Egész és rész - életdimenziók.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC

A földi pokol, vagy mennyei kor s hely

Emberélet minőségvizsgáló tesztkönyv

ÉLET- ÉS HALÁLKÉRDÉSEK - IV.

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány! 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik. 

Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut. 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik. 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár. 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

*

Attól is nagyon félünk halálesetkor,

nehogy túl nagy segítséget kelljen nyújtani

az itt és most még életben maradottaknak!?

*

Mi lesz ma

egy családdal,

ha kidől a sorból

az egyetlen kenyérkereső?

*

Melyik rokon

fogad(hat)ja be

az esetleg árván,

magára maradó kisgyerekeket?

*

Mi szépet,

vagy csúnyát gondolhatsz

egy ún. biológiai szülőről,

akit életedben sohasem láttál!?

*

Élettársad,

gyermeked elvesztésének

kimondhatatlan fájdalmát

csak a zene, pl. egy rekviem fejezheti ki!?

(ha nem kifejezhető, lassan ölő méregként hat?) 

*

Szemben

a népdallal, nótával:

az ún. slágerekben nincs

halál, gyász, temető stb.!?

*

Iluska

ott „Nyugszik

a csendes temetőben,

szemét lefogta a halál…”

*

A kívánságműsorban

az emlékdal a sláger:

„Csak a jók mennek el…”

*

Milyen

képet alakítunk ki

ősökről, elődeinkről,

akik hamarabb haltak?

*

Egy kisgyerek

még dédapjával is játszhat,

míg el nem jön érte a halál!

*

Ha öregedők

nemzenek gyereket:

kiszámolják, hogy kb.

mikor hagyják őt magára?

(meghalsz, mielőtt látnád

és segíthetnéd ős felnőni…) 

*

Amit babonából

sem merünk néven nevezni,

azt csak úgy körülírjuk?

(igaz/hamis eufemizmusok) 

*

Apám

nem szerette a bizományis ruhákat

mondván: halottról maradt az élőre!

*

Hány olyan szó van,

ami egyből a halált idézi:

özvegy, gyász, temető, sír stb.?

*

A magas szintű küldöttség

megkoszorúzza az ismeretlen katona sírját…

*

A háborús vágóhídra

kicsalt-kihajtott katona

mártíremlékművet kap?

*

Pete Seeger

és Marlene Dietrich

magyarul szóló klasszikusa:

„Hol vannak a katonák?”

*

Legyek fa,

melyen villám csap keresztül?

Váratlanul és hirtelen jó meghalni!?

*

Lehet kötelező

az általános országos-nemzeti gyász:

egy nap, egy hét, egy év – vagy még több?

*

Katolikus-protestáns,

egyben nemzeti ünnepnap is

a novemberi halottak napja?

*

Október 6-a

az 1849-s aradi vértanúk

magyar nemzeti emléknapja

*

Külön napon emlékezünk

a kommunizmus százmilliós áldozataira

*

Nemcsak

a zsidók emlékeznek

gyászszertartással az ún. Holocaustra…

*

Gyásznapon

(ön)korlátozzák

a mulatozást, kabarét, játékot, sportot…

*

„A fekete város”-ban

sokáig még nősülni se lehet!

(Mikszáth fikciója/regénye)

*

Ad abszurdum:

minden élőlény halálát

folyamatosan meggyászolni?

*

Vagy

a másik véglet:

a halott üdvözül,

így dáridózással – tapssal - ünnepelnénk!

*

A Halállal

nem francia sakkot játszunk:

az győz, akit előbb „leütnek”!?

*

Azt irigyelnénk,

akinek a legrövidebb idő alatt

teljesíthető a földi Küldetése!?

*

Mintha börtönben,

vagy seregben vágnánk a centit:

még meddig tart még e kínszenvedés?!

*

Ha

előre elpusztítjuk

unokáink létfeltételeit,

akkor tömeggyilkosok vagyunk!

*

Ha

nem vállalunk

legalább három gyereket,

siettetjük a nemzethalált!

*

Hozzámennél-e

feleségül egy sírásóhoz,

boncmesterhez, halottat kozmetikázóhoz?!

