Grafika: Matthew Stevens
(Al)koholt vádak
(Cikkünk 2015. januárjában jelent meg.)
A Bicskei Bertalan szövetségi kapitány vezette magyar válogatott 2001. szeptember 1-jén világbajnoki selejtezőn 3–1-es vereséget szenvedett Grúziában, ezzel minden reményünk elszállt, hogy kijussunk a 2002-es tornára. A mérkőzés másnapján a Magyar Labdarúgó-szövetség rendkívüli elnökségi ülésén Fa Sándor elnökségi tag arról beszélt, hogy nem csoda a tbiliszi kudarc, annak tudatában, hogy milyen mély morális állapotban van a válogatott. Példaként pedig azt hozta fel: információi szerint még a grúziai utazás előtt, az itthoni edzőtáborban a szövetségi kapitány és néhány játékosa között üvöltözéssé fajult heves vita alakult ki, a csapatkapitány, Sebők Vilmos pedig engedély nélkül elhagyta az edzőtábort, és „átduhajkodta” az éjszakát. Mivel ez az infó az újságírók fülébe is eljutott, nem maradt sokáig titok, elsőként a Blikk szentelt ennek cikket. Az MLSZ akkori elnöke, dr. Bozóky Imre vizsgálatot rendelt el az ügyben, Fa Sándortól pedig kérte, bizonyítsa állításait.
Fa szeptember 26-án az MLSZ-elnöknek írott nyílt levelében Kovács István korábbi MLSZ-elnökjelöltet nevezte meg forrásaként, aki pedig azt mondta, ő két taxisofőrtől hallott erről, akik látták a nem éppen józan állapotban lévő Sebőköt az éjszakában.
Miután a hír heteken át felkorbácsolta a szurkolói kedélyeket, a 2001. október 6-i, olaszok elleni vb-selejtező előtt (ekkor már egyébként Gellei Imre volt a szövetségi kapitány) is erről kérdezte a Nemzeti Sport a Cottbus idegenlégiósát. „Írja csak le nyugodtan: semmi gond a lelkivilágommal, ugyanis nem érdekel az egész szökési história. Úgy is mondhatnám, nyilvánvaló hülyeségekkel nem foglalkozom. Egyébként megvan a véleményem, remélem, a Nemzeti Sportban nem ez a fő szenzáció.” Majd még azt is hozzátette Sebők: „A válogatott csapatkapitánya vagyok, amúgy is központi figura, engem találnak meg először, rám mutogatnak. Néhányan külföldön játszunk, ott keressük a pénzünket, és az a legkönnyebb, ha a magyar futball jelenlegi helyzetéért minket tesznek felelőssé. Minket, akik sokkal többet keresünk, mint az átlag. De a rágalmazók ettől függetlenül még megütik a bokájukat. A szombati világbajnoki selejtezőig nem kívánok foglalkozni ezzel a nevetséges históriával, szeretnék a meccsre koncentrálni. Azután viszont valószínűleg megteszem a válaszlépéseket az engem jogtalanul vádlókkal szemben. Amit állítanak rólam, az egyszerűen nem igaz. Nézze meg, milyen összevisszaságok jelennek meg, sehol semmi konkrétum.”
A pályán azért volt, hogy együtt ünnepeltek…
Ebben mindenképpen igaza volt Sebőknek, hiszen időközben kiderült, hogy a taxisok nem azt állítják, hogy a Tbilisziben játszott grúz–magyar előtt volt az éjszakai kicsapongás, hanem a budapesti magyar–grúz (4–1) előtt, a dunavarsányi edzőtáborozás idején. Amint ez napvilágra került, a sportnapilap megszólaltatta Bicskeit, aki szintén perrel fenyegetőzött. „A három és fél éves kapitányságom alatt köztem és a válogatott játékosai között jó volt a viszony. Valótlanság, hogy a labdarúgók kiabáltak volna velem, ilyen egész egyszerűen nem történt. Ügyvédem szerint Fa Sándort hitelrontás miatt feljelenthetem, egyelőre ezzel még nem akarok élni, mert remélem, hogy Fa úr még időben észhez tér. Nem tudok arról, hogy valaki is engedély nélkül elhagyta volna az edzőtábort, és ezt a véleményemet tartom most is.”
