Sivák főhadnagy

A mai napig előttem van Sivák főhadnagy elégedetten vigyorgó arca; házkutatásom után, sikerült rám bizonyítania, a táska, ami szamizdattal volt tele, az én tulajdonom, és cselekedetem kimeríti a sajtórendészeti szabálysértést.

A szolgálati lakásom átvizsgálása előtt hatósági tanúnak az igazgatómat és a helyettest rendelték, láthassák, beosztottuk a szocialista rendszer ellensége.

Csont ezredes, állambiztonsági nagyfőnök nem véletlenül bízta meg Sivák főhadnagyot, hogy a fehérneműim és magánleveleim között turkáljon; Józsi csoporttársam volt a Tanárképző Főiskolán. Mi több, nagyanyám Réz utcai házában bérelt a 70-es évek közepén szobát, albérlőként több alakalommal ingyen vacsorát is elfogadott. Barátok ugyan nem lettünk, de abban az időben verseket írtam, és diáknapokon Sivák néhányszor elszavalta zsenge költeményeimet az irodalmi esteken. Csak odaköltözése után néhány hónappal derült ki, kollégiumi szobáját fenntartva költözött hozzánk szerelmével, Apró Katalinnal, aki egy csinos, göndör hajú, fekete szemű cigánylány volt. Józsi nem merte felvállalni kapcsolatukat, ami aztán mégis kiderült a fősulin. Szakításukról csak később szereztem tudomást. Sivák szülei előítélettel voltak a lány származása miatt, az sem tudta őket meggyőzni, hogy fiuk roma szerelme később ledoktorált, főiskolai docens lett. Józsi aztán szülei elvárásának engedve a helyi TSZ elnök családjába nősült be. Hallottam egy másik verziót is, mely szerint Kati rúgta ki, mert szerelme bizalmas értesüléseket adott át csoporttársairól a politikai rendőrségnek, akiket emiatt többször vegzáltak. Ezeket a zűrös dolgokat Kati mesélte el nekem, amikor dühösen felkerestem a házkutatásom után és beszámoltam Józsi milyen nagy vadászszenvedéllyel kutatott szekrényeimben illegális kiadványokat keresve.

Azt viszont a rendszerváltás után két évvel véletlenül jutott tudomásomra, hogy Sivákot 1975 nyarán egy KISZ építőtábori balhé után szervezték be. Kecskeméten szabolcsi gimnazista diákok barackot szedtek a helyi állami gazdaság gyümölcsösében, ahol brigádvezetőként irányította a munkát. A nagy katonai sátorban elszállásolt diákmunkások egy furnérlemezekből összetákolt barakkban zuhanyozhattak. A női zuhanyzó mögött egy szerszámos kamra volt kialakítva, aminek ügyesen álcázott nyílásán Sivák a lányokat titokban  kukkolta, Szmena gépével fotókat is készített róluk. Véletlen lebukása után a táborvezető a rendőrökkel vitette el. Ügye hamarosan átkerült az állambiztonságiakhoz, akik elé tették a tini lányok fotóit. Közölték vele, nem rúgják ki a fősuliról, ha rendszeresen „énekel”, ha tájékoztatja őket milyen a politikai hangulat a hallgatók között.

„Rozmár” fedőnév alatt gyártott jelentéseit különösen nagyra értékelték, mert a tanárokról is tudott értékes dolgokat súgni.

Társaságban gyakran előadta sablonos meséjét:1972-ben milyen bátran tüntetett Pesten március 15.-én a Petőfi-szobornál. A rendőri gumibotok okozta sérülésként mutatta be alkalmi közönségének a hátán lévő forradásokat, holott a heggek gyermekkori balesetéből származtak.

Közös bulikon ügyesen ejtett el provokáló, Kádárt és Brezsnyevet szidalmazó vicceket,1956-ot dicsőítő kijelentéseket, nem létező nagybátyját hős forradalmárként rajzolta meg. Gyakran „megszondázta” az úgynevezett ideológiailag „kétes” elemeket. Aki kórusba szidta vele a rendszert, később hamar a politikai rendőrség hálójában találhatta magát.

