Tartalom

Előszó a jelen kiadáshoz
Bevezetés

Szülőfalu, család, gyermekkor
Brunszvik Terézzel itthon és külföldön
"A szerelem, a szerelem..."
Festőművészi álmok
Leánynevelő intézet
"Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag..."
Blanka és Vasvári Pál
Szatmárpálfalva: a "szabadságeszmék műhelye"
Vizsgálati fogság és ítélet
Kufsteini és laibachi börtönévek
"... s nem lelé honját a hazában"

Utószó
A főbb irodalom
A martonvásári lapok vonatkozó cikkei időrendben
Teleki Blanka élete adatokban

Előszó

Lelkesítő helytállás a hazaszeretet jegyében - ennek Teleki Blanka, nevelőintézetet alapítva csakúgy, mint a koncepciós perének áldozataként is örökérvényű példáját adta.

Egy fiatal történész szerint a "főmotívum", amitől egyesek hősnek tartják a grófnőt: "a mártírság vállalása". Vagyis élete legpasszívabb szakasza, a börtönbüntetés, amit elszenvedett tette - lényegében akarata ellenére - hőssé, legalábbis az életrajzírók interpretációja szerint..."

De hát Jézusnak nem a "legpasszívabb" tette - a kereszthalála - hozta meg számunkra a megváltást?

Ugyanez olvasható a költő fogolytársnak, Sárosi Gyulának a Blanka ajkaira adott imájában is: [A rabnő] "sebéért csak hálát rebeg, / Mert e világot seb váltotta meg..."

Az áldozathozatal fontosságával a (legalább is az idő szerint) nem istenhívő Teleki Blanka is tisztában volt. Ennek bizonyítékát adja a vele egy időben, szintén Nagyváradon őrzött amerikai utazó, Ch. L. Brace, aki az 1852-ben, New Yorkban kiadott könyvében megemlíti, hogy a grófnő "magánúton kifejezésre juttatta, hogy kész magát akármilyen hosszú börtönbüntetésnek alávetni, ha azzal valamennyire is hasznára lehet boldogtalan hazájának."

Márpedig Teleki Blanka kérhetett volna kegyelmet, amit menten meg is kapott volna! Több szabadlábon élő kortársáról tudunk, akik kényszer hatására megtették a maguk kisebb-nagyobb kompromisszumát. (Nem szólva azokról, akik önként szegődtek az önkényuralom szolgálatába!) Ezt azonban ő, aki nem sokkal előtte a hazaszeretetet ojtogatta a növendékei szívébe, azért sem tehette meg, mivel ily módon saját magát köpte volna szembe.

Blanka grófnő tisztában volt azzal is, hogy a szavaknál a személyes példa mennyivel fontosabb - s nem csupán a pedagógiában, hanem "a hóhér kezétől vérző ország" felnőtt lakosai előtt is! Nem szólva a rabtársairól! Az említett amerikai utazó elbeszéli, hogy mekkora hatás tett rá az ablakrésen át olykor megpillantott, napról-napra sápadtabb hölgy hősies kitartása. Ez a példa egészen biztosan erőt öntött azokba a sáncmunkára ítélt kufsteini hazafiakba is, akik a sétájukhoz fagyban, esőben is ragaszkodó két "gyönge" nőt, Blankát és Lővei Klárát láthatták.

A fent idézett fiatal történész már egy évtizede úgy érzékelte, hogy a Blanka grófnőt illetően "az emlékezési szándék egyre gyengül", s hogy "egy szűk szakmai közegen túl ma már csak a róla szóló ifjúsági regény fiatal olvasói számára lehet a személyes emlékezet része Teleki Blanka élettörténete."

Márpedig ő ma, vagyis másfél évszázaddal az elhunyta után is a figyelmünkre, sőt: a megbecsülésünkre méltó!

Jelen munkánk (a vonatkozó irodalom és számos levéltári forrás felhasználása mellett) elsősorban Brunszvik Teréz jórészt kiadatlan naplóira és levelezésére épül. Ezzel csakúgy, mint a korábbi tanulmányokkal és ismeretterjesztő cikkekkel szeretnénk hozzájárulni a "szellemi gyermeke", Teleki Blanka emlékének ébrentartásához, s egyben felhívni a figyelmet annak a részletes, tudományos monográfiának a hiányára, amely történetírásunk adósságai közé tartozik.

Martonvásár, 2012 októbere
A szerző

Hornyák Mária
Brunszvik Teréz "szellemi gyermeke":
Teleki Blanka (1806-1862)

Teleki Blanka, a kufsteini mártír

https://cultura.hu/aktualis/155-eve-halt-meg-teleki-blanka/