Az olaszok elleni, pármai 1–0-s verség után a Blikk már arról írt: Sebők nem egyedül duhajkodott az éjszakában, hanem vele tartott Mátyus János is, aki a csapattársa volt a Cottbusban. Mátyus kikérte magának a rágalmazást, önérzetesen elmondta, hogy aligha futballozhatna a Bundesligában, ha éjszakánként kimaradozna, majd – minő véletlen – ő is azonnal perelni akart. „Meghurcoltak ország-világ előtt, megrágalmaztak, és nem győztem magyarázkodni a menyasszonyom előtt. Természetes, hogy nem hagyom magam, és azok, akik vétettek ellenem, azoknak ezt megfizetem. Az ügyvédemmel már beszéltem, úgyhogy ő tudja, milyen lehetőségeink vannak. Vilivel nem vagyunk szentek, de a futball a legfontosabb számunkra, eszünk ágában sem volt, és nincs is kiszökni az edzőtáborból. […] Fa Sándor nevét a napokban hallottam először, ő viszont még hallani fogja a miénket sokszor az elkövetkezendő időszakban.”
A Mátyus-szálat arra alapozták, hogy a taxisok által tett „tanúvallomás” jegyzőkönyvében két név szerepelt. Csakhogy abban nem Mátyus neve volt Sebőké mellett, hanem – általános meglepetésre és döbbenetre – a válogatott „jófiújáé”, Dárdai Pálé! A két taxis, Csertek István és Horváth István ugyanis november 6-án bement a közszolgálati televízió Napkelte című adásába, ahol azt mondták Gyárfás Tamás műsorvezetőnek, hogy Dárdait látták Sebőkkel részegen bulizni a Római-parton a június 2-i, bukaresti román–magyar vb-selejtező (2–0) előtt néhány nappal. Horváth azt mondta Sebőkről: „A bukaresti román meccs előtt a Római-parton találkoztam vele, a kollégám is, két hölgy és egy másik nagyon kedves futballista, a Dárdai Pali társaságában. Ott mulatoztak, be voltak rúgva. Amikor rákérdeztem, hogy mi lesz így Bukarestben, akkor a Vili széttárta a karját, és üvöltött, mint egy állat, hogy »Megba…uk a románokat!«. Hát ez nem úgy sikerült. […] Utána szépen beültek a Porschébe, a két hölgyemény a másik autóba, és elvonultak. A Vili összehányt ott mindent, szóval láthatóan részeg volt. Nem igazán válogatott labdarúgóhoz méltó viselkedés volt, aki felveszi a címeres mezt, az ne így készüljön! Engem felháborított, mivel elég sok mérkőzésre kijárok, elmegyek, ha esik, ha fúj, és úgy éreztem, hogy ez nem jó hozzáállás. Egy válogatott labdarúgó nem készülhet így egy mérkőzésre.” Majd Horváth elmondta, hogy a grúz–magyar meccs előtt három-négy nappal is látta Sebőköt a Club Sevennél: „Hát ott állt a Vilike, megint ilyen »jó« állapotban, telefonálgatott, azt sem tudta, hogy hol van, az arca el volt torzulva teljesen, látszott rajta, hogy teljesen kész, és négy nap múlva pályára kell lépnie. Kimentek Grúziába, jól leszerepeltünk, ő majd összeesett a pályán, oda-vissza megkapta a kötényeit, mindenki látta, hogy miről van szó.” A műsorvezető azon kérdésére, hogy nem tartanak-e pertől, a másik taxis, Csertek István így válaszolt: „Nem, szeretnénk, ha Vili elénk állna, és köpne ugyanúgy szemen, mint tette jelképesen azon a román meccsen.”
A jelenlegi szövetségi kapitány, Dárdai, aki akkor már a Hertha BSC futballistája volt, azonnal felfortyant a vádak hallatán. Ha valaki még nem sejtené: perre készült. „Semmi gond, végre az ügyvédem is keres egy kis pénzt, majd ő elintézi az ügyet. Hitelrontásért perelem az illetőt, aki belekevert ebbe a történetbe, hiszen aki ismer, tudja, este fél tízkor már alszom, reggel hatkor pedig az első vagyok Eisemann gyúró szobájában, aki a kávéját szürcsöli. El tudja valaki is képzelni, hogy éjjel mulatok, és hajnalban már kávézgatok? Különben is őszinte ember vagyok, ha megkívánok egy pohár vörösbort, hozok a fatertól egy üveggel Pécsről, és megiszom magamban a szobámban. Ahol egyébként Dvéri Zsolttal laktam együtt Dunavarsányban, azaz az újpesti középpályás is tanúsíthatja az általam elmondottakat. Bulizni pedig senki mással, csak a pécsi haverokkal és legjobb barátommal, a ZTE-ben futballozó Egressy Gáborral szoktam eljárni, de ezt is csak szabadságom terhére. De mielőtt még mosakodásnak tűnne, amit mondok, legyen elég annyi, a feleségem is röhög az egészen, elvégre a szüleim mellett ő ismer a legjobban. A válogatott meccsre úgyis megyek haza, addigra megtudom a taxis nevét is, és bármilyen fájdalmas, az illető a kenyerével fizet a kijelentéséért, mivel kitolják alóla az autóját a pert követően. Az meg a legkevesebb, hogy a nagy nyilvánosság előtt bocsánatot kérjen tőlem” – mondta Dárdai az Origónak.
