- Arany János -
Szöveggyűjtemény
SZONDI KÉT APRÓDJA
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet.
,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra? Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért, Odaillőt egy huri nyakra!’
„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant Zászlós kopiával a gyaur basa sírján: Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant, És pengeti, pengeti, sírván:”
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap, Kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! Meg nem marad itt anyaszülte.
„Szép úrfiak! immár e puszta halom, E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet: Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. -”
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni.
„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, Mit csak terem a nagy szultán birodalma, Jó illatu fűszer, és drága kenőcs... Ali győzelem-ünnepe van ma!”
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, És pattog a bomba, és röpked a gránát; Minden tüzes ördög népet, falat ont: Töri Drégel sziklai várát.
„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt, Immár födi vállát bíborszinü kaftán, Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold: Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat; Harcos paripái nyihognak alant: Szügyeikben tőrt keze forgat.
„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett! Zászlós kopiával hős Ali temette; Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -; Zengjétek Alit ma helyette!”
Két dalnoka is volt, két árva fiú: Öltözteti cifrán bársonyba puhába: Nem hagyta cselédit - ezért öli bú - Vele halni meg, ócska ruhába’!
„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó; Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála; Sátrában alusztok, a széltül is ó: Fiaim, hozzá köt a hála!”
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl! Mint bástya, feszült meg romlott torony alján: Jó kardja előtt a had rendre ledűl, Kelevéze ragyog vala balján.
„Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még, Bár álgyugolyótul megtört ina, térde! Én láttam e harcot!... Azonban elég: Ali majd haragunni fog érte.”
Mint hulla a hulla! veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét: Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét.
„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már Dícséretiből az otromba gyaurnak? Eb a hite kölykei! vesszeje vár És börtöne kész Ali úrnak.”
Apadjon el a szem, mely célba vevé, Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé, Ki miatt lőn ily kora veszte!
(1856. június.)
Életrajz Pályakép Értelmezések Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom Tárló Tanári kézikönyv
Jegyzetek
391.Ali: 1551 és 1553 között, illetve 1556/57-ben budai pasa.
392.Szondi: György, 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának kapitánya. A témát Arany előtt Kölcsey Ferenc és Czuczor Gergelyis feldolgozta.
393.Bülbül: fülemüle (perzsa-török).
394.dalokból gyöngysorba füzért: a keleti költészetben a versírás metaforája.
395.huri: a mohamedán paradicsomban örökéletű, gyönyörű nő (arab).
396.gyaur: hitetlen, nem-mohamedán (török).
397.Márton: a pap neve Istvánffy Miklós történetírónál maradt fenn.
398.oroszi: a Nógrád megyei Nagyorosziból való.
399.sörbet: sűrű gyümölcsital (arab-török).
400.oda fog folyamodni: Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításából (XXXIII. zsoltár, 11.9).
401.kaftán: bokáig érő, bélelt férfiköntös (perzsa-török).
402.marhát: kincset, javakat.
403.Kelevéze: szúrófegyver, dárda.
404.Rusztem: „A perzsa és török regék legünnepeltebb hőse.” (Szerkesztői jegyzet a ballada első, 1856. évi folyóiratkiadásához.).
405.Apadjon... lefejezte: bibliai átok (Zakariás könyve, 11.17).
|