SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?

1,

Pár bemondás, aranyköpés, szlogen, szójáték -

mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű, 
sehol a várt maradandó Nagy Főmű?
(esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”) 

2. 

A mindenkori minimális elvárásnak 
éppenhogy, de megfelelek: 
kis súgással felmondom 
az aznapi bemagolt leckét!
Így szereztem nem is egy diplomát…

3.

Nem akárki, 
de egyenesen Isten nevében 
tartom paternalista gyámkodás alatt 
az egyre inkább már csak bennem hívő nyájam 

4.

Embert akarok teremteni vagy gyártani, 
de a végén csak egy Frankenstein lesz belőle 

5. 

Mindig „éppenhogycsak” koncertezhettél? 
De azért valahogy mindig éppen 
az iratlan határon belülre lavíroztál –
holt tűrtek, hol támogattak,
de istenigazából sohasem tiltottak!

6.

Teleharsogta a világsajtót: 
ha pár havi szilencium sújtotta – 
de szalmaszálat se nyújtott 
az akkor teljesen elnémítottaknak 

7.

Álmomból felkeltve is 
magasröptű magyarázatot adok 
Hiroshima, Nagasaki és Drezda stb. 
indokolt lebombázására 

8.

Már havi 200 fixért 
viccesen beléd szuggerálom: 
te az éhbérnek is örülj, 
verd a segged a földhöz… 

9.

A tolmács alázatos, 
bár kreatív szolgálata helyett 
szerepet tévesztve 
te akarsz az esemény főszereplője lenni 

10. 

A politikai, gazdasági vagy szellemi 
gyarmatosítás 
naprakész, fazonra szabott 
ideológiáját 
gyártja, buherálja „fusiban”

11. 

Elhallgatja 
a bajok öntevékeny megelőzési lehetőségét 
hogy anyagilag-szellemileg 
ő profitáljon annak kezeléséből 

12. 

Forradalmár-szabadságharcos, 
vagy tüntető-tiltakozó lenne 
ha a nagyasszony, vagy a kisasszony 
ezt neki is megengedné. Ha….

13.

Tanítványaidat arra használod, 
hogy képeid fessék, 
vagy a már készekből 
újabb másolatokat készítsenek 

14.

Ha rossz kritikát kap műve 
az ős-zseni pályatárstól, 
az egyetlen jelentős alapítvány 
domináns kurátoraként vág vissza 

15.

„Egy csónakban evezünk!” – 
hirdetem én a fedélzetről 
a gályarab prédikátoroknak… 

16.

A „ki tudja milyen veszélyes” 
elsőgenerációs értelmiségit 
nem avatom be 
az zömében íratlan 
alapvető „játékszabályokba” 

17.

Fizetést és jutalmat 
nem azért kap, ami igazat mond, 
hanem azért, amit 
„nagy bölcsen”, cinkos bűnpártolással 
elhallgat…! 

18. 

Nem kihívásként, 
de aljas orvtámadásként fogja fel, 
ha nála szakmailag jobb valaki, 
s igyekszik rosszabbnak láttatni 

19. 

Zseniális színházi öltöztető vagy: 
a bűnt az erény ruhájába bujtatod 

20. 

Provokátorként 
pánikkeltő vaklármát csapok 
egy politikai tömegrendezvényen, 
hogy feloszlathassák azt… 

21.

Miért ne légy 
egy mássággal kísérletező 
pl. a legkövetkezetlenebb szülő: 
ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is – 
lássuk, mi sül ki belőle? 

22. 

Médiumként kvázi automatikusan írok, 
de nem a belső „daimon” az, aki diktál,
amiről Szókratész beszél, 
de a pénz-hírnév démona… 

23.

Piával lenyugtatózva magam 
végérvényesen alább adom: 
végleg beletörődöm 
a szellemi segédmunkás funkcióba 

24.

Személyválogató vagy:
hízelgő - elvbarátoknak tűnő - öreg rókáknak, 
s nem igazmondó „ellenségednek” 
vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt… 

25.

Nem érdekel és nem követem, 
hogy találmányomat 
kik és milyen katonai célra használhatják: 
lelkük rajta?! 

26.

Ha nagyon nem értesz velem egyet, 
akkor bármit megteszek, 
hogy gyakorlatilag elhallgatassalak 

27. 