*

Milyen érzéseid-

gondolataid vannak

egy temetkezési vállalkozó

– telephelye - láttán?

*

Halálesettől sokkolt,

traumatizált emberből

lakmározó emberi dögkeselyűk…

*

Udvaromon

aranyvályú, aranykút...

Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik aranykakas, aranytyúk.
Aranykakas mind azt kukorékolja,
A szeretőm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Akármerről fújja a szél, találja.
Fújj a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temetőbe,
Mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre:
Mért is lettem katona szeretője.

https://www.youtube.com/watch?v=bsS-8OFMRO0

*

Az ember ritkán temettet,

s ezért is oly felkészületlen és kiszolgáltatott

*

Mennyi tapintat,

diszkréció és empátia kell

a kulturált kegyeleti szolgáltatás elvégzéséhez!

*

A temetéssel kapcsolatos ügyintézés

segíti vagy akadályozza az elgyászolást?

*

A halott arca

sápadt, hamuszínű, szinte fehér –

a gyász nálunk már régóta fekete.

*

Csak

ikrek születnek

majdnem egyszerre,

de megölni lehet sokakat…

*

Ki mindenki

építő munkája

egy felnőtt ember,

s egy pillanat alatt rom lehet!

*

Jöhet

még olyan rend,

hogy egy zsarnok

szinte pallosjoggal  bír…?!

*

Elhallgatok,

ha a tévés focimeccs elején

egy percre némán megállnak!

*

Az állatkínzást

már börtönnel büntetik,

de kutyád „elaltatását” nem?

*

Bárki bármikor

kerülhet olyan helyzetbe,

hogy önvédelemből ölhet…!

*

Elgondolkodtató:

mik ma Nyugaton

a vezető halálokok

*

Többen halnak meg

orvosi tévedésből, gondatlanságból

mint autóban, közlekedés közben?

*

A média

napi híreiben

a közlekedési tragédiák

mindig kiemelt helyet kapnak

*

Mekkora durva

orvosi műhiba kell ahhoz,

hogy hírértéke legyen, s köztudottá tegyék…!?

*

Akit a szeretethiány,

a mostoha bánásmód visz a sírba,

azért ki felel, azért kit büntetnek?

*

Nemcsak

a légi akrobaták,

vagy hegymászók élete

van egymás kezében!?:

*

A nap mint nap

együtt, életközösségben élők

hosszabbítják-rövidítik a másik fonalát…!

*

Az életképtelen újszülött

a természetben magától is kiszelektálódik?

*

A gyenge,

beteg vagy sérült állat

könnyebb prédája a ragadozóknak…

*

Ma minden

dobogó szívű újszülöttet

mesterségesen álhumánusan „életben” tartunk?!

*

Nemcsak

a halott vagy élő

csecsemő szülésébe

halhat bele az anya!?

*

Szülők

házassága,

élete mehet rá

teljes értékű életre

képtelen lény gondozására!?

*

És ha

egy torzó miatt nem születik

vagy elhanyagolódik az ép gyerek?

*

És akik

már előre tudhatják:

szörnyszülött nyomorékot nemzenek…!

*

Hányszor derül ki,

hogy a fogyatékosnak jósolt/mondott,

az orvos által már halálra ítélt gyerek

bearanyozza a – sajnált – család életét!?

*

Hány árva,

vagy eldobott

szeretet-hiánybeteg

gyerek vár nevelőszülőre?

*

Az amerikai/német

rasszizmus, „fasizmus”

diszkreditálta az eugenikát,

így elsatnyul az emberi faj?

*

Aki előttünk élt,

az mind hülye lehetett:

a Taigetosz barbár görög szokás?

*

Testvérházasságot

még meg lehet tiltani,

de hogy korcs gyermeket nemzzenek…!

*

Perverz

pedofil apa is csinálhat

saját lányának beltenyésztett korcsot!

*

Fajtalan

nemi erőszaktól teherbe esett

gyermeklány szülése dicsőség is volt egykor?

*

Az állam

bárkitől gondozásba veheti gyerekét,

ha (szeretet)éhezők, elhanyagoltak stb.?!

*

Ha

a gépekről látunk életjeleket,

az élőhalottak szenvedését nyújtjuk!?

