|
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?
Csakis belső használatra,
esetleg rétegműsorban mondasz,
akkor is csak tolvajnyelven, szakzsargonban
fél- vagy részigazságokat…
*
Magad is haszonélvezője vagy
A kábítószer- vagy embercsempészetnek,
Egy-egy kisebb esetre látványosan lecsapsz,
Feldobod, hogy lássák éberséged, ügyességed…
*
Piti csirkefogókra
Példát statuáló súlyos ítéletet szabsz,
A nagy cápákat,
Meg hagyod szabadon ragadozni…
*
Magánéletemet hivatásom alá rendelve
érdekházasságot kötök:
a fő, hogy férjem-feleségem
tudjon és tanítson engem angolul stb.
*
Önkéntesen vállalok „cölibátust”
vagy gyerektelenséget,
a tudomány-művészet stb. oltárán áldozva –
s mire kiderül, hogy ez csak megfutamodás volt…
*
Nemhogy átmenteném, de módszeresen kiirtom
a profi fociból a grundfoci jó szellemiségét, ethoszát
*
Hazafinak és sportembernek
adom elő magam,
amíg megfizetnek, kitüntetnek, kiemelnek érte,
de az emberektől addig is testőrök zárnak el…
*
Virtuális-valóságos menlevelem,
előjogaim-privilégiumaim tudatában
nagyfaszosan vagánykodok,
hogy másokat beugrasszak
*
Csak a közismert személyiségekkel vagyok
olykor-olykor szolidáris,
a nálam ismeretlenebb üldözött kollegákkal
miért is lennék, mi jó származik nekem ebből?
*
A nem kényes témákban
szinte tobzódom a „szólásszabadságban”
azt a látszatot keltve:
én itt most bármi másról is így beszélnék…
*
Mikor a lábam lógatom,
mikor a tengert úszom át:
ez utóbbit én nem a nyílt vízen,
de egy luxushajó medencéjében…
*
Nem látjátok, hogy szenvedek:
önmagam a végsőkig súlytalanítva
elviselhetetlenül könnyűvé teszem
szellemi létezésem…
*
Akár Rómát is felgyújt(at)om,
vagy embert is ölök-öletek,
ha mint művésznek
új élmény kell főművem megírásához
*
Nem becsületes megtaláló:
eltulajdonítja mások értékeit,
majd vagy eltünteti,
vagy részeket átvesz, az egészet átfesti…
*
Mindig csak magam
vagy a nálam gyengébbet ajánlom,
sosem a nálam nem rosszabbat,
pláne nem a nálam jobbat…
*
Meghirdetem nektek az elvi harcot,
majd egy luxuskocsin még időben elviharzok…
*
Amíg én nem kerülök politikai fogolyként börtönbe,
nem tiltakozok, protestálok a börtönviszonyok miatt
*
Eltitkolja vagy meghamisítja,
önkényesen szelektálja
a közérdekű adatokat –
félretájékoztatja-vezeti a közösséget!
*
Minden meg tudsz magyarázni –
még az elégtelen bizonyítványt is,
tudod, hogyan kell a szerecsent mosdatni…
*
Bárkiről bebizonyítom:
nem vállalja-vállalta identitását,
mert igazából, „a lelke mélyén”
homoszexuális, leszbikus…
*
Pont azokat a gátlásokat oldom,
amik az emberállatot kultúrlénnyé teszik –
az elsőgenerációs értelmiségi ifjakban
fixálom a görcsöket, erősítem a gátlásokat…
*
Misztifikálom a művészalkatot,
hogy elvegyem a próbálkozó kedved,
túlhangsúlyozom a tehetség szerepét
a kutató-feltaláló vagy más alkotó pályán…
*
Nekem mindennél fontosabb,
Hogy tanítványaim, iskolámnak diákjai legyenek,
Ezért az antitalentumokat is hitegetem,
És kilátásaik megszépítésével kábítom, csábítom
*
Ha lehet: kancsukával, az erő pozíciójából,
ha nem: butítással, bolondítással, rémisztgetéssel
erőltetett menetben hajtom az elbirkásított nyájat rögeszményeim, rémálmaim megvalósítása felé…
*
Összerakhatatlan-összeegyeztethetetlen fragmentumokra töröm szét
az egy és oszthatatlan embert és egy világát,
hiszen „Minden egész eltörött”, ugye?