Szólási és nyomtatási engedély kérésével 
közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait –
nincs az a helyzet,
amikor polgári engedetlenségre vetemednék…

28. 

Humorodban úgy ábrázolod 
a cigányt, a zsidót, a melegeket, 
hogy a hallgatód ne szerethesse, 
de meggyűlölje más honfitársait… 

29.

Nem tiltakozol máshitűek, másként gondolkozók stb. 
kéziratainak, könyveinek elkobzása, elégetése ellen 

30. 

Nemcsak együttműködött, 
de túlbuzgón kollaborált 
az Állami Egyházügyi Hivatal 
vagy az ÁVÓ munkatársaival 

31. 

Szorgos és megbízható kisiparos vagy 
a szellemi bóvli, 
az egyszer használatos tömegcikkek gyártásában 

32.

Egy Utópia állam 
filozófus fejedelmeként 
az embert robotgéppé, 
puszta hibaforrássá fokozná le 

33. 

Olyan vagy az emberekkel, 
mint azok a filozófusok, 
akik az állatot gépnek gondolva 
csak nevettek kínszenvedésén 

34.

Gyorstalpaló egyen-tanfolyamokon 
közpénzből képzek ki 
túlspecializált szakbarbárokat, 
hamar elavuló kompetenciájúakat 

35. 

Amit én most 
a szakmáról és a világról - nem - tudok,  
azt zömében vagy felesleges, 
vagy káros megismernetek 

36. 

Akit ma egekig magasztal, mennybe meneszt, 
azt holnap – egy „égi jelre” – reflexből a sárba tapos 

37. 

Nekem csak az egész emberiség a barátom, 
de e szomszéd hiába kopogtat sóért, jó szóért 

38. 

Júdáspénzt 
és a rivális pályatárs rossz hírét 
szívesen, jó lelkiismerettel 
és buzgón költő vagyok 

39. 

A kemény pártállami időben is 
mertem nyíltan tréfálkozni, 
például… …a Patyolattal 

40. 

Napközben 
egy kicsit – nagyon - prostituálódok, 
hogy éjszaka 
léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak 

41.

Ha a hallgatóság 
nem vevő „intellektuális humorára”, 
kis buzizásért-cigányozásért 
nem megy a szomszédba 

42. 

Az elfogult drukker 
érthető aránytévesztésével 
a bolhából elefántot csinál 
„a pártatlan közvetítő” 

43. 

A magyar közszolgálati rádióban 
úgy tudósítok a zsidó-arab háborúról, 
hogy alig vagy ügyesen leplezetten 
nagyon is az én csapatomnak drukkolok 

44.

A mérsékelt nyelvművelő gúnyolója, 
aki szabad utat,  
sőt példát ad a gátlástalan nyelvrontóknak 

45. 

Nem vagyok bolond 
kishazánkban poétának szegődni, 
beállok inkább intellektuális zsoldos 
MLM vagy pártkatonának 

46. 

Tiszavirág életű, 
de nagyon csinnadrattás kampányokban 
címlapokon kiemelve 
Én emelem fel a cigánykérdés zászlaját 

47. 

Gazdagok, híresek, hatalmasok 
sztárügyvédjeként 
áldozok fel 
maximum kirendelt ügyvéd által védetteket 
a hivatásom oltárán… 

48.

Úgy tanítgatlak 
és okosítalak-butítgatlak, 
hogy mindhalálig 
az én szellemi mankóim szükségét érezd 

49. 

Nekem is vannak szilárd elveim: 
egy mindenképpen: 
az az elvem, hogy elvetek minden elvet
kutyahűséggel nyalva kenyéradó gazdim talpát…

50.

Ember vagy, 
aki Hivatásos Mizantróp, Embergyűlölő, 
ezt az egész emberiséget Megveted, 
minden emberi idegen tőled 

51. 

Folyamatosan és pofátlanul 
hamisítasz és hazudsz, 
de a hazugság helytelenségét, 
azt bármikor bizonyítani tudod… 

52. 

Ha akármiért, 
mondjuk sikkasztásért üldöznek engem, 
akkor nekem hétszentség, 
hogy a zsidóságom stb. mártírja vagyok 

53. 

