NÁRCISZ MÍTOSZA A FESTÉSZETBEN

Leon Battista Alberti (1404-1472) az olasz humanista, művész és fontos művészetelméleti írások szerzője a következőket írja “A festészetről” című traktátusában:

… a költõk állítása szerint a virággá változott Narcissus volt a festészet feltalálója; és minthogy a festészet minden mûvészet virágává vált, az egész Narcissusról szóló történet éppen ide illik. Mit mondasz, mi egyéb a festészet, mint magunkhoz ölelni a forrás vizének tükrét?

Gyengye Zoltán “Pszeudo-Kiergegaard – A megfordult világ” című kötetében pedig a következőket olvashatjuk:

Amikor Nárcisszusz belenézett a tükörbe, akkor és ott született meg a művészet. […] A tó vízébe pillantó ifjú tekintete maga a művészet egyetlen, képben fogható és örök allegóriája. Egységes egészbe foglalja a pillanat és az örök találkozását, amelyre a művészeten kívül semmi más nem képes.”

A mítosz feldolgozása a festészetben így sokkal többről szól, mint a történet és a belőle következő tanulság vizuális megjelenítése. Ugyanakkor igazi “technikai” kihívás az alkotók számára, hiszen egyszerre kell hitelesen ábrázolni a hús-vér Nárciszt és annak tükörképét, miközben mindkét alak végsősoron csupán ábrázolás, egyik sem valóságos.

Az egyik legismertebb festmény Caravaggio nevéhez kötődik.

Rényi András professzor analízise a képről itt olvasható.

Gyenge Zoltán “Kép és mítosz” című könyvében a következőket írja a festményről:

A megpillantás a tükörben történik. A tükör egyébként is – ahogy Arasse mondja – a művészkézjegye. Legyen szó az Arnolfini házaspárról (van Eyck), Campin festményeiről, vagy éppen erről.
A festő a képet midig magáról készíti, hiszen azon túl, hogy kézjegy, az azonosság és másság kontroverziája, a felismerés pillanata. […]
Ami fontos (talán a legfontosabb): ez a kép minden más Nárcisz-ábrázolásnál tökéletesebb. Ugyanis csak és kizárólag Nárciszra koncentrál. Mindehol máshol feltűnik egy Cupido, egy Ekhó, vagy egy-két nimfa (Poussin, Waterhouse, West, Grass, Lépicié) vagy legalább egy kutya, példáulCurradinál.

A francia festő, Nicolas Poussin több alkotásán is megjelenik Nárcisz:

Rényi András professzor analízise Poussin festményeiről itt olvasható.

John William Waterhouse (angol preraffaelita festő) interpretációja, amin már a nárcisz virágok is megjelennek tökéletesítve az itt többszörösen körbejárt élet-szerelem-halál hármast:

A téma a magyar festők közül Benczúr Gyulát is megihlette:

További alkotások: