Tolnai Lajos (1837-1902) elszegényedett nemesi család sarja, aki tehetséges költőként indult. Életében mindig az igazságért küzdő, rendíthetetlen akaratú ifjú a megyéjéről vette fel írói álnevét. Eredetileg Hagymássy néven született Györkönyben. A modern magyar irodalom egyik korai előhírnökének tartják.

Tanulmányait a nagykőrösi gimnáziumban végezte, ahol Arany János volt a magyartanára. Ő figyelt fel tehetségére. Később a regényei körül kialakult botrányok miatt emlékezhetünk rá. A Magyar Irodalmi Arcképcsarnok a magyar realista regény előharcosának említi, anélkül hogy meg tudott volna írni egy igazi realista regényt. 


Tolnai Lajos regényével 1890 őszén a Pesti Napló hasábjain találkozhattak először az olvasók. Itt jelent meg folytatásokban. Az Új föld, új szerencse címmel most újra kiadott írásában emberismerete az, ami talán legjobban megfogott. Jól megrajzolt karakterei élnek a lapokon, megelevenedik az olvasó előtt a múlt századi Budapest. Főhősnőnk, a tizennyolc éves Peterdy Tili telegráf-hivatalnoknak tanul Budapesten. Tanulmányait félbehagyni kénytelen egy családi viszály miatt. A cselekmény középpontjában az ő családjának életét és sorsát befolyásoló tényezőket ismerhetjük meg.

A maró gúnnyal bemutatott család nem mindennapi életet él: a szülők házassága szétesőben, nagyravágyó anyja elég negatív szereplő. Negyvenévesen bizony még élvezni akarja az életet, ami elég meghökkentő módon nyilvánul meg. Akkoriban ez nem kis sokkot okozott a családnak. A női karakterek végig erős jelenléttel bírnak. Az anya mellett a lány, Tili, majd a vénlány maradt nagynéni, Zsófi emelkedik ki. Jóhiszemű, kissé naiv apja óriási terveket dédelget: jó érzékkel nekikezd a Tisztviselőtelep létrehozásának. Ami nem kicsit sodorja veszélybe a családot anyagi értelemben. Ha ez nem lenne elég bonyodalom a lányka életében feltűnik a szerelem is. A Peterdy család történetében egyféle görbetükröt kapunk a társadalmi visszásságokról. A negatív szereplők adják a regény sava-borsát: Péter Tamás elképesztő alak. A kedves, simulékony modora mögött egy aljas, számító ember lapul. Ahogyan az intéző, Hauser Adolf is csak a saját hasznát keresi. 

Tolnai Lajos remekül ábrázolja az egyre képtelenebbé váló helyzetet. Tilli meglepően okosan és jól látja át az egyre veszélyesebb helyzetet. Hogyan rángatják bele ambiciózus apját a "jó tevők", teszik tönkre a család helyzetét uzsorakamatokkal, egyéb módon kihasználva a szorult helyzetüket. A cselekményt régies, ízes nyelvezete teszi még színessé. Tolnai társadalomszemlélete, írói eszközei Mikszáth és Móricz munkáit idézik meg számomra. Hangulata és a fokozódó feszültség gyors, pergő történeteivel magával ragadják az olvasót. Elgondolkodtató, hogy mekkora felháborodást válthatott ki az egyes részekkel, ha a 11 tárcából mindösszesen hét jelenhetett meg. A megjelenített valós szereplők magukra ismerve valóságos ellentámadásba kezdtek. Ezzel elismerve a vázolt helyzetet.

A nagyvárosiasodó Budapest képe szemléletesen elevenedik meg. A lakásgondok jelentős problémát okoztak, ami siettette a helyzet megoldását. A Tisztviselőtelep kiváló elképzelés volt erre. Peterdy Károly nem hiába emlegeti a történetben többször is a címmé lett mondatot. Új föld, új szerencse. Ami a sápot húzó uzsorásoknak is kínált lehetőségeket. Álmodozók, szerencsevadász szerelmesek és a női sorsok elegye ez a kisregény. Félelmetesen aktuális ismét, némi áthallással jelen történelmünk napjai elevenednek meg a lapokon. Gondolkodni szabad, sőt! 

A regényt a Nem fog megjelenni! vezércikk és A telep angyala elbeszélés zárja. Igazi meglepetés
a könyv melléklete: az 1891-ben, a „Tisztviselő-telep”-ről kézzel rajzolt térkép.


"Csak a regényekben szabadul meg a becsületes ember, az életben elvész. El, mert gyáva, mert megijed, mert büszke, s azt hiszi, az igazságnak győznie kell! Nem győz, sohasem győz, mert az igazságnak nincs annyi esze, mint a gonoszságnak."