A tanítói diploma megszerzése után az árvaházi katonai laktanyába kapott behívót, ahol 16 hónapig a katonai elhárítás vette igénybe szolgálatait. Józsi már a leszerelés előtt eldöntötte, nem a tanítói pályát választja, felkereste tartótisztjét, Kerendi László századost és kérte, próbálja támogatni felvételét a titkosszolgálat hivatásos állományába. ami aztán sikerült is neki. Kiváló eredménnyel végezte el az egy éves gyorstalpaló titkosszolgálati tanfolyamot és a honvédségnél szerzett rangját figyelembe véve hadnagyi csillagot kapott, és elkezdhette pályáját az árvaházi állambiztonsági szervek belső elhárításának osztályán.

Kezdetben piszlicsáré ügyeket bíztak rá, de később szakmailag bizonyította Mezőgazdasági és a Tanárképző Főiskolán olyan sikeres ügynökhálózatot működtetett nyolc hónapon belül, hogy a Csont-Kerendi vezérkar főhadnaggyá léptette elő. Ehhez persze kellett az is, hogy elődjére sikerült rábizonyítani mennyire felületessé teszi kezdődő alkoholizmusa, és így kinevezték a felsőfokú intézetek belső elhárítását irányító operatív tisztnek.

Siváknak zseniális újítása volt, hogy Matolcsi főigazgató hivatala mellett kialakítottak egy „láthatatlan” irodát, és sürgős estekben oda rendelték be jelenteni a besúgókat, miközben telefonon a főigazgatói irodába hívták be őket hivatalos ügyben. Megspórolták a konspirációs lakások fenntartási költségét, amit később más városokban is átvett a belső elhárítás.

Sivák tizenegy éves titkosszolgálati karrierének a kirobbant Duna-Gate ügy vetett véget, Végvári őrnagy néhány szemfüles újságíró segítségével leleplezte az MSZMP politikai rendőrségét ország- világ előtt.

A hatalmukat átmenteni akaró kommunisták rettegtek attól, hogy a botrány tovább dagadása még jobban lehúzza őket, ezért még az első szabad választás előtt úgy döntöttek, hogy a BM megszűnteti a III/III--as belső elhárítást.

Árváházán 1990.január 15.-én bocsátották el Sivákot és kollégáit.  Távozásuk előtt két héttel szabad kezet kaptak, tetszés szerint darálhattak le, égethettek el minden ügyiratot, aktát, amik törvénytelen adatgyűjtést bizonyítottak az elmúlt évtizedekben.

A januári kéthetes „nagy szabadrablásról és égetésről” Sivák kollegája, Tormai Tibor százados elemzőtiszt számolt be nekem, amikor felkeresett helyi bulvárújság szerkesztőségében 1995 nyarán. A megyei politikai rendőrség egykori akcióiról írtam egy cikket, amelyben néhány fejezetet pontatlannak tartott. Tormai ruházata elég rendezetlen volt, gyűrött arca, karikás szemei erős alkoholizmusáról árulkodott. Elég indulatos szavakkal kezdett mesélni egykori III/III-as rendőr kollégáiról, akik ragyogóan befutottak a rendszerváltás után, míg ő már a nyugdíjából sem képes kijönni. Az ügyeskedők—ahogy ő fogalmazott az új karrierjüket az állítólagos „iratmegsemmisítés” 14 napja alatt alapozták meg.

A miniszteri utasítás alapján főleg az ellenzéki szervezetekről, pártokról és az ahhoz kapcsolódó személyek adatairól keletkezett anyagot rendelték el megsemmisíteni, minden erről szóló ügynöki jelentést. Darálás és égetés közben szidták az MSZMP-t hogy cserben hagyta őket, kezdeti felháborodásukat később felváltotta a tehetetlen düh, hogy még a felsőbb megrendelésre, nagy lelkesedéssel, odaadással, feltárt mocskot is velük takarítatták el, Aztán elkezdtek szemezgetni az ügyiratok között.

