|
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?
Messzire világító toronyként,
a rá irányuló közfigyelemben
naponként ad rossz tanácsot, sőt példát
az elkurvulásra és önsorsrontásra
*
Kolduló szerzetes jelmezében,
tulajdonképpen besurranó szívtolvaj
s lélekkufár, egy Tartuffe vagyok
*
Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját –
Így jól megélek lélek- és emberismeretemből:
szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között…
*
Kreatívan hozzájárulok
az itt és most élő nők elcsúfításához:
aktuális szépségeszmény diktálással,
divatterror egyenruhába bújtatással…
*
Olyan színésznőket futtatok,
olyan manökeneket preferálok
hogy könnyen és sokáig elmegy
a fiatal, önértékelésében bizonytalan
fiúk-lányok kis önbizalma is
*
Elveszettnek,
talajvesztett szerencsétlennek érzem magam,
ha a hűségesküt letéve
nem tartozom legalább egy szakmai klikkhez…
*
Fakó teóriáim skatulyáiba
gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit –
inkább a katonát szabom a ruhához,
megspórolva a szellemi erőfeszítéseket…
*
Úgy tanítalak drágán,
sokat buktatva autót vezetni,
hogy te évekig küszködhetsz
a rossz beidegződésekkel
*
Beavatom tanítványom
a szakma fortélyaiba, titkaiba,
de csak úgy és annyira,
hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre
*
Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet
még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném,
ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni…
*
Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy –
csak épp Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő
(Doktor Faustus)
*
Nekem a családom és szeretteim,
a közeli hozzámtartozók köre
puszta életnyersanyag, kísérleti terep,
legjobb esetben kiszolgáló személyzet
*
„Ifjúsági változat” jeligére vagy mottóval
időzített szellemi bombák
naprakész hatástalanítását vállalom
*
Szeméremérzés és vallási érzület?
Dafke nem érdekel.
Az obszcén, sértő „performansz”
pár percre híressé tehet…
*
Csak azért nem vizelek bele
trambulinról a fekete zongorába,
mert „ezek” a bunkó agyvérszegény lakótelepiek
ezt úgyse értenék meg…
*
Istennek se látná be:
nem erre a szellemi pályára termett!
Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli,
vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket…
*
Az értelmiségi pálya
Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi
Előnyeit élvezném,
De a a róla logikailag leválaszthatatlan terheket
Hetykén ledobom vézna vállaimról…
*
Mert féltem a vértől s a szagtól,
irtóztam az idegen testtől,
nem lettem orvos, csak doktor –
aki ha nem tudja, akkor hát tanítja…
*
Életkrízisben
percdíjasan adagolom
jóelőre legyártott, sablonként talált,
mindenkire, s így senkire sem passzoló
egyen-tanácsaimat
*
Csak annyira okosítalak ki,
csak annyi infót csepegtetek,
hogy engem holtodiglan csodálhass,
de el ne szakíthasd a köldökzsinórt…
*
A megmérettetéseket és a próbatételeket
nagy ívben kerülöm el,
hogy ki ne derüljön a turpisság
*
Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer –
De holnap már bottal üthetik lábam nyomát,
Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás….
*
Nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé,
s mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot:
az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) –
mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak…
*
Elmenekülök
és minél mélyebben beásom magam
egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére
*
Családi okokra
vagy érdemeire hivatkozva
követeli, kibulizza, kisírja,
hogy kegyelemből elnéző legyen
az opponense, a recenzense
*
Órákat tud arról mesélni,
hogy egyszer nehezen adták ki művét,
a társadalmi amnéziát tartósítva,
a feketelistákat nem említve
*
Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve
bemegy a Táncdalfesztiválra stb.,
karakán, fenegyerek pályatársaira
a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár…
*
Ha itt és most
legény kell a gátra,
akkor is önkímélő gyáván
dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök
*
Gerontokratikus
egyetemi-akadémiai intézet élén
az ígéretes tudóspalántákat
parkoló pályára vagy külhonba irányítom…
*
Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok:
Kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit
*
A szakmai komolyság
uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve
emberi fogyasztásra alkalmatlan
vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…
*
Világgá kürtölöm:
itt van már a Kánaán, a történelem vége,
pedig a csendes többség
szellemi alultápláltan kóvályog a börtönben…
*
Mindent megteszek azért,
hogy lehetőleg ki se derüljön:
művem mennyire kelendő,
kik olvassák és ki – nem - értik
*
Amit a legjobban tudok:
mikor mire kell hivatkozni,
hogy jól jöjjek ki
hol a nézettségi mutatókra,
hol a meg nem értett zseniségre…
*
Munkaidőben és túlórázva
hamis illúziókat keltek,
hogy belépődért
élethazugságaid babusgatva elringassalak…
*
Rámenős, trükkös és invenciózus
ügynökként rábeszéllek:
ne Istenben, élettársadban, barátodban,
csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!