Sohasem vonulok vissza, nem töltekezem, 
mindig csak „leadó üzemmódban” nyüzsgök 

54. 

Feltalálod a spanyolviaszkot vagy a meleg vizet, 
s rögtön az emberiség jótevőjének 
próbálod feltüntetni, s kitüntettetni magad… 

55.

A polihisztor vagy, 
aki mindig mindent mindenkinél jobban tud, 
amit ő nem tud, azt nem is érdemes, 
vagy még nem lehet tudni 

56. 

Lejárt szavatosságú, 
kis- és nagyhibás, 
elavult szellemi terméket 
exportból visszamaradottként
nagyban is végkiárusítok 

57. 

Áskálódással, intrikával,
Erinnis szellemének idézésével
áthidalhatatlanná mélyíti el 
a generációk, iskolák, irányzatok közötti 
éket-szakadékot 

58. 

A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám, 
annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”,
átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást
és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem… 

59.

Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát 
lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb.
keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal… 

60.

Mindent tudni akarok kezelt „lelki betegemről” – 
én titokzatos-titkolózó kisistenként őrzöm inkognitóm 

61. 

Olyan jó volt az indító lökést adó diák önképzőköröm, 
hogy megvénülve is még mindig ott produkálnám magam. 

62. 

Betegesen irtózom, iszonyodom „elidegenedni”: 
eltárgyiasulni, valami művet kezemből végleg kiadni.. 

63.

Már csak az esti kártyaparti 
vagy egy focimeccs hoz izgalomba, 
a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin, 
de már arra a pár évtizedre nem váltok… 

64.

Amilyen szenvedéllyel 
drukkol, lelkendezik egy gólért, 
úgy már régóta semmi másért, 
se istenért, se hazáért, se másért 

65. 

Mindent hangsúlyozottan 
amatőrként, csak játékból űzök, 
és így persze „ahhoz képest” 
nem is vagyok olyan rossz benne 

66. 

Nem, 
én azután tényleg nem vagyok 
maximalista: 
nekem a „nem rossz”, 
a mértéket éppen megütő már elég jó 

67. 

Hosszú távon, 
véglegesnek is el akarom fogadtatni 
a szellemi áthidaló szükségmegoldásokat, 
magyar buherákat 

68. 

Leborulok 
a „heroikus” szellemi pótcselekvések előtt, 
s még magam is fényezem: 
én ismertem fel hősiességüket 

69. 

Szerepem én önként vállaltam, 
de csak egy ideig – 
bármikor kiszállok, 
ha túl terhes: „nem ér a nevem!” 

70.

Szerzetesi alázattal 
és áldozatos odaszánással 
éjt nappallá téve 
másolgatom és osztogatom a saját műveimet… 

71. 

Csak a pénz 
primitív nyelvére lefordítva értem, 
ha a jogi stb. nyelvben 
eszmei értéket és a kárt említenek 

72. 

A multik és világcégek 
megrendelését kiszolgálva 
tudományosan, laboratóriumban
„klinikailag tesztelek”… 

73.

Semmi destrukció – 
én soha nem rombolom 
az önsorsrontó balhiedelmeket, 
a káros illúziókat 

74. 

Táptalajt adva és locsolgatva 
növesztem a gyilkos ösztönöket 
palackból kiengedő mítoszok palántáit… 

75. 

Permanensen 
hiszterizálom a közhangulatot, 
hogy ne is lehessen 
józanul, logikusan vitatkozni 

76. 

A „Nagymagyarország mennyország…”
-féle eszmékkel 
„szubjektíve vagy objektíve”: 
de biztosan háborút készítek elő 

77. 

A kasztosodás mellett és ellen 
arányt tévesztve érvelve 
örökre befagyasztom 
a társadalmi munkamegosztást… 

78. 

Nemhogy segítem, 
de inkább gátlom, 
hogy észleld 
a társadalom „láthatatlan” kasztosodást 

79. 

Én akarom 
megrendezni saját temetésem 
s megírni, a nekrológot, 
megtartani a gyászbeszédet… 

80.

Nem a köznép, 
az ún. kisemberek első, 
de a közhatalom 
utolsó embere, szóvivője vagy 

81. 

Ha bajban van a haza, 
lapul mint szar a fűben, 
de ha bajban van a Főnök, 
nem késlekedik segíteni 

82. 