Ők azonban nem kértek bocsánatot, inkább „tetemre hívták” a két játékost a Napkelte stúdiójába a macedónok elleni, november 14-i meccs előtt. Dárdai el is ment (ekkor már három taxis mondta vele szemben a maga igazát), és bizonygatta, hogy őt biztosan nem látták az éjszakában, a taxisok elmondták, hogy márpedig látták, ő újra elmondta, hogy nem láthatták, azok pedig újra azt, hogy márpedig látták. Okosabbak nem lettünk, a végén a Dárdait képviselő dr. Horváth Gábor közölte, hogy per lesz.
Sebők nem ment el az adásba, fütyült az egészre. Annyit üzent csak: „Tudom, kik állnak a megrágalmazásom mögött, és azzal is tisztában vagyok, mire megy ki a játék. Ha nem világos, amit mondtam, csak kicsit kell gondolkodni a megoldáson. […] Ez az egész történet nem Sebők Vilmosról vagy Dárdai Pálról szól, mert mi csak eszközök vagyunk egy mocskos színjátékban” – idézte a Nemzeti Sport. Jó lenne tudni, mire célozhatott.
Aztán az ügy szépen elcsendesedett. Az MLSZ a maga részéről lezárta, mondván, hogy az edzőtáborokban lezajló események a mindenkori szövetségi kapitány hatáskörébe tartoznak. Gellei kapitány azt mondta, akármi is történt Bicskei alatt, már nem számít, Sebők és Dárdai nála tiszta lappal indulhat. Más kérdés, hogy ezen kijelentés után a Gellei-érában Sebők már csak kétszer kapott lehetőséget.
Bár mindenki nagyon perelni akart, tudomásunk szerint végül sem a Blikket (ezt lapunknak dr. Ligeti György ügyvéd is megerősítette), sem az üggyel szintén nagy terjedelemben foglalkozó Sport Pluszt nem citálta senki bíróság elé, csak Dárdai a taxisokat.
A Facebookon megtaláltuk az egyik taxist, Csertek Istvánt, aki viszont nem szándékozott rendelkezésünkre állni. A profiljából kiderül, hogy nagy futballrajongó, és nemrégiben csatlakozott a „Dárdai Pál, maradj kapitány” elnevezésű Facebook-csoporthoz.
Veszprémi Linda
Sebők: „Palcsival sohasem buliztam”
Szokásunk szerint igyekeztünk ezúttal is megszólaltatni az ügy főszereplőit.
Sebők Vilmos készséggel állt a rendelkezésünkre: „Két alapvető hiba volt az akkori cikkekben erről a sztoriról. Az egyik, hogy én a Dárdai Palcsival sohasem buliztam együtt, minket együtt sohasem láthattak szórakozóhelyen. Jól kijöttünk egymással, de nem együtt jártunk szórakozni. A másik, hogy ez az ominózus buli nem az edzőtábor ideje alatt volt, hanem előtte. Hétfőn kezdődött az edzőtábor, ez pedig előtte szombaton volt. Nem is tudom, Dárdai hogy keveredett az ügybe, egy barátommal vacsoráztam a Római-parton, és a saját Porschémmal voltam, így nem lehettem részeg.”
Dárdai Pált is szerettük volna megkérdezni, de ő azt mondta, csak a válogatott sajtófőnökének, Sztancsik Tamásnak az engedélyével szólalhat meg. Ő azonban nem engedélyezte a nyilatkozatot. Így csak a korábban vele elkészített Kérdezd meg pacekba! című rovatunkban az olvasóknak adott válaszát tudjuk idézni: „A kérdés provokatív, erre csak azt tudom válaszolni, hogy ebből volt egy per, amit meg is nyertem. Pont.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. januári számában.)