SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?
Karosszék vagy terepantropológusként, vagy mint naív szótárkészítő vagy misszionárius: előkészítem a gazdasági és szellemi gyarmatosítást
*
Szándékosan boldogtalanítom magam és így szeretteim körét, emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán, hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó!
*
Ridegen vagy álszenteskedve, magam alá rendelem a hozzámtartozókat: mindenki csak eszköz a – még meg nem értett - Nagy Célomhoz…
*
Velem lehet és érdemes tárgyalni! Nemcsak a piacon engedek a negyvennyolcból: szakmai, sőt erkölcsi dolgokban is megalkudok - büszkén „kompromisszumkészségemre”…
*
Mintha janicsárokat nevelnék az elrabolt keresztény gyerekekből…
*
Meztelenek ellen állig fegyverben vívom úgymond fair play szócsatáimat, szellemi párbajom – s még a játékszabályokat is én diktálom!
*
Parafenomén vagyok: szinte gyereket tudok beszélni a hasadba, vagy olyan hasbeszélő vagyok, aki a hasára ütve hantázik, lódít, füllent…
*
Mások ötleteit és műveit pofátlanul, nyíltan einstandolom, vagy titkon, suttyomban, orvul plagizálom, lenyúlom
*
Újság(íróságom) csak fedőtevékenység: mint kém vakond várom a hívó parancsot, amikor riasztják az alvó ügynököket…
*
Se jót, se jól nem alkotok: de büdös a munka - mégsem lennék újra derék szántóvető vagy lakatosinas
*
Ha Krisztus ma közöttünk járna, szólóban virágszőnyeggel fogadnám, de ma is elsőként kiáltanám a kórussal: Feszítsd meg!
*
Leeretnekezem, leszektásozom tetszhalott, múzealizálódó, lefáradt és életidegen egyházam lelkes, újító reformáló ébresztgetőit!
*
A leégéstől rettegve olyan légkört teremtek, hogy ne is merj mást kérdezni, mint amire rég kész a válaszom
*
Mint a Gazdi pulikutyája és vezérkosa: nyájba terelek és elbirkásítok, kopasztok, majd a vágóhídra hajtok
*
Az iróniával és a gyilkos gúnnyal Lemészárolom, csírájában elfojtom a rivális életképes gondolatcsecsemőket
*
Egyszer s mindenkorra betöröm az ifjak vadcsikó lelkét: ne fickándozzanak , hajtsák járomba fejük, s még szemellenzőt is rájuk
*
Aranyketrecemből szajkóként szórakoztatom a szörnyen unatkozó vagy világfájdalomban szenvelgő publikumom
*
Egy hiú remény éltet és áltat: ez az irdatlan betűmennyiség előbb-utóbb majdcsak minőség lesz…
*
Tudásommal visszaélve annyira megszégyenítlek és elbizonytalanítalak, hogy még azt se tudd: fiú vagy, vagy lány!
*
Privatizáltam és továbbműködtetek egy pártállami szellemi sterilizáló-kiherélő műhelyt (ami mára kétpártdiktatúra konformmá vedlett)
*
„Holt nyelveken”, titkosírással stb. értekezem a lélek halhatatlanságáról, az emberi boldogságról – úgysem tudnak vagy mernek visszakérdezni, a kollegák meg viszonosságot várva rámhagyják…
*
Addig van jó sorom, míg nem értenek – különben kiderülne: blöffölök, szélhámoskodok, csalok…
*
Én állítom magamról: Nagy Ellenálló voltam, mások: „csak” a Gonosz kísértéseinek engedtem
*
A védtelen kisebbségek rovására nagy hangon és durván viccelődök, hogy a kocsmában népszerű legyek (de előtte azért jól körülnézek…)
*
Magamat a végletekig elaprózom csakhogy címeimet, funkcióimat halmozhassam – ezeket koporsómba teszik, más nem marad utánam
*
Szegényes fantáziám, béna gondolkodásom még a tévedéseiben is terméketlen és érdektelen…
*
A bűnbakra mindig meglévő igényt még fel is erősítem, majd fizető megrendelésre ki is elégítem
*
A mindenkori Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolom, az írástudókat farizeusnak nevező Jézust rendőrkézre adom
*
Szellemi képességem és bátorságom állat- és emberheccben, s már nem gyerekes gonosz csínyekben, ugratásban élem ki
*
Úgy figurázom ki az egyház és a papok ballépéseit, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket, az istenhitet is kiöntsétek
*
Mindig a könnyebb ellenállás felé haladsz, Nem abból indulsz ki, hogy miből van hiány, Hogy mire van égető szükség, Hanem hogy Te mivel tudnál nagyot dobni…
*
Gyerekeket fanatizálsz, örök üdvösséget ígérsz és örök kárhozattal fenyegetsz, ha valaki nem vesz részt a keresztes hadjáratban
*
Bárkinek bármily „önéletrajzot” megírok, átkozmetikázok – önbecsapásban folyamatosan átképzek és gyakorlatoztatok…
*
Van, amit nagyon tudok, amire nagyon szenzibilis vagyok: hogy itt és most milyen hamis illúziókba ringatózna nyájas olvasóm
*
Egy szavadba, és sok forintodba kerül: olyan hamis portrét festek rólad, amilyennek te szeretnéd látni magad
*
A te kérdéseid Vagy sugallmazók, Vagy álkérdések, Vagy rosszak, Vagy pszeudo „költői kérdések”, Vagy félrevezetők, Vagy érdektelenek stb.