*
A magam módján én is
nem mindennapi csodát művelek:
csodagyerekből hülyegyereket,
igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek
*
Törékeny, érzékeny
és már sebzett emberi lelkek között
én vagyok az otromba behemót,
az elefánt a porcelánboltban
*
Képes vagyok
szinte bárkiből rövid úton
beteget, lelki beteget
vagy gyógypedagógiai esetet csinálni
*
Megszeppent riportalanyt hívok műsoromba,
akit profin zavarba hozok, leégetek
vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,
s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…
*
A nagy és örök igazságbombákat
még detonáció előtt
közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal
sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom
*
Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket,
hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék
*
Egalitárius vagyok:
éljen az egyenlőség minden előtt:
mindenkit egy szintre hozok,
jobban, pontosabban mondva: húzok le
*
Újoncokat, inasokat, kezdőket
véletlenül sem hozok jó,
csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:
égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…
*
Az ördög patikájával
lelkileg megbetegítelek:
sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás, identitászavarás, nevetségessé tétel…
*
Otthonosan mozogván a szellemvilágban
ezt a tudásom arra használom,
hogy romboljam a jó
és építsem a rossz csapatszellemet…
*
Közös képviselőként összeugrasztom lakótársaim.
Például: a folyosó közfalára szégyenlistát teszek ki…
*
Kizsarolom belőled és meg is írom helyetted
a magadra terhelő – hamis - beismerő vallomásodat
*
Olyan mesterien dodonai a jóslatom,
hogy mindenképpen be fog válni:
legalábbis nekem - én kasszírozok,
te meg értsd, ahogy akarod
(ha akarod vemhes, ha akarod, nem)
*
Mintha mindig ugyanazt
a régi lemezt tenném fel,
s még az is folyton elakadna…
Na, erre táncoljatok ma!
*
Nem az igazam,
de a tanszékem, szinekúrám védem
foggal-körömmel, az utolsó töltényig, árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva…
*
Szabadon
– értsd: önkényesen - rostálgatom a tényeket,
de az én – rugalmas – véleményem:
az szent, sérthetetlen…
Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok?
*
Ha engem egyszer
valakik valahol valamivel becsaptak,
akkor minden fórumon, agórán
egyetemes bizalmatlanságot hirdetek
*
Gondolatolvasó
vagy más paranormális képességem
a gondolat-rendőrállam szolgálatában,
vagy más rossz ügyben kamatoztatom
*
Ugyan csak egy idegen nyelvben,
de abban tényleg perfekt vagyok:
a fontoskodó és bennfenteskedő
szakmai tolvajnyelvben
*
Csak a vita kedvéért vitázók,
vagy pankrátorok vagyunk:
úgy teszünk, mintha
itt és most „vérre menően” vitáznánk
*
Magasröptű eszmecserét folytatunk,
de senkit se ragad magával,
mert kiszaglik belőle,
hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés
*
El ugyan nem adtam,
de sajnos már régesrég elittam
józan paraszti eszem –
az értelmiségi másik útja nem járható?!
*
A rám bízott
vagy véletlenül hozzám került
szellemi hagyatékot
gondatlanul és hűtlenül kezelem,
megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.
*
Nemhogy a feltárással
és kezelési javaslatokkal csökkenteném,
de elfedezésével vagy álterápiákkal
még magam is növelem a bajt…
*
Negyedszerre is megtagadnám, meg én, Jézust,
csakhogy mentsem a nekem oly becses irhám…
*
A rivális kutatókat és paradigmákat
igyekszem elhallgattatni, dilettáns áltudósként, kontár amatőrként stb. stigmatizál(tat)ni,
csakhogy mentsem kiépült állásom és életművem…
*
Drágább rongy életem, életművem,
sőt a hús a kenyéren, a hab a tortámon
mint a személyem, a szakmám hitele,
a tudomány és a hazám becsülete…
*
A szellemi emberekkel,
a szellemi javakkal és erőforrásokkal
esztelenül vagy gonoszul bánok:
pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok…
*
Radikális vagyok:
a gyökerénél ragadom meg a dolgokat –
kulturálisan gyökértelenné teszlek,
egy identitászavaros konzumideótává…
*
Én jöjjek rá az igazságra,
enyém legyen a dicsőség,
vagy inkább soha ebben a büdös életben
ne derüljön ki!
*
Kamaszos lázadásban fixálódva
mindent megkérdőjelezek –
mintha a nyílt vízen akarnám átépíteni
az egyetlen hajónkat…
*
A császárnak szorgosan törlesztek,
nincs jelentős hátralékom,
Az istennek nem adózok,
vagy a csak a maradékot adom
(ha a császár ezért nem neheztel).
*
A bizonytalan és megfoghatatlan
szellemi égi lajtorja helyett
a nagyonis kézzelfogható
- és mérhető előnyökkel kecsegtető -
szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”
*
Példámmal is szubjektív önmegvalósításra,
és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok
*
Tekintélyemmel visszaélve
ígéretes pályákon futó vonatokat
lassítok le, állítok meg, terelek el,
vagy töröm a pályát végleg ketté
*
Gyenge pontjaid, kísérthetőséged
ismerve és kihasználva
vesztőhelyre csallak,
hátha megfertőz a játékszenvedély-betegség
*
Válóperes bírónőként
haraggal és elfogultsággal
kisemmizem és gyerektelenítem
az eleve hibásnak ítélt ex férjet
*
Nemcsak a modorosságokat,
a felhígítást, a ripacskodást stb.
de magát a magyar nótát s a cigányzenét,
magát ezt a hungarikumot figurázom ki
*
Úgy tájékoztatok
– az amúgy létező - kullancsveszélyről,
hogy mindörökre erdőkerülőkké
és – mondjuk - plázalátogatóvá teszlek…
|
