét a szirmokat |
|
|
nagy óvatosan, hisz lánykérőbe tartunk a csokorral, |
|
|
s egyetlen bizonyosságunk a kérdezni tudás. |
|
|
|
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]
|