*
Tudósi vagy gyógyítói-terapeuta minőségemben
a mindent látó isteni szemnek képzelem magam
*
Obszcén tekintete bárkit-bármit levetkőztet
a csúnya meztelen naturális „tényigazságokra” –
képes vagyok úgy leírni magát a csókot,
hogy egy életre megundorodjál megízlelésétől…
*
A hazai pálya előnyeivel
és biztos hatalmi pozícióból
kezdeményezek és folytatok
kötetlen és laza „beszélgetést”, eszmecserét…
*
Sors nyiss nekem tért:
ha nem használhatok,
legalább nagyot ártsak az emberiségnek –
így is fennmaradt hírhedté váló nevem, ugye?
*
Azon a címen,
hogy az elitnek életformákkal kell kísérleteznie,
élem a bohém, hedonista aranyifjúság
tüntetően életellenes „életét”
*
Inkább szerepjátékként
mint komoly őszinteséggel,
a megtéréshez vivő termékeny megbánásként
kéjelegve pocskondiázom, mocskolom magam szügyig
*
Az én szerénységemre
tényleg illik Goethe mondása:
„Csak a mihaszna szerény!”
*
Testem-lelkem messzire bűzlik
az önfeldicsérés pacsuli szagától…
*
Bármi áron hajhászod, illetve gyártod
az egyre óriásibb szenzációt,
a mecénások, helyesebben: a szponzorok
kegyeinek gyors – bár rövid – megnyeréséért…
*
A keserű pirulát
geil sziruppal öntve le nyomom le a torkodon -
lenyeletem, megetetem
az infantilizált köznéppel a varangyos békákat…
*
Az a védőügyvéd vagyok,
aki összejátszik az ügyésszel,
titkot árul a rendőrségnek,
s az ítélet súlyosbításáért fellebbez
*
Önművelésre,
továbbképzésre, tájékozódásra szánt időben
csak szappanoperák gyorsétkezése közben
leginkább a disznóólban sürög-forog…
*
Elfogadottá teszed a hazugságot,
ami rákosan burjánzik tovább…
Elhiteted: aki „egy kicsit” nem hazudik,
az hamarosan akár még éhen is halhat…
*
Saját lelki betegsége miatt
a legsötétebb víziókkal rémisztget -
ha vonzó-taszító példáját követnék,
akkor az emberiség az öngyilkosok klubja lenne
*
Csak a WC-ben olvasok:
malac falfirkát és tegnapi újságokat,
már naplót vagy rendes levelet sem írok,
maximum szellemeskedve esemeseket…
*
Mintha fizetett gagmen lenne,
remek sértést, gonosz viccet agyal ki
és nem szabadalmaztatja,
de azonnal közkinccsé is teszi
*
Ha egy műve befut,
Itt és most sikeres, sláger is lesz,
Akkor nem tud ellenállni a nyomásnak,
S ontja magából az utánérzéseket….
*
Nagybani adócsalóknak ad
félig-meddig titokban „jótanácsokat”,
Segít megtalálni a kiskapukat,
hogy kibújjon a közteherviselésből
*
Miközben megkerüli,
úgy tesz mintha megválaszolná a kérdést,
vagy „bebizonyítja” a kérdésről,
hogy naiv, értelmetlen, buta stb.
*
Rosszul feltett kérdést ültet az agyadba,
hogy azon rágódj és kérődzél holtodig,
álproblémák megoldására pazarold el
igencsak véges szellemi energiáid
*
1984 előtti és utáni történelmet
monopolhelyzetből
a megrendelő igényére
naprakészen átírok, hamisítok, kitörlök…
*
A gondnokságomra bízott kis- és nagykorúakat
szellemileg leépítem,
lelkileg és anyagilag is kifosztom,
örökre személyem vagy izmusom rabjává teszem!