Ha megfizetnek, 
tévé-show műsorokban 
nagy átéléssel 
játszom el „az utca emberét” 
(akit csak más tévéműsorból ismerek)

83. 

Kiművelt, 
sőt dörzsölt emberfőként 
nemcsak ismeri, 
de tanítja is a félelemkeltés fortélyait 

84. 

Mint szellemi-lelki „alma mater” 
csalfa, vak és hiú reményeket táplál(tat)ok… 

85.

A gazemberek 
utolsó mentsváraiba, 
a „hazaffyságba” 
vagy az antiszemitázásba 
húzódom vissza 

86.

Saját szellemileg képzetlen-védtelen népemre 
eresztem vagy egyenesen uszítom ordas eszmék hadát 

87.

Ha bárki belerúghat a nemzet napszámosába 
akkor én meg diákjaimat gyötröm, alázom, kínzom… 

88. 

A gaz gazdag embereket 
feltétlenül kiszolgálva 
kiszolgáltatom prédául 
az igaz és becsületes szegényeket 

89. 

Szellemi fölénnyel gyengéket alázok - 
a kutyámba én is beletörlöm a lábam 

90. 

A Diplomám
engem arra kötelez, 
hogy csak fanyalogjak, 
leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb.

91. 

A boldogság eszményét eleve gyanússá teszem,
helyette az „értelmes élet” perspektíváját kínálom -
értelmiségiként a rezignáció, a nosztalgia az attitűdöm 

92. 

Ha már neki annyira nem sikerült, 
lehetetlennek tartja, 
s illúziónak állítva mindenkit lebeszél a boldogságkereséséről 

93. 

A plebsznek 
a kegyelemkenyér mellé cirkuszt, 
vagy 
„a disznó a pocsolyában” 
olcsó-ócska örömeit kínálom… 

94. 

A Nyugatosokat, 
de főleg Adyt vakon követem, 
igaz: 
csak a háromszavas címadásban s a lumpolásban 

95. 

Kurátor vagy, 
akinek elfogult, rossz döntését 
még csak meg sem kell nyilvánosan indokolnia 

96.

Megállj!-t „parancsolok”
vagy erősen sugallmazok, 
mintha már itt lenne az a bizonyos Kánaán… 

97.

Saját érdekében akarja veled is elhitetni: 
az MLM rendszer boldoggá 
s nem szegény magányossá rabbá tesz… 

98.

Megrendelésre jó alibit 
és meggyőző mentségeket kínál – 
raktárra előre is legyárt 

99. 

Nagy Szellemek fényében sütkérezem – 
és idegen tollakkal ékeskedem… 

100.

Kieszelem a trójai falovat 
- a televíziót, internetet stb. -,
amit majd te cipelsz be 
saját féltve őrzött házadba, váradba 

101. 

Rábírlak, 
hogy önként „vesd le” és tedd lomtárba 
a szokásaidat, „szubkultúrádat”, a táncod, 
a tájszólásodat stb. 

102.

Megnehezítem, 
hogy megismerd történelmed, 
és őseidre büszkén hagyományaid gyökere tápláljon 

103.

Gyönyörű hattyú mivoltod 
előtted elrejtve 
rút kiskacsák közé teszlek és annak nevellek, 
azzá „varázsollak át”… 

104. 

Szinte a semmiből 
gyártok, kreálok ügyeletes zsenit, sztárt, 
menedzselem, futtatom, 
majd mehet-eshet-dobom a süllyesztőbe 

105. 

Az én elévülhetetlen érdemem, ha felépül a beteg , 
pokoli balszerencse és az ő durva hibája, ha leépül 

106.

Lehet, hogy rólam mintázta Karinthy 
a függetlenségmániás munkakerülő figurát… 

107. 

Semmi ügyért 
nem „áldozom fel” magam, 
én inkább életművészként veszek el… 

108. 

Szennylapom nem mindig kelendő árujához 
rákbeteg gyerekek segítése ügyét kapcsolom 

109. 

A kereszténység márkaneve alatt 
kellemesen bizsergető életfilozófiát kínálgatok 

110. 

Visszaél 
a tudása adta hatalommal 
vagy gondatlan: 
orvosság helyett mérget kever és „javall”… 

111. 