*

Van-e

nagyobb meglepetés,

mint amikor a halottnak hitt ember él!?

*

Ha

a halottnak hitt férj

hazajön a hadifogságból,

de már nem várták…

(Ének a búzamezőkről)

*

Amikor

egy anya észvesztve keresi

a folyóparton eltűnt kisgyermekét…

*

Amikor

egy gyerek

elszökik otthonról

s hónapok óta nem ad életjelet!

*

Amikor

a bizonytalanság őröl fel, őrjít meg:

drága előszeretted most él vagy hal?

(lásd a kommunisták lelki hadviselését)

*

Amikor

az asszonyok várják a jó híreket

egy helybeli bányaszerencsétlenségről!

*

Egy

rózsaszál

szebben beszél

Szövegírók: Heltai Jenő

Zeneszerző: Kacsóh Pongrác

Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél,
Nem tud az írni, aki küldte, és aki küldte már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Az ő porából nőtt e virág, életre kelt a néma rög.
Meghalt a lány, de él hűsége, és él szerelme, mely örök.
Átragyog az a bús koporsó, a sírgödörből is kiszáll:
az ő emléke ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne az ő szerelme ég,
Így tud a hűséges szerelmes a síron túlról szeretni még.
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
De él szerelme, ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Simándy József

https://www.youtube.com/watch?v=eDHMbszV-0k

*

Amikor

vadidegen emberek fognak össze

egy heroikus gyermekmentő akcióban

*

Amikor

egy épület romjai alól

több nap után még kimentenek valakit!

*

Milyen

közmegbecsülés övezte:

a miskolci Mancs, az életmentő kutya

*

Mily

szörnyű lehet

egy lavinaomlás után

a hó alatt a segítségre várni!

*

Meddig

bírod ki étlen, szomjan,

alvás nélkül, hidegben, forróságban?

*

Amikor

a fa tetején reszketsz,

s alattad türelmesen köröző farkasok…

*

Ha részegen

a hideg árokba dől,

a fagyás is elkábítva viszi halálba…

*

Begyógyszerezve,

narkotizálva lenne jó

átvészelni, át nem élni

saját haldoklásod?

*

Nem

szebb halál

tiszta „aggyal és szívvel”

megélt végső búcsút venni?

*

Aki

balesetben,

bűnesetben veszti életét,

annak nincs ideje felkészülni

*

A tragikus hirtelenséggel

elveszített hozzátartozód

téged is „letaglóz”, kicsit „megöl” !

*

A terroristák túsza és az őt várók

legalább kapnak felkészülési időt…!

*

Amikor

egy túsz videofelvételen

könyörög a kiváltásért vagyis életéért!

*

Mit tehet

a magánember,

ha az állam nem tárgyal

a túszejtő zsarolóval?

*

Dúsgazdag

ember gyerekének élete

az átlagosnál sokkal veszélyeztetettebb?

*

Hogy

ne maradjon tanú,

sok védtelen öreget

vertek agyon piti rablók!

*

Önvédelmi fegyvernek

nincs titkos pink kódja,

ha elveszik, rád is golyót küld!

*

Még jó,

hogy nálunk

a gyümölcslopó gyerekbe

nem szabad belelőni…!

*

Előbb lőj a menekülőbe,

utána add le a figyelmeztető lövést!?  

(Hofi Géza humora…)

*

Ha

van halálbüntetés,

egy ámokfutónak

már szinte mindegy

hány embert öl meg végül?

*

Jobbak

az USA bűnügyi statisztikái

mint mondjuk a fegyvertelen Magyarországé?!

*

A halálbüntetés

nyilvános rosszallás

és szándékos hátrányokozás…?

*

Halálos ítélet –

ha végrehajtjuk, akkor

a halott javulásáról lemondtunk,

az élők elrettentését meg reméljük!?

*

A régiek

a kivégzés előtt

az elítéltet még alaposan megtortúrázták!?

*

Ma

az elítélt

méltósága szent:

leköpni, pofozni tilos –

de megölni szabad?

*

A törvényesen

kivégzett halottnak

már semmi nem fáj –

a vétlen rokon viszont kárt szenved

*

Az embernél

nincs fantáziadúsabb

kegyetlen kivégzési mód kiötlésében

*

Amikor

tíz körmöddel kell kiásni azt a sírt,

amibe aztán - esetleg élve - temetnek!

