Görgeinek híják a silány gazembert,
Ki e hazát eladta cudarúl.
Kergesse őt az istennek haragja
A síron innen és a síron túl.
O százezernyi hős fiak vezére,
Dicső, ha győz, dicső, ha elesik,
Ki úr leendett, milyennél nagyobb nincs,
Meghajlott a lábtúrta fövenyig.
Kezében volt az ország szíve, kardja,
S ő mint pofon vert, megrugdalt inas,
Feladta gyáván mind e drága kincset,
Bérért vagy ingyen, mindenképen gaz.
Hallgatnak ágyuink, a puska nem szól,
E némaság oh mily réműletes!
A hajdu nem küzd, a megjött huszárnak
Kardján most nem vér - csak köny csergedez.
Harc nélkül, alku nélkül így elesni!
Egymásra néznek a bús harcfiak
S a hitszegő vezérre szíveikben
Kihalhatatlan átkot mondanak.
"Isten, vagy ördög - így kérdik magokban -
Melyik teremté ezt a Görgeit?
Ily férget isten soha nem teremthet,
Ezen megtörnék emberben a hit.
Hervadjon a fű, ahol megpihenne,
Akadjon fel, midőn a fára néz,
Enyhet ne adjon éhe, szomja ellen
A föld, s ne nyujtson soha emberkéz. . .
Kergesse őt a balszerencse, mint
Szilaj kutyák a felriadt vadat.
Éljen nyomorból, kínból mindhalálig
S ha elhal, verje meg a kárhozat."
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
*
Hogyan lett „áruló” Görgey?
2013. szeptember 12.
Csernus Szilveszter
„Szegény, szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás, s alávalóság által”. E sorokkal kezdte az emigráns Kossuth Lajos híres-hírhedt vidini levelét 1849. szeptember 12-én, amelyben árulással vádolta Görgey Artúrt, őt okolva a szabadságharc kudarcáért. A napjainkig élő árulás mítoszának valódi háttere és valóságtartalma sajnos mindmáig nem ismert általánosan a köztudatban.
Az igaz ügy örökre veszve nem lehet
Kossuth és Görgey augusztus 10-én találkoztak utoljára a kormány megmaradt tagjainak társaságában Aradon. A már elvesztett temesvári csata hírére várva merült fel a vereség esetére a feltétel nélküli kapituláció, mint egyetlen lehetőség az ausztriai és orosz seregek előtt (a feszült hangulatot remekül visszaadja Pethes György Fáklyaláng című filmje).Az igaz ügy örökre veszve nem lehet
A tanácskozás másnapján Kossuth Lajos kormányzó-elnök és a kormány lemondott, miután felhatalmazták Görgeyt a „polgári és katonai legfőbb kormányzási hatalommal”. Ám a teljhatalmat nyert tábornokot a felhatalmazás „Isten, a nemzet, és a história” előtt felelőssé tette, hogy mindent kövessen el a nemzet legalább alkotmányos életének a megmentése érdekében, mivel Kossuth szavai szerint ilyen körülmények között ez csak egy diktátori hatalommal rendelkező hadvezértől várható.
A kormányzó-elnök és a kormány lemondó nyilatkozatában Kossuth a vidini levél és az áruló-mítosz szempontjából egy rendkívül fontos állítást közölt. A nemzettel ugyanis ekkor, 1849. augusztus 11-én közölte, hogy az osztrák és orosz katonai fölény ellen a háború megnyerése reménytelen. Erre később Görgey 1867-es nyílt levelében fel is hívta a figyelmet.
Az immár teljhatalmú főparancsnok első proklamációjában vállalta a Kossuth által rárakott felelősséget, hogy „mindent, mit súlyos helyzetünkben hazánkért tenni lehet” fegyverrel, vagy békés úton megteszi. Kikötése szerint mindezt úgy, hogy a további fölösleges véráldozatokat elkerülje. Föl is szólította a haza polgárait, hogy városuk ellenséges megszállása esetén ne tanúsítsanak semmilyen ellenállást. Kossuthtal ellentétben Görgey nem volt a nemzet jövőjét illetően annyira pesszimista: a tábornok vereség esetén sem mondana le a reményről, hiszen „az igaz ügy örökre veszve nem lehet”.
- Az igaz ügy örökre veszve nem lehet
- Már Világos előtt
- Múlthamisítás a jövőért
- Az áruló-mítosz valódi oka
|
