Bölcs-boldog balga-boldogtalan

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Földi édenkertből pokoli e-világok

Emberélet magyarul: rontás/romlás VI.

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány! 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik. 

Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut. 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik. 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár. 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

*

1. Eső után köpönyeg
2. Legalább olykor csinálj úgy, mintha élnél
3. Egy-egy csatát megnyerő – de háborút elvesztő
4. Balhitű kiváltságos - bérlete van a szerencséhez?
5. Aranytojást tojó tyúkból levest főző
6. A nevető harmadik az soha nem te vagy
7. Ágyúval lő a verébre - aránytévesztő
8. Kohlhaas Mihály „igazsága”/áldozatai
9. Három aranyásó megy a hegyek között…
10. Mekk Mestert hívod a lakásodba szerelni
11. Sor-rendetlenül : előbb vág, azután mér
12. Telhetetlen bírvágy – pénzt a pénzért
13. Különcködő „csodabogár”/nyárspolgár

1. Nincs egyetlen különös ismertetőjele sem
2. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
3. Öncélú vitatkozó – vitázik a vitáért
4. Utánzó divatmajom
5. Önkéntes adósrabszolga
6. Inkább a rosszból eszik sokkal többet
7. Téli álom - „hibernálva”átaludt élet
8. Az ellenségében is feltétlen megbízó
9. Zsarolhatóvá teszi magát és úgy marad
10. A langyost kiköpi az Úr
11. Megutált bezzeg gyerek
12. Kamaszos dac-korszakalkotó
13. A stréber, vagy az örök renitens diák

1. Mazochista fogyókúra és hedonista zabálás
2. A tékozló fiú irigy, háborgó jó testvére
3. Zsugori uram tékozló gyereke
4. Perfekcionista: mindenben tökélyre törekvő
5. Lelkesen és szakszerűen: maga alatt vágja a fát
6. Krónikus szereptévesztő: pl. anya helyett barátnő
7. A szirénsziget – pl. szekta, izmus - örök foglya
8. A didergő király hiánya és (ön)rombolása
9. A hipochonder sírfelirata: Na ugye!
10. Aki magának csempész Mikulás ajándékot
11. Így, ily mocskosan nem járulhatsz az Úr elé?
12. Betegen nem is mersz az orvos elé kerülni
13. A tények még nálad is sokkal makacsabb dolgok

1. Aki csak messziről szép, és csak egy szemszögből
2. Hűbele Balázs - A délibábok hőse
3. Egy héten egyszer extázis 5-től 7-ig
4. Szemrehányó: úgy indít, hogy neki álljon feljebb
5. Háza tája aranybánya: mégis kegyelemkenyéren él
6. Neofita túlbuzgó – aposztata gyalázkodó
7. A népszerűséget tűzön-vízen át hajhászó
8. Ebül szerzett jószág ebül vész el
9. Tele van válasszal, pedig egy kérdést sem tett fel
10. A fizetett tapsolók előtt hajlongó
11. A bértollnokok írásán hízik a mája
12. Aki mindig mindenért kéreti magát,
13. Akinek mindig külön kérvényt kell benyújtani…

*

APAI ÖRÖKSÉG

*

BOLDOGTALANSÁG JENCIKLOPÉDIA

(anyaggyűjtés, ötlettár, vitaindító állítások)

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete...!?

A bölcs mese, példabeszéd, mondás stb. rólunk szól!

Ismerjünk magunkra, s bátran változtassunk éltünkön!

Gyáva/balga léleknek se szerelme, se családja, se gyereke,

se humora, se hivatása, se egészsége, se otthona, se hazája stb.

Nem a véletlenen, szerencsén, körülményeken múlik sorsunk!

Sokkal több van a hatalmunkban, mint azt gyáva önigazolásként véljük!

http://mek.oszk.hu/01000/01058/01058.htm