*

Amikor addig él

hurokba dugott fejű bátyád,

míg fejed a súlyát még tartja…

(Volt egyszer egy Vadnyugat) 

*

Amikor

szép lassan és módszeresen

vakítanak, csonkolnak, faragnak stb. stb.!

*

Akit

közelről meglegyint a halál szele,

az sokszor kezd szebb és jobb új életet!

(Aki nem látta, nézze meg „Csak egy lövés”)

*

A halál torkából menekülő

intenzíven átéli, hogy ajándékot kapott…

*

Hány ember

tett szent fogadalmat:

ha megmenekülök, jó ember leszek

*

Amikor

az ördög beteg volt,

akkor szerzetes akart lenni…

*

A pap miséjén szundikál,

a sportos taxisofőrnél imádkozik a „hitetlen”

*

Amikor

nem rajtad múlt,

hogy nem halt meg senki:

közveszélyeztetés…

*

Amikor

te nem ütsz el

egy úton dülöngélő részeget,

de így családostul a fának mész!

*

Nagyon

eltemeti, vagy

nagyon élénken él benne

életveszélyeinek az emléke?

*

Aki bolond,

azt ön-és közveszélyesnek mondjuk:

és ha ő példának okáért kamiont vezet…

*

Nálunk nehéz

fegyverviselési,

de elég könnyű

autóvezetési jogosítványt kapni

*

Ép lélekkel kibírni:

egy szembejövő autós

akár egy kis egy tévedése végzetes lehet?

*

Hősök…

Bátor az, aki

a saját életét kockáztatva

menti más életét és javait

(önkéntes magánemberként,

vagy hivatásból, kötelességből:

pl. rendőr, tűzoltó, katona, mentő)

*

Csak

nem azért félsz,

nem tudsz elaludni,

mert hátha nem ébredsz fel!

*

Dögcédula

a nyakadon,

rum le a torkodon:

így könnyebb ölni és halni!

*

A gyász-

beszédből

tudtad volna meg:

igazából mily nagyra értékeltek!

*

A Vén Cigány

Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány. 
Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már. 
Szép tavasz járja, zöld a fa ága kisgalamb vígan turbékolt a fán. 
Ősz feje kábul a szíve kitárul, párjához így szól a rokkant cigány. 

“Hol van a hegedűm párom? Tavasszal minden vidám.
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.”

“Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány.
Öreg cigány, szegény cigány.”

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű.
Alig bír járni lábain állni, mégis szívében ott él a derü. 
Városban érve fáradtan tér be egy csillogó fényes terem ajtaján, 
Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg a rokkant cigány. 

“Nagyságos uraim kérem, nem tudom ismernek-e még.
Könyörgöm de sokat húztam, valaha régesrég,”

“Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány, 
Öreg cigány, szegény cigány.”

Csend lett egy percig, így szólt az egyik,

“Jóuraim ma mulatunk ugye?” 
“Nyissanak ajtót ezt a kis rajkót látni szeretném, repülni tud-e?”
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér, künn van az ember s kész a hatás, 
Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, “Urak, jó mulatást!”

Nem muzsikál sohasem már, csöndes lett a vén cigány. 
Alussza erdőben álmát, s vadgalamb búg a fán. 
Öreg vén anyóka sírját, virággal díszíti már, 
Galambok sírva dalolják, élt egyszer egy cigány, 
Öreg cigány, szegény cigány.

https://www.youtube.com/watch?v=JedVRpFh3Fs

*

Holtan

csinálnak belőled Valakit,

mert akkor már nem tartanak tőled!

*

A hullaházban

a lábon van a cetli,

így is összekeverik a testeket!

*

Amikor

a holttestet kiadják,

de lezárt koporsóban,

és már nem is láthatod!

* 

Naponta

jusson eszedbe,

halandó lény vagy -

s ezért ragadd meg az időd!

*

Ha

nem lennék halandók,

életünk tét nélküli játék lenne?

*

Minden, ami él,

az egyformán soká él:

a tiszavirág és mamutfenyő...