*
Logikai, szónoki tudásod És hipnotikus-szuggesztív erőd Rossz ügyek szolgálatában veted latba – A köznapi erkölcsi maxima téged nem korlátoz…
*
Minden élethelyzetben mintha titkos ügynök lennék: leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”, holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok…
*
Nemcsak külsőm vézna – elég egy beígért tasli: még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok!
*
Pletykás vénasszonyoktól, Vagy az ellenérdekű féltől szerzem be A leghitelesebb információimat
*
Egy férfi se akart lefeküdni veled: ezért a szüzesség ill. az önmegtartóztatás szentségét hirdeted, és mindenhol paráznaságot „érsz tetten”…
*
Elromlott házasságod megjavítása helyett, A nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged - Arról viszont már mélyen hallgatsz, amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.
*
Én voltam az első renegát, aki a komfortérzését fokozandó Rodostóban a muszlim hitre tért át
*
Gazdasági, jobblétre vágyó kivándorló volt, de saját legendát kreálva politikai menedékjogot követelt magának, de az igazi üldözötteket kintről sem segítette…
*
Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal, mint annak idején Oszlopos Simeon, sokakat én magam riasztok el az istenhittől
*
Az előnyök szédelgő felnagyításával, a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre – mire már felvilágosodnál, már nincs kiútad…
*
Irgalmatlan papként a misére sietve lelki elsősegélynyújtás nélkül, szó nélkül robogok mellőled tovább
*
El se vetem reggel a magot, s nem viselem gondját, ha nem halálbiztos már az esti, de legalábbis a másnap reggeli szüretelés
*
Testi, de főleg lelki korbáccsal és mézesmadzaggal a világcirkuszban lélekidomárkodok, oroszlánt késztetek-kényszerítek pitizésre
*
Az emberek jótevője is lehettem volna, de gyenge vásári mutatványossá, egy trükköző Zampanóvá züllöttem el
*
Nekem teljesen mindegy, hogy legjobb tanítványom híres és zseniális pandúr vagy hírhedt betyár, haramia lesz?
*
Az elmebajtársak megszokott körében teánkat, borunkat hörpintgetve kedélyesen és langy unalomban önagyonülésezzük és ajnározzuk magunkat
*
A napi babra aprómunka, a pepecselés undora miatt közkincseinket legszívesebben a feledés feneketlen kútjába dobnám
*
Szelektíven hallok, szántszándékkal „hallucinálok”. Úgy csinálok mintha a külső súgás belső hang lett volna
*
A mindenkori Hatalommal, annak legitimitásától függetlenül személyre szóló titkos különbékét, egy magán-megállapodást kötök…
*
De jure vagy de facto utazó kulturális követként hamisan rossz képet festve módszeresen járatom le „hazámat”
*
Inkább maradsz felesleges, sőt: parazita ún. szabadúszó, egy „szellemi segédmunkás”, csakhogy a kulturális főváros, az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass…
*
Még soha nem éreztem – szakmai stb. – alázatot, de már hallottam róla és a legjobban én definiálom…
*
Lankadatlanul mosom el a normálist a perverztől elválasztó olykor tényleg keskeny, de mégis meglevő és létfontos határt…
*
Fajsúlyosabb, de egy súlycsoportban levő riválisom szisztematikusan kerülöm, letagadom vagy ellehetetlenítem, diszkvalifikáltatom.
*
Én vagyok a tiszta, naiv, idealista de jövőbemutató lelkesedéseteket rutinos cinizmussal lehűtő, lehidegzuhanyozó túltapasztalt nagyöreg léhűtő…
*
Leszólom, lesajnálom, másra alkalmatlannak mondom tudományunk népszerűsítésére egyedül vállalkozó kollegám
*
Örök öreg, vén diákként erkölcsi munkanélküli vagyok. Ezt fedezni, időhúzásból halmozom végzettségeim számát…
*
Túlélem magam: nem a csúcson hagyom abba, még gépre kötve, szenilisen is foglalom a helyet
|