|
Van-e becsületes oláh?
A honvédtisztek, mikor Bem serege a feldúlt, elpusztitott Abrudbánya alatt pihenőt tartott, azon vitatkoztak, van-e egyáltalán becsületes oláh?
- Már hogy ne volna, - mondta nagy hévvel Füzy Samu.
- Te mondod ezt, a kinek atyját és szép, fiatal feleségét ölték meg az oláhok?
- Igen, én mondom, - felelte határozottan Füzy Samu, a ki harmadmagával szolgált a honvédseregben.
Apjuk unitárius lelkész volt, három fia: Samu, Dénes és József pedig honvédtisztek.
Bajtársai nagyon csodálkoztak e kijelentésén.
- Nincs azokban se sziv, se lélek; már pedig, hogy valaki becsületes lehessen, szivének és lelkének kell lennie, - mondta egy alezredes.
Füzy Samu erre előhozatta kis fiát. A gagyogó apróság nyolczhónapos lehetett.
- Látjátok az én egyetlen fiacskámat; ezt egy becsületes oláh menyecske mentette meg, a mikor vérengző testvérei az én kedves kis feleségemet lemészárolták. Hát ne mondjátok nekem, hogy nincsenek becsületes oláhok.
A tisztek körülsereglették a kis fiucskát, a kit nagy szeretettel babusgatott az oláh fáta.
- Tudjátok meg, hogy ez az asszony tíz napig rejtegette és táplálta gyermekemet, mig végre elvonult ártatlan fejecskéje felől a halál veszedelme. Higyjétek meg, nagyon jószivü az oláh nép s csak azokat kellene mind nyársra húzni, a kik álnok hazudozásokkal felizgatják és vadállattá teszik.
*
A jászkún menyecske.
A szolnoki csatában a hős Damjanich Karger tábornokot beszoritotta a város utczáiba. Délben segitségére jött Ottinger ezredes s rohamra rendezkedett.
Ezt látva Puchly János, a Ferdinánd-huszárok hős alezredese és gróf Poninszki, a lengyel dzsidások parancsnoka, három századdal neki robogtak az egész vértesezrednek.
Puchly egyenesen Lord gróf alezredeshez vágtatott s párbajra kelt vele.
A huszárok e hősi példán fellelkesülve, öldöklő viadalba keveredtek a vértesekkel.
Egy pirospozsgás tenyeres-talpas jászkún menyecske az útról bámulta ezt a véres viadalt.
Egy nyalka fiatal huszárt bámult legjobban, a ki egymaga négy vértes ellen harczolt.
A kardok villámló csattogásába tüzes kiáltások vegyültek s a menyecske összekulcsolva a kezét, felfohászkodott:
- Jaj, édes Jézusom, szabaditsd meg azt a derék huszárt!
A pelyhes állu gyerek oroszlánként küzdött.
Már három vértest kaszabolt össze s azok egymás után potyogtak le a lóról. De ő is csupa vér volt s fáradtan lihegett.
Most még egy vértes ugratott oda s vágását nem birta gyorsan elháritani.
A vértes keresztül vágott homlokán s a huszár lefordult lováról.
- De már azt nem engedem, hogy azok a beste németek agyontapossák! - kiáltott föl a szép jászkún menyecske s odairamodva felkapta a szép huszárt a földről.
E pillanatban egy sistergő ágyúgolyó csapott föl előtte s összezúzta a menyecske balkarját. Föl se szisszent, hanem mosolyogva mondta:
- Hál' Istennek, csakhogy nem őt érte!
A huszárt megmentette, de a fél karja árán.
Ilyen amazon lelküek a jászkún menyecskék.
*
A spártai anya.
Nagy Ferencz ügyvéd három fiát ajánlotta fel önkéntesül Doboka vármegye főispánjának. Maga csináltatta meg nekik a honvédruhát s midőn a táborba indultak, édesanyjuk megcsókolta őket és igy szólt hozzájuk:
- Úgy lesztek csak apátoknak és a hazának méltó fiai, ha az ellenséget legyőzve, tértek vissza.
Az egyik később hősi halált halt a piskii hídon, a másik testvére holttestén rohant keresztül, hogy elűzze a németeket.
Ilyenek voltak a spártai anyák fiai.
A szoknyás nemzetőr.
Békésen százával jelentkeztek a nemzetőrök a zászló alá, melynek ez volt a felirata: "Békésmegye V. Ferdinándért s a hazáért."
Beállott egy Zilahi nevü jómódu fiatal nős gazda is. Mikor ezt a menyecske megtudta, ő is elment a szolgabiróhoz.
- No hugom, mit kivánsz?
- Instálom, főbiró uram, ha a gazdám elmegy, én se maradok itthon.
- Jaj lelkem, a menyecske csak nyűg a táborban.
- Miért, nekem is van két karom, úgy mint neki s úgy képen törülöm vele a németet, hogy csak a másvilágon pislant föl.
És hiába beszélt a lelkére a főbiró, Zilahiné nem tágitott, hanem az alsószoknya fölé férfidolmányt öltött, kardot kötött s elment az urával a táborba.
- Nem félsz, húgom, hogy beléd hibáz egy ágyúgolyó? - évődtek vele a férfiak.
- Csak a nyelvét ki ne szakitsa, akkor azzal is megkergeti a németet! - válaszolta helyette az ura.
*
Ilyen az igazi magyar menyecske.
Lugoson nagy lelkesedéssel fogadta a magyarság Bem apó seregét. Mikor már az ágyúkat a piacztérre vontatták, a tüzértisztek szállásukra siettek, egy fiatal ember az utczán elfogja Mezey József tüzérhadnagyot s kéri, legyen házuk vendége, itt laknak mindjárt a szomszédban.
A hadnagy örömmel fogadta a meghívást és elindultak.
Mögöttük két gyönyörü fiatal nő lépegetett. A hadnagy hátra sanditott.
- Ki ez a két szép leány? - kérdezte az ifjutól.
- Városunk két legszebb hölgye. Lévay Mari és Anna. Az előbbi már asszony, a gazdag Milutinovics felesége volt, de elvált tőle, mert az ura ellensége a magyarnak.
- Ez már derék dolog! Ilyen az igazi magyar menyecske, - szólt lelkesülten a tüzérhadnagy.
Alig mondta ki ezt, a két szép hölgy hirtelen belekarolt s igy szóltak a czivil ifjúhoz:
- Fogjon ön más vendéget magának, a hadnagy úr a mi vendégünk lesz.
- Milyen kitüntetés, - mondta zavartan Mezey.
És a két hölgy diadalmasan vitte haza az elcsipett vendéget. Az öreg Lévay boldogan sietett eléjük s messziről kiáltotta:
- No, csakhogy legalább egy tiszt urat sikerült fognotok.
De volt is a hadnagynak olyan szives látásban része, hogy soha életében nem felejtette el a derék honleányokat, a kik hazafias mámorukban még meg is csókolták és ezt mondták:
- Legyünk testvérekké!
Igaz testvére is volt akkor a magyar a magyarnak, azért járt fejével a csillagok közt.
*
A szoknyás had.
Az erdélyi sereget vagy hatvan markotányosnő kisérte Magyarországba.
Bethlen Gergely ezredes, a ki szerette a tréfát, egy napon elrendelte, hogy a markotányosnők üljenek a huszárok vezeték lovaira s menjenek a huszárok közé. Piros dolmánykájuk és honvédsipkájuk volt a markotányosnőknek, messziről tehát ők is huszároknak látszottak.
Bethlen Gergely a kérdezősködőknek azt mondotta, hogy azért ültette lóra a markotányosnőket, hogy a lovasságot többnek lássa az ellenség, valójában pedig azért tette, hogy egy kicsit megtréfálja őket.
A markotányosnőket ugyanis mind középre állitotta s a mikor ezek vídáman trécseltek a derék huszárokkal, egyszerre csak rohamot fuvatott.
A trombita szavára a paripák hirtelen vágtatni kezdtek s a szoknyás had borzasztó sivalkodás közt sorra potyogott le a vágtató paripák hátáról.
Bajuk nem történt, csak egy kicsit megütötték magukat, de azért úgy sikoltoztak, mintha itt lett volna a végitélet napja.
Hanem a tréfának megvolt az a haszna, hogy legalább a fele elmaradt a tábortól.
AZ 1848-49-IKI SZABADSÁGHARCZ
ANEKDOTA KINCSE
IRTA
FARKAS EMŐD
BUDAPEST, 1911
KIADJA ÉS NYOMTATJA RÓZSA KÁLMÁN ÉS NEJE
KÖNYVKIADÓ ÉS KÖNYVNYOMDA RÉSZV.-TÁRS.
TARTALOM
|
A csodaágyú.
A makói hősök.
Ó, hogy még éjjel se hagynak nyugodni!
A jászkún menyecske.
A tacskó.
Tisztből molnárlegény.
Megállj német, megfizetsz még ezért!
A hála.
Szabaditsatok meg pajtások!
Hej, ha közelebb lett volna!
Nem iszom többet veletek.
Mikor a tüzér huszár lesz.
Megkapta, a mit keresett.
Csak előre vigyen.
Bem és a lutri.
A büdös bankák.
Van esze a kópénak.
Ilyen kellett volna vagy száz!
Az is hunczut, a ki elhitette velem.
Csak utánam, fiaim!
Nem kellettünk neki.
Nagyobb úr a nem lehet, mint a muszáj.
Jó tanács.
Felsülés.
A mezitlábas vitézek.
Le a ködmönnel.
A tiszteletes úr se maradhat hátra.
Csákó-kiállitás.
Meneküljön a fiatalja.
Ma csakugyan mulatok!
Átkos segitség.
Mit látott a székely.
Nem félünk mi, apó.
A czigány a pokolban is czigány marad.
Isten, légy igazságos!
A rangemelés magától jön.
Kulacsot lehetne reá akasztani.
Az ember úgy segit magán, a hogy lehet.
Unbedingt!
A csiri kompánia.
A szoknyás nemzetőr.
Jertek kutyák, jertek!
Nem fog ki a huszáron a német.
A Lehel-huszár nem hátrál.
Megtartotta a fogadását.
Megmérgezték a lovainkat!
Találó idézet.
Kecske vagy öcsém, nem pattantyus.
Sapkámmal is megvertem volna.
A kivilágitás.
Na hol van hát az ellenség?
A csuffá tett barát.
A stratégiai lehetetlenség.
Kossuth üdvözlése.
Éljen a haza!
Nibus az emberben.
Szemet szemért.
Megadod-e magad?
Sirva vígad a magyar.
A vitéz tót gyerek.
Az öröm gyujt és - hamvaszt.
A micsodás ember.
Ő kegyelmességének ebéd is kell!
Furcsa biztositás.
Orosz süveg Kossuthnak.
Bem csak ágyúkkal beszél.
Ezt a németet le kell lőnöm.
Csodálatos!
Lefőzte a halált.
"Voltunk!"
Jaj fiam, az aranyaim.
Nyakig hóban.
Vutkit!
Előbb való a haza, mint a hála.
Az életmentő tallér.
Hoztam uram három lisztes zsákot.
Damjanich és a puskapor.
A kis Napoleon.
A "garasos" katonák.
Ez meg is fog történni.
A két huszárnak meg kell halnia.
Uhlánus-virtus!
Gyertek csak ide!
Van-e becsületes oláh?
Föl, vagy le!
A jubilált főtüzér.
Petőfi és a székelyek.
Na, már futnak!
|
Takarodjatok, kutyák!
A szerencse próbája.
Alászolgája, gróf úr!
A spártai anya.
Lőj már te is, hékás!
Bem és a lengyel követ.
Én önt főbelövetem!
Lelkipásztorból tehénpásztor.
A hős brigadéros.
Adjatok kenyeret.
A lovagias bán.
A szabadság teste és vére.
Szót fogadott.
A pontosság.
Jobb a puskátok.
A meghóditott vármegye.
Elég a pemete is.
De önök még meg fognak szökni.
A sétainduló.
Nagy művész a szabadság.
Le kell vágni a kigyó fejét.
Az apostol.
A felségsértő dal.
Izenet a Hurráh-regimenttől.
Nem megyek ki a házamból.
Hogy lett őrnagy Csutak Kálmán?
Ezredes úr, az ellenséget mind elhoztuk.
Minket szépen kitálaltak!
Csak?
Csak a tajtékpipámat sajnálom.
Kifogott a sátánon.
A havasgödörből húzták ki.
Tulságos vendégszeretet.
Megfelelt neki.
Lefőzte a vasasokat.
Már ez fiam igy szokás!
Az Isten szolgája gyalog is járhat.
Az lesz a legszebb.
Meg kell tréfálni az újságirókat.
Puchner sóhajtása.
Czoki német.
Látszik, hogy költőt visz.
Nem kell az okosabb.
Mégis hunczut a német.
Kész a paprikás hal.
Jobb lett volna futni.
Hadd tanuljanak.
A czigány baka és az úri honvéd.
Mire jó a Kossuth-pénz?
Elment már a golyó.
Heten egy század ellen.
Jaj, vége van Magyarországnak!
Rechts um, marsch!
A takarékos tábornok.
A golyó nem válogat.
Nem akarok megsülni.
Juj, már repülünk!
A huszárbecsület.
Rusztem maga volt ő...
Megadta neki.
A Haynau regimentje.
Miért történt a szerencsétlenség?
Az ellenség nem tudja.
Több esze van a németnél.
Ilyen az igazi magyar menyecske.
Nagy kincs a mellény is.
Az espion.
Csak azért is tovább a kaptafánál!
Hí az anyám!
Mig engem láttok, ne féltsétek az öreget.
A szoknyás had.
"Elkergetted előlünk az ellenséget!"
Hozzuk a medvét.
Vége Laczinak.
Nem oda Buda.
Nem vagyunk egymás gallérjához varrva.
Nincs sarzsija.
Majd elébe állok én...
A ravasz vonatvezető.
Vége a komédiának!
Felsültünk!
Az ismertető jel.
A mi ártalmas az egészségnek.
Legyen meg a kivánságod.
Az ördög.
Bem puffogtatása.
Komarom, kartacs! |
|