*

Számonkérhetetlen,

vagyis demagóg ígéretek:

pl. az örök élet/Mennyország,

vagy az – utópikus - Kommunizmus…!?

*

Csak a mesékben

és a hívő ember lelkében létezik

az élet vize, a feltámadás stb. -

de ezeket jelképesen is lehet érteni...

*

Minden testnek

ugyanaz az útja -

de a lélek az halhatatlan!?

*

A test

és lélek együtt hal -

de a szellem örökkévaló!?

*

Isten a jó,

a Sátán a rossz szellem -

Ők öröktől fogva vannak, lesznek?

*

Aki

nem halhat meg,

az így nem is élhet -

az nem aki, hanem ami!?

*

Boldogan

élni és halni

csak az élőlény,

vagy csak az ember tud?

*

Lelke

az állatnak is van,

a jó-rossz tudásfájáról

viszont csak az ember evett

*

Ősszüleink bűne miatt

büntetésből lettünk halandó lények!?

*

Halandóságunk büntetés,

de ha megtérünk: örök üdv a jutalom!?

*

Földi létünk

maximális hossza

beprogramozott,

- ahogy ma véljük –

legfeljebb 120 év?

*

Az ember

rendeltetésszerű használattal

pont elég hosszú életű lehet a Földön…

*

Életkilátásainkat

a kefírevés stb. vagy inkább

pl. a szülők tisztelete határozza meg?

*

A legboldogabb ember az,

aki legtovább marad életben,

a legtovább ad életjeleket?

*

Az erkölcsi hullák,

a szellemi-lelki tetszhalottak

még élő embernek számíthatók?

*

A kómában,

hibernálva stb.

"életben tartott" embereknek

milyen életminősége van?

*

Ha

befutjuk pályánkat,

mondható-e a "korai"

halálunk tragikusnak?

*

Ha

nem leszel

pl. öngyilkos,

sohasem tudhatod,

mikor üt a halálod órája?

*

Ha valamit

nem kell, felesleges,

sőt épp káros tudni:

ez halálunk órája

*

Állandóan rettegünk,

hogy mikor és főleg attól,

hogyan fogunk meghalni,

de már kora délutánunk

maga a dögunalom...!?

*

Aki

nem fél a haláltól,

az életveszély-érzéketlen,

vagyis értelmi fogyatékos!?

*

Aki

attól retteg,

ami elkerülhetetlen,

ami az élet szerves része,

az sem lehet teljesen ép elméjű...

*

Nem

az fél

betegesen a haláltól,

aki nem tud életével mit kezdeni,

aki soha nem érzi azt kerek egésznek,

mindig csak félbehagyottnak, megszakítottnak!?

*

Az ember

élete három rész:

gyerek-, felnőtt- és öregkor:

ha az utóbbiakból hiányzik,

akkor csak féléltű lehetett?

*

De milyen

élete van annak,

aki túléli magát,

aki túléli becsülete elvesztését,

aki csak mesterségesen tartható szenvedésben?

*

Mondhatjuk,

hogy nem a halál

az élet része,

hanem a haláltudat,

illetve a haldoklás -

s tulajdonképpen

a kínhaláltól félünk?

*

Amikor

nem vagyunk jelen,

a múltba vágyón merengve,

vagy az ábrándos jövőbe sóvárogva

csinálunk úgy, mintha most „élnénk”,

akkor pótolhatatlan időnket ítéljük halálra!?

*

Minden

végleges

lemondás

tkp. egy kis halál,

írja Babits Mihály -

hányan hányszor halnak meg,

noha életlátszatuk csal?

*

Ha az élet álom,

vagy kába állapot,

akkor a halál a felébredés,

az ébrenlét, a megvilágosodás,

amikor nem tükör által homályosan...!?

*

Vörösmarty

AZ EMBER ÉLETE

Mint az érett gyümölcs,
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.

S erény vagy bűn, öröm
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.

De mint dúlt lant után
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.

Hiába volt dicső
Ifju, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.

Hiába volt gyönyör,
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.

Míg más kincset sovárg:
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.

Önzetlen áldozat
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.

S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.

Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.

De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.

Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.

S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.

S idő és a világ
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.

1854.