Csont ezredes megyei nagyfőnök, a megye leggazdagabb vállalkozóiról készült anyagokat nyúlta le, és vitte haza. Néhány lezáratlan ügyre hivatkozva még a rendőrség gazdaságvédelmi alosztálynak az adatbázisába is belenyúlt, és a róluk készült anyagokat kinyomtatta és hazavitte. Nem véletlenül! Hivatalos nyugdíjazása után ugyanis párnás széket kapott a Megyei Adóhivatal főosztályán; érdekes módon éppen a kiemelt adózók részlegénél. Angyal László hadnagy, Vadon Sándor százados és Kenerendi László őrnagy, osztályvezető „spájzolásairól” is beszámolt. Ők a megyei MDF főnök Szeplős László anyagát vitték magukkal és a választás után már néhány hónappal beköltözhettek a vállalkozó irodaházának egyik emeletére, ahol közös gazdasági kft-jüket működtették. Azt is tudni vélte, hogy Vadon és Kerendi volt III/III-as tisztek választási tanácsadóként működtek közre Szeplős pártelnök mellett, aki, az MDF-et teljes sikerhez juttatta a megyében. Pártja 90-ben egyéni körzetekben mindenütt győzelmet aratott, ugyanis Vadon és Kerendi minden fontos információt eljuttattak neki az SZDSZ-ről, FIDESZ.ről, Kisgazda Pártról, amit Szeplős  Laci nagyon ügyesen fel is tudott használni a választási kampány során, Árvaházán

Sivák Józsi sorsa is jól alakult. Állást ajánlottak fel neki az egykori művelődési osztályról dezertált barátai. Kivárt egy évet és a rendszerváltás utáni szeptemberben a patinás Gangesz parti iskolában kapott állást, ahol néhány hónap után egy átszervezést követően már igazgató helyettessé nevezték ki.

Bakosi igazgatónak elég lett volna csak bejelenteni, hogy kivel kíván dolgozni, de ő taktikusan finom hangsúllyal, erőltetett karfelnyújtással a tantestületével megerősítette elhatározását, hogy itt Sivák úr lesz a helyettes. A kinevezés másnapján egy telefont kaptam szerkesztőségbe, Sivák egyik áldozata tájékoztatott egykori házkutatóm kinevezéséről. Tollat ragadtam, és címlapsztori lett Sivák kinevezéséből. „Tanító bácsinak megvan még a pisztolya?”, ez volt a címlap. Tárgyilagosan, részlegesen beszámoltam állambiztonsági tevékenységéről, természetesen csak azokról a dolgokról, amiket bizonyítani tudtam. A cikk végén megjegyzésként hozzátettem, hogy amikor vidékről nehéz bejutni a megyeközpontba; pedagógust állást szerezni bárkinek, egy volt politikai rendőr, aki a demokratikus érzelmű embereket üldözte évtizedeken keresztül, hogyan kerülhet vezetői pozícióba, a városközpont iskolájába anélkül, hogy meglenne az öt éves pedagógus gyakorlata. A főszerkesztő jóslata bejött;kitört a botrány, de az új „rendszerváltó” önkormányzat mégis meghagyta pozíciójában arra hivatkozva, hogy tiszteletben kell tartani az igazgató és a tanári kar döntését, és ez egy belső ügy. Akkor azt hittem csupán betojtak, valójában később derült ki; túlságosan sok III/III-as és  III/II-es SZT- tiszt és ügynök maradt a helyén az állítólagos rendszerváltás után a tanácsi apparátusból, a városi tanács prominens alakjaiból, akik lapítva várták a fejleményeket,  a túlélésükre játszottak…   

Négy év múlva Árvaházán  a Gangesz parti iskolát átvette a városi evangélikus egyház, ahol ismét előtérbe került Sivák főhadnagy átvilágítása egy véletlen folytán.

Az egyik egyházfi nővére a templom évnyitón felismerte az első sorból mély áhítattal imádkozó tanító úrban az egykori főhadnagyot. Akkoriban nem sokan tudtak Jedenák mama tragédiájáról, arról, milyen korán elvesztette főiskolás lányát, aki eldobta magától az életét.

Jedenák Anita harmadéves főiskolás hallgató volt a TK-n magyar-ének szakon. Leánya rendőrségi ügye egy születésnapi bulin kezdődött a főiskolai pinceklubban, ahol a humán szakosok kemény ivászat után először Ceausescut kezdték szidni (ami 85-ben még nem volt megengedve!), majd később már Erdély dicsőítése után Nagy Imrét is éltetni kezdték. Az összejövetlen „Visszavesszük Erdélyt” csasztuska többször is elhangzott, aztán a buli végén néhányan az Édes Erdély és Vissza Erdélyt! Feliratot bele is karcolták a pinceklub falába. Amint az első jelentés befutott, Csont ezredes azonnal szigorú vizsgálatot rendelt el és a nacionalista hőbörgők szigorú megbüntetését helyezte kilátásba. Sivák főhadnagy egy hét leforgása alatt felderítette a tetteseket, akik a túlzott italfogyasztással magyarázták „mértéktelen nacionalizmusukat”. A legnagyobb hangadó, aki Gyalogkakuk néven volt ismert a TK-n, atletizált, kiváló ugróteljesítménye miatt kapta ez a becenevet.

