Ma a grundfutball kifejezés sokszor pejoratív értelemben köszön vissza. A speakerek kedvenc szófordulata rendezetlenek tűnő sok emberes játékhelyzetekre, amelynek kimenetele kérdéses. És mi társul ma az akadémia, a futball - akadémia fogalmához a képzés csúcsa, a futószalagon érkező nagy betűs futballisták képe. Nem volt ez mindig így, ily módon a jelen valósága is kérdéseket vet fel. Különösen ha belegondolunk abba hogy sokszor az akadémizmus a megrögzöttség, a zártság, az életszerűségből táplálkozó új intuiciók legnagyobb ellenfele volt. A zsenik és írányzatok nagy démonikus ellenfeleiként vonult és valószínűleg fog is végig vonulni az akadémizmus a történelemben és a jövő történetében. Ugyanakkor ők, az akadémiák a módszer(ek) őrzői és terjesztői amelyek alapján és ellen lehet lázadni. Az utcai / grundfutball jelentette évtizedeken keresztül a játékos, stílusos labdarúgás alfáját és omegáját. Az utca illetve a grund volt a futballtehetségek természetes szülőhelye, a gyerekekben itt fejlődött ki a labdarúgáshoz elengedhetetlen játékösztön.
A kétszeres aranylabdás Kevin Keegan a következőképpen emlékezett vissza életszakaszának e meghatározó periódusára: " Azt hiszem, minden fontos elemet ezeken a vég nélküli, utcai derbiken tanultam meg. Emlékszem, itt sikerült az első megkerülős cselem is: a labdát jobbra rúgtam, én pedig balra futottam el. Még nem igazán " futballmeccs-szerű " eredményeink voltak, előfordult, hogy harminc - tízre nyertünk. De mindig rengeteg néző figyelte mérkőzéseinket." Az angol sztárjátékos által megfogalmazottak a későbbi klasszis labdarúgók azon korai meghatározó korszakára utal, amely a felelősség nélküli egyéni kísérletezés időszakát öleli fel. A megkerülős trükk példáját említő Keegan az utcai labdarúgás egyik legfontosabb jellemvonására és jellemformáló erejére mutat rá, a cselező készség kialakulására. A kis területen sok gyerek játéka közben előforduló labdával végrehajtott ösztönös írányváltások, súlypontáthelyezések kifejlődése és rögzülése a cselező mozgások alapját jelentették. A későbbiekben mindezek tudatos elemekkel párosulva az igazán képzett játékosok legfőbb ismertetőjegyeivé válnak. A francia Michel Platini az utcai futball más fontos attribútumaira irányitja rá a figyelmet: " Szinte elképzelhetetlen, mennyi mindent meg lehet lehet tanulni az utcán! Bármikor és bármivel lehet ott játszani, ami csak kicsit is hasonlít egy labdára. Ráadásul nincs bíró, aki lefújja a meccset. ... Emlékszem mennyire gyűlöltem, amikor meghallottam anyám hazaparancsoló hangját." Az idézet első felében szereplő "bármivel" szó a sajátságos labdaérzék megteremtődésének egyedi feltételét jelzi, amit olyan szegénység és találékonyság szülte eszközök segítettek elő, mint az ötvenes évek nagy magyar futballgenerációjának felcseperedését végig kísérő különböző ruhadarabokból és zokniból készült rongylabda vagy Brazíliában a Pelé által szintén gyakorta emlegetett labdát helyettesítő naranccsal végzett emelgetés. A " bármikor " valamint az anyai parancsszó pedig a futballal eltöltött időintervallum hosszúságára világít rá.
Az edzők által összeállított tréningek tematikus ( fizikai, technikai, taktikai képzés) és időben periodizált rendszerével az utcai labdarúgás merőben ellentétes jelleggel bírt. A grundfutball spontán viszonyrendszerében a játékkal eltöltött hosszú idő alatt a gyerekben önkéntelenül megteremtődnek a labdarúgás technikai alapjai, melyek egyedi jellegzetességekkel fűszereződnek meg. A népi szokásokból, a pre - grundfutballból született maga a labdarúgás, ha a történetiséget vesszük figyelembe - a pejoratív értelem így kissé kérdésesebb-, de ha a számunkra már kitapintható virágkorát nézzük akkor az talán az 1920-as -1970-es közé tehető. A szakírók többsége találóan nevezte az ötvenes - hetvenes évek közötti periódust a labdarúgás aranykorszakának, hiszen a futballpályákon csakúgy hemzsegtek a technikás labdarúgók, a játékosegyéniségek, amely többek között a grundgenerációk beérésének és láthatóvá válásának volt köszönhető. A nagy gazdasági világválság, a második világháború valamint az újjáépítés időszakában felnövő futball - nemzedékek meghatározó élménye ez a futball volt. Természetesen az is külön téma hogy milyen gazdasági - társadalmi környezet éltette, és hogy milyen okozta a háttérbe szorulását, de számunkra talán még fontosabb kérdés a grundfutball labdarúgásbeli funkciójának felismerése valamint az annak visszaesését pótolni hivatott edzői szerepvállalás minőségbeli hatásfokának helyes felmérése. Visszautalva Platini szavaira sajnos találkoztam olyan futballiskolával, ahol a labda háttérbe volt szorítva, igen a labda!!! Ahol nem a dekázással kezdték, folytatták és fejezték be az edzéseket a 7-12 éves gyerekek, ahol a grundok szükségszerűségét nem alakították át nélkülözhetetlen eszközé a labdaérzék kialakításának tekintében: a kis gumilabdától a bőrlabdáig bezáró emelgetéséig. Keegan utalására pedig, a cseles mozdulatok elsajátításának technikai bemutatására, rávezetésére, és hogy milyen helyzetben ( védő helyzete, mozgása és saját helyzetem és mozgásom). Mert a futball lényege hogyan verem át az ellenfelet, a játékosság maga. Ilyen korban és később is a legfontosabb az, hogy ezt fenntartsuk. Van az a mondás, hogy amit a Jancsika nem tanult meg János sem fogja tudni; én inkább azt mondom amit Jancsikából kiölünk azt Jánosba már nehezen éleszthetjük újjá!