*
Átvitt értelemben is
messziről jött emberként
szabados fantáziával jó nagyokat mond,
úgysem tudnak utánajárni,
úgysem tudják ellenőrizni, cáfolni…
*
Annyit agyaskodok-okoskodok,
hogy nemcsak saját magamat,
de még a rám jó példaként tekintőket is
sikerül „eltétleníteni”, passzivitásra kárhoztatni
*
Sokat segítesz
minden idők legrosszabb kormányainak,
hogy minél több embert minél tovább
hitegessenek, csapjanak be, verjenek át
*
Csak képes beszédben szólok hozzá:
értse, ahogy akarja –
én azért elmondtam a magamét,
s ezzel felmentettem a lelkem…
*
Isteni tökélyre törekedve
perfekcionizmusára büszke:
sokkal többet radírozna
mint amennyit egyáltalán leír…
*
Teljesen elégedett,
ha rájött egy igazságra, feltalált valamit,
egy lépést sem hajlandó tenni azért,
hogy ez közkincs is legyen…
*
Ha nem lehetek az írók fejedelme,
akkor lesz a fejedelmek bértollnoka
*
Értékválasztásom rejtve
elhitetetem:
mintha tényekből
bármi vagy pont ez az egy dolog
„következ(het)ne”…
*
Előfeltevései elhallgatásával
vagy elbagatellizálásával
álobjektív légkört teremt
maga és kijelentései, teóriái körül
*
Vagy azt hirdetem és tanítom:
egy a lehetséges történelemírás,
vagy azt vallom,
hogy ahány ember, annyi a történelmi igazság
*
Buzgó magándetektívként
mint megbízóm meghosszabbított karja
háborgatom magánéleted szent békéjét,
kiszimatolom lelki várad, véderőd gyengéidet!
*
Impresszionista kritikámban
nekem a bírálandó Mű csak ürügy
magam mutogatására,
saját fényezésemre és legendám építésére
*
Erkölcsi döntőbíróként
csak az egyik fele(sége)t hallgatja meg,
s ennek alapján hozza meg
megfellebbezhetetlen elmarasztalását
*
A német nyelvtan és filozófia szellemével
megerőszakolom, elsorvasztom a magyart –
azt nem honosítva,
ezt nem megtermékenyítve, megújítva…
*
Ha már elvesztettem illúzióimat,
egy héten belül
álnéven
pro és kontra több cikket is írok…
*
Az outsider
s magát nyilvánosan védeni nem tudó
régészt stb. stb.
személyeskedéssel, diliflepnizéssel
tenném de jure- de facto párbajképtelenné…
*
Az egyik potyakajás és -piás
sajtótájékoztatóról a másokra jár,
hogy azután a cégek közleményét
leadja mint saját tudósítását…
*
Nem mindig tolakodó,
nem mindig magát tolja előtérbe –
egy szerepet csak végső esetben vállalna:
a névtelen hősét
*
Ha nincs azonnali és pozitív visszhang,
akkor megsértődve kvietálok és pecázni járok
*
Ha nem is tudom, de mindig teszem:
öncenzúrával már előre kiherélem művem
*
Nincs szívem kidobni a léghajómból
„lenyűgöző” tudásom lehúzó ballasztját
*
Szemérmetlenül, szégyentelenül
nagy nyilvánosság előtt követ el lelki maszturbációt
*
Segítőkész önkéntes házimunkásként
az utcára teregetem ki a konkurencia szennyesét
*
Addig
bátran, leleményesen, elszántan
nyomozok egy ügyben,
amíg be nem szól a lap főszerkesztője:
ez tabu cég, ez tabu párt…
*
Ha már a nemzethalált jósolta,
nem szeretne tévedni:
rontaná boltját –
most már fut a pénze, szavahihetősége után
*
A lelki hadviselés fegyvereiben
szárazon tartom a puskaport,
és imádkozom:
a rosszisten tegye indiszponálttá a riválisom
*
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom –
de a másnak is tanulságos
nyílt meggyónás helyett
csak lapulok…
*
A templomot szatócsbolttá,
a kultúrházat rossz kocsmává,
a színházat lebujjá,
a könyvtárat meg videotékává züllesztem.
*
Örökifjúságot ígérek –
de csak infantilizállak,
nem engedlek felnőni,
kamaszkorod fixálom, hibernállak…
*
Olyan bölcs rabbi vagy guru vagyok,
aki minden kérdésre rögtön tudja a helyes választ
*
Receptfelíró automataként
már nem is hisz benne,
hogy az - egész - embert gyógyítja:
csak megkopasztani vagy lerázni akarja
*
Megalkuvásaiba belecsömörlött
nagyöreg „bölcsként”,
mások tiszta hitébe rendőrcsizmával és lóval
cinikusan beletapos…
*
A virágvasárnapi bevonulás, hozsannázás stb.
nekem,
a korbácsütés, leköpködés
és a megalázó Golgota keresztje
neked
*
A tudás édes gyümölcsét élvezném,
ezzel szívesen hencegnék is fűnek-fának:
de a keserű gyökér és a napi kapálás, metszés stb.