Elég pökhendien viselkedett a kihallgatásokon, olykor feljelentéssel fenyegette meg az úgynevezett „egész brancsot”. Abban bízott, válogatott sportolói érdemei miatt magasabb körökből védelmet kap, de tévedett. Fegyelmi úton kirúgták a TK-ról. Két „tettestársa,” Anita és Hanna csak megrovást kaptak, mert beismerő vallomásuk után aláíratták velük a beszervezési nyilatkozatukat.

Hanna cinikusan fogta fel az egészet, de Anna érzékeny lélek volt, szeretett rajzolni, festeni, verseket írni, belül őrlődni kezdett és egy névnapi buli után enyhén spiccesen bevallotta csoporttársainak, baráti társaságának, hogy spion lett.

- Gyáván és ocsmányul bevállaltam- mondta bűnbánóan,- nem akartam Kakuk sorsára jutni.

Megrémült diáktársai néhány percnyi vigasztalás után lopva távoztak a vendéglőből, Hanna próbálta vigasztalni, miközben őszinte kitárulkozását másnap már jelentette tartótisztjének. A következő nap délután Anita telefonhívást kapott a kollégiumban, berendelték elbeszélgetésre. Sivák ordított vele a telefonban, államtitok megsértése miatt már nem csak kirúgással, börtönnel is fenyegette. Az osztályvezetőjétől ugyanis kemény ledorongolást kapott, amiért egy „gyenge idegzetű, hisztis nőt” szervezett be. A találkozó a rá következő héten elmaradt. A főhadnagy hiába várta Nárcisz fedőnevű ügynökét, Anita nem jött.

Vasárnap délután találta meg kollégiumi szobájában a visszaérkező csoporttársa. Felvágta az ereit és meghalt. A TK-n-heteken át azt próbálták híresztelni róla mennyire depressziós volt, a szerelmi csalódását képtelen nem tudtam; ezért végzett magával. Az igazságot mindenki tudta, de senki nem merte elmondani…

Sivák főhadnagy néhány hónapig eltűnt a főiskoláról „továbbképzésre” küldték, miután Anita elkeseredett szülei feljelentést tettek Debrecenben a Katonai Ügyészségen. Elutasítás csupán néhány mondatból állt a hivatalos papíron.

„A szóbeszéden alapuló állításai sértik az Állambiztonsági Szervek állományában dolgozókat, akik törvényesen végezték és végzik faladatukat. Lánya halálával és a szervezet tevékenységével kapcsolatban semmilyen összefüggést nem találtunk” Pecsét Aláírás

Amikor Jedenák mama 98 szeptemberében évnyitó istentiszteleten meglátta Sivákot az evangélikus templom második sorában, filmként peregtek le előtte azok a gyötrelmes napok és újra beléhasított a fájdalom, amit egyetlen lánya, Anita elvesztésekor érzett. Az elsős keresztfiát-Pétert hozta beiratkozni az iskolába, és a múlt ismét kísértette.

- - Ki az ott gyermekem?- kérdezte a keresztfiát.

-   - Az, aki ott imádkozik? Az az igazgató helyettes, Sivák bácsi. – mondta Péter.

A következő hét elején kihallgatást kért az evangélikus presbitérium élen álló felügyelőtől Lantos Gézától és beszámolt neki Sivák igazgató helyettes úr múltjáról. A felügyelő megkérte, hogy várakozzon az előtérben és behívatta Sivákot az irodájába. Józsi, ahogy az előtérben megpillantotta a fekete fejkendős öregasszonyt, azonnal felismerte Anita édesanyját sejtette, hogy baj lehet.

Elég komor volt a tekintete, amikor belépett Lantos irodájába.

-    - Elnézést, hogy megzavartalak, de nagyon fontos ügyben kell beszélnünk.