Az elmúlt két évtizedben a legmagasabb helyen lévő szakmai potentátoktól a "nevelő" edzőkig bezáróan számos indokot hallhatunk a magyar futball agóniájának okáról: az állam kivonulása, az infrastruktúra amortizációja, a szabadidős program, az életstruktúrák átalakulása, a számítógép mint visszatérő szitokszó, az elkötelezettség hiánya, az igazolt labdarúgók alacsonyszáma, a tömegbázis hiánya, stb. Részben van igazságtartalmuk, de a tömegbázis lemorzsolódásában megvan a saját önrészük, mert bizony sok Jancsikából ölték ki a játékösztönt, mellőzték a technikai tudás réteges kialakítàsát. Mit mondott a miniszterelnök a Pancho aréna ünnepélyes megnyitóján : az akadémiák hivatottak pótolni a grundokat. Jó, de milyen akadémiák, az elitista, zárt, pénzarisztokrácia uralta vagy a társadalmi igényekkel és fejlődéssel koherens a tehetségek számára társadalmi mobilitást igérő intézmények létesülnek. Előbbivel egy - két "teniszező" kijöhett, de nem top 100-as, utóbbival akár több is, és akár még egy top 10 - es is. És akkor még nem beszéltünk az oktatás minőségéről, a legjobb magyar futball akadémiákról a napokban adott nemzetközi jelentésről, amely hiányolja a külön - kiemelt technikai képzést. Mit sugall ez? Azt, hogy a magyar futball szókratészi hagyománya elsorvadt, és hogy egyre kevesebben vannak vele tisztában.
"Sokrates nem alapított iskolát, nem írt semmit, összefüggő előadásokat nem tartott, rendszerbe foglalható tantételei nem voltak. Nem is tanított senkit. Csak azt tartotta értékes, életet írányító és boldogságot adó ismeretnek, amelyre beszélgetőtársa a kérdezgetések alapján maga jött rá. S csak azt tartotta biztos igazságnak, amely mellett, szintén kérdezgetései alapján, az illető igazság leghevesebb ellenzője is kénytelen volt tanúságot tenni. Mindig ad hominem (jelentése: személy elleni érvelés) filozofált: a legkülönbözőbb egyénektől kapta meg az egybehangzó feleletet azokra az igazságokra vonatkozólag, amelyeket mindenkire nézve érvényeseknek tartott." (Kerényi Károly) Tiszta Colombo, hátha még a legendás feleségek hasonlóságát nézzük. Tiszta grundfutballistából lett futballista, akikből elfelejtettek edzőket és iskolákat alapítani, nem úgy Szókratész módszeréből, abból több is alakult, így például Platón akadémiája is. A tudást nem vehetik el mondják, ez talán igaz, de elszívhatják körülötte a levegőt, és így azt nem teljesítheted ki és nem is adhatod tovább. A magyar labdarúgás kicsit olyan mint egy döglött akta, amelyhez nem hívták ki Columbot, mert már akkor és ott rég kirúgták. A miniszterelnök szereti a labdarúgást, pénzt és paripát juttat, csak kevés a lovag, aki emberileg és szakmailag is kompetens, meg kell találni őket. Minél előbb, mert függetlenül a politikai és társadalmi viszonyoktól négy év múlva Columbo visszafordulhat a szavazóajtóból és megkérdezheti, hogy van - e stabil EuroLigás csapatunk, van-e BL főtáblás csapatunk, avagy hogy áll a válogatott a nemzetközi tornákat illetően.
Ezért kedveljük Columbot, mert a mindenkori elit sérthetetlenségével szemben bebizonyította Arisztotelész örök aforizmáját: barátom Platón, de a legkedvesebb barátom az igazság. Mert lehet arra számítani B - tervként, hogy a társadalom apolitikusan, úri passzióként elnézi a labdarúgás "menthetetetlenségét", de mindezt nem hiszem, a magyar sportnemzet, mitöbb futballnemzet az volt akkor amikor túlfejlesztett nemzettudattal élt a két világháború között, az volt amikor elfojtott nemzettudattal létezett a szovjet érdekszférában és rendszerben és a sport jelentette annak fő megélési csatornáját. A sportban olyan egyszerű igazságok öltenek formát, mint az áthagyományozott értékek, az alkotó kedv és a közösség munkájából származó intuíció..