Művészi, színészi képességemmel 
és más képzettségemmel 
belülről bomlasztani 
más pártokba befurakodok, infiltrálódok 

112. 

Ő olyan okos: 
még barátja ügyének is használ besúgásával… 
„És még mindig jobban járt, 
hogy én és nem más jelentett róla!” 

113. 

Dalszövegek 
előbírálati bizottságosdis kiherélését, 
vadcsikók 
kezes mutatványos lóvá idomítását vállalom!

114. 

Nekem csak előfutáraim és epigonjaim vannak, 
méltó utódot egyet se látok, pláne nem képzek 

115.

Nincs szívem 
- pláne nem kilenc évig – 
várni és selejtezni: 
minden egyes szavam, rajzom 
egyből kőbe, gránitba vésem 

116. 

A birkaiskola mestereként 
nem bünteted, de még jutalmazod is 
a legnagyobb lógósokat és szamarakat 

117. 

Koncepció nélkül, 
de hangyaszorgalommal 
mindenfelé és mindent keresek,  
gyűjtögetem az „adatokat” 

118. 

Kegyetlenül ráborítom a bilit 
az én jó eséllyel bűntudatos 
drága – jegyet vásárló - színházi közönségemre 

119.

Miért legyek pont én 
tisztességes értelmiségi, 
hisz engem is kiterítenek úgyis…! 

120. 

Civil kurázsis kezdeményezéseket 
szétaggodalmaskodok, szétokoskodok, szétzilálok 

121. 

Az a kritikus és kultúrpolitikus, 
vagy az szeretne lenni, 
aki pontosan előírja, 
miként alkossanak remekműveket 

122. 

A szcientológia, az agykontroll stb. 
apostolaként 
ígér gyors, olcsó és szenvedésmentes 
megváltást és tuti boldogságot 

123. 

Saját házi oltáromon családomból 
élő-égő emberáldozatokat mutatok be 

124. 

Nem élvezem, s ezt másnak se ajánlom, 
de mindenkinél jobban érteni vélem a műalkotásokat 

125. 

Engem nem lehet, 
nem is hagyom kiiktatni 
az isten és az egyszerű laikusok 
közötti kapcsolatból 

126. 

Érződik s éreztetem: 
csak megélhetési kényszerből végzem 
a nevelői, pártfogói, börtöntanári 
és lelkészi munkát, hivatást 

127. 

Gerontológusi karrierem sikeressége érdekében 
szegényházba dugom és ottfelejtem szüleimet 

128. 

Tanári és osztályfőnöki 
hatalma teljes tudatában 
úgy tesz, mintha vitatkozna 
a neki alárendelt diákjaival 

129. 

Megalázó-megszégyenítő kínzások és büntetések, 
pl. nők meztelen vesszőfutásának értelmi szerzője 

130. 

Sok közpénzt költve 
szervez olyan társadalomkutatást, 
aminek a végeredménye 
az elején borítékolható lett volna… 

131.

Addig és úgy kutatja az ún. közvéleményt, 
míg „igazolja” előfeltevését, a megrendelő elvárását 

132.

A kegyetlen szakmai soviniszta 
matek tanár 
csak kudarcélményt okoz, 
leselejtez, korrepetáltat és megutáltat… 

133.

Az a riporter, műsorvezető vagyok, 
aki kőkeményen feszeget borítékolt álkérdéseket… 

134. 

Előbb meghallgatod 
a politikai vagy lelki vezetőd, 
majd magadévá téve 
kialakítod az önálló egyéni „véleményed” 

135. 

Minél kevésbé van meggyőződve üdvössége módjáról, 
annál vehemensebben, agresszívebben agitál mellette 

136. 

Közömbösen sorsára hagyom 
a jogsértett kisembert, 
de országos botrányt csapok 
pl. egy Mezzo csatorna ügyében… 

137. 

Saját s közösséged zsidós fóbiáit 
ki nem gyógyítva 
nem disztingválsz: 
fasiszta csőcselékezel utcai tüntetőket 

138.

Szerinte a „bennszülött”, „őshonos” magyarok 
nem képesek kimagasló szellemi teljesítményre 

139. 

Se boldogan élni, 
se boldogan meghalni nem tanított, 
halálának tragikomikuma bizonyság 
az ő életének hiábavalóságára…