már nem kell…
*
Magam is úgy látom s láttatom,
hogy a király nem meztelen,
sőt: a legszebb ruha van rajta…
*
Figyelemelterelő
kis bűnöket találok ki:
és teátrálisan nagy bűnbánatot
gyakorlok-gyakoroltatok
*
Fő, hogy a rendőrségnek
jó legyen a statisztikai mutatója,
egy-két beáldozott kis halat elfogok,
s ezt nagydobra verem
*
Tudom:
kitől függ kinevezésem
és a cég pénze, meg az enyém -
a politikai kurzust kiszolgálva
szelektíven üldözöm a bűnösöket
*
Életfogytiglan és rendszeresen
az én drága lelki segélyemre szorulóvá teszlek
*
„Szerelem”
címszó alatt
csábítási trükkökről és női praktikákról
vagy csak gyötrelmekről, sötét vermekről,
és zsákbamacskáról írok…
*
Mint a női magazin főnöke
cerberusként ügyelek rá,
nemhogy a halál témáját,
de még magát a szót se érintsék
*
Mindig csak utalok,
célozgatok és sejtelmeskedek –
soha egy határozott, egy végleges és férfias
Igen vagy Nem!?
*
Olyan vagyok mint Karinthy
matekot korrepetáló apukája,
én sem értem azt, amit tanítani akarok –
de a gyereket vágom pofon
*
Mivel
még magadat sem sikerült meggyőznöd
elveid igazáról,
ezért
szinte üldözöd az embertársaidat,
hogy győzködd őket
*
Mindentől ironikus távolságot tartok,
mindentől elhatárolódok,
szerepekben bujkálok,
még tegnapi magammal sem vállalok azonosságot!
*
Komolyzenei kritikáimat
főleg a bennfenteseknek írom –
egy cseppet sem zavar,
hogy a közszolgálati rádióban beszélek…
*
„Tévesztve” játszom
a hálás nagypapa szerepét -
az apai betöltetlen marad,
a gyerek apai szigor nélkül nő fel
*
Önismeretemre jellemző, hogy
fél lábbal is jelentkezem Tarzannak
és balhézok, ha nem kellek –
de fogyatékos diákom is erre biztatom….
*
Az iskolám fennmaradása érdekében
akkor is felveszlek,
ha tudom:
nem erre a pályára születtél,
s talán örökre boldogtalan leszel…
*
Paternalista tervközgazdászként és politikusként
majd én eldöntöm, mire lesz szüksége a jónépnek
*
Úgy tesz
mint aki nincs tisztában elemi fogalmakkal:
összekeveri például a kultúrát a civilizációval,
az erkölcsöt az etikával és a többi…
*
Ott is fejlődést akar láttatni,
ahol ennek nincs értelme,
vagy ahol a változásban több a veszteség
mint a nyereség…
*
A szabadidődben
operett-dalokkal végleg elfeledtetném veled
az állandósult kényszermunkatábori élet
elviselhetetlen, lelkifogyatékosító szenvedéseit.
*
Olcsó
szellemi kábítószerekkel
repítelek új s újabb
mesterséges paradicsomokba
*
Gyereket beszélek a hasadba,
elhitetem veled, hogy isten vagy.
De akkor már hiába keresel,
amikor rádzuhan a rideg valóság…
*
Az ügyeletes bebeszélőként
elhitetem veled, hogy
ne aggódj:
ügyedet jól képviselik
és neked nincs semmi dolgod…
*
Kevés tudásmorzsád
feldicsérem, megcsodálom,
hogy ne is akarj
jobban, többet, egészen tudni…
*
Írott-íratlan
elemi munkaköri kötelességem teljesítéséért is
már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot,
de legalábbis hátbeveregetést várok…
*
Amit már nem érek fel ésszel és szívvel,
az idegesít:
megsemmisítem a művet,
ellehetetlenítem az alkotót
*
Nem a Gulagra,
vagy a Szilencium belső önemésztésére,
de amerikai, német egyetemekre „száműztek” vendégprofesszornak –
ezt adom elő a passiómak…
*
Olyan
kocsmádban a legjobb
filozófus vagy,
aki amatőr focitudására
és gulyáslevesére a legbüszkébb
*
Idejekorán kényszerpályára,
vakvágányra teszem
a szellemi „vak”,
kiszolgáltatott, önbeskatulyázó serdülőket…
*
Ex cathedra
ledarálom megírt régi előadásom,
majd ügyesen kibújok
az aktuális kérdések és kérdezők elől
|