- mondta Lantos. - Azért kérettelek be, mert az Állambiztonsági Szerveknél eltöltött múltad miatt sok szülő és tanár kolléga nem tartaná szerencsésnek, ha a vezetőség tagja maradnál.  

- - Nagyon jól végzem a munkámat - válaszolt kissé feszült hangon Sivák majd állát idegesen kezdte vakargatni. - Hiszen TI minősitettek néhány hónappal ezelőtt.

- Sajnos az a baj, nem tudom magam megvédeni, 90-ben a rendőrségen leszereléskor az államtitok megtartására köteleztek. Ha bármikor beszélhetnék becsületem érdekében, azért börtönt kaphatnék. Mindenkinek vannak sérelmei a Kádár-rendszer idején, de ha engem támadnak, akkor én kiszolgáltatott vagyok; nem tudom magam megvédeni. Államtitkot nem sérthetek, ezt megértheted.

- - Az előszobában kint vár egy idős asszony, Jedenák Anita édesanyja. Elmondása szerint azért lett a lánya öngyilkos, mert nem akart a Te besúgód lenni. –

Sivák felpattant a bőrfotelból és felemelt hangon válaszolt.

- - Egy tizenvalahány évvel ezelőtti ügyet akarsz a torkomon lenyomni. Semmi közöm a halálához!

- - Csak van közöd. – vágott közbe Lantos. – Hiszen az előbb ismerted be, hogy tizenvalahány évvel ezelőtt történt. Azt hiszem, hogy te itt erkölcsileg, nem hogy a vezetésre, de még a tanításra is alkalmatlan vagy!

- Nem szeretetném, ha itt folytatnánk, hogy ki volt a tégla, ki nem volt a tégla társasjátékot, mert biztosan, vesztenél. Nem folytatom ezt a felesleges vitát. – rázta a fejét Sivák. - Ha leváltanátok, ne csodálkozz, hogy a bátyád múltján fog csemegézni valamelyik újság heteken át, hiszen 83 óta nekünk dolgozott. Mit csodálkozol? Biztos elfelejtette eldicsekedni otthon a karácsonyi vacsorán…

- Csak nem azt akarod mondani, hogy a bátyám…- meredt rá riadt tekintettel Lantos.

- De igen… tehát jól gondold meg, mit lépsz. Feleslegesnek tartanám,ha beszélgetésünket megosztanád az igazgatóval. Hoppá, ahogy hallom, most kicsengettek, a szünetben fel szeretnék készülni a következő órára, ezt a vénasszonyt meg küld el! – tette hozzá parancsoló hangsúllyal Sivák, majd távozáskor becsapta a súlyos tölgyfa ajtót. Próbált átviharzani az előszobán, de Jedenák néni feltartotta:

- - Jöjjön vissza! – szólt utána, majd követte az iskolaudvaron ahol a gyerekek a padokon már a tízórait várták.

- - Gyilkos! Megölted a lányomat! Gyilkos vagy nem tanító!– ordította Jedenák néni és futott utána.

Az udvaron minden szem Sivák tanító bácsira szegődött, aki hirtelen irányt váltott és a tanári szoba helyett a kijárati kapu felé rohant hatalmas léptekkel.

Aznap helyettesíteni kellett,  a következő hetekben táppénzen volt, majd egészségi okokra hivatkozva „közös megegyezéssel” távozott az iskolától. Később az iskola pedellusától megtudták, Jedenák néni utolérte a templom előtti közlekedési lámpánál, nekiesett és megtépte. A helyszínre érkező rendőrök választották szét őket. A járókelő tanúk egyértelműen az idős nőt állították be támadónak, de meglepetésükre az áldozat mégsem kívánt feljelentést tenni.

Utána sokáig nem halottam Sivák Józsiról. Negyven éves főiskolai találkozónkra, nem mert eljönni, mert félt, hogy az orra alá dörgölöm az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából megkapott vaskos dossziémat, amelyben elég sok jelentést szignált. A csoporttalálkozónkon azért csoporttársai megsúgták Sivák főhadnagyot egykori elvtársi-ügynöki kapcsolatai nem hagyták cserben. A pedagóguspályát elhagyva a szomszéd megye egyik nagyvárosában jól működő magánnyomozó irodát vezet és  jól működő behajtó cég tanácsadója lett… hol Brazíliába,hol Japánba jár nyaralni…

R